„Utász előtt nincs akadály…” 4.

Béres Lajos naplója – negyedik rész

„Mivel – mi hazamenők–, minden felszerelést le kellett, hogy adjunk, nem tudjuk, hogyan néznek reánk odahaza, hogy fegyvertelenül érkezünk haza, csak a sima derékszíjat hagyták nálunk. Sok bosszúságot és keserűséget kell lenyelnünk, mert ilyen rossz hadsereg-szervezést, amilyet most Jány vezérezredes csinál, aligha fordult még elő. Csupa fejnélküli kapkodás az egész. Naponként intézkednek újabb formákban megmásítva az előbbieket.”

1942. dec. 1. Kedd - Olsány

Reggelre a hóvihar elcsendült, de a hideg marja az arcunkat. 6h-kor indulunk. Itt letérve a főútvonalról (Armee Strasse) kezdődik a mi feladatunk. Innen akarnak építeni egy bekötő utat az Olcsányi kirakodó állomáshoz. A szemrevételezendő út kb. 35-40 km, mely elég barátságtalan vidéken vezetett át. A közbeeső falvakban nincs katonaság sem az egymást összekötő úton forgalom. Ezért történt meg az egyik faluba érkeztünkkor, hogy az egyik házból kilépett két átszökött és itt bujkáló orosz katona, kik bennünket meglátva a házkörüli takarmánycsomók közé bújtak, honnan felszólításunkra megrémülve jöttek elő. De mivel fegyver nem volt nálunk, meg mi sem tudtunk velük mit kezdeni, elmosolyodva gyerekes rémületükön egy-egy cigarettát dugtunk szájukba, otthagytuk őket. Az ilyen forgalomtól félreeső helyeket használják fel búvóhelynek, mert szeretnék elkerülni a hadifogságot, de szeretnének haza is menni. Kb. 14h körül érkeztünk Olsányba, hol a bajai IV. utász zászlóalj körzetében találtunk szállást. Házigazdánk igen rendes ember családjával együtt, mely meglátszik a lakásukon is. Ami erre szokatlan, lakásuk szobája deszkapadlózott, melyen szívesen készítettünk magunknak fekhelyet.

a zászlóalj tisztiszállásán helyezték el.

 

1942. dec. 2. Szerda - Ivascsenkovó

Az éjszakát a jó helyen kellemesen töltöttük. - Kora reggel megfőzve a napi feketénket, termoszba öntöttük útravalóul, és a borult, de kisebb enyhébb időben 8h-kor visszaindultunk. Déltájban az egyik faluban a lovaknak pihenőt tartottunk és megebédeltünk. Itt már az iskolai tanítás beindult, és javában folyik. Délután érkeztünk vissza Ivascsenkovóba, hol ismét a VII./1. tábori kórháznál szállásoltunk el. Itt a jelentésünket és vázlatrajzunkat még ma elkészítettük, hogy holnap Karp[enkovó]ba érve a VII. hadtest műszaki parancsnoknak leadhassuk. A kórház tisztikonyháján jó vacsorát kaptunk.

 

1942. dec. 3. Csütörtök - Goncsarovka

6h-kor indulunk mert szeretnénk még ma visszaérni Goncsarovkára. A hosszú út miatt lovainkat eléggé kell szorítani. Olhov-Log határában egy domboldali úton szánkónk megcsúszva az útszéli árokba borultunk, amit szerencsésen megúsztunk a vastag hóban való megfürdéssel. Délre érkeztünk Karpenkovóba, hol a hadtest műszaki parancsnoknak leadtuk jelentésünket és megebédeltünk. Másfél órai pihenő után korom sötétben 18h-ra érkeztünk vissza szálláshelyünkre. Lovaink teljesen kimerültek a mai erőltetett menettől. Az ötnapos kifázást szállásunkon jó meleg teával melegítettük fel és lepihentünk.

 

1942. dec. 4. Péntek - Goncsarovka

A mai napra pihenőt kaptam, amit tisztálkodásra használtam. A házinéni vizet melegített a mosakodáshoz, fehérneműmet pedig elvette tőlem kimosás végett. Különös esemény nem volt.

 

1942. dec. 5. Szombat - Áp: ua

A mai nap Sitery főhadnagy szabadságra megy, kivel hazaküldöm az eddig készített felvételeimet előhívás végett. Vele küldök egy levelet szüleimnek, hogy Apám keresse fel Böszörményben, legalább részletesebben tájékozódik velünk kapcsolatos eseményekről, amit innen nem írhatunk meg. Déltől naposi szolgálatba vagyok.

 

1942. dec. 6. Vasárnap - Áp: ua

Miklós napja. Délelőtt a legénység tábori Istentiszteleteken vesz részt felekezetek szerint. A Kormányzó névnapja alkalmából - az ilyenkor szokásos - feljavított étkezést kapunk, melyhez pálink[át], bor[t] és sült tésztát adnak. Délután a falu egyik mozinak berendezett épületében az egyik pesti utász század kabarécsoportja mikulás estet rendezett, ami jó hangulattal zárult.

A nap folyamán gyenge havazás volt.

 

1942. dec. 7. - 23-ig - Goncsarovka

A Don menti építések is befejeződtek, és az anyagfuvarozást végző polgári munkaerőket hazaengedték, valamint [a] zsidó munkaszolgálatos egységeket a tőlünk hátrább lévő téli szállásokra vonták. Mivel a nyári súlyos veszteségeinket a hátországból - valami oknál fogva - alig néhány fővel pótolták, már a védőállások építésének kezdetén arra kényszerültünk, hogy az akadályok és egyéb műszaki anyagok behordására munkaszolgálatosokat vegyünk igénybe, és utász csak annyi vonul fel, amennyi az anyag beépítését végzi. A munkálatok befejezése után a zászlóaljtól - a hadosztálynak vonalán - 1 utász század teljesít készenléti szolgálatot hetenkénti váltással. Ezen [a] szakaszon - mely a 8. olasz hadsereggel szomszédos - a 19., és 23. hadosztály váltja egymást, míg zászlóaljunkat - a kevés műszaki alakulat, annak is erősen megcsökkent létszáma miatt - nem tudják hosszabb időre váltani. Ezért vált szükségessé részünkről ez a váltási megoldás. A minden második napi szolgálat dacára is jól telik az idő. Lassan mindenki belenyugodott, hogy az egy év leteltéig nem megyünk haza. E belenyugvást a szabadságolások megindítása is elősegítette, mely reményt kelt mindenkiben, hogy előbb láthatja családját, mielőtt az egy év eltelne? A folyamatban lévő szabadságolások folytán hetenként 2-3-4 fő indul haza. Az első turnus már visszajött 14-e táján tele panasszal, az otthon ért érdemtelen megnyilvánulások miatt, melyet a társadalom részéről kaptak. Mint mondják, semmi megbecsülésben nem volt részük, ami egy frontkatonát megilletne. Az egyesek részéről elhangzott gúnyos megjegyzések után örültek, hogy visszatérhettek hozzánk, hol az egymás iránti bajtársi szeretet többet ér, mint az otthon töltött szabadság. Ezek után többen nem szívesen indulnak haza, csak a családjuk utáni vágy vonzza őket. Ezen jelenségekkel kapcsolatban - az eddig eltöltött katonai éveim során megért mozgósításokból - tapasztalataim a következők: a szolnoki utász zászlóalj ahhoz a (debreceni VI.) hadtesthez tartozik, amely a románok miatt hadműveleti tevékenységre nem mozgósíttatik. Viszont az ország más részén mozgósított hadtestek hadilétszáma növeléséhez kiegészítő alakulatokat kell felállítania, mint önálló egységeket, melyek egyik vagy másik hadseregcsoport kötelékébe a kívánalmak szerint alkalmaztatnak. Ezek szerint a VI. utász zászlóaljnak a tartalékos állományból kellett - egy-két ténylegessel - felállítani egy gépkocsizó zászlóaljtörzset, egy kerékpáros és egy gyalogos századot. Ezek létszámát - (zömében) - Hajdu-, Bihar-, Szolnok-, Békés megyék területéről hívták be, azt is úgy, hogy egy-egy településről egy-két-három főt, kiknek hiánya nem okozott nagy feltűnést lakóhelyükön. Bizonyára másként viszonyul a társadalom ezekhez az ország azon részén, ahol a hadtesteknek általános mozgósítást kellett végezni, és a hadkötelesek zöme idekünn van. Pásztor őrnagy zászlóaljparancsnokunk is szabadságra ment. Azt hiszem, családja meglepődik, ahogy megőszült a fél év alatt. Helyét ideiglenesen

vette át. Nem tudjuk honnan vezényelték hozzánk. Újabb intézkedés szerint zászlóaljunkból 1 század a hadosztályunk vonala mögött van készültségben, mely hetenként váltódik. Idejövetelünk után egy tágabb épületet legénységi „otthon"-nak rendeztünk be, hol a pihenők alatt ilyen-olyan szórakozást találunk. Van kártya, sakk dominó és olvasni való könyv, melyeket az - ősz beálltával megélénkült - ismeretlen levelezőink tábori postaszámunkra küldtek, melyek megköszönése is szórakozás számunkra. Az iskolás gyerekek megemlékezését találjuk hozzánk szólóknak, melyek szép fogalmazása érzékenységet vált ki belőlünk. Ezeket igyekszünk hasonló hangnemben megköszönni nekik. Hoós alezredes, a szolnoki zászlóaljunk parancsnoka többször küld részünkre szeretetcsomagot valamint egy szolnoki nőszervezet is. A vonalból érkező hírek nyugalomról szólnak. Az események csak kisebb járőrtevékenységből állnak. Ez a nyugalmi állapot a hadosztályunktól jobbra lévő olaszok vonalán már az éberség lazulásához vezetett olyannyira, hogy az első vonalbeli őrhelyeken a fedezékben harmonika mellett vigadtak, mintha cserkésztáborozáson volnának. Így nem egyszer előfordult, hogy az orosz járőrök rajtuk ütöttek, és az egész őrséget foglyul ejtették. Ezek az esetek megerősítik bennem a múlt évi Nyepropetrovszkbeli harcok során alkotott véleményt, mely szerint ők csak parádézni valók. Tisztjeik a parádés ruházatukkal a fellegekben járnak beosztottjaikhoz képest. Ugyanez van a román hadsereg tisztjeinél is, ellentétben a legénység szegény ruházatával.

 

1942. dec. 24. Csütörtök - Goncsarovka

Mivel karácsony előtti nap van, a szentestére karácsonyfát állítunk a legénységi otthonban. Az ígért honvédségi szeretetcsomagok késése miatt a gh. főnök gondoskodott azok helyettesítéséről, hogy a szenteste a hagyományokhoz méltó legyen számunkra. Ügyes szakácsainkkal most is tésztaféléket süttetett a szállásaink kemencéiében, melyeket cukorka, cigaretta, dohány stb. összeállításban mindenki számára becsomagoltak. A fenyőfa díszítése az emberek leleményessége folytán - szerény lehetőségünk dacára is - remekül sikerült. Az esti ünnepséget a tisztikarral együtt tartottuk, melyen Gombosi őrnagy mondott rövid beszédet az ünnep jelentőségéről, mely után a szétosztott csomagokkal szállásainkra vonultunk. Szállásunkon a háziakat asztalhoz ültettük a két kis unokával és anyjukkal együtt, a kapott csomagjainkat kibontva megkínáltuk őket a jó sült tésztával és cukorkával, melynek a gyerekek örültek a legjobban.

 

1942. dec. 25. Péntek - Áp: ua

Délelőtt a legénységi otthonban (clubban) ismét össze jöttünk, és a tisztikar nevében Gombosi őrnagy kívánt kellemes Karácsonyt a legénységnek. A leg[énység] nevében (a mindig feltűnő viszketegségben szenvedő) csapatcsendőrünk igyekezett elsőnek megköszönni, ill. viszonozni a jókívánságokat. A gh. az ünnepekre feljavított étkezést biztosit, pedig ellátásunk kifogástalan, különösen a mennyiséget illetően, ami itt lényegesen fontos. Déltől 24 órás szolgálatba léptem, mint őrparancsnok Esti ellenőrző utjaim során mindenütt jó ünnepi hangulatot találtam.

 

1942. dec. 26. Szombat - Áp: ua

A hideg kezd erősödni. Szerencsére az őrszolgálatot teljesítőknek mozgás lehetőségük van, így könnyebb elviselni a szolgálati időt, mint egyhelyben állva. A hangulat továbbra is ünnepi. Délben a szolgálatot átadva, szállásra tértem, hol a házinéni már jó meleg vízzel járt a szolgálat utáni tisztálkodáshoz. Szorgalmas, vallásos idős mama. A házat mindig tisztán tartja, férje pedig gondoskodik a lakás melegen tartásáról, melyhez a tűzifát mi biztosítjuk. A lapostetejű szögletes kemencén alszanak az unokák. - Látjuk elégedettek, és szeretnek bennünket, melyet igyekszünk mi is viszonozni. Számukra minden nap megszerezzük az ebédet, és kenyéradagunk fölöslegét is nekik adjuk, amit nem győznek megköszönni. A mieinkhez hasonló kapcsolatot tapasztalok a többi szálláshelyen is, melynek kihatásai érezhető az egész falu hangulatán is.

 

1942. dec. 27. Vasárnap - Goncsarovka

Ma déltől ismét szolgálatba vagyok. Vasárnapra való tekintettel és az egész napos havazás miatt folytatódik az ünnepi hangulat, ilyen-olyan elfoglaltság mellett.

 

1942. dec. 28. Hétfő

- délig szolgálatba.

 

1942. dec. 29. Kedd

- déltől szolgálatba.

 

1942. dec. 30. Szerda

- délig szolgálatba.

 

A fenti napokon említésre méltó esemény nem volt. A zászlóaljparancsnok és a segédtisztje időnként a lemennek a hadosztályparancsnokságra megbeszélésre. Egyébként a telefon összeköttetésünk állandóan biztosított a parancsnokságokkal.

 

1942. dec. 31. Csütörtök - Áp: ua

Kormos J. postásunk a mai nap sok levelet és csomagot hozott a tábori postáról, melyek nagyrésze a karácsonyi ünnepekre küldetett, de most ért délelőtt. Déltől naposi szolgálatban vagyok. Este hadseregparancs hirdetés, melyben kiemelik Somogy-Sopron-Vas megyei gyalogság sikeres járőrvállalkozásait, melyek során ellenséges bunkereket pusztítottak el, fegyvereket zsákmányoltak, és foglyokat ejtettek. E vállalkozásaikat a Don jegén át hajtották végre. A hazai zászlóaljunk - karácsonyra küldött - csomagját is ma kapta meg a gh., amit az este széjjel is osztott. A csomagokban érkezett holmikból a szállásokon szilveszterestet rendeztek, hol szolgálatom során mindenütt jó hangulatot találtam. A szilveszter éjszaka részünkről nyugodtan telt el. Hogy mit hoz számunkra az újév, nem tudjuk - de talán nem is volna jó tudni!

 

Ezen a napon történt november 21.

1957

Megjelent a kormány 1087/1957. (XI. 21.) számú határozata a Magyar Közlönyben az ifjúság körében végzendő munkáról: Eszerint a „A Kormány...Tovább

1964

Budapesten felavatják az új Erzsébet hidat (tervezője: Sávoly Pál).Tovább

1995

Daytonban megegyezés születik a délszláv háborús felek között a béke feltételeiben, ezek után Bosznia-Hercegovina egységes állam marad, de...Tovább

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő