Széljegyzet egy koncepciós perhez

„A szervezkedés politikai és katonai vonalon mozgott. […] rendszeres összejöveteleket tartot-tak egymás lakásán, amely alkalmakkor meghallgatták az angolszász imperialista rádió uszító, magyar nyelvű híradásait. Megbeszélték a háborús rémhíreket és a rémhírek terjesztésének módszereit. […] A politikai szervezet tagjainak feladata volt a községben a minél szélesebb körű rémhírterjesztés, a háborús hírverés és a községben háborús hisztéria, háborús hangulat szítása. Ezt a feladatot a szervezkedő tagok végrehajtották, és a községet állandó, háborús rémhírterjesztésekkel nyugtalanították.”

Bevezető

A Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltárának őrizetében levő, most közölt dokumentum a Magyar Dolgozók Pártja Pest Megyei Bizottsága iratainak fondjában található. Az ÁVH megyei osztályának hangulat-és helyzetjelentései között fellelt iratok egy az ÁVH Pest Megyei Osztályától az MDP Pest Megyei Bizottságához küldött jelentésből és az MDP Monori Járási Bizottság járási titkárának feletteséhez, a Pest Megyei Bizottság titkárához írt válaszleveléből állnak. (Lásd az 1. és a 2. számú forrást!)

Az 1951. augusztus 22-i keltezésű, aláírás nélküli jelentést az ÁVH megyei osztálya küldte az MDP Pest Megyei Bizottságának „a sülysápi szervezkedés" tárgyában. A megyebizottság első titkára, Nagy János ezt továbbította az MDP Monori Járási Bizottság titkárának, kiegészítve az üggyel kapcsolatos álláspontjával, melyet lapszéli jegyzet formájában vezetett rá.

Az összefoglaló, de különösen az ehhez fűzött megyei titkári kommentár, az alárendelt szerv vezetőjéhez küldött utasítása az 1950-es évek működési mechanizmusának egyik lenyomata.
A dokumentum az 1951-es sülysápi, a kommunisták által illegális szervezkedésként aposztrofált (valójában koncepciós per) eseménynek [popup title="leírása" format="Default click" activate="click" close text="A bírósági per iratanyaga szintén levéltárunk őrizetében található. (MNL PML XXV. 2. b. B 6110/1951. szám alatt) A sülysápi perről bővebben az alábbi írásokban tájékozódhatunk: Koltai Dániel-Tóth Tímea: Szvitek István és társai koncepciós pere, 1951. Egy modell értékű per és tanulságai. Valóság, 2003. szeptember XLVI. évfolyam, 9. sz. [a letöltés ideje: 2016. április 18.] http://www.helytortenet.sulysap.eu/index.php?option=com_content&view=article&id=57:a-suelysapi-per-1951&catid=40:essze&Itemid=67 [a letöltés ideje: 2016. április 18.] "]. A 19 vádlottat felvonultató ügyet a propaganda eszközévé tette a vezetés. Noha a tárgyalások a nyilvánosság kizárásával történtek, - a hozzátartozók maguk sem tudták sokáig, hogy mi történt az ügyben szereplőkkel - az ítélethozatalt követően beindult a kommunista gépezet. Céljuk eléréséhez, vagyis a lakosság megfélemlítéséhez, egyúttal pedig a rendszer ellenségképének konkretizálásához több eszközt is felhasználtak. A megyei párttitkár a korszak jellemző agitációs színterét, a falugyűlést jelölte meg, hogy nyilvánosságra hozzák az esetet és kulákellenes hangulatot teremtsenek. Mindezt jól szervezett formában kívánta megvalósítani, előadóként a helyi tanácselnököt vagy VB tagot javasolta, természetesen az MDP helyi szervezetének aktív részvételével kiegészítve.
A hangulatkeltés mellett az - iratokban gyakorta ismételt - dolgozók átnevelésének célját fogalmazták meg.

Vádlottak: Jandó Ferenc (halálbüntetés), Szántai István (tíz évi börtön) , Szvitek István (halálbüntetés)

Az ügyet napirenden tartották, propaganda célra a későbbiekben is felhasználták. 1952. január 23-ai számában a megyei lap, a Népújság pártélet rovatában Gém György MB osztályvezető írásában újra előhozakodott az esettel és a korban megszokott, bevett formulákkal

.

Az említett bírósági per a párt berkein belül sem merült feledésbe. Az MDP monori járási bizottsági ülés aktáiban több alkalommal is utalás történik az eseményekre.

. A küldöttválasztó pártértekezleten, 1951. november 27-én pedig a megyei titkár tért ki beszámolójában az ügyre, és arról külön megemlékezett, hogy a sülysápi pap a két felakasztott lelki üdvösségéért . Így a kialakított ellenségkép mellé beilleszthetővé vált a megszokott sablon: a klérus támadó és vezetésre törő szerepe. A KALOT vezetők révén egyébként elve egyházi személyek is érintettek voltak a perben. Eredetileg maga a sülysápi koncepciós per a Grősz-ügy egyik mellékpereként vált ismertté, bár a kettő kapcsolatát nem igazolták a levéltári kutatások és az áldozatokkal és hozzátartozóikkal folytatott beszélgetések sem, melyről 2003-ban a Valóság hasábjain Koltai Dániel és Tóth Tímea írtak tanulmányt. A minden bizonnyal kényszer alatt tett vallomásokban, a gyanúsítottak kihallgatásáról szóló jegyzőkönyvekben szerepel a halálra ítélt Zavadszky Iván neve, aki a Grősz József kalocsai érsek és társai elleni [popup title="koncepciós per egyik mellékperének elsőrendű vádlottja volt" format="Default click" activate="click" close text="E koncepciós perről L. Sváby Enikő: Koncepciós perek az Alföldön és Budapesten 1950-1951. http://www.valosagonline.hu/index.php?oldal=cikk&cazon=821&lap=0 [a letöltés ideje: 2014. december 8.]"]. Az ismert „amalgámozási" módszer az ő személye révén valósulhatott meg.

A per is azon koncepció része lett, melynek segítségével folyamatosan sulykolták az emberek tudatába, hogy a rendszernek nem megfelelő embereket likvidálni kell. A bíróságoknak feladata volt - ahogyan az 1949. évi alkotmány fogalmazott - a

. Az említett sülysápi per tényállásának ideológiai megfogalmazása is ezt támasztja alá. (Lásd 3. számú forrást!) A perben - ahogy ez a kiemelt fontosságú ügyeknél gyakorlat volt - a bíróság elnöke, jelen esetben a Pest Megyei Bíróság vezetője járt el.

Az MDP Pest Megyei Bizottságának titkára által utólagosan ráírt lapszéli jegyzetének még egy érdekes mozzanata van. A titkár a tanácselnök személyéről is írt, megróva alárendeltjét, hogy az illető káderoktatását javasolja. A Pest Megyei Bíróság 1950 utáni büntetőperes iratainak áttanulmányozása során egyértelművé vált, hogy az említett nemkívánatos személy félreállításáról is gondoskodtak a [popup title="későbbiekben" format="Default click" activate="click" close text="A Pest Megyei Bíróság büntetőperes iratainak feldolgozása 2009-től folyamatosan, jelenleg is zajlik. Az eddig elkészült adatbázisokat az adatvédelmi törvény előírásait figyelembe véve honlapunkon is publikáltuk már, bevezetővel és a munkában résztvevők névsorával kiegészítve. http://www.pestmlev.hu/kateg-246-1-.html [a letöltés ideje: 2014. december 8.]"]. A sülysápi községi tanács VB elnökét egy folytatólagosan elkövetett közhivatalnoki kötelességszegés, izgatás és fegyverrejtegetés vádpontokban bűnösnek talált társaság negyedrendű vádlottjaként a Pest Megyei Bíróság nyilvános tárgyalás során 1953-ban 12 év szabadságvesztésre, a közügyektől tíz évre való eltiltásra és 1500 Ft vagyonelkobzásra

. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága az ítéletet két év börtönre, 500 Ft vagyonelkobzásra és két év közügyektől való eltiltásra .

E későbbi büntetőper áttanulmányozása során Sülysápra, az említett ügy helyszínére vonatkozóan is érdekes adalékokat kaphatunk. Az 1950-ben Sülysáp néven egyesült településen fennmaradt a megosztottság. A pattanásig feszült helyzetről több különböző típusú dokumentumban is

.A községi tanács VB elnökének ügyében a bíróság az ítélet indoklásában a községről a következőket írta le: a sápi részét túlnyomórészt szegényparasztok lakják, akik ökörrel művelik földjeiket, sülyi részén viszont módosabb gazdák, zömében kulákok élnek, akik munkájukhoz lovakat . Hogy ez a feszültség szerepet játszott-e a sülysápi perben - melyre vonatkozóan iratokat alább közlünk - nem bizonyítható, de nem is zárható ki egyértelműen.

A járási titkárnak a sülysápi eseményeket leíró összefoglalóra adott válaszából egyértelműen megállapítható az ÁVH napjainkban már tényként kezelt különállása, „állam az államban" szerepe. Az is világosan kiderül, hogy a járási pártbizottságra mikor került sor a forgatókönyvben: az agitáció és propaganda szakaszát osztották le számukra. Az ügyben két halálos ítéletet hozó szerv, a megyei bíróság pedig a felsőbb körökből érkező utasításokat végrehajtó szerv szintjére süllyedt.

A lapszéli jegyzet írója a szocialista korszak éberségi követelményének megfelelően fontosnak tartotta külön is kiemelni, hogy címzettje kellő gondossággal kezelje a kapott iratanyagot. Az „írásban semmit, szóban mindent" követendő elvet fogalmazta meg pár sorban.

Az alább olvasható iratok egy már feltárt koncepciós perrel kapcsolatban keletkeztek. Válogatásunk alapja ezúttal nem az ügy bemutatását célozta, - ahogy ez a bevezető soraiból is látható - hanem annak propaganda célokra való felhasználását.

A forrásszövegek elírásból adódó hibáinak javításával, de a dokumentumok eredeti fogalmazásmódjának és helyesírásának változatlanul hagyásával közöljük az alábbi forrásokat.


Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt június 21.

1936

Csehszlovákiában az Országos Magyar Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt Egységes Magyar Párt néven egyesül, melynek elnöke...Tovább

1963

VI. Pál pápa megválasztása.Tovább

1964

Spanyolország csapata nyeri a labdarúgó Európa-bajnokságot.Tovább

1990

Megalakul a Budapesti Értéktőzsde.Tovább

1998

Szlovákiában megalakul a Magyar Koalíció Pártja.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők