Átadják a Steindl Imre által tervezett Országházat.Tovább
A gödöllői cserkész világtábor újabb forrásai
„Nemzetellenes szervezkedések a cserkész világtáborozás tartama és előkészületei alatt szüneteltek. Megelőzően kaptam olyan híreket, hogy Moszkva és a kommunista internacionálé a cserkész világtáborozás megtartását iparkodott megakadályozni, de legalább a lehetőséghez képest megnehezíteni. A múlt évi lengyel jamboree kapcsán már megkísérelte az izgatást általánosságban a cserkészet ellen, melyet egyrészt militarista, másrészt klerikális szervezkedésnek denunciált - sikertelenül."
1933 nyarán Gödöllő egy három hétig tartó rendezvény helyszíne volt, melyen közel harmincezer fő vett részt. A dzsembori története, szereplői, jelentősége és hatása, a tábori életről a korban megjelent
, filmhíradóknak és a későbbi , illetve az évfordulós emlékező köszönhetően ismert különösen a cserkészet története iránt érdeklődök körében.A most közzétett források a Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára alispáni iratok fondjában találhatók meg. Az 1933. május 9-ei, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei közgyűlésre előterjesztett alispáni évnegyedes jelentésben részletes beszámolót készítettek az
. (Lásd az 1. számú forrást!) A dokumentumból pontos képet kaphatunk, hogy milyen munkálatok valósultak meg, melyek természetesen nem csupán a világtábor idejére, hanem hosszabb távon is a megye javát szolgálták.1. sz. forrás |
A dzsembori után, 1933. augusztus 29-ei dátummal adta ki a gödöllői járás főszolgabírója - a később háborús bűnösként 1946-ban kivégzett - vitéz Endre László, az alispáni évnegyed jelentés alapjául szolgáló terjedelmes
. (Lássuk 2. számú forrást!) Ebben a világtábor magyarországi rendezéséhez vezető útról is olvashatunk. A IV. cserkész dzsembori megszervezésére 1931-ben Badenben kapta a megbízást a Magyar Cserkész Szövetség. A magyar kormány felkészülten ment a találkozóra, birtokában volt a kormányzó engedélye a gödöllői táborterület átengedéséről. A főváros, valamint Tata is felmerült a tábornak otthonául szolgáló helyszínként, de végül Gödöllő mellett döntöttek földrajzi elhelyezkedése és kedvező adottságai miatt.2. sz. forrás |
A két közlésre érdemes dokumentumot elsősorban a világtábor megyére gyakorolt hatása miatt választottuk ki. A gödöllői főszolgabíró jelentéséből világosan látszik, hogy az 1933-as év Gödöllőn a dzsembori jegyében telt el és jelentős hatással bírt a településre és környezetére is. A beszámoló sorra veszi a világtábornak a közigazgatás egyes ágazataira gyakorolt hatását. A Trianon utáni időszakban Gödöllőn keresztül Magyarország egy nagy lehetőséget kapott, hogy a résztvevő nemzetek előtt bemutatkozzon, országimázst teremtsen. A pozitív mérleghez az időben való előkészületek és a mindenre kiterjedő munkálatok segítették hozzá az eseményt. A lebonyolításokban az állam és a vármegye együtt vettek részt, kiemelt szerep jutott a megye települései közül Gödöllőnek, Isaszegnek és Pécelnek.
Külön felvonulást rendeztek augusztus 5-én, hogy a gödöllői járás közönsége is üdvözölhesse a területére érkező cserkészvendégeket és delegátusokat. A nagyszabású eseményen Horthy Miklós kormányzó és a világ főcserkésze,
is részt vettek, melyről neves külföldi lapok, a Times, a Daily Mail és a Daily Express tudósítást közöltek.A főszolgabíró házigazdaként értékelte a világtábort és a vármegyére gyakorolt hatását, az itt élő emberek életébe hozott pozitív irányú hozadékát néhol igen részletesen is elemezte. Egyértelmű nyertesként könyvelte el a gödöllői járás gazdáit, akik egyrészt - az ebben a korban még fontosnak számító - megbízhatóságukról tettek tanúbizonyságot és munkájukkal 22 000 pengőre tettek szert. A főszolgabíró összegző
: „a gazdák keresethez, a mezőgazdasági munkások munkaalkalmakhoz jutottak."Szintén elismerően szólt beszámolójában a főszolgabíró a MÁV és a HÉV teljesítményéről. A peronbővítések, állomások tatarozása, csinosítása és virágágyással való ellátása mellett írt az öt percenként induló HÉV szerelvényekről. A dicséret mellett nem titkolta el a tábor szervezésével kapcsolatos hiányosságokat sem. Elsősorban a telefonszolgálat működésében találtak kifogásolnivalót.
Külön említésre méltónak tartotta a gödöllői székhelyű Magyar Méztermelők Országos Szövetkezetének tevékenységét. A világtáborba nagy tételben szállított mézzel jó propagandát és hírnevet teremtettek.
A beszámolóban a főszolgabíró a sokszor igen aprólékos leírás mellett minden a világtábor rendezésében résztvevő felé köszönetet nyilvánított és elismerését fejezte ki tevékenységükért. Méltatta a közegészségügyben dolgozók munkáját, az állategészségügy állapotában sem talált hibát, kifogásolnivalót.
Kiemelte a külső tűzbiztonság vármegyei gondoskodását, és rendkívül ötletesnek tartotta, hogy a dzsembori idejére és helyszínére tették a vármegye tűzoltótanfolyamát. A tűzoltók munkájukkal így részesei és elősegítői
„egy eredményeiben gazdag s a nemzet jövőjét szolgáló nagy mű létrehozásának és biztonságának".A jelentés írója a közösségi összefogás és igényesség megnyilvánulásának tartotta, hogy a környéken lakó emberek haszontól függetlenül kitatarozták házukat, és fontosnak tartották kidíszíteni környezetüket. A tetőkre zászlókat tűztek és ünnepi hangulatban teltek az előkészületek is.
Fontos külön is kiemelni az alispáni évnegyedes jelentésben a gödöllői munkanélküliségre vonatkozó adatot: az előkészítő munkák napi 100 munkanélkülinek adtak kenyeret.
Gödöllőn 1931 és 1933 között olyan beruházásokat vittek véghez, amiket ha nincs a dzsembori vélhetően csak évek múlva tettek volna meg. Utak építése, villanyok átszerelése, vezetékek kibővítése, kútépítés, a Szentjakabi tó kotrása mind egy-egy részét képezik az előkészületeknek. A főszolgabírói jelentésből hiteles képet kaphatunk a gödöllői állapotokról az előkészületek előtt, illetve után is.
A hivatalos jelentés mindemellett nem egy száraz tényszerű közlés csupán, hanem készítőjének a világtáborhoz fűződő nagyszabású hitét híven tükrözi. Az általa írt beszámoló alapján a vármegye lakossága is osztozott ebben a várakozásban mind munkájával, mind lelkesedésével. A nehézségek ellenére kiválóan megszervezett esemény mintaként szolgálhat napjainkban is. A magyar cserkészet történetében mérföldkőnek számító 1933-as dzsembori Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye életének meghatározó része volt és marad az utódok számára is.
Fotók: Fortepan
Ezen a napon történt október 08.
Az I. Balkán-háború kezdete: Montenegró hadba lép az Oszmán Birodalom ellen.Tovább
II. világháború: a Német Birodalom bekebelezi Nyugat-Lengyelországot.Tovább
Német csapatok vonulnak be Romániába.Tovább
Molotov szovjet külügyminiszter – a nyugati nagyhatalmak egyetértésével – Moszkvában átadja az előzetes fegyverszüneti feltételeket a...Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő