Weöres Sándor „pornográf” verse

„Jelenlegi béremnél jóval alacsonyabb fizetésért is hajlandó vagyok odaadóan dolgozni pár-tunk érdekében, hogy végre eltűnjön életünk egéről a szocialista neveléssel szembekerülő, azt férgek módjára kikezdő és aláásó szennyirodalom. […] Kérem, legyen most hozzám nagyon őszinte, mint mindig és írja meg, miben segíthetnék, mert ez tétlenség a szennyes áradat irodalmi hullámaiban megfojt, alkotni szeretnék, és a marxista kritika pergőtüzével ostromolni szeretnék minden olyan fércmunkát, ami méltatlan az új kor emberéhez szerte a világban.”

Bevezetés 

Az 1956-os felkelés tapasztalatai, a forradalomhoz vezető események, az előidéző, kiváltó okok mind a hatalom képviselői, mind a későbbi években, évtizedekben eltérő szerepeket vállaló szellemi, értelmiségi csoportok, irányzatok, személyek számára tanulságul szolgáltak.

A hatalom részéről elsődleges szempont az 1957 utáni években a Nagy Imre körül kialakult ellenzéki értelmiségi mozgalom, összefogás bármilyen formájú újjáéledésének elfojtása. Különböző módszerekkel egy reformkommunista-népi-urbánus összefogás lehetséges csíráit próbálták megakadályozni. Ezzel párhuzamosan annak bizonyítása is fontos volt a művészek, írók, költők irányába, hogy az új szocialista modell valóban más, mint a sztálini típusú volt, több találkozási ponttal, közös érdekkel a „népi demokrácia" talaján.

A magyar szocializmus modellnek - amely a hetvenes évekre érett be, és vált eladhatóvá a nyugat számára is - „aki nincs ellenünk, az velünk" logikája tette lehetővé az írók, irodalompolitika szereplői számára is az óvatos kritikai megközelítés, a puha ellenzéki szerep vállalását, vagy közvetítői funkció betöltését a hatalom képviselői felé.

Az irodalompolitika ideológiai, elvi, eszmei határait a rendszertől idegen dekadencia, a káros kispolgári jelenségek, és a hivatalosan megfogalmazott szocialista realizmus szembeállítása jelölte ki.

Egy 1964. áprilisi - a magyar irodalom és művészet ideológiai problémáival foglalkozó - MSZMP KB Kulturális Osztály által készített előterjesztésben „növekvő alkotási kedvről", sokféle művészeti irányzat jelentkezéséről olvashatunk: „Kiszélesedett, eszmei, művészeti hatóerejét tekintve erősödött a szocialista realizmus bázisa"; „Az irodalom szorosabb kapcsolatba került az élettel" - állapítja meg elégedetten az összegzés. Az értékelés hangsúlyozza, hogy az írók nagy többsége elfogadja és helyesli a „békés egymás mellett élés" párt által képviselt irányvonalát, nem kívánják vissza a kapitalizmust.

Természetesen a káros jelenségekre is felhívja a figyelmet, visszautasítva azokat a nézeteket, törekvéseket, amelyek a művészet az irodalom szerepét a „nép ellenzéki képviseletében" látják, felkarolva a szocializmus morális, etikai értékeitől idegen kispolgári, dekadens irányzatokat, jelenségeket. Az irodalom és a művészet feladatának végső célja, hogy a szocialista világnézet magasrendű tudatosságával feltárja életünk valóságát.

A közölt forráscsoportban - olykor nehézkesen ideologikus nyelvezettel - megfogalmazott aggodalmak, kritikák két állampolgári levél alapján válnak életszerűvé.

Nyuli József győri - egyenesen Kádár Jánoshoz írott - és Sík István marcali lakosok által a párt illetékeseihez eljuttatott sorok a szocialista erkölcs magasabbrendűsége nevében felháborodottan utasítják vissza Weöres Sándor szerintük a pornográfia határát súroló „Antik ekloga" c. versét.

Nyuli József tollát a jövő generáció iránt érzett aggodalom vezette, és a felháborodáson túl nem élt jobbító szándékú tanáccsal. Ugyanakkor mindenképpen érdekes színfolt Fellini „Dolce vita" c. filmjének utalásszerű beemelése, mint a nyugati dekadencia ábrázolásának példázata. A KISZ Győr-Sopron Megyei Bizottsága lapjában megjelentetett állásfoglalás csatolásával pedig már nemzedéki megvilágítást is kap levelének tartalma.

Sík István a felháborodott kritikán túl saját szerény módján megoldást is talál a hivatalos szervek felé: kommunista hitből és alkotókedvből táplálkozó munkaerejét és tehetségét felajánlva kész harcot folytatni a „kultúrpolitikai fronton".

Az MSZMP illetékeseitől kapott válaszok természetesen egyetértésükről biztosítják a levelek szerzőit, amely szerint helytelen volt a vers közlése és utalnak az irodalmi folyóiratok esetében a káros jelenségek visszaszorítására már korábban tett lépésekre.

Egyúttal a megjegyzéseket a helyükön kezelve, azokat az olvasói levelek kategóriájába sorolják, tanácsolva, hogy a jövőben hasonló kritikák a sajtó-észrevételek szintjén maradjanak...

A forrásokat fotóként közöljük, Nyuli József kézírásos levelét azonban gépelve is.

A dokumentum jelzete: M-KS 288. f. 35. cs. 1964/5. ő. e. (MSZMP KB Kulturális Osztály)

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt október 09.

1914

Első világháború: Német csapatok elfoglalják Antwerpent.Tovább

1916

Első világháború: A nyolcadik isonzói csata kezdete. Az olasz hadsereg támadásait az osztrák-magyar haderő sikeresen visszaveri.Tovább

1944

Debrecen térségében hatalmas méretű páncélos csata kezdődik a szovjet, és velük szemben álló német és magyar csapatok között.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő