Az MSZMP KB Titkárságának március 14-ei határozata alapján megalakult a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Szervezeteinek Országos...Tovább
Az 1956. május 29-ei magyar–jugoszláv pénzügyi és gazdasági egyezmény
„Törekvésünk az volt, hogy a múlt nyitott kérdéseit azáltal háttérbe szorítsuk, hogy a további gazdasági együttműködés problémáját helyezzük előtérbe. Kitűnt azonban, hogy jugoszláv részről az utóbbi kérdések tárgyalására egyáltalán nem készültek, hanem kizárólag követeléseik rendezését kívánják a mostani tárgyalások során biztosítani."
Források
Háy László és Antos István levele Rákosi Mátyás részére Mijalko Todoroviccsal folytatott tárgyalásukról
1955. szeptember 2.
| Másolat. | Szigorúan titkos! |
Kedves Rákosi elvtárs!
A mai napon bemutatkozó látogatást tettünk Antos elvtárssal a jugoszláv delegáció vezetőjénél, Todorovics elvtársnál. A beszélgetés mintegy egy óra hosszat tartott. Törekvésünk az volt, hogy a múlt nyitott kérdéseit azáltal háttérbe szorítsuk, hogy a további gazdasági együttműködés problémáját helyezzük előtérbe. Kitűnt azonban, hogy jugoszláv részről az utóbbi kérdések tárgyalására egyáltalán nem készültek, hanem kizárólagköveteléseik rendezését kívánják a mostani tárgyalások során biztosítani.
Kifejezésre jut ez többek között abban, hogy a tárgyalások anyagául három napirendi pontot javasoltak: 1. a gazdasági egyezményekből eredő magyar tartozások kérdése, 2. a jóvátétel kérdése, 3. a gazdasági kapcsolatok megszakításából eredő jugoszláv károsodás kérdése.
A 3. pontot formálisan nem utasítottam vissza, de tartalmilag igen és pedig olyan módon, hogy az egész kérdés rendezésénél jugoszláv részről vegyék figyelembe Magyarország fizetőképességét. Emellett két pontnak napirendre tűzését javasoltam: 1. a magyar követelések kérdését, 2. a gazdasági együttműködés kérdését. Javaslatomat elfogadták. A gazdasági együttműködéssel jugoszláv részről megjelölik, hogy elsősorban milyen magyar áruk szállítása iránt érdeklődnek egy hosszúlejáratú egyezmény keretében. Todorovics közölte, hogy ezt a kérdést még nem vizsgálták meg, de követeléseik rendezése után hajlandók erről tárgyalni.
A beszélgetés során megállapítható volt, hogy a jugoszlávok különböző követeléseik alapján arra számítanak és törekednek, hogy jelentősebb összeg megfizetését érjék el. De kifejezésre juttatták, hogy a szállítási feltételeket illetően - elsősorban a szállítandó áruk tekintetében - hajlandók Magyarország szállítási lehetőségeit figyelembe venni.
Az első találkozón még nem vetettük fel a nullszaldó kérdését, mivel látható volt, hogy a részünkről támasztható igényeket minimálisaknak tekintik. A nullszaldó kérdését akkor fogjuk felvetni, ha a magyar követelések jelentős voltáról már sikerült őket meggyőzni.
A magyar delegáció a kapott irányelveknek megfelelően folytatja a tárgyalásokat.
A levelet Droppa elvtárssal küldjük, aki a zágrábi vásárról tér vissza.
| Belgrád, 1955. szeptember 5. | Háy László Antos István |
Jelzet: MOL XIX-J-1-j Jugoszlávia TÜK 27. doboz.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 08.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő