Vízre bocsájtották a TitanicotTovább
Az 1956. május 29-ei magyar–jugoszláv pénzügyi és gazdasági egyezmény
„Törekvésünk az volt, hogy a múlt nyitott kérdéseit azáltal háttérbe szorítsuk, hogy a további gazdasági együttműködés problémáját helyezzük előtérbe. Kitűnt azonban, hogy jugoszláv részről az utóbbi kérdések tárgyalására egyáltalán nem készültek, hanem kizárólag követeléseik rendezését kívánják a mostani tárgyalások során biztosítani."
Források
Háy László és Antos István levele Rákosi Mátyás részére Mijalko Todoroviccsal folytatott tárgyalásukról
1955. szeptember 2.
| Másolat. | Szigorúan titkos! |
Kedves Rákosi elvtárs!
A mai napon bemutatkozó látogatást tettünk Antos elvtárssal a jugoszláv delegáció vezetőjénél, Todorovics elvtársnál. A beszélgetés mintegy egy óra hosszat tartott. Törekvésünk az volt, hogy a múlt nyitott kérdéseit azáltal háttérbe szorítsuk, hogy a további gazdasági együttműködés problémáját helyezzük előtérbe. Kitűnt azonban, hogy jugoszláv részről az utóbbi kérdések tárgyalására egyáltalán nem készültek, hanem kizárólagköveteléseik rendezését kívánják a mostani tárgyalások során biztosítani.
Kifejezésre jut ez többek között abban, hogy a tárgyalások anyagául három napirendi pontot javasoltak: 1. a gazdasági egyezményekből eredő magyar tartozások kérdése, 2. a jóvátétel kérdése, 3. a gazdasági kapcsolatok megszakításából eredő jugoszláv károsodás kérdése.
A 3. pontot formálisan nem utasítottam vissza, de tartalmilag igen és pedig olyan módon, hogy az egész kérdés rendezésénél jugoszláv részről vegyék figyelembe Magyarország fizetőképességét. Emellett két pontnak napirendre tűzését javasoltam: 1. a magyar követelések kérdését, 2. a gazdasági együttműködés kérdését. Javaslatomat elfogadták. A gazdasági együttműködéssel jugoszláv részről megjelölik, hogy elsősorban milyen magyar áruk szállítása iránt érdeklődnek egy hosszúlejáratú egyezmény keretében. Todorovics közölte, hogy ezt a kérdést még nem vizsgálták meg, de követeléseik rendezése után hajlandók erről tárgyalni.
A beszélgetés során megállapítható volt, hogy a jugoszlávok különböző követeléseik alapján arra számítanak és törekednek, hogy jelentősebb összeg megfizetését érjék el. De kifejezésre juttatták, hogy a szállítási feltételeket illetően - elsősorban a szállítandó áruk tekintetében - hajlandók Magyarország szállítási lehetőségeit figyelembe venni.
Az első találkozón még nem vetettük fel a nullszaldó kérdését, mivel látható volt, hogy a részünkről támasztható igényeket minimálisaknak tekintik. A nullszaldó kérdését akkor fogjuk felvetni, ha a magyar követelések jelentős voltáról már sikerült őket meggyőzni.
A magyar delegáció a kapott irányelveknek megfelelően folytatja a tárgyalásokat.
A levelet Droppa elvtárssal küldjük, aki a zágrábi vásárról tér vissza.
| Belgrád, 1955. szeptember 5. | Háy László Antos István |
Jelzet: MOL XIX-J-1-j Jugoszlávia TÜK 27. doboz.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 31.
1911
1916
A jütlandi csata (skagerraki ütközet), az első világháború legnagyobb tengeri csatája a dán Jylland-félsziget közelében, a brit és német...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő