Internálások, internálótáborok

„A toloncház ez idő szerinti létszáma 326 nő és 7 kiskorú gyermek. Ezek közül kórházban 29, fogházban 8, tárgyaláson 12 és szabadságon 1 internált van. Politikai okokból 16 van beutalva. Ebből kommunista 4, szoc. dem. 4 és külföldi 8. Közbiztonsági okokból internált 302. Nemzetiségi és faji megosztás szerint 268 magyar, 9 ruszin, 2 orosz, 3 szlovák, 7 szerb, 7 román, 1 olasz és 29 zsidó."

 

1. Petrányi György rendőrfőkapitány-helyettes jelentése a nagykanizsai II. számú kisegítő toloncházban tapasztaltakról

1943. december 4.

 

A m. kir. Rendőrség szombathelyi felügyeleti körzetének szemlélője.

25/1943. szeml. szám.                                    Tárgy: A nagykanizsai II. számú kisegítő

Toloncházban 1943. deczember 1-én

tartott szemléről jelentés

NAGYMÉLTÓSÁGÚ M. KIR. BELÜGYMINISZTER ÚR!

 

Tisztelettel jelentem, hogy a nagykanizsai II. számú kisegítő toloncházban folyó év. deczember 1-én - ezúttal első ízben - megjelentem, és részletes szemlét tartottam. Észrevételeimről jelentésemet a következőkben van szerencsém előterjeszteni:

A toloncház a Hangya szövetkezet tulajdonát képző elhagyott gyártelepen van elhelyezve. A telep kb. 2 ½ hold területen fekszik. Az egy év előtt még teljesen elhanyagolt, szemét és féreggel telt, gondozatlan épület a tábor parancsnokának dicséretre méltó szorgalma, ritka készséggel párosult szervező és szakértő munkája következtében - teljesen lakályossá téve annyira, hogy az ma már a belépéskor is igen jó benyomást tesz, az internáló tábor czéljainak minden tekintetben nemcsak hogy megfelelő, hanem mintául is szolgálhat.

A tábor parancsnoka Oláh Gyula ny. rendőrfelügyelő. A tábor adminisztrációját egy gondnok és egy kisegítő munkaerővel végzi. Ez a személyzet azonban nem elegendő, s azért arra alkalmas internáltat kell állandóan az irodára vezényelni. Ez idő szerint egy internált van az irodában, de ez sem megfelelő, s emiatt az irodai munka ellátásában állandó nehézségekkel küzdenek annak ellenére, hogy korán reggeltől késő estig, úgy hétköznap, mint ünnep és vasárnap, dolgoznak. Az adminisztrációban a nehézségek daczára hátralékot vagy zavart nem észleltem.

A tábor ez idő szerint 1246 férfi internáltat tart nyilván. Ebből a táborban 862 fő van, a többi részben fogházban tölti büntetését, részben pedig kórházban van elhelyezve vagy katonai szolgálatot teljesít. Ez a létszám állandóan változik, mert többen vannak úton bűnügyi tárgyaláson és ez idő szerint külső munkán.

Az internáltak[nak] a szabályzatban lefektetett elv szerint dolgozniok kell. Ezért a tábor parancsnoka úgy belső, mint külső munkával igyekszik őket foglalkoztatni. Mivel az épület igen rossz állapotban van, s a nagy kiterjedésű, a javítási és épület-fenntartási munka több embernek állandó foglalkozást ad. A telep nagy kertjében pedig állandó talajmunka és konyhakertészet folyik. Létesítettek egy üvegházat is, amelyben téli kertészetet folytatnak főleg rózsa, szegfű és más jövedelmező virágok termelésével, amelyből a terv szerint 20-30 000 Pengő tiszta jövedelmet is várnak. Ugyancsak belső foglalkoztatásképen a telep pinczéjében sampion gomba termelését is kezdtek el. Ebből is amellett, hogy a beutaltaknak elfoglaltságot szereztek vele, jó pár ezer pengő tiszta jövedelem várható. Ezen foglalkoztatásokon kívül, nehogy az emberek nagyobb tömegben tétlenül legyenek, a tábor parancsnoka a bogátpusztai bérgazdasággal megállapodást létesített, hogy 15 hold füzesét levágatja, és a táborban bútorokat és kosarakat fonnak felesben. A füzes vágási munkája már folyamatban is van. A fonást pedig amint azt megtanulták, azonnal megkezdik. Ez a munka 100 embernek ad állandó téli foglalkoztatást, és sokaknak új foglalkozást is fog nyújtani. Munkaterem czéljára a telep egyik szárnyán alkalmas helyiség áll máris rendelkezésre.

Mivel a házi foglalkoztatás nem elegendő ahhoz, hogy valamennyi beutalt munkára nevelhető legyen, gondoskodni kellett arról is, hogy nagyobb számban a környékbeli gazdaságokban mezőgazdasági munkára helyeztessenek el. Ezt kellő felügyelet mellett elszerződés alapján oldották meg. Ilyen foglalkozáson természetesen állandóan változó létszámban vannak. Ez idő szerint 27 csoportban 561 ember van kint különböző mezőgazdasági munkán. Mivel az internáltak egy része városi csavargó, ezeket előbb alkalmas módon a gazdasági munkára kiképezték s azokat pedig, akik fizikailag vagy erkölcsileg munkára végleg használhatatlanoknak bizonyultak, a budapesti toloncházba visszairányították. Ezek száma a beutaltaknak csupán 0,50%-ára tehető.

A belső munkán lévőknek a szabályzata értelmében napi 50 fillér munkajutalom jár. Ezek valamennyien bent is kosztolnak. A külső munkára kiadottak pedig a zalamegyei hivatalos lapban megjelent munkabér-megállapítás szerint kapják a napszámot, havibérüket vagy cselédbérüket. A beutaltak keresményének 50%-a úgy a természetbeni, mint a pénzbeni járandóságoknál a kincstárt illeti, a másik felét pedig az érdekelt kapja. A külső munkára kiadottakat a munkaadó élelmezi.

Az említett foglalkoztatások daczára a táborban még mindig kerül egy bizonyos létszám (ez idő szerint 301 ember), amelyet a tábor parancsnoka a táborban és kint foglalkoztatni nem tud. Ezek tétlenül vannak annak daczára, hogy a környékbeli gazdaságokban igen könnyen elhelyezhetőek lennének, mert nagy munkáshiány van. Ennek oka az, hogy a megállapított rendőrszemélyzeti létszám, amelyben ez idő szerint is 14 hiány van, még a teljes létszám mellett sem elég ahhoz, hogy a tétlenül ülő 300 ember foglalkoztatható legyen. Ez a tény a tábor kitűzött legfontosabb czélját a munkára nevelést és szoktatást is akadályozza, mert a tartósabb tétlenség következtében a nagy nehézséggel munkára szoktatott internált a rendszeresen munkáról ismét leszokik. Ezért igen kívánatos lenne a tábor őrszemélyzetének létszámát felemelni annyira, hogy minden 20 internáltnál több eredményes őrzésre és ellenőrzésre ki nem adható.

A tábor parancsnokának a legnagyobb gondot az élelmezés okozza. A mai közélelmezési nehézségek és rendszer sokszor leküzdhetetlen akadályt jelent. Ezért a kényszer hatása alatt, de főleg azért is, hogy az élelmezés a kincstárra nézve gazdaságosabb legyen, a gyakorlatban az a rendszer vált be, hogy az internálást természetbeni juttatások ellenében adják ki gazdasági munkára. Ezzel a rendszerrel elérte a parancsnok azt, hogy nem csak a II. számú toloncház élelmezése és fűtése úgyszólván minden kiadás nélkül biztosítva van, hanem a keresményből az I. számú kisegítő toloncházat is élelemmel és fűtéssel támogatja. Hogy a tábor internáltjainak munka eredményéről képet alkothassak, megállapítottam, hogy az idei gazdasági szezonban az internáltak közül a sommás munkára kiadottak gabonajárandósága 4087 mázsát tett ki. Ezen keresmény 50%-a a kincstárt és 50%-a pedig az őrizetest illeti. Az internáltak gabona keresménye pénzben kifejezve 277 845 Pengő 50 fillér. Ezen felül az internáltaknak eddig befolyt készpénzkeresete a munkadíj napló szerint 114 378 Pengő 11 fillér amelynek fele a munkás, másik fele pedig szintén a kincstár tulajdona. Pontos összeg ezideig megállapítható még nem volt, mert az elszámolás most van folyamatban, úgy, hogy ez még az évben kb. 150 000 Pengővel növekedni fog. Az 1943. január 1-től szeptember hó 1-ig terjedő időben a kiadott sommás munkások napi élelmezése pedig a kincstárnak fejenkint 95 fillérjével számítva 82 648 Pengő 10 fillér megtakarítást jelentett. Ez a megtakarítás is legalább kétszeresére tehető, mert a 350 sommás munkáson kívül még 350-900 ember dolgozott kint hosszabb-rövidebb ideig tartó mezei munkán.

A tábor lakói az élelmet a folyó év november 1. óta házilag állítják elő. A szakács és minden konyha munkát internált látja el. Az ételt megízleltem és megállapítottam, hogy annak elkészítése (burgonyaleves és káposztás metélt volt ebédre) bármely budapesti II-od osztályú vendéglő kosztjával vetekedik s a kenyér, amelyből minden internált napi 35 dkg-ot kap, bármely város egységes lisztből készült kenyerénél különb, mert tiszta búza lisztből készült.

A férőhelyeket végigjártam s azokban teljes rendet és tisztaságot találtam. Az emberek fegyelmezettek és tisztelettudóak. Bár a ruházatuk hiányos és foltos, de rongyosat és piszkosat - kivéve az akkor érkezetteket - közöttük egyáltalán nem láttam. Feltűnt nekem az is, hogy kondíciójuk annyira megfelelő, hogy elesett internáltak helyett inkább megelégedett munkások benyomását keltik. Az emberek féregmentesek, gondozottak, tiszták. A bent lévő internáltak naponkint kötelesek langyos tust venni. A termek szellőzöttek, féregmentesek és a szükségnek megfelelően fűtöttek.

A tábor betegszobája teljesen tiszta és rendes. Ugyanez mondható az orvosi rendelő szobára is. A bentlakók megfelelő orvosi ellenőrzésben részesülnek, s a kirendelt orvos hetenkint 3-szor tart ellenőrző vizsgálatot és rendelést. Fertőző betegség ez évben egyetlen esetben sem volt. Más betegség is igen ritkán fordult elő, s így az egészségügyi helyzet is teljesen kifogástalan.

A táborba beosztott őrszemélyzetet is megtekintettem, s megállapítottam, hogy magatartásuk úgy szolgálatban, mint szolgálaton kívül katonás, fegyelmezett és a hangulatnak megfelelő. Ehhez hozzájárult nagyban az, hogy az élelmezési pénzáltalányt a kormányzat felemelte.

Az őrszemélyzet ruházata általában véve rossz állapotban van. Ennek oka az, hogy az őrszemélyzet a toloncházban lévő rendőri felügyelet alatt álló egyénekkel munkára ki van adva gazdaságokban, ahol a ruházatot nem tudják karban tartani. Egész nap a földeken vannak kint, s a por, eső stb. nagyon rontja ruháikat. Ugyancsak rossz állapotban vannak a lábbelik is. A legtöbb csizma és cipő fejelésre szorul. A sár teljesen tönkretette azokat.

A fegyverzet kifogástalan, tiszta, de a létszámnak nem elegendő, mert a 70 fő rendszeresített létszám részére csak 50 puska van, megfelelő karhatalmi lőszerrel. A pisztolyok is jó karban vannak, azonban karhatalmi lőszer nincsen meg minden fő részére, mert 154 drb pisztoly töltény hiány van.

Az őrszemélyzet oktatása rendszertelen, s ebből kifolyólag az elméleti tudásuk nem kielégítő. Ennek oka, hogy az őrszemélyzet legnagyobb része állandóan külszolgálatot teljesít. Írásbeli feladatokat nem végeznek. A gyakorlati kiképzés is hiányos.

Az őrszemélyzet ez idő szerinti létszáma 58 fő, a megállapított létszám 70. Ebből a toloncház területén 4 puskás őrszem és 2 rendes őrszem áll. Az őrszemélyzet többi része kihelyezésen van vidéken a rendőrhatósági őrizetesekkel. Az őrszoba parancsnok 1 altiszt, helyettese 1 főtörzsőrmester.

A raktárban lévő őrszemélyzeti ruházat gondosan van kezelve és hiánytalanul feltalálható.

Az őrszemélyzet magatartása fegyelmi szempontból nem megfelelő, mert 2 rendőr van ez idő szerint is felfüggesztés alatt, és fenyítés is aránylag sok fordult elő.

A toloncházban szolgálatot teljesítő őrszemélyzet élelmezése kifogástalan. A nőtlenek részére a toloncházban külön konyhát tartanak fenn, ahol napi 3 Pengő befizetés ellenében kielégítő és bőséges kosztot kapnak.

Az őrszemélyzet elhelyezése jó.

Mivel a tábor parancsnoka a táborban tapasztalt mintaszerű rendet, fegyelmet, élelmezést, munkára nevelést s a munkafegyelmet és általában minden szépet és jót, ami a táborban látható és tapasztalható, aránylag csekély anyagi támogatással csupán az internáltak munkaerejének czélszerű felhasználásával igen rövid idő alatt létesítette, indítatva érzem magam arra, hogy Oláh Gyula nyug[állományú] rendőrfelügyelőnek a látottak felett elismerésemet fejezzem ki annál inkább, mert a kormányzatnak azt a czélját, hogy az internáltak őrizetük ideje alatt munkára neveltessenek, s így az élet elesettjei önmagukat megtalálva a társadalomnak ismét hasznos munkával váljanak - megítélésem szerint kiváló teljesítményével nagymértékben elősegíti.

Végül jelentem, hogy a szemlén szerzett tapasztalataimról az említetteken külön előterjesztés szükségessége fel sem merült.

 

Szombathely, 1943. december 4.

                                                                                          Petrányi György

                                                                                  rendőrfőkapitány-helyettes

 

Jelzet: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára K 150 3737. csomó. - Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Belügyminisztériumi levéltár, Belügyminisztérium, Általános iratok

Ezen a napon történt augusztus 11.

1914

Franciaország hadat üzen az Osztrák–Magyar Monarchiának.Tovább

1920

A Lett Köztársaság függetlenségének elismerése.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők