Bolyai János születésének 100. évfordulóját szülővárosában, Kolozsváron, az 1872-ben alapított második magyar tudományegyetemen ünneplik;...Tovább
Széljegyzet egy koncepciós perhez
Bevezető
A Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltárának őrizetében levő, most közölt dokumentum a Magyar Dolgozók Pártja Pest Megyei Bizottsága iratainak fondjában található. Az ÁVH megyei osztályának hangulat-és helyzetjelentései között fellelt iratok egy az ÁVH Pest Megyei Osztályától az MDP Pest Megyei Bizottságához küldött jelentésből és az MDP Monori Járási Bizottság járási titkárának feletteséhez, a Pest Megyei Bizottság titkárához írt válaszleveléből állnak. (Lásd az 1. és a 2. számú forrást!)
Az 1951. augusztus 22-i keltezésű, aláírás nélküli jelentést az ÁVH megyei osztálya küldte az MDP Pest Megyei Bizottságának „a sülysápi szervezkedés" tárgyában. A megyebizottság első titkára, Nagy János ezt továbbította az MDP Monori Járási Bizottság titkárának, kiegészítve az üggyel kapcsolatos álláspontjával, melyet lapszéli jegyzet formájában vezetett rá.
Az összefoglaló, de különösen az ehhez fűzött megyei titkári kommentár, az alárendelt szerv vezetőjéhez küldött utasítása az 1950-es évek működési mechanizmusának egyik lenyomata.
A dokumentum az 1951-es sülysápi, a kommunisták által illegális szervezkedésként aposztrofált (valójában koncepciós per) eseménynek [popup title="leírása" format="Default click" activate="click" close text="A bírósági per iratanyaga szintén levéltárunk őrizetében található. (MNL PML XXV. 2. b. B 6110/1951. szám alatt) A sülysápi perről bővebben az alábbi írásokban tájékozódhatunk: Koltai Dániel-Tóth Tímea: Szvitek István és társai koncepciós pere, 1951. Egy modell értékű per és tanulságai. Valóság, 2003. szeptember XLVI. évfolyam, 9. sz. [a letöltés ideje: 2016. április 18.] http://www.helytortenet.sulysap.eu/index.php?option=com_content&view=article&id=57:a-suelysapi-per-1951&catid=40:essze&Itemid=67 [a letöltés ideje: 2016. április 18.] "]. A 19 vádlottat felvonultató ügyet a propaganda eszközévé tette a vezetés. Noha a tárgyalások a nyilvánosság kizárásával történtek, - a hozzátartozók maguk sem tudták sokáig, hogy mi történt az ügyben szereplőkkel - az ítélethozatalt követően beindult a kommunista gépezet. Céljuk eléréséhez, vagyis a lakosság megfélemlítéséhez, egyúttal pedig a rendszer ellenségképének konkretizálásához több eszközt is felhasználtak. A megyei párttitkár a korszak jellemző agitációs színterét, a falugyűlést jelölte meg, hogy nyilvánosságra hozzák az esetet és kulákellenes hangulatot teremtsenek. Mindezt jól szervezett formában kívánta megvalósítani, előadóként a helyi tanácselnököt vagy VB tagot javasolta, természetesen az MDP helyi szervezetének aktív részvételével kiegészítve.
A hangulatkeltés mellett az - iratokban gyakorta ismételt - dolgozók átnevelésének célját fogalmazták meg.
Vádlottak: Jandó Ferenc (halálbüntetés), Szántai István (tíz évi börtön) , Szvitek István (halálbüntetés)
Az ügyet napirenden tartották, propaganda célra a későbbiekben is felhasználták. 1952. január 23-ai számában a megyei lap, a Népújság pártélet rovatában Gém György MB osztályvezető írásában újra előhozakodott az esettel és a korban megszokott, bevett formulákkal
.Az említett bírósági per a párt berkein belül sem merült feledésbe. Az MDP monori járási bizottsági ülés aktáiban több alkalommal is utalás történik az eseményekre.
. A küldöttválasztó pártértekezleten, 1951. november 27-én pedig a megyei titkár tért ki beszámolójában az ügyre, és arról külön megemlékezett, hogy a sülysápi pap a két felakasztott lelki üdvösségéért . Így a kialakított ellenségkép mellé beilleszthetővé vált a megszokott sablon: a klérus támadó és vezetésre törő szerepe. A KALOT vezetők révén egyébként elve egyházi személyek is érintettek voltak a perben. Eredetileg maga a sülysápi koncepciós per a Grősz-ügy egyik mellékpereként vált ismertté, bár a kettő kapcsolatát nem igazolták a levéltári kutatások és az áldozatokkal és hozzátartozóikkal folytatott beszélgetések sem, melyről 2003-ban a Valóság hasábjain Koltai Dániel és Tóth Tímea írtak tanulmányt. A minden bizonnyal kényszer alatt tett vallomásokban, a gyanúsítottak kihallgatásáról szóló jegyzőkönyvekben szerepel a halálra ítélt Zavadszky Iván neve, aki a Grősz József kalocsai érsek és társai elleni [popup title="koncepciós per egyik mellékperének elsőrendű vádlottja volt" format="Default click" activate="click" close text="E koncepciós perről L. Sváby Enikő: Koncepciós perek az Alföldön és Budapesten 1950-1951. http://www.valosagonline.hu/index.php?oldal=cikk&cazon=821&lap=0 [a letöltés ideje: 2014. december 8.]"]. Az ismert „amalgámozási" módszer az ő személye révén valósulhatott meg.A per is azon koncepció része lett, melynek segítségével folyamatosan sulykolták az emberek tudatába, hogy a rendszernek nem megfelelő embereket likvidálni kell. A bíróságoknak feladata volt - ahogyan az 1949. évi alkotmány fogalmazott - a
. Az említett sülysápi per tényállásának ideológiai megfogalmazása is ezt támasztja alá. (Lásd 3. számú forrást!) A perben - ahogy ez a kiemelt fontosságú ügyeknél gyakorlat volt - a bíróság elnöke, jelen esetben a Pest Megyei Bíróság vezetője járt el.Az MDP Pest Megyei Bizottságának titkára által utólagosan ráírt lapszéli jegyzetének még egy érdekes mozzanata van. A titkár a tanácselnök személyéről is írt, megróva alárendeltjét, hogy az illető káderoktatását javasolja. A Pest Megyei Bíróság 1950 utáni büntetőperes iratainak áttanulmányozása során egyértelművé vált, hogy az említett nemkívánatos személy félreállításáról is gondoskodtak a [popup title="későbbiekben" format="Default click" activate="click" close text="A Pest Megyei Bíróság büntetőperes iratainak feldolgozása 2009-től folyamatosan, jelenleg is zajlik. Az eddig elkészült adatbázisokat az adatvédelmi törvény előírásait figyelembe véve honlapunkon is publikáltuk már, bevezetővel és a munkában résztvevők névsorával kiegészítve. http://www.pestmlev.hu/kateg-246-1-.html [a letöltés ideje: 2014. december 8.]"]. A sülysápi községi tanács VB elnökét egy folytatólagosan elkövetett közhivatalnoki kötelességszegés, izgatás és fegyverrejtegetés vádpontokban bűnösnek talált társaság negyedrendű vádlottjaként a Pest Megyei Bíróság nyilvános tárgyalás során 1953-ban 12 év szabadságvesztésre, a közügyektől tíz évre való eltiltásra és 1500 Ft vagyonelkobzásra
. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága az ítéletet két év börtönre, 500 Ft vagyonelkobzásra és két év közügyektől való eltiltásra .E későbbi büntetőper áttanulmányozása során Sülysápra, az említett ügy helyszínére vonatkozóan is érdekes adalékokat kaphatunk. Az 1950-ben Sülysáp néven egyesült településen fennmaradt a megosztottság. A pattanásig feszült helyzetről több különböző típusú dokumentumban is
.A községi tanács VB elnökének ügyében a bíróság az ítélet indoklásában a községről a következőket írta le: a sápi részét túlnyomórészt szegényparasztok lakják, akik ökörrel művelik földjeiket, sülyi részén viszont módosabb gazdák, zömében kulákok élnek, akik munkájukhoz lovakat . Hogy ez a feszültség szerepet játszott-e a sülysápi perben - melyre vonatkozóan iratokat alább közlünk - nem bizonyítható, de nem is zárható ki egyértelműen.A járási titkárnak a sülysápi eseményeket leíró összefoglalóra adott válaszából egyértelműen megállapítható az ÁVH napjainkban már tényként kezelt különállása, „állam az államban" szerepe. Az is világosan kiderül, hogy a járási pártbizottságra mikor került sor a forgatókönyvben: az agitáció és propaganda szakaszát osztották le számukra. Az ügyben két halálos ítéletet hozó szerv, a megyei bíróság pedig a felsőbb körökből érkező utasításokat végrehajtó szerv szintjére süllyedt.
A lapszéli jegyzet írója a szocialista korszak éberségi követelményének megfelelően fontosnak tartotta külön is kiemelni, hogy címzettje kellő gondossággal kezelje a kapott iratanyagot. Az „írásban semmit, szóban mindent" követendő elvet fogalmazta meg pár sorban.
Az alább olvasható iratok egy már feltárt koncepciós perrel kapcsolatban keletkeztek. Válogatásunk alapja ezúttal nem az ügy bemutatását célozta, - ahogy ez a bevezető soraiból is látható - hanem annak propaganda célokra való felhasználását.
A forrásszövegek elírásból adódó hibáinak javításával, de a dokumentumok eredeti fogalmazásmódjának és helyesírásának változatlanul hagyásával közöljük az alábbi forrásokat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt január 15.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/5-6.
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet idén utoljára jelentkezik friss lapszámmal. Az idei utolsó, összevont lapszámunkban megjelent forrásismertetések országunk határain belülre és kívülre kalauzolják az olvasókat. A publikációk foglalkoznak az első világháború után évekig rendezetlenül maradt magyar-osztrák határkérdés utóéletével, a második világháború alatt Magyarország határaitól távol zajlott Don-kanyarbeli harcokkal, a Budapesten, azonban hivatalosan az Egyesült Államok területén tartózkodó Mindszenty József menedékével, valamint a kárpátaljai magyarság identitásának kérdésével.
Az idei harmadik számunkban jelent meg Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára) forrásismertetése, amelyben a szerző a nyugat-magyarországi kérdés rendezésének az utóéletéről mutatott be egy dokumentumot. Az ismertetés időközben kétrészesre bővült: mostani számunkban egy újabb irat kerül bemutatásra, amely a magyar felkelők okozta károk megtérítésének az ügyéhez szolgáltat további információkat.
Egy másik ismertetés folytatása is friss számunkban kapott helyet. Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) Tuba László hadnagy harctéri naplóját adja közre. A második rész a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a Don menti tevékenységét mutatja be 1942. június 28-tól szeptember 12-ig. Az eddig publikálatlan napló a zászlóalj történetének egyedülálló forrása, mivel mindezidáig kevés korabeli kútfő volt ismert a csáktornyai egység doni működésére vonatkozóan.
Mindszenty József bíboros menedékének ügyét Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy sajátos szempontból világítja meg. A szerző az Associated Press korabeli tudósítója, Anthony Pearce cikkei, megnyilvánulásai – illetve a magyar állambiztonságnak adott jelentések – alapján elemzi, hogy az újságíró milyen módon kezelte, adott hírt a budapesti amerikai követségen tartózkodó Mindszenty helyzetéről.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) egy, a kárpátaljai magyarságra vonatkozó sajátos elképzelést, valamint annak utóéletét mutatja be. Balla László az 1970-es évek közepén publikált cikksorozatában fejtette ki álláspontját a „szovjet magyarok” fogalmáról, a „szovjet magyarság” mibenlétéről. Balla elgondolása nem okozott osztatlan sikert, és mint a bemutatott külügyi dokumentumok is bizonyítják: a magyar-szovjet viszonyra is kihatással volt.
Az idei utolsó számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kézirataikat. Köszönjük továbbá a 2024. évben, a korábbi számainkba ismertetéseket küldő szerzőinknek is a bizalmát, amiért megtisztelték szerkesztőségünket írásaikkal. A jövőbe tekintve: az ArchívNet 2025-ben is várja a forrásismertetéseket a 20. század gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténetére vonatkozóan.
Budapest, 2024. december 18.
Miklós Dániel
főszerkesztő