MEFESZ IB ülésén – az április 8-ai titkársági ülés felfogásával összhangban – elvetették a kisebbség elképzelését a rétegszervezet hosszú...Tovább
Gróf Széchenyi Ödön, a magyar mágnás és a török főúr
„Szemeink előtt elvonul eredményes munkásságának képe s megremeg a szívünk, ha arra gondolunk, hogy nincs többé. [...] Minden tűzoltót, aki egyszer vele találkozott, örökre magához bilincselt Szinte elfeledtük, hogy a nagynevű magyar mágnás a török főúr, a hatalmas táborszernagy van velünk. [...] és az itt maradt generáció nem tehet mást, mint folytatja az építő munkát ott, ahol ő abbahagyta, abban az irányban, amint ő megkezdte és azzal a czélzattal, amivel ő akarta: naggyá tenni a tűzoltói munkával is édes hazánkat, Magyarországot."
a.
Széchenyi Ödön budapesti tűzoltó parancsnok folyamodványa országos tűzoltó igazgatóvá történő kinevezésére
Buda, 1873. augusztus 19.
[...]
10.
Olvastatott gróf Széchenyi Ödön budapesti tűzoltó parancsnoknak a miniszterelnök úrhoz benyújtott folyamodványa, melyben magát országos tűzoltó igazgatónak megfelelő díjazással kéri kineveztetni.
Ezen folyamodvány a Budapesten fen[n]álló tűzvédrendszabályok kipuhatolása és egyúttal a folyamodásra nézve javaslattétel végett kiadatni határoztatott belügyminiszter úrnak.
[...]
Jelzet: MNL OL K 27-1873. augusztus 19. 42. ülés, 10. napirendi pont. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1867-1944. - Eredeti jegyzőkönyv.
b.
A belügyminiszter előterjesztése gróf Széchenyi Ödönnek a budapesti államépületek tűzvédelmi felügyeletével történő díjazására
Buda, 1874. július 23.
[...]
4.
Belügyminiszter úr előterjesztette, hogy gróf Széchenyi Ödön, budapesti tűzoltó parancsnoknak felterjesztése, melyben magát a budapesti államépületek tűzvédi felügyeletével megbízatni kéri, a múlt évi augusztus hó 19-én kelt minisztertanácsi határozattal javaslattétel végett hozzá utasíttatott.
Miután gróf Széchenyi kineveztetésének fő czélja az volna, hogy ő a budapesti államépületek közbiztonsági felügyeletével megbízatnék, mindenekelőtt igyekezett magának tájékozást szerezni arra nézve, hogy milyen államépületek léteznek a fővárosban. Az egyes minisztériumoktól nyert adatok szerint az itteni államépületek közel 15 millió forintnyi, tehát oly nevezetes értéket képviselnek, melynél fogva indokolva látszik, hogy azoknak tűzvész elleni megvédése érdekében némi pénzáldozat hozassék.
Ő ennél fogva javaslatba hozza, hogy gróf Széchenyi Ödön, kinek úgy a budapesti, mint a vidéki tűzvédség szervezése körül kitűnő érdemei vannak, az említett minőségben megfelelő czím és hatáskörrel, s 2000 ft évi fizetés és 400 ft kocsi átalányból álló díjazással kineveztessék.
A tett javaslat elfogadtatván, belügyminiszter úr fölhatalmaztatott, hogy ezen összeget a jövő évi költségvetésbe fölvegye, s gróf Széchenyi kineveztetése esetében a hatáskörét szabályozó megfelelő utasítással ellássa.
[...]
Jelzet: MNL OL K 27-1874. július 23. 30. ülés, 4. napirendi pont. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1867-1944. - Eredeti jegyzőkönyv.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 15.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő