A KISZ vezetői az MSZMP IKB titkársági ülésén a KISZ első kongresszusának összehívására tettek javaslatot. A Titkárság nem tartotta „...Tovább
Gróf Széchenyi Ödön, a magyar mágnás és a török főúr
„Szemeink előtt elvonul eredményes munkásságának képe s megremeg a szívünk, ha arra gondolunk, hogy nincs többé. [...] Minden tűzoltót, aki egyszer vele találkozott, örökre magához bilincselt Szinte elfeledtük, hogy a nagynevű magyar mágnás a török főúr, a hatalmas táborszernagy van velünk. [...] és az itt maradt generáció nem tehet mást, mint folytatja az építő munkát ott, ahol ő abbahagyta, abban az irányban, amint ő megkezdte és azzal a czélzattal, amivel ő akarta: naggyá tenni a tűzoltói munkával is édes hazánkat, Magyarországot."
Az önkéntes tűzoltóság nyolcvan éves fennállásának ünneplése az országzászlónál
1942. július 26.
A budapesti önkéntes tűzoltóság fennállásának nyolcvanadik évfordulóját, valamint huszonötezredik tűzőrségét ünnepelte vasárnap az Ereklye Országzászlónál, ahova azért vonult ki, hogy a mai küzdelmes időknek megfelelően Országzászló őrszolgálattal emelje ki nyolc évtizedes munkájában nemzeti hivatásának szerepét. A legutóbbi kormányrendelet három csoportba osztotta a magyarországi tűzoltószervezeteket: a hivatásos, az önkéntes és a gyári tűzoltóságokra. A testületek azonos formaruhát kaptak, azzal a megkülönböztetéssel, hogy a hivatásos tűzoltók hajtókája piros, az önkénteseké kéké, végül a gyáriaké zöld színű lett.
A kékhajtókás, önkéntes tűzoltóság tekinthet hazánkban a legrégibb múltra vissza; még Széchenyi Ödön, Széchenyi István fia, aki mint később Széchenyi basa a törökországi tűzoltóság megszervezője lett, alapította 1862-ben. Nagy harcot kellett vívnia az akkori osztrák helytartótanáccsal, mely az első magyar tűzoltótestületben is hazafias megmozdulást látott és azért annak felállítását nem engedélyezte, mint ahogy is a testület később az államfenntartó munkának lett hordozója. Tagjai önzetlenül teljesítettek szolgálatot, „felebaráti szeretet tudatából - mint ahogy azt gróf Széchenyi Ödön által kiadott szabályzat előírja - és a becsületes munka szerzeményeinek tűzvésztől való megmentésére, megóvására vállalkoztak".
Régi, nyolcvan éves, még néhai alapítója által adományozott és akkor felszentelt lobogója alatt vonult fel a tűzoltóság százada az Országzászló elé, melyet a székesfővárosi tűzoltóság zenekara kísért őrségváltásra. Ott voltak az őrségváltáson a tűzoltóság parancsnokai, régebbi tagjai és számos közéleti személyiség is. A Himnusz és a Hiszekegy elhangzása után az önkéntes tűzoltóság tisztikara nevében nemes Falussy Károly újította meg a három tűzoltó parancsra tett fogalmat, mely szerint ezek: az Istenben való hit és a családi élet szentsége, a magyar Hazához és a magyar röghöz való törhetetlen ragaszkodás és végül a törvények és hagyományok tisztelete. „Feladatunk - mondott még -, hogy hazánkat a mai vérzivataros időkben, amikor harcolunk a bolsevizmus letöréséért, óvjuk a különböző szélsőséges törekvések ellen, a nemzeti és erkölcsi törvényekhez ragaszkodó, erőslelkű és erősszívű polgárokat neveljünk." - Ezután az EONB nevében Preszly Lóránt ny. ezredes köszöntötte az önkéntes tűzoltóságot, kiemelve, hogy szolgálatuk valóságos
.Végül a Szózat hangjai mellett feltűzte a régi zászlóra az EONB elismerését, az Országzászló zászlóérmét, melyet meghajtva a tűzoltószázad feszes díszmenetben vonult el az Országzászló előtt.
Jelzet: MNL OL K 418 a. sorozat, XXIV. évf., 198. sz., 2. kiadás, 1942. július 26. vasárnap, 2. oldal.- Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Polgári kori kormányhatósági levéltárak - Sajtó Levéltár - Magyar Távirati Iroda Napi tudósítások.- Eredeti, gépelt tudósítás.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 19.
1957
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő