Képgaléria megtekintéseN. Lajos és társai, köztük 1956-os forradalmárok is, „Igazságot Magyarországnak”, „A nemzeti függetlenségért küzd a...Tovább
Moszkva nem hisz a szemének: rés a pajzson...
„A honi légvédelem szolgálatai azonban az adott helyzetben az elemi gondoskodás nélkül, kapkodva és szervezetlenül cselekedtek. Nem biztosították a csapatok összehangolt fellépését, nem vetettek be időben helikoptereket vagy könnyű repülőgépeket, a megfigyelő eszközök leálltak a cél megfigyeléséről, feltételezve, hogy az Ilmeny-tó térségében a repülőgép eltűnt.”
A Gorbacsov nevéhez kapcsolódó átalakítási, demokratizálási időszak szavahihetősége, nyíltsága konfliktus-kezelése - egy évvel a csernobili katasztrófa után - újabb próbatétel előtt állt. 1987. május 28-án (szó szerint) derült égből villámcsapásként érte a szovjet és világközvéleményt egy német fiatalember bravúros és vakmerő teljesítménye: Mathias RustCessna típusú kisrepülőjével szerencsésen landolt a moszkvai Vörös Téren. „Mindenhol nagy visszhangot váltott ki a nyugatnémet sportrepülő légi határsértése. Az emberek meglepetéssel értesültek a történtekről. Sokak számára érthetetlen, hogyan fordulhatott ilyesmi elő. A híradások alapján egyre többen úgy vélik, hogy nemcsak egy fiatalember felelőtlenségéről, hanem jól előkészített, összehangolt provokációról van szó. A gyors és határozott felelősségre vonást példamutatónak tartják. Egyes vélemények szerint a történtek ártottak a szovjet fegyveres erők tekintélyének." - olvasható egy korabeli MSZMP információs jelentésben, összefoglalva a közvélemény reagálását a történtekkel kapcsolatban.
Mathias Rust saját bevallása szerint tettével békeküldetést hajtott végre, erősítve az akkori Szovjetunió pozícióját a kelet-nyugati tárgyalásokon, ill. a peresztrojka folyamatát is egyúttal. A diplomáciai bonyodalmak mellett a Rust-affér alkalmas lehetett belső hatalmi viszonyok, erővonalak átrajzolására mind katonai (az átszervezés áldozatául esett többek között Szergej Szokolov hadügyminiszter is, akit nyugállományba helyeztek), mind politikai vonalon a Szovjetunióban. Természetesen legizgalmasabb és a Szovjetunió szempontjából döntő mozzanata ennek a kissé abszurd kalandnak a berepülés ténye és sikeres végrehajtása volt. A rejtélyes landolás sok nehezen bizonyítható kérdést hagyott nyitva: Hogyan lehetséges, hogy ami a Luftwaffénak nem sikerült 1941-ben, azt különösebb nehézség nélkül megvalósíthatta egy 17 éves tinédzser 46 évvel később? Hogyan tudott szinte észrevétlen maradni, ill. miért hagyta a orosz légvédelem berepülni Moszkva szívéig? Kiknek az érdeke volt ez a „küldetés"? Kik és miért használták fel ezt a malőrt egy belső tisztogatásra szovjet katonai vonalon?
Valószínű, hogy súlyának megfelelően kezelték a NATO körökben az incidenst - sem alá, sem túl nem értékelték jelentőségét - ennek ellenére a nemzetközi közvélemény előtt ártott a Szovjetunió tekintélyének és a hazai (szovjet) közvélemény is értetlenül, döbbenten szembesült a légtér sebezhetőségével.
Mihail Gorbacsov június 4-én megfogalmazott - Kádár Jánoshoz eljuttatott - levele néhány kérdésre magyarázatot adott az eset körülményeivel kapcsolatban. A légvédelem biztosításáért felelős egységek szervezetlen, összehangolatlan, már-már „slendrián" hozzáállása, probléma-kezelése teljesen idegen volt a gorbacsovi gazdasági és társadalmi megújulást meghirdető tartalomtól és gyakorlattól. A felelősségteljes szakszerű konfliktus-megoldás hiánya túlmutatott egy pusztán katonai problematikán.
Rustot az 1987. szeptember 2-án kezdődő bírósági tárgyaláson négy év munkatáborra ítélték, majd kegyelmi kérvényét figyelembe véve 1988. augusztus 3-án szabadon engedték, így hazatérhetett az NSZK-ba.
„Gorbacsovnak tudnia kellett, hogy nekem ezzel a berepüléssel komoly közöm volt ahhoz, hogy beindult a Szovjetunióban a peresztrojka. Az egész peresztrojka az én repülésem nélkül nem lett volna olyan átütő, mint így. Nyilván a repülésem nélkül is átalakult volna a szovjet politikai élet, de hogy az én esetem felgyorsította ezt a folyamatot, az biztos" - értékelte tettét Rust.
Jelzet: MOL M-KS 288. f. 47/778. ő. e. (75-79.)
Ezen a napon történt december 21.
1967
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő