Gyanús galambok, gyanútlan galambászok és az állambiztonság 1958-ban

„A galambsportban nem gyakori az ilyen tömeges röptetés. […] Értesüléseink szerint osztrák, nyugatnémet, belga és holland galambok vesznek részt. Szükséges a szoros belső és külső ellenőrzés, mert feltűnés nélkül kicsi csomag gyanánt egy vagy több galambot is lehet átadni magyar személynek, aki egy-két nap múlva engedi útnak. A galamboknál üzenetváltásra alkalmas fémtokban cigarettapapír vékonyságú speciális papíron jelentős terjedelmű szöveg közölhető. Ezért a magyar galambszövetség kb. 30–40 személyt rendel ki tagjai közül rendezőnek.”

2. Jelentés a galambászok megfigyeléséről

1958. július 25-26.

 

Belügyminisztérium                                                              Szigorúan titkos!

II/9-b

69-2009/958.                                                 Figyelés kezdete: 25-én 19.00 h-kor

                                                                       Figyelés vége: 26-án 22.30 h-kor

 

1. számú jelentés

külső figyelésről

II/2-f alosztálynak, „Galambosok"

Budapest, 1958. július hó 25-26-án

 

21. 58 h-kor „Galambosok" kb. 40 fővel, 18 db tehergépkocsival, melyben postagalambok voltak, megérkeztek a margitszigeti Dózsa pályához, ahol a magyar galambszövetség több tagja várta őket, és ezek irányításával a gépkocsikat a Dózsa pályán elhelyezték, majd a galambok etetését és itatását végezték.

23.25 h-kor „Galambosok" több hivatalos magyar férfi társaságában kijöttek a pályáról, beszálltak a már velük érkezett, GB-304 f[orgalmi] r[end]sz[ám]ú autóbuszra, mellyel a Margitszigeten, Margit hídon, Árpád fejedelem útján, Dara u., Zsigmond tér, Lajos u., Kiskorona u.,

, Mókus utcában lévő vendéglő elé hajtattak.

Itt, mivel az étterem zárva volt, továbbhajtottak a Mókus u., Lajos u., a Kolosy térre. Itt leszálltak az autóbuszról és

23.45 h-kor bementek a Kolosy tér 3. sz. alatt lévő Vadászkunyhó Étterembe. Az étterem belső helyiségében helyet foglaltak, és vacsorát majd bort fogyasztottak. A társaság vidám hangulatban beszélgetett. Közülük többen kisé ittas állapotban voltak.

02.00 h-kor „Galambosok" a magyar kísérőkkel együtt kijöttek az étteremből, és az ott várakozó gépkocsihoz mentek, ahol megállva, nevetve élénken beszélgettek kb. 5 percig. Majd felszálltak az autóbuszba, ahol helyet foglalva a Kolosy téren, Lajos u., Zsigmond tér, Frankel Leó u., Török u., Mártírok u., Széna tér, Moszkva tér, Krisztina krt., Attila u., Alagút u., Alagút, Clark Ádám tér, Lánchíd, Roosevelt tér, József Attila u.,

haladva [a] Köröndig hajtattak.

Itt két magyar férfi (akik a magyar galambszövetség részéről voltak jelen) leszálltak az autóbuszról. (Nem követtük.)

Ezután az autóbusz továbbhajtott a Népköztársaság útján, Dózsa György út, Thököly út, Baross tér, Rákóczi u.,

, Dohány u., , , Szt. István krt., Margit híd, Margitszigeten a Dózsa pályáig. Itt leszálltak az autóbuszról és csoportosan

02.50 h-kor bementek a Dózsa pályán felállított gépkocsik közé.

03.20 h-kor „Galambosok" hozzáfogtak a galamb röptetésének előkészítéséhez. Ekkor kb. 40-50 magyar férfi volt jelen, majd később 130-150 főre emelkedett az érdeklődők száma, akik közül többen segítettek a röptetés előkészítésében.

04.25 h-kor, 04.35 h-kor, 04.45 h-kor és 05.10 h-kor, négy részletben a galambokat felengedték.

„Galambosok" ezután a gépkocsikat kitakarították, majd a Duna-part sétányára állították őket, majd csoportosan visszamentek a Dózsa pályára, amikor mindnyájan együtt voltak, négy magyar férfi társaságában (akik a galambszövetséghez tartoztak).

06.15 h-kor kijöttek a pályáról, és beültek az ott várakozó, GB-304 f[orgalmi] r[end]sz[ám]ú autóbuszra, mellyel a Margitszigeten, Margit hídon, Szt. István krt., Marx tér, Lenin krt., József krt., Blaha Lujza térre hajtottak, ahol két magyar férfi leszállt az autóbuszról. (Nem követtük.)

Az autóbusszal a Blaha Lujza téren, Rákóczi u., Puskin u., Bródy Sándor u., Múzeum krt., Kálvin tér,

, , Szabadság híd, Gellért tér, Bartók Béla u., Móricz Zsigmond körtér, Villányi u., Szüret u., Somlói utca 14-16. sz. ház elé hajtottak.

Itt mindnyájan kiszálltak az autóbuszból, és

06.47 h-kor bementek a Somlói u. 14-16. sz. házban lévő Kertészeti és Szőlészeti Főiskola diákszállójának épületébe, a két magyar férfivel együtt.

08.30 h-kor „Galambosok" a két magyar férfivel együtt kijöttek a diákszállóból, és beszálltak az ott parkoló autóbuszukba, és a Somlói u., Hegyalja u., Budaörsi úton a 7. sz. műúton, Székesfehérváron keresztül, a 702. sz. műúton, majd a Balaton partján [a]

elé hajtattak. Itt mindannyian leszálltak az autóbuszról, és

12.02 h-kor bementek a partizán üdülőbe. (Nem követtük.)

„Galambosok" közül a délután folyamán kisebb csoportokban többen kimentek a Balaton partjára, és ott sétálgattak.

18.45 h-kor „Galambosok" a két magyar férfivel együtt kijöttek az üdülőből, és beszálltak az autóbuszukba, mellyel a tihanyi komp-átkelőhelyhez hajtottak. Itt az autóbuszból többen kiszálltak, és az ott lévő ajándékboltból kisebb ajándékokat vásároltak. Majd utána visszaültek az autóbuszba.

19.00 h-kor elindultak, és kb. 50-60 km-es sebességgel a Balaton mellett, a 71. sz. műúton, 7. sz. műúton, Budaörsi úton, Hamzsabégi u., Bartók Béla u úton a Kosztolányi Dezső térig hajtottak.

Itt [az] egyik magyar férfi kiszállt az autóbuszból, és eltávozott a Bartók Béla úton. (Nem követtük.) Az autóbusz pedig továbbhajtott a Bartók Béla u., Fadrusz u., Villányi u., Szüret u., Somlói úton a 14-16. sz. házig. Itt valamennyien kiszálltak az autóbuszból, és

22.20 h-kor bementek a Somlói utca 14-16. sz. házban lévő Kertészeti és Szőlészeti Főiskola diákszállójába. Az autóbusz pedig üresen eltávozott a Hegyaljai út irányába.

22.30 h-kor a figyelést befejeztük.

 

Dobróka János r. alez.                                                           Fejes István r. őrgy.

osztályvezető                                                                        alosztályvezető

 

Nyilv. sz.: 78/342. RJ-né

Készült: 2 pld., 2 lap

Kapják: 1 pld. II/2-f, Kajtár elvt.

              1 pld. letét

 

Jelzet: ÁBTL 3.1.5. O-13401. 73-74.

Ezen a napon történt augusztus 13.

1961

A keletnémet állampolgárok egyre fokozódó mérvű elvándorlása miatt, Berlinben az NDK hatóságai nagy létszámú csapatokkal lezárják a város...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők