Cseppkő mint propaganda-eszköz Aggteleken

1950-ben a Népművelési Minisztériumban az aggteleki–jósvafői cseppkőbarlangot a babonák elleni küzdelem egyik fontos támaszának látták. Javaslatot dolgoztak ki a barlang természettudományos propagandaközponttá való kiépítésére, a megfelelő káderek – jelen esetben a barlangi túra vezetőinek – hiányos dialektikus materialista ismereteinek bővítésére, képzésére, a Barlangmúzeum felállítására, a kisvasút megépítésére, illetve a környék modernizálására.

Kalauz barlangvezetők részére

Aggteleki szakasz

A bejáratnál látható üstnél: „Ezt az üstöt a barlangban megszorult, magasnyomású víz alakított ki."

Csontház: „Az egész barlangot a víz vegyi- és erőművi munkája hozta létre, tehát a természet érdekes alkotása. A víz először keskeny résen a denevérági kijárón folyt be a hegy belsejébe és Jósvafőnél ért felszínre. Ezt a keskeny repedést a víz sokszázezer év alatt bővítette és megalkotta az Aggteleki Barlangrendszert, ami 22,5 km, tehát Európa legnagyobb cseppkőbarlangja. Magyar területen 15,5 km, szlovák területen 7 km terjedelmű. Amikor a barlang üregei kialakultak, megindult a cseppkőképződés. Itt a mennyezeten láthatók az első cseppkövek. A mészkövön átszivárgó víz oldja a kőzetet. A mennyezeten csepp alakjában összegyűlő víz a feloldott meszet parányi gyűrű alakjában lerakja és évszázadok alatt vékony csövet épít belőle. Így keletkezik a függő cseppkő /sztalaktit/. Ahol a csepegés gyors, ott álló cseppkő /sztalagmit/ keletkezik. Egy ilyen cső 1 cm-es növekedéshez 10 év is kell. Aki tehát letör egy vastagabb 10 cm-es darabot, a természet évszázados alkotását teszi tönkre. Ezt az 1934. évi törvény szigorúan bünteti. Ezt a termet Csontháznak nevezik. A fiatalabb, vagy más néven csiszolt kőkorban ez a terem volt az itt élt barlanglakók temetkezési helye. Ásatások 13 csontvázat tártak fel. A csontvázak körül csiszolt kő- és csonteszközök, karcolt díszítésű edénytöredékek és kézimalom kövek kerültek felszínre. A teremben nemcsak kő, de bronz és vaskori tárgyakat is találtak. A bronz és vaskor embere nem a hideg, nem is vadállatok elől menekült a barlangba, hanem embertársa elől. A bronzkorban született meg a magántulajdon, ami az első háború elindítója volt. A bronzkard az első fegyver, amit az ember nem táplálékának megszerzésére, hanem embertársainak a kirablására készített."

Acheron: „A barlangon két barlangi patak; Styx és az Acheron folyik át. Ez itt az Acheron medre, ami a környék csapadékvizét vezeti a barlangba." /Országtáblát - Királykutat nem említeni./ „Itt látható lent egy teknősbéka, felette egy sas és feljebb két fácán felfüggesztve. /Szószéket nem említeni./ „A képződmények színezése a kőzetből kioldott különböző vegyi anyagoktól függ. A fehér, tiszta mészkristály, a vörös vas és a csokoládébarna-fekete mangános lerakódás. Ez itt a barlang kárpitja." /Utána felhívni a figyelmet a víztükörképre./

Az özvegyasszony korsójánál: „Itt látható egy állócseppkő, amire állandóan csepeg a víz és rárakódott mészréteg lassan növeli."

Nagytemplom: „Ez itt a Fekete terem. Előttünk egy ülő oroszlán, mögötte a Mikulás." /A közönséget a most épített nézőtérre irányítani!/ „Szembe velünk az „Óriás cseppkő" /volt Nagyoltár/. „Átmérője 13 méter. Balra fent a falon láthatók vörös, vasas átütések." /Szószéket nem említeni, prédikáció nincs./

Volt Kistemplom: „Ezt itt a Hangverseny Terem, ahol néha hangversenyt szoktak tartani. Itt látható a Színes állókő /volt Szűz Mária/. Az ott a Csiszolt cseppkő /volt Szent István torony/. A lecsiszolt bordák helye azt bizonyítja, hogy a képződmény kialakulása utána a barlangban nagytömegű víz nyomult be és a magával sodort törmelék lecsiszolta a cseppkő csipkés bordázatát."

Táncterem: „Ez itt a Táncterem. Ez a folyosó itt a második barlangi pataknak a Styxnek a medre. A Styx végigfolyik a Domica barlangon és itt ebben a teremben egyesül az Acheronnal. Az a hegyen lévő képződmény a Dévényi vár." /Egy percre felkapcsolni a Barlangtó világítását!/: „Ez itt a Barlangtó, ami 420 méter hosszú." /Visszafelé felállítani a közönséget a kijelölt vonalra és fentről megvilágítani a Hangverseny Termet!/

Tigris terem /volt Paradicsom előcsarnoka/: /Felállítania a közönséget és megmutatni a Tigrist és a mennyezet pettyezettségét./ /Széchenyi oszlopnál nem kell nevet említeni/: „Ezen az oszlopon látható szürkés szín a régebbi fekete és az újabb fehér lerakodás keveréke. Itt is látható, hogy a képződmények komor, fekete színűek. Eleinte azt hitték, hogy a barlanglakók tűzhelyei, és régebben fáklyával járt látogatók fáklyafüstje kormolta be a képződményeket. A barlanglakók tűzhelyei valóban okoztak némi korom lerakódást, de az újabb megfigyelések szerint az elkormozódást a mangánlerakódásokon élősködő mangánbaktériumok okozzák. Ahogy a szürke vasat a rozsdabaktérium barnára színezi, a mangánbaktérium a mangánt koromfeketére változtatja."

Oszlopok csarnoka /volt Paradicsom/: „Ez itt az Oszlopok csarnoka. Nevét a sok oszlopról kapta. Előttünk látható a 13 Aradi vértanú emlékoszlopa, akik a magyar nép szabadságáért áldozták életüket. Fent a mennyezeten látható egy rohamsisak. A teremben látható érdekes vízgyűjtő medencéket 1949. év telén barlangrendezés alkalmával tették szabaddá a helyenként fél méter vastag törmelékektől"

Delphi-i jós: „Ez itt a Delphi-i jós. Ha megszólaltatom, jósol a közönségnek. /Megszólaltatni az állókövet!/: „Ezt mondja ez a jós, hogy: nyugdíjba ment és nem jósol többet, mert az emberek ma nem hisznek a jóslásokban és a babonákban, és így nem is lehet őket az orruknál fogva vezetni."

Oszlopok csarnoka felsőrésze: /Ádám-Éva, Éva papucsa, Tilalomfa nem említendő./.../Mikor a közönség kinézelődte magát, körül vezetni és egyedül a Vízesést említeni!/

Denevérág: „Ennek a folyosónak a nyílása volt a víz elsődleges beömlője. Később, amikor mélyebbre vágta a völgy fenekét, a bejáratot alakította ki. Azért nevezik Denevérágnak, mert a kijárathoz közel lévő Denevércsarnokban időnként sok denevér tartózkodik. A denevér ártalmatlan és hasznos állat, ami sok szúnyogot pusztít." Az első erősen csiszolt képződménynél: „Ebben a folyosóban sok csiszolt képződmény található, ami igazolja, hogy a képződmények kialakulása utána újból nagytömegű víz nyomult a járatba."

Az ásatások helyén: „Ennél az ásatásnál a jégkorszak alatt élt barlangi medve sok maradványát tárták fel."

Petőfi emlékoszlopa: „Itt látható Petőfi Sándor bekarcolt neve és látogatásának évszáma, 1845. A magyar szabadságharc költője átutazóban látogatta meg a barlangot, amit a bejáratnál emléktábla örökít meg."

A második próbagödörnél: „Ennek a gödörnek az oldalán jól láthatók a barlanglakók cölöpágyainak elszenesedett nyomai. Azért készítették fekhelyeiket cölöpökre, hogy a nedves földön ne kapjanak hűlésből eredő betegségeket. Ilyen cölöpnyomok a barlangban közel 2 km-es járatban találhatók."

A Tűzhelynél: „Itt látható a kőkori emberek egy feltárt tűzhelye. Az innét kikerülő faszénszemek és konyhahulladékok azt igazolják, hogy a környék növény és állatvilága már azonos volt a maival."

Denevér csarnok: „Ez a nagy üreg a Denevér csarnok. Fent már láthatjuk a napfényt, az a mi világunk. De ha ennek a fénynek a világításánál gyönyörködünk a természet földfeletti alkotásaiban és szépségeiben, emlékezzünk vissza arra, amit láttunk, hogy a természet alkotó ereje nagy és nemcsak a föld felszínén, de a föld belsejében is csodálatos világot képes létrehozni."

Figyelmezetés!

Felhívom a vezetők figyelmét arra, hogy a részükre készült kalauz szövegét olvassák többször át, és úgy az egyes magyarázatok szövegét, mint az új elnevezéseket pontosan tanulják meg. A közönség előtt adott magyarázataikat ne fűszerezzék tréfás, de helytelen feltevésekre okot adó megjegyzésekkel. Tartsák magukat a részükre készült kalauz szövegéhez. Ezt egyébként ellenőrizni fogom. Ugyancsak felhívom a vezetőket arra, hogy észrevételeiket, vagy javaslataikat a kalauzzal kapcsolatban nálam írásban, vagy szóbelileg tegyék meg. A hosszútúra egyes elnevezéseinek a megváltoztatására is rövidesen sor kerül. Erre vonatkozólag is kérem a vezetők javaslatait. A barlang termeit és képződményeit illető elnevezések megváltoztatását az tette szükségessé, hogy maga a barlang teljes egészében a természeti erők munkájának az eredménye. Ezzel szemben a régi elnevezések képzeletbeli alakokról és a természettel kapcsolatba nem hozható létesítményekről ruháztatták át. Érthető tehát, hogy a barlang termeinek és képződményeinek a lehetőség szerint olyan elnevezést kell adni, ami nemcsak kapcsolatba hozható a természet alkotó,...

MOL XIX-I-3a, 88. doboz, 1816/40-17/1950 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium, Általános iratok) - A dokumentum vége hiányzik.

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő