Cseppkő mint propaganda-eszköz Aggteleken

1950-ben a Népművelési Minisztériumban az aggteleki–jósvafői cseppkőbarlangot a babonák elleni küzdelem egyik fontos támaszának látták. Javaslatot dolgoztak ki a barlang természettudományos propagandaközponttá való kiépítésére, a megfelelő káderek – jelen esetben a barlangi túra vezetőinek – hiányos dialektikus materialista ismereteinek bővítésére, képzésére, a Barlangmúzeum felállítására, a kisvasút megépítésére, illetve a környék modernizálására.

Bevezetés 

1948-ban új korszak kezdődött el Magyarország életében, ez teljes politikai, gazdasági és társadalmi változást hozott, amellyel párhuzamosan elindult a kulturális élet átalakítása is. A Rákosi-korszakban Magyarországon a kultúra a politikai élet kiszolgálójává degradálódott. A művelődés színtereit, módszereit, eszközeit és alkalmait a politikai élet irányítói határozták meg. Kultúrforradalmat hirdettek, amely nem volt más, mint a fennálló rendszer alapjait biztosító pillérek egyike. Felülről szervezett és irányított, jól behatárolt programként jelent meg az iskolán kívüli népnevelés egész rendszere. Ezeknek az ideológiai elveknek iskolán kívüli terjesztését segítette az 1949. évi XV. törvény, amely létrehozta a Népművelési Minisztériumot. E döntéssel elindult a népművelés intézményrendszerének országos szintű irányítása és megszervezése. A Népművelési Minisztérium a művelődés szinte minden részét felügyelte: az irodalmi életet, a képző- és iparművészetet, a zene és tánc területét, a könyvtárakat, a színházakat, a mozikat stb. Meghatározta a művelődés irányvonalát, amelynek természetesen a politikai elvárások adtak keretet. Ideológiai szempontból a marxi materialista elmélet lett a kiindulópont. Emellett a művelődési intézményeknek mindig a gazdasági és politikai élet sikereit kellett propagálniuk. Társadalmi szempontból pozitív példaként a dolgozó paraszt- és munkásember jelent meg, ellenpólusaként, negatív példaként a klérus és a kulák.

A népművelés egyik fontos feladata lett a természettudományos ismeretek minél szélesebb körű terjesztése, elsősorban a vallásosság háttérbe szorítása érdekében. Ezt szolgálták a Szabad Föld Téli Esték és a Szabad Föld Vasárnapok ismeretterjesztő előadásai, a természettudományos szakkörök működései, a különböző alapismereti tanfolyamok tananyagai, természettudományos filmek és diafilmek kockái; és így rátaláltak az Aggteleki Cseppkőbarlangban meglévő lehetőségekre.

Az Aggteleki Cseppkőbarlang Közép-Európa legnagyobb barlangrendszere, a barlang sziklacsarnokai, hatalmas cseppkövei a természet többszázezer éves (magát a barlangot másfél-két millió évesre becsülik a szakemberek) munkájának az eredményeként jöttek létre. A víz, az erózió és a korrózió folyamatos együtthatásának jelentkezését a természettudományos ismeretek bővítésére mindig is használták, de 1950-ben ettől többet véltek benne felfedezni, így a Népművelési Minisztérium „természettudományos propaganda szempontjából megtekintette az aggteleki-jósvafői cseppkőbarlangot". Nemcsak a földfelszín állandó átalakulásának bizonyítására, a különleges állat- és növényvilág bemutatására gondoltak a cseppkőbarlanggal kapcsolatban, hanem a babonák leküzdésének egyik fontos támaszát látták benne. Javaslatot dolgoztak ki a barlang természettudományos propagandaközponttá való kiépítésére, a megfelelő káderek - jelen esetben a barlangi túra vezetőinek - hiányos dialektikus materialista ismereteinek bővítésére, képzésére, a Barlangmúzeum felállítására, a kisvasút megépítésére, illetve a környék modernizálására.

A közzétett dokumentumok a propagandamunka elindulását mutatják be. Az első dokumentum az általános tudnivalókat ismerteti a cseppkőbarlanggal kapcsolatban, kiemelve rendkívüli természeti adottságát, amellyel a természettudományos propagandát erősíthetik. A következő irat a barlang cseppköveinek elnevezését megváltoztató bizottság munkájának eredményét mutatja be. A bizottság a korábbi, a görög-római mitológiából (pl. Jupiter trónja), a vallás területéről (pl. Paradicsom), vagy a történeti múltból (pl. Nagy Sándor) vett figurák elnevezéseit, a mese (pl. Csipkevár), a népies motívumok (Matyórojt), és a kor ideológiájába teljességgel passzoló (pl. Szabadság) elnevezésekkel váltotta fel. A harmadik dokumentum az Aggteleki Cseppkőbarlang természettudományos propaganda-központtá alakításának konkrét javaslatait tartalmazza röviden.

A negyedik - talán mondhatni, hogy a legérdekesebb - dokumentum a barlangot bemutató idegenvezetők számára készült pontos szöveganyagot teszi közzé. Ez - aKalauz barlangvezetők részére - csak töredékesen maradt fent, de a kor szellemiségének pontosabb megértéséhez feltétlen szükséges megjelentetni. Az utolsó dokumentum a barlang és hozzátartozó turistaszálló szabályzatának tervezete, ebben szintén nagy hangsúlyt helyeztek e természeti képződmény népművelésben betöltött szerepének kiemelésére.

A dokumentumokat szöveghűen közöljük a helyesírási hibák kijavításával; az értelmetlen mondatok után [!] jelölést használtunk, a rövidítéseket szögletes zárójelben oldottuk fel.

Ezen a napon történt november 27.

1931

Bemutatják a Székely István rendezte Hyppolit, a lakájt, az egyik legsikeresebb magyar filmvígjátékot.Tovább

1945

Az ENSZ tagja lesz Norvégia.Tovább

1956

A magyar kormány bejelenti, hogy a tsz-ekből bárki szabadon kiléphet.Tovább

1962

Nyers Rezsőt az MSZMP KB gazdaságpolitikai titkárává, Biszku Bélát a KB adminisztratív ügyekért felelős titkárává választják, és ezért...Tovább

1965

35 ezren tüntetnek Washingtonban a vietnami háború ellen.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

 

Diaszpórák, személyes sorsok

 

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma – a leszármazottakkal együtt – körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt évtizedben a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A program eredményeként az elmúlt hat év során mintegy négyezer doboznyi iratanyag és tárgy érkezett haza a világ minden részéből.

A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből ízelítőül már az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont száma is közölt két írást.

Idei 4. számunk – „Diaszpórák, személyes sorsok” – fő témája szintén a diaszpóra-lét. Schmidt Anikó Hoffmann Ferenc református lelkésznek az 1920-as, 1930-as években keletkezett, a nyugat-kanadai magyarok életét dokumentáló páratlanul gazdag fényképalbumát mutatja be. Seres Attila varsói levéltári kutatásai alapján ismerteti az erdélyi lengyel diaszpóra életét az 1930-as évek végén, mindemellett közread egy eddig ismeretlen Márton Áron-levelet és egy fényképet, amelyen a püspök is szerepel. Miklós Dániel az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodó Eckhardt Tibor 1943-ban kelt levélrészletét közli. Ebben a kisgazdapárti politikus az amerikai politikai helyzetről tájékoztatja magyarországi ismerőseit, egyúttal saját sorsáról is beszámol. Főcze János Paál Árpád nekrológját publikálja, – az erdélyi magyar politikus és publicista ezt Ovtavian Goga román költő, Ady Endre egykori barátja 1938 májusában bekövetkezett halála alkalmából írta. Összeállításunkat Závoczki Adrienn írásával zárjuk, aki levéltári iratok alapján a két világháború között Magyarországon élt olasz állampolgárok sorsába nyújt betekintést

 

Budapest, 2020. szeptember 14.

 

A szerkesztők