Információs jelentések a Munkásőrség Országos Parancsnoksága részére
1989. január-október

1.

MUNKÁSőRSÉG FEJÉR MEGYEI PARANCSNOKSÁGA
S Z É K E S F E H É R V Á R

[...]

A Fejér megyei Parancsnokság munkaterv szerinti egységparancsnoki értekezletet tartott 1989. január 31-én, amelyen élénk vitát váltott ki a rádió 1989. január 28-i 168 óra című műsorában Pozsgay Imre nyilatkozata, mely így hangzott: „ez az albizottság a jelenlegi kutatások alapján népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt, egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek".

Az értekezleten megfogalmazódott, hogy gyorsinformációban közöljük az országos parancsnoksággal a munkásőrök, munkásőr-parancsnokságok véleményét a fenti kijelentéssel kapcsolatban.

• Többen felvetették, hogy van-e joga a Politikai Bizottság tagjának az 1956-os eseményeket népfelkelésnek minősíteni.
• Nem tartották helyesnek az időzítést, hogy ez a nyilatkozat akkor hangzott el, amikor Grósz elvtárs Svájcban volt. Ebből is arra következtetnek, hogy a felső vezetés nem egységes és a Politikai Bizottság egyes tagjai felelőtlenül nyilatkoznak, nem gondolnak a kijelentéseik következményeire, csak a saját hatalmi harcukra.
• Pozsgay elvtárs bizonyára tisztában van azzal, hogy nyilatkozatával mit váltott ki a magyar társadalomban. Megítélésünk szerint vezető politikushoz nem méltó felelőtlenség, tudományosan nem kiérlelt és kétséget kizáróan nem bizonyított hipotézist nyilvánosságra hozni hazánk történelmének erről a fájdalmasan tragikus időszakáról. Ez a nyilatkozat az emberek tömegeinek megtévesztésére, félrevezetésére alkalmas, mert nem a történész albizottság pillanatnyi véleményeként, hanem a Politikai Bizottság egy tagjának véleményeként azonosítják.
• Ha a fenti vélemény elhangozhatott a nyilvánosság előtt, akkor érezze Pozsgay elvtárs elemi kötelességének nyilvánosság előtt válaszolni az alábbi kérdésekre:
  1. Amennyiben népfelkelésről volt szó, mik voltak a Köztársaság téri pártház védői és mik a támadói? Melyik nép nevében mészárolták le a pártház védőit és a többi áldozatot? Ki volt tuskólábú és ki volt Mező Imre?
  2. Ha népfelkelésről volt szó, a szovjet csapatok minek minősülnek Pozsgay elvtárs szerint?
  3. Ha népfelkelés volt, hogyan minősülnek a karhatalom tagjai?
  4. Ha népfelkelés volt, akkor mi a Munkásőrség? A nép ellensége, netán terrorszervezet?
  5. Mik vagyunk mi, a párt tagjai? Az ország, a nép ellenségei, Nagy Imre pedig népi hős, történelmünk nagy alakja?

Az egységparancsnoki értekezlet résztvevői azzal a kéréssel fordulnak az országos parancsnokság propaganda és sajtó osztályához, hogy a jelenlegi bonyolult társadalmi mozgásokról, benne a testületünk szerepéről, a politikai munka tartalmáról egy viszonylag rövid időn belül megjelenő kiadmánnyal segítse az egységparancsnokságok és alegységek munkáját, illetve az egységes értelmezést.

Jelzet: MOL M-KS 295. f. 1. cs. 381. d. 13. ő. e. 1989. február 1.

2.

MUNKÁSőRSÉG PEST MEGYEI PARANCSNOKSÁGA
BUDAPEST
B U D A P E S T

[...]

• Munkásőreink között a legnagyobb érdeklődést a román helyzet váltotta ki. Úgy vélik, hogy ami Romániában történik, már nem román ügy, ellenkezőleg, széles nemzetközi üggyé vált. A nemzetiségi kérdés már emberi jogi kérdéssé tornyosult. A menekültek gondjainak megoldására tett kormányintézkedéseket pozitívan értékelik, bár sokan felvetik, hogy nagy anyagi áldozatot követel a magyar kormánytól. Sokan hiányolják a szocialista országok együttes, egyértelmű fellépését a román nemzetiségi probléma miatt, a falurombolási szisztematizálás ellen.
  Munkásőreink érthetetlennek tartják, hogy az ENSZ Emberi Jogok Bizottságában az NDK, Bulgária és a SZU távolmaradt a Romániával kapcsolatos indítvány szavazásakor, főleg az NDK magatartását nem értik, hisz a német nemzetiségre is az a sors vár, mint a Romániában élő magyarságra. [...]
• A Központi Bizottság február 10-11-i üléséről a megítélés igen vegyes. A KB állásfoglalása - illetve az a tény, hogy az MSZMP kezdeményező szerepet kíván betölteni a többpártrendszer, a parlamenti demokrácia kialakításában, meglepetésként hatott. Bizonyos zavart okozott, hogy maguk a Párt vezetői korábban úgy nyilatkoztak, hogy a többpártrendszer kialakításának, működésének még nem értek meg a feltételei. Vélemények szerint a többpártrendszer bevezetéséről csak országos pártértekezlet vagy pártkongresszus dönthetne. Káoszt vélnek felfedezni a párt felső vezetésében Grósz Károly, Pozsgay Imre, Berecz János, Nyers Rezső nyilatkozatai alapján, amely növeli a párttal szembeni bizalmatlanságot. Egyértelmű, egységes magatartást várnak a párt vezetőitől.

  [...]

• Vác, Százhalombatta, Gödöllő, budaörsi egységeinkből jelentették, hogy munkásőreink körében meg nem értést és felháborodást váltott ki Pozsgay Imre államminiszter nyilatkozata, értékelése az 1956-os eseményekről. Ez ügyben a KB állásfoglalása sem nyugtatta meg az embereket, hiszen a nyilatkozat - megítélésünk szerint - majdnem pártszakadáshoz vezetett. A nyilatkozat utáni napokban rengeteg munkásőr, főleg az alapító tagok tették fel azt a kérdést, ha népfelkelés volt, „akkor ők kik voltak"? Úgy érzik, hogy akkor nem a néphatalom megvédéséért fogtak fegyvert, hanem a nép ellen fordultak. Azt is felvetették, hogy az átértékelést ki és milyen szándékkal kezdeményezte. Javasolják, hogy a jövőben ilyen értékelés[re] csak a KB állásfoglalása után kerülhessen sor.
• Aggodalommal tölti el munkásőreinket az egymás után alakuló pártok, alternatív szerveződések és egyéb csoportok megalakulása és tevékenysége. E szervezetek programot sem hirdettek, csak demokráciát akarnak. Egy szót sem szólnak, mit akarnak tenni a kibontakozás, a gazdasági fellendülés, a néphatalom megújulása érdekében. Tapasztalataink szerint semmit sem fogadnak el az MSZMP javaslataiból, mindent bírálnak, tüntetéseket szerveznek. A nép nevében szólnak, ezért igen sokan vetik fel a kérdést, milyen nép, melyik nemzet hatalmazta fel őket, hogy nevükben üvöltsenek. Munkásőreink szerint sem a magyar nemzet, sem a magyar munkásság, parasztság nem adott felhatalmazást arra, hogy nevükben szóljanak, vagy demagóg frázisokat hangoztassanak. Igénylik, hogy az MSZMP felső vezetése politikai eszközökkel hatékonyabb tevékenységet fejtsenek ki. Félő - mondják munkásőreink -, hogy előbb-utóbb a munkásőrségbe is elküldik embereiket.
• A megye személyi állománya nehezen viseli el a munkásőrséget, a munkásőröket támadó beszédeket, TV és sajtó termékeket. Úgy érzik, hogy a különböző fórumokon ért támadásokra való reagálás nem kielégítő. A munkásőrség megszüntetését nem tartják elfogadhatónak és minden ilyen követelést visszautasítanak. [...]
• Megyénkben a március 15-iki ünnepségek rendben zajlottak le. A ceglédi munkásőrök úgy értékelték március 15-ét - főleg a fővárosit -, hogy nem az egyetértés, hanem a könyörtelen politikai harc jellemezte az ünnepet. A dabasi munkásőrök pedig azt jelezték, hogy több párt alapszervezeti titkár - a városi PB-re hivatkozva - kötelezővé tette a felvonuláson való részvételt. Ezt a magatartást ízléstelennek tartják és visszautasítják. [...]

Jelzet: MOL M-KS 295. f. 1. cs. 381. d. 13. ő. e. 1989. március 28.

3.

MUNKÁSőRSÉG ZALA MEGYEI PARANCSNOKSÁGA
Z A L A E G E R S Z E G

[...]

1. Munkásőreink megnyugvással vették tudomásul, hogy a március 15-ei ünnepségek nem csak Zala megyében, de ország szerte is rendzavarás nélkül, eseménymentesen zajlottak le. Néhány parancsnok utólagos véleménye szerint megyénkben feleslegesnek látszott a készenléti erő és szolgálatok fenntartása.
2. Valamennyi egységünknél nagyon nagy nehézségekbe ütközik Kulcsár Kálmán igazságügy miniszter nyilatkozatának megértése. Érthetetlennek tartjuk, hogy fegyveres erők tagjainak pártállását szüntessék meg, és hogy a politika vonuljon ki a fegyveres testületekből.
3. Munkásőreink úgy érzik, hogy a politikai reformok messze túlhaladják a gazdasági reformfolyamatokat. Mindenütt félnek, hogy ez az elszakadás a gazdasági helyzet további romlásához vezet. Többen egyetértenek azokkal a nyugati politikusokkal, akik a reformfolyamatok lassítását, bevezetésük mértékének csökkentését kérik a magyar vezetőktől.
4. Sok jelzés érkezett Cseres Tibor - rádióban elhangzott - március 15-ei nyilatkozatáról: „Nekünk 1848. ugyanolyan, mint 1956.", valamint a FIDESZ ünnepségén hirdetett jelszaváról: „A magyar népnek három nagy nemzeti ünnepe van, 1848., 1918., 1956.". Hiányolják, hogy - a Társadalmi Szemle külön kiadásának szellemében - az MSZMP vezetői részéről ezekre a kijelentésekre semmiféle reagálás nem történt. [...]

Jelzet: MOL M-KS 295. f. 1. cs. 381. d. 13. ő. e. 1989. március 29.

4.

MUNKÁSőRSÉG NÓGRÁD MEGYEI PARANCSNOKSÁGA
S A L G Ó T A R J Á N

[...]

2.) A belpolitikai események visszhangja

A munkásőröket az elmúlt időszakban leginkább a pártegység kérdése foglalkoztatta. Megoszlanak a vélemények a tekintetben, hogy fenntartható-e az MSZMP egysége. Ezt sokan nem értik, különösen Pozsgay Imre utóbbi nyilatkozatait követően. Főleg azt nem fogadják el, hogy az úgynevezett fundamentalistáknak, tradicionalistáknak, sztálinistáknak el kell hagyniuk a pártot. Sokan azt is kifogásolják, hogy a munkásőrökre eleve ráragasztják a „sztálinista" címkét. A munkásőrök aggódva vetették föl, hogy a bérből élők, de különösen a pályakezdő fiatalok és a nyugdíjasok nehéz, válságos helyzetbe kerülésük miatt, az adózás és az áremelések hatására egyre inkább a párt ellen fordulnak, elvesztik bizalmukat a vezetésben. Az emberek bizalma csak akkor állhat helyre, ha a párt elfogadható és követhető egységet teremt a felső vezetésében. A párt legutóbbi, röviden vázolt törekvését vegyes érzelmekkel fogadták a munkásőrök. Egy részük teljes mértékben azonosul vele, más részük viszont nem látja megalapozottnak a reformok ilyen gyors ütemű kezdeményezését.

A többpártrendszert, mint realitást elfogadják, és szükségesnek tartják egy új koalíciós politika kidolgozását. A munkásőrök szerint az 1990-es választásokra való felkészülés minden párttag feladata. Úgy vélik, a lakosság nem elsősorban változásokat akar, hanem eredményeket. Csak olyan mértékben támogatják a változásokat, amilyen mértékben azok eredményekhez vezetnek. Az előttünk tornyosuló, felhalmozódott súlyos politikai, társadalmi és gazdasági problémák megoldását csak offenzív és konstruktív politikával tudja elérni a párt. Befolyása, vezető szerepe, hatalma végső soron a felmutatott eredményektől függ.

A munkásőrök több belpolitikai részkérdésben is véleményt nyilvánítottak. Aggasztónak tartják az országgyűlés tétovázását a vízlépcső ügyében. A világkiállítás megrendezéséről megoszlanak a vélemények. Sokan attól tartanak, hogy az ország egy újabb, erőn felüli beruházásba kezd, amely csak Budapestnek, illetve a nyugati országrésznek hoz bizonytalan mértékű hasznot, de a számlát az egész lakosságnak fizetnie kell majd. Mások szerint a világkiállítás olyan lehetőség, amelyért mindenkinek áldozatot kell hozni, mert hosszú távon ez megtérül.

A párt agrártéziseiről is élénk viták folytak. A nógrádi munkásőrök az ország egyik tartópillérének tekintik a mezőgazdaságot. Az agrártermelésünk biztonságát létkérdésnek tartják. Elvetik az új földosztás lehetőségét. Ehelyett a mezőgazdaságra nehezedő terhek csökkentését, az agrártermelés szükség szerinti szubvencionálását, a falusi lakosság érdekeltségének növelését tartják a járható útnak. A falu felemelkedése, megtartó képessége nemzeti érdekünk. Nógrádra jellemző, hogy a munkások nagy része otthon kistermeléssel is foglalkozik, falusi lakos lévén érdekeltek egy új agrárpolitikában.

[...]

A munkásőrök egy része olyan munkahelyen dolgozik, ahol szorongással és a munkanélküliségtől való félelemmel élik át a dolgozók a munkahelyeken folyó átszervezéseket. Ez rendkívül megnehezíti a munkásőrök mindennapi helytállását is, mert a munkatársaik a kialakult helyzetben a kommunistákat teszik felelőssé mindenért. Ezért a stagnálás, a bizonytalan állapot megszüntetését, gazdasági eredményeket várnak a meghirdetett reformoktól. Úgy ítélik meg, hogy ha ebben az évben nem hoz eredményt a reformprogram, akkor a párt és a kormány elveszti a lakosság bizalmát.

A nemzeti ünneppel [március 15.] kapcsolatosan kifejtették a munkásőrök, hogy az országnak most nyugalomra, stabilitásra, belső békére van szüksége, mert csak így remélhetjük a külföldi tőke beáramlását.

Ezért kompromisszumokra van szükség, de ezt elvárják az egyre hangosabb alternatív szervezetektől is, ha azok felelősséget éreznek az országért.

A politikai kalandorkodást elítélik a munkásőrök.
Egyetértéssel fogadták, hogy március 15-én nem került sor a munkásőrök demonstratív, látványos alkalmazására.

[...]

Jelzet: MOL M-KS 295. f. 1. cs. 381. d. 13. ő. e. 1989. március 29.

5.

MUNKÁSőRSÉG NÓGRÁD MEGYEI PARANCSNOKSÁGA
S A L G Ó T A R J Á N

Az elmúlt időszakban a munkásőröket leginkább a belpolitikai kérdések foglalkoztatták.
Kádár elvtárs felmentéséről, illetve annak módjáról megoszlanak a vélemények. Sokakat felháborít, hogy 50 évi vezetői múlt után miért most és miért így kellett felmenteni őt az amúgy is formális funkciójából. Erős visszatetszést keltett ez az eljárás. Mások szerint viszont példa értékű az, ahogyan a KB megvált a munkaképtelen vezetőtől. A legtöbben Kádár elvtárs történelmi szerepének reális értékelését akarják, de nem akarják, hogy a párt bűnbakot csináljon a volt vezetőjéből.

A munkásőrök figyelemmel kísérték a május 8-i KB ülésről kiadott közleményt. Sokakat aggaszt a pártban folyó hatalmi harc, a platformszabadság mögé bújtatott frakciózás. A politikai bizottság 9 fősre csökkentését sokan úgy értékelik, hogy a hatalom még szűkebb körben összpontosul. Többek szerint a pártegység hosszú távon nem tartható fenn, a szakadás elkerülhetetlen.

Az őszre összehívott pártértekezletet a legtöbben jó döntésnek tartják, de mások inkább kongresszust szeretnének. A munkásőrök a közeljövő legfontosabb feladatának tekintik a választásokra való felkészülést, a sorok gyors rendezését, világos és követhető program kialakítását, a szükséges személycseréket. A munkásőrök figyelemmel kísérték a reformkörök szegedi tanácskozásáról kiadott sajtójelentéseket és tudósításokat. A reformkörökről megoszlik az állomány véleménye. Egy részük szerint fölösleges, sőt káros a reformkörök tevékenysége, ezért nem értenek egyet a pártmunka ilyen formájával és a tartalmi elemeivel sem. Mások szerint viszont a reformkörök biztosíthatják az MSZMP reformpárttá alakulását, a nemzeti tragédia elkerülését, a demokratikus szocializmus megteremtését.

Az országgyűlés legutóbbi ülésszakát a munkásőrök nem kísérték megkülönböztetett figyelemmel. Sokak szerint a honatyák ismét bebizonyították, hogy alkalmatlanok a felelős döntések meghozatalára. Sokan aggódnak a kormány kapkodó, meggondolatlan döntései miatt is. A benzináremelés csakúgy, mint a többi bejelentett és bejelentetlen áremelés igen rosszul érintette a munkásőröket. A kormányban végrehajtott személycserékkel egyetértenek, de még további változásokat várnak. A munkásőrök részéről egyértelmű igény, hogy a kormány következetesen éljen a ráruházott hatalommal, már a közeljövőben érjen el eredményeket, mert ezek nélkül le kell mondania.[...]

Jelzet: MOL M-KS 295. f. 1. cs. 381. d. 13. ő. e. 1989. május 24.

6.

MUNKÁSőRSÉG ORSZÁGOS PARANCSNOKSÁGA
Harckészültségi- és kiképzési osztály

J E L E N T É S

Tárgy: 1989. június 15-16-án a munkásőr objektumok biztosításának erősítésére tett intézkedések végrehajtásának tapasztalatai

Parancsnok Elvtárs!

Jelentem, hogy a [popup title="MOPK I. helyettes 030/1989. számú intézkedésében" format="Default click" activate="click" close text="A Dósa István aláírásával kiadott utasítás intézkedési részét itt közöljük: „Az 1956-os események alatt elítélt, majd kivégzett NAGY IMRE és társai gyászszertatása és temetése – amint az a sajtóból ismert – június 16-án lesz. Azonosulunk az MSZMP Központi Bizottsága, az országgyűlés és a kormány álláspontjával, hogy e napnak „a közös nemzeti megbékélési szándékot kell kifejeznie.” Úgy ítélem meg, a munkásőröknek, a munkásőregységeknek is ehhez kell igazítani magatartásukat. A parancsnokok számoljanak azzal, hogy felelőtlen vagy lumpen emberek megzavarhatják a rendezvényeket, esetleg provokálhatják a testületet. Ezért gondoskodjanak arról, hogy – a munkásőrség felszereléseihez, fegyvereihez illetéktelenek ne jussanak. Ennek biztosítására az alábbiakban intézkedem: 1) A munkásőr szervek vezetői, parancsnokai javítsák meg a vezetés feltételeit, fokozzák az őrzött bázisaink biztonságát az alábbiak szerint: a) Június 15-én 20.00 órától június 17-én 07.00 óráig a MOP, a KEP, a KGÜ, a budapesti, a megyei és egységparancsnokságok hivatásos állományukból szervezzenek hadműveleti ügyeleti, a MOP és a megyei parancsnokságok telexkezelő, rejtjelző szolgálatot. (A szolgálatot egy alkalmas személy is elláthatja.) Ebben az időszakban munkásőr nem vezényelhető közrendvédelmi, közbiztonsági szolgálatba, a tervezett kiképzési foglalkozásokat el kell halasztani. b) A hivatásos állomány június 16-án tartózkodjon munkahelyén, 16.00 óra után június 17-én 06.00 óráig lakásán vagy munkahelyén. c) Ellenőrizzék és ellenőriztessék az őrzésbiztonságot és a b.) pont szerinti időszakra hatáskörükben tegyék meg a szükséges intézkedést. 2) A társadalmi állomány mozgáskorlátozását, karhatalmi tartalék céljára történő összevonását, alkalmazását csak a M[unkásőrség] O[rszágos] P[arancsno]K vagy első helyettesének előzetes engedélyével rendelhetik el. [...]” MOL M–KS 295. f. 1. cs. 370. d. 2. ő. e. 1989. június 7."] és a MOP, a Parancsnoki Iskola székházainak megerősített biztosítására készített „TERV" feladatai 15-én 15 órától 17-én 08.00 óráig eredményesen végre lettek hajtva.

Az alárendelt budapesti, megyei és MOP közvetlen parancsnokságok hadműveleti ügyeleti szolgálatai folyamatosan működtek, az előírt időpontokban jelentették a megerősítési feladatok végrehajtását, a bekövetkezett eseményeket, tapasztalataikat.

Időrendi sorrendben jelentett jelentősebb események:

Június 15-én:

• 20.00-21.00 között Nyíregyházán három ismeretlen telefonáló felhívta a városi tűzoltóságot, hogy a „munkásőrséget el akarják rendezni", ha a városi parancsnokság égni fog, ne menjenek oltani, mert Budapestről 14-én hozott 10-12 kilogramm, kétféle sugárzó anyaggal fogják a robbantást végrehajtani.
  Ezzel egyidejűleg az egységparancsnokság felé is megtörtént a fenyegető telefonhívás.
  A megyei parancsnokság, a rendőrség, a tűzoltóság elvégezte az ellenőrzést, vizsgálatot. Rendellenességet nem tapasztaltak. Robbanás, tűzeset nem következett be. A szükséges elővigyázatossági intézkedéseket megtették.
• 21.45-kor a budapesti hadműveleti ügyelet jelentette, hogy a szovjet nagykövetség előtt 80-100 fős tüntetés, csoportosulás van. Szovjeteket becsmérlő szavakat kiabáltak és feliratokat akartak elhelyezni a nagykövetség kerítésére.
  A tüntetés különösebb esemény nélkül lezajlott.

Június 16-án:

• 08.00-09.00 között valamennyi hadműveleti ügyelet jelentette, hogy csend, rend, nyugalom van működési területükön.
• 13.50-kor a
  BM OKT

  	[X] Belügyminisztérium Országos Közbiztonsági Tanács

   és MOP hadműveleti ügyelet közötti összeköttetés aktivizálásra került, esemény nem történt.
• 15.45-kor Szekszárdról, a megyei parancsnokságról bombariadót (fenyegetést) jelentettek. A 17.00-kor befejezett rendőrségi vizsgálat „vaklármát" állapított meg.
• 16.00-kor a MOP-ra szervezett „készenléti őrség" megkezdte szolgálati feladatának ellátását.
• 17.44-kor OKT-tól érkezett tájékoztatás, hogy a fővárosban, a temetőben rendben zajlanak az események.
• 18.14-kor a 
  KEP

  	[X] Készletező Ellátó Parancsnokság

   parancsnoka jelenti, hogy 17.00-kor két fő - idegen személy - közül egy fő beugrott az őrzött objektum kerítésén. A határőrök felszólítására elszaladtak. A helyszín közelében videokazettát találtak „Rambó, Jekkel István 2162, őrbottyán, Szőlő sor 11." szöveggel.
  A Határőrség szolgálata saját hatáskörében intézkedett, és rendezi az ügyet.
• 18.00-kor intézkedés történt a 
  KGÜ

  	[X] Központi Gépjármű Üzem

   felé, hogy a gépkocsivezetők hazamehetnek.
• 20.00-kor MOP hadműveleti ügyelet tájékoztatást kapott arról, hogy a BM vezetők és a MOP-on bentlévő vezetők a lakásukra távoztak.
• 20.45-kor OKT-ban [popup title="Onger [Vilmos] elvtárs " format="Default click" activate="click" close text="Onger Vilmos alezredes, aki a Munkásőrség Országos Parancsnokság Hadműveleti osztályán szolgált, valószínűsíthetően összekötői feladatot látott el a BM OKT-n."]befejezte tevékenységét és a lakására távozott.
• 21.30-kor Szekszárdról jelentik, hogy cigánygyerekek a Megyei PB (parancsnokság) melletti térről, a zászlórudakról el akarták vinni a nemzeti és a fekete zászlókat. A munkásőr szolgálat megakadályozta az eseményt.
• 22.50-kor az ellenőrző rádió hívások és a személyes ellenőrzések alapján megállapítható, hogy a MOP őrsége, készenléti őrsége fegyelmezetten látja el feladatát.
• 05.00-06.00 között a budapesti, megyei hadműveleti ügyeletek rendben bejelentkeztek, eseményt nem jelentettek.

ÖSSZEGZETT következtetésként megállapítható, hogy az országban rend, nyugalom volt június 15-én, 16-án. Munkásőr erők igénybevételére nem került sor. A kiadott szigorító intézkedéseket a megyei és egységparancsnokságok eredményesen végrehajtották.

Budapest, 1989. június 17.

(P. F.) hadműveleti ügyeletes

Jelzet: MOL M-KS 295. f. 1. cs. 381. d. 13. ő. e. 1989. június 17.

7.

MUINKÁSőRSÉG SOMOGY MEGYEI PARANCSNOKSÁGA
K A P O S V Á R

[...]
Általános tapasztalat, hogy belpolitikai életünkre jellemző válságos helyzet munkásőreink körében nem okozott nagyobb megingást, nincs pánikhangulat, nincs félelem, elkeseredettség. Érződik azonban az elbizonytalanodás, ami a testületet ért folyamatos kritikákkal, létének, perspektívájának megkérdőjelezésével van összefüggésben. A munkásőri felelősséget és a munkásőri elkötelezettséget az is bizonyítja, hogy nincs leszerelési hangulat. A korábbi információs jelentésünk óta 3 fő lépett ki a pártból és 2 fő lépett ki a munkásőrségtől.

Az állományépítés érezhetően nehezebbé vált, 40-45 fő előképzős állományra számítunk. Az állományépítési tervben leszerelők között tervezettek döntő többsége úgy nyilatkozott, hogy a kialakult helyzetre való tekintettel maradnak.

Kedvező az is, hogy a készenléti tartalékállomány megszűnésével összefüggésben sokan kérik átminősítésüket a tényleges állományba.

Az összevont kiképzéseken a megjelenési fegyelem elmaradt a korábbi évektől. Ezt a hétvégi ballagások is nagymértékben befolyásolták. A megjelenés 3 egységnél 90-93%-os, 2 egységnél 83-85% közötti.

A beszélgetések és alegységgyűléseken elhangzottak összegzése:

• az állomány részéről a belpolitikai kérdéseket illetően értetlenség tükröződik. Élesen bírálják az utóbbi időszak állami intézkedéseit, a kapkodást.
• Úgy ítélik meg, hogy késik a tényleges gazdasági szerkezetváltás. Megfogalmazásaikban a párt iránti aggódás jelenik meg. Minden beszélgetés, alegységgyűlés központi kérdése a testület helye, szerepe, további léte vagy megszűnése szerepel.
• A testület jövőjéről a kormány döntése a sajtótájékoztatások alapján nem volt egyértelmű. Általános megítélés, hogy a kormány a döntést „elodázta". A döntés elhúzódása mögött egy tudatos késleltetéssel összefüggő belső lazítást, „bomlasztást" vélnek felfedezni.
• A munkásőrök aggodalommal nézik, hogy hazánkban egyidejűleg komoly politikai-gazdasági és társadalmi válság van. Ezt csak tetézi, hogy az MSZMP sem ura a helyzetnek, a platformszabadság elve mögött nagy az összevisszaság.
• Különösen az idősebb nemzedék fájlalja, hogy a múltunk átértékelése során a kétségtelen elkövetett hibák feltárása mellett az eredményeinket, értékeinket lebecsülik.
• A többpártrendszerre való áttérést a demokrácia fejlesztésének tartják. Ugyanakkor hevesen bírálják, hogy nemzeti méreteket öltött az MSZMP szidása, tekintélyének rombolása. Értetlenül szemlélik ezt, ahogy az MSZMP számolja föl az apparátusát, az intézményeit, vagyonát, ugyanakkor a leendő pártok pedig gyors ütemben építkeznek.
• Az 1956-os események ilyen mélységű átértékelését elsősorban az idősebb generáció nehezen fogadja. A Nagy Imre és sorstársai végtisztesség megadását jó érzéssel fogadták, a koncepciós pereket elítélik. Ugyanakkor felháborodásuknak adtak hangot és mélységesen elítélték a temetésen elhangzott kegyeletsértő, leplezetlen, nyílt szocialista ellenes, uszító beszédeket.
• Egységesen visszautasítják az alternatív szervezetek - a többség nevében -, a közvélemény nevében elhangzó felforgató nyilatkozatait.
• Sokan megkérdőjelezték, hogy az úgynevezett „függetlenség" jelszava alatt a gomba módra gyarapodó szervezetek és sajtóik miért függetlenek és el nem kötelezettek, ha mást nem csinálnak, mint az MSZMP-t szidják, az alternatívokat pedig felmagasztalják. Kérdezték, hogy ki jogosította fel őket, hogy a „Nép" nevében beszéljenek.
• Sok szó esett a gazdasági gondjainkról. Általános vélemény, hogy a veszteséges vállalatok felszámolása, illetve gazdaságossá tétele régi szólam, konkrétum nélkül. A kormány csomagterve is elsősorban az elvonásokra, a külföldi támogatásokra számít, kevésbé a hatékony, tisztességes munkára.
• A munkásőrök döntő többségének a tenni akarása, a mai reformokat sürgető és végrehajtó politikához való viszonya jó. Azonban sokan úgy vélik, hogy ezt a folyamatot már nem az MSZMP KB irányítja.

[...]

Jelzet: MOL M-KS 295. f. 1. cs. 381. d. 13. ő. e. 1989. június 20.

8.

MUNKÁSőRSÉG BARANYA MEGYEI PARANCSNOKSÁGA
P É C S

[...]

Kis létszámban ugyan, de növekedett - részben az elbizonytalanodás, részben az alegység kollektívák szelektáló döntései hatására - az évközben leszereltek száma is. A megyében eddig 35 fő szerelt le: kilencen családi okokra, öten a pártra és a munkahelyre hivatkozva, tizenegyen a testületet ért támadások kivédésére nem éreznek elég erőt és kitartást, míg tíz főt a kollektíva zárt ki sorai közül. Ez a fajta „öntisztulás" és „tisztulás" a megyei összlétszám 1,5%-át érinti.

Néhány szervezet agresszív követelése a Munkásőrség feloszlatásáért és a testület létét megkérdőjelező vélemények gyakori és harsány hangoztatása az állományépítő tevékenységre is kihatott.

A korábbi hónapokban potenciálisan számításba vett utánpótlás jó része ma még várakozó állásponton van.

Jelenleg még nagyon sokat tétováznak, nem biztosak egyértelműen a Munkásőrség perspektívájában. Az előbbiek „eredménye", hogy a tervezett létszám alig több mint egyharmada áll rendelkezésünkre. Becslésünk szerint az előzetes elképzelés kb. 50%-ban fog realizálódni.

A testület jövőjéért érzett aggodalom és féltés, valamint az ebből adódó feszültség és bizonytalanság oldódott az MSZMP KB május 8-i határozata és a Minisztertanács június 15-i ülése után, de teljesen nem szűnt meg. Most már a kézzel fogható, konkrét feladat meghatározást várja az állomány, ami mindenki előtt egyértelművé teszi szükségességünket.

A félévet záró alegységgyűlések résztvevőit érthetően elsősorban a testület jelene és jövője foglalkoztatta. A hozzászólások során egyaránt megfogalmazódtak kétkedő, pesszimista hangvételű megjegyzések és derűlátó, a testület holnapját kétségtelen realitásnak vélő észrevételek is.

A parancsnokok ez utóbbit erősítették a körülmények sokoldalú elemzése után, s bízva a döntéshozók józan ítélőképességében és az önkéntes fegyveres szolgálat lényegéből fakadó társadalmi igény és szükségszerűség felismerésében. [...]

Az elmúlt hetekben parancsnokságunkat felkereste a Szabad Demokraták Szövetségének egyik Baranya megyei vezetőségi tagja, aki tájékozódott a Munkásőrség tevékenysége felől, és meglepetésünkre arról biztosított bennünket, ő - szervezete véleményével ellentétben - egyetért és támogatja a testület létét, azonosul célkitűzéseivel.
Ígéretet tett arra, hogy adott alkalommal tájékoztatót, konzultációt tarthassunk a megyei vezetőség részére. Egyelőre a meghívás késik.[...]

Belpolitikai vonatkozásban is nagy az érdeklődés. Munkásőreinket, mint a legtöbb állampolgárt, rendkívüli módon foglalkoztatják a politikai, gazdasági, társadalmi kérdések. Véleményeik ellentmondásosak, akár a kialakult helyzet, de döntő többségük azonosan vélekedik olyan kérdésekről, mint a pártegység hiánya, mint a pártirányításban lévő zűrzavar, mint a kormány „hajlékony" politikája különböző kérdésekben.

Változatlanul az a munkásőrök véleménye, hogy a legfelsőbb szinten hatalmi harcok folynak, melyben legkevésbé az állampolgár és a társadalom érdekei a döntőek.
A hatalom gyengeségének bizonyítékát abban látják, hogy a vezetésben meglévő ellentétek és ellentmondások álkompromisszumos megoldásokban öltenek testet.
Átmeneti megoldást jelentett a

 nyilvánosságra hozása, és az újonnan létrehozott 4 fős pártelnökség személyi összetétele.

Feszültséggel teljes várakozás előzte meg június 16-át, Nagy Imre és társai temetésének napját. A megye munkásőrei elfogadták, hogy ez a nap legyen a „nemzeti megbékélés napja", de aznapi tapasztalataik egészen mást mutattak.
A mi értékítéletünk szerint a szertartáson elhangzott beszédek többsége egyáltalán nem volt összhangban az előre deklarált nyilatkozatokkal, mely szerint a temetés a kegyelet, a méltóságos gyász, a visszafogottság aktusa lesz, ahol nincs helye a politikai kinyilatkozásoknak, s egyéb hangulatkeltéseknek.

A szónokok csak a kivégzettekről beszéltek, s egyikük sem szólt azokról az áldozatokról, akik a „barikád másik oldalán" harcoltak, akik a rádió vagy a pártbizottság védelmében, mint sorkatonák estek el, akiket bestiális módon meglincseltek, felakasztottak, agyonvertek - holott korábbi kijelentéseik, fogadkozásaik szerint - ez is hozzátartozott volna a „nemzeti megbékéléshez".

Sokan úgy vélik, hogy szántszándékkal az ellenzék legradikálisabb, legagresszívabb tagjai jutottak szóhoz, megmutatva, mit értenek ők megbékélésen, demokrácián: szovjetellenességet, antikommunizmust, nacionalizmust, új politikai pereket, leszámolást.

Zavaró volt a beszédek anakronizmusa is: a kommunista Nagy Imre és társai mártírsága és éles kommunistaellenes kirohanások, az ateista kivégzettek és egyházi búcsúszavak, stb.

Sok munkásőr várta a temetés után, hogy a politikai egyeztető tárgyalások második fordulója során valaki az MSZMP vagy az elnöklő Szűrös Mátyás részéről nehezményezi az ellenzéki kerekasztal képviselői felé a be nem tartott ígéreteket, a nyíltan ellenséges megnyilvánulásokat.
Hibának tartják, hogy ez a nyilvánosság előtt nem történt meg.

[...]

Jelzet: MOL M-KS 295. f. 1. cs. 381. d. 13. ő. e. 1989. június 27.

9.

MUNKÁSőRSÉG ZALA MEGYEI PARANCSNOKSÁGA
Z A L A E G E R S Z E G

[...]

1. Minden egységünk jelzi, hogy az állományépítés stagnál. A már korábban jelentkezők is visszavonták felvételi kérelmüket azzal indokolva, hogy ez a testület jelenlegi formájában meg fog szűnni. Úgy ítélik meg helyzetük alakulását, hogy sem az MSZMP KB május 8-i állásfoglalása, sem a Minisztertanács június 15-i döntése nem oldott meg semmit, mintha mindez halogatás lenne. Ráadásul a június 16-i újságok eltérő tartalommal tudósítanak a 
   MT-i 

   	[X] Minisztertanács

   ülésről. A Népszava utolsó mondata a Munkásőrség megszüntetését sugallja. Sokan firtatják azt az ellentmondást, hogy nem a feladatokhoz keresünk testületet, hanem egy testülethez keresünk feladatokat.
2. Parancsnokainkban is felerősödött az az érzés, hogy párttól való elszakadás után mintha légüres térben mozognának. Jelzik, hogy ha konkrét elképzelések nem látnak a közeljövőben napvilágot, tömeges leszerelések várhatók (Lenti, Nagykanizsa). Most, hogy a napirendre került a 
   KT

   	[X] Központi Tartalék állomány

    állomány reaktiválása, kiderült, hogy ezen állománykategória jelentős része nem vállalja újra a tényleges szolgálatot.
   Kiképzési foglalkozások megjelenési aránya egy gyors összesítés alapján mutatja, hogy ez megyénkben először csúszott a 90% alá.
3. Munkásőreink nem értenek egyet országos vezetőinkkel. Az elmúlt hónapokban sokat, sok helyen nyilatkoztak. Nyilatkozataik esetenként túlzott magabiztosságot mutatnak, sőt néhány esetben el is térnek egymástól. Pedig legalább a hivatásos állományt fel kell vértezni olyan konkrét elképzelésekkel (nem csak globális tervekkel), melyeket a napi tevékenység során kamatoztatni lehetne akár az együttműködési tevékenység orientálásában, akár az ellenzéki csoportokkal nap mint nap folytatott párbeszédben. [...]

8. Tagjaink nagy figyelemmel kísérték a június 16-i temetést. Egységesen felháborodtak a[z] utolsó beszéden, melyet Zalaegerszegen nyílt izgatásnak, Gellénházán és Nagykanizsán politikai demonstrációnak minősítenek, nem gyászbeszédnek. [...]

Jelzet: MOL M-KS 295. f. 1. cs. 381. d. 13. ő. e. 1989. június 28.

10.

MUNKÁSőRSÉG NÓGRÁD MEGYEI PARANCSNOKSÁGA
S A L G Ó T A R J Á N

[...]

Az elmúlt időszakban belpolitikai életünk eseményei közül Nagy Imre és társainak temetése váltotta ki a legnagyobb visszhangot. A munkásőrök többsége a nemzeti megegyezés, egy új kiegyezés érdekébent tett fontos lépésként értékelte az eseményt. Ugyanakkor visszatetszést és felháborodást keltett Orbán Viktor és Rácz Sándor beszéde. A konfrontációra törekvő felelőtlen elemek megnyilvánulását elítélte állományunk. A munkásőrök többsége bízik a társadalmi robbanás, a fegyveres konfliktus elkerülésében, a nyugalom és békesség fennmaradásában. Más részük szerint azonban a folyamatok kicsúsztak az MSZMP irányítása és ellenőrzése alól, ez pedig akár társadalmi és gazdasági összeomláshoz is vezethet.

A munkásőrök nagy figyelemmel kísérték a legutóbbi KB ülést, melyen fontos szervezeti és személyi kérdésekről döntött a testület. A többség véleménye szerint legfőbb eredmény a pártszakadás elkerülése volt.
A pártelnökség összetételéről és a 

 létrehozásáról megoszlanak a vélemények. A munkásőrök nagy része nem érti, mi a különbség a frakciózás és a platformszabadság között. A pártegység szempontjából mindkettőt veszélyesnek és elfogadhatatlannak tartják. Sokan felvetették, hogy személyes ambíciók érdekében a párt vezetésében hatalmi harc folyik, melynek során háttérbe szorulnak a párt és a nemzet érdekei.

A munkásőröket megnyugtatta a Kormány döntése a testületről. Várják a tárcaközi bizottság javaslatát. Sokan aggódnak a munkásőrséget és a munkásőröket ért egyre gyakoribb támadások, piszkálódások, intrikák miatt. Legtöbben a sajtóra, a munkahelyi környezetre és a közéleti rendezvényekre panaszkodnak. Többen felvetették, hogy a bizonytalanság következtében felütheti fejét a demoralizáltság a testületben is. [...]

Jelzet: MOL M-KS 295. cs. 1. 381. d. 13. ő. e. 1989. június 29.

11.

MUNKÁSőRSÉG BUDAPESTI PARANCSNOKSÁGA
B U D A P E S T

[...]

Az egységek jelentésein belül a terjedelmi arányok jól tükrözik, hogy mely kérdések foglalkoztatják a fővárosi egységek munkásőreit. A hangulatot két fő kérdéscsoport motiválja. Az egyik a belföldi politikai erőviszonyok kedvezőtlen alakulása és abból adódóan a destabilizáció veszélye. A másik, az előbbivel összefüggésben, a Munkásőrséget kikezdő politikai provokációk kellő válasz nélkül hagyása, az állomány fegyelmében bekövetkezett lazulás. A jelentések terjedelmében e két téma egyaránt kb. 20-20%-os arányban részesedik.

A további témakörök súlya a jelentésekben: a Munkásőrség intézményét megkérdőjelező alternatív törekvések, a Munkásőrség szakmai munkájának gyengülése, a belpolitikában a gazdaság helyzete, a telekommunikáció művelőinek politikai szerepvállalása, továbbá a külpolitika eseményei. Ezek a témák egyaránt közel 15-15%-os, a Munkásőrség intézményeinek (Baráti körök, Munkásőr újság, Önsegélyező Csoport, vállalkozási kezdemények) helyzete témák pedig a hátralévő 4-5%-os arányban vannak jelen a jelentések terjedelmében.

1. 1.)A belpolitikai helyzet fejleményeiről kialakult vélemény: az MSZMP felső vezetésében a személyi, a politikai együttműködés gyengeségeit, a felszínre kerülő újabb- és újabb múltbeli politikai-gazdasági hibákat, egyes árt- és gazdasági vezetők alkalmatlanságát, erkölcsi vétségeit - okokat -, jelölik meg az erőviszonyok kedvezőtlen alakulásának forrásaként.
   Ezekből következnek, állítják, a szocialista eszmények, vívmányok hitelvesztésének, csökkenésének; a szocializmustól történő elfordulásnak; az ellenzékiség, különböző (nem egyszer szélsőséges) árnyalatai térnyerésének jelenségei.

Az új pártelnökség megalakulása előtti időben keletkezett, említett tartalmú jelentések sürgetik a „címkézéseknek", a szélsőségek (régi modell hívei, reformdiktatúra képviselői) tevékenysége miatti egységbontásnak, a cselekvőképtelenségnek a felszámolását. Demokratikus szocialista megújulást követelnek a pártegység jegyében. Csakis így állhatjuk útját - az állásfoglalások szerint - a zűrzavarnak, a szocialista hatalom bukásának. Ma még adnak esélyt a szocialista alapú demokratikus kibontakozásnak, a nemzet egészséges erői összefogásának, gazdasági nehézségek leküzdésének. Az említettekre utaló megnyilvánulások:

• A múlt hibáitól történő elhatárolással egyetértenek, de a négy évtized minden szocialista értékeinek az elvitatásával nem. Ezt nem tűrhetjük (az I., VI., XII. kerületi egységek jelentéseiből).
• A vezetők pozícióharca, az ellentmondásokkal terhes-, viharos gyorsasággal változó-, önmarcangoló megnyilatkozások veszélybe sodorják a munkáshatalmat. Elérkezett az ideje (mert aztán késő lesz) annak, hogy a szocializmus erőit egységbe tömörítve útját álljuk a veszélybe vezető folyamatnak (IV., X., XII., XIII., XIV., XVII., XVIII., XXII.).
• A munkásosztály öntudatos részének-, a párttagok-, a szocialista értelmiség többségének véleményét elnyomja egy gátlástalan „reformdiktatúrát" alkalmazó, uralomra törő, kapitalista restaurációt dédelgető értelmiségi-elit kisebbség. Ezekhez csatlakoznak egyes olyan „reformerek", akik a múltbeli elvtelen, konformista magatartásuk feledtetése érdekében, most ultrareformerként viselkednek (VII., X., XI., XVII., XIX. budapesti törzs).
• A fő feladat most a gazdaság megújítása, szerkezetváltása. A nemzet boldogulása attól függ, hogy annak érvényre juttatásához sikerül-e szocialista egységet megvalósítanunk. Nem kapitalizmust akarunk (XIII., XVI.).
  Az említett alapvető kérdésekben lévő azonos véleményeken túlmenően más, jelenleg fontos politikai kérdésekben is (Nagy Imre, általában 1956. jelenleg aktuális megítélése; az alternatív (pártmozgalmak) általános, vagy differenciált megítélése; a kerekasztal tárgyalások stb.) nagyjából azonos, vagy egymáshoz közelálló a többség véleménye. De adódnak eltérő, jóhiszemű, türelmetlen, esetleg múltba merevedettnek tekinthető vélemények is.
• 1956-nak a differenciált megítélésével - a mozgalomban bármilyen oldalon résztvevőknek a megbékélésével a szocialista jövő jegyében -, a polgári értékeket is befogadó nemzeti megegyezéssel egyetértenek. Elutasítják a „csak" ellenforradalom, illetve forradalom egyoldalú formulából származó helytelen következtetéseket. A méltó végtisztesség megadását (Nagy Imre és társainak) igen; a temetés ürügyén történt nemzeti egységbontó, provokatív (szovjet-szocialista ellenes) propagandával nem értenek egyet (I., X., XII., XIV., XIX., XXI., VOLÁN).
• A megbékélési törekvést félreértve, akadnak olyan hangok is, hogy: a párt elárulta a fegyveres testületet, ezzel a liberalizálódással nem lehet egyetérteni. Értetlenséget okoz, hogy a 301-es parcellából nemzeti emlékhelyet akarnak csinálni. (Az 1946-ban kivégzett fasiszta nemzetvezető Szállasi [!] Ferenc és köztörvényes kivégzett bűnözők is oda lettek temetve - állítják!?) Ezen a napon (VI. 16.) Mező Imrének és társainak a sírját is meg kellett volna koszorúzni. ők voltak a valóságos áldozatok. Túlzás a Kádár korszaknak csak a hibáit emlegetni, néhány évvel ezelőtt még általános volt a tömjénezés. Kádár elvtárs felmentését (a testület éléről) eltávolításnak tekintik, mellyel nem értenek egyet (VI., VII., X., XIII., XIV., XVIII., XXI.).
• Az alternatív mozgalmak tényét elismerő-, a többpártrendszer szükségszerűségét elfogadó állásfoglalással - nehezen bár, de - az állomány többsége útban van az egyetértéshez. Demokratikus választások révén, minden haladó erő összefogásával - a nemzeti célok megvalósítása érdekében - ugyancsak közeli az azonosulás. Ezekben a kérdésekben a gyanakvás eloszlását hátráltatja a korábbi beidegződés, az ellenzék szélsőséges-, nagyon is aktív erőinek megnyilatkozásai (I., XIII., XVI., XVII., XIX., XXI.).
  Az egyetértő-, a részben vitatottan egyetértő belpolitikai fejleményekkel szemben a gazdaság-, a telekommunikáció nagy részének politikai szerepvállalása-, a munkásőrség megítélése kérdésekben eluralkodó tendenciákkal szemben markáns ellenvéleményeket fogalmaznak meg a jelentések.
• A gazdaság fellendítését nem szolgálják a kormány gyakran kapkodó, meggondolatlan intézkedései, az alternatív mozgalmak destabilizációs-, figyelemelterelő manőverei, a teljesítménnyel nem arányos, a fedezeti forrásokkal nem megalapozott gazdasági követelések. A szocialista megújulás, az új-, magyar modell, a vállalkozás szerepét is felvállaló, szektor semleges szocialista szerkezetváltás ürügyén, már a tőkével szembeni teljes kapituláció kerül előtérbe (VII., VIII., IX., X., XIII., XV., XVI., XX., VOLÁN).
• A telekommunikáció jelentős része elvesztette tárgyilagosságát, manipulál, túlnyomó teret szentel a múltnak, a hibáknak. Gyakran egyoldalúan tájékoztatnak. Teret adnak a szocialista- és szovjetellenes megnyilvánulásoknak. Nekünk nem biztosítanak fórumot, elnyomják az ellenzékkel szembeni, a mai „másként gondolkodókat". Teret biztosítanak viszont annak, hogy szélsőséges, szűk ellenzéki csoportok, személyek az ország nyilvánossága előtt a nép-, a magyar ifjúság-, az egész magyar nemzet nevében nyilvánuljanak meg (I., III., VIII., XI., XVI., XVII., XIX).
• A Munkásőrség társadalmi megítélése romlik. Ebben a MOP eddigi nem megfelelő propaganda munkáját is hibáztatják. A párt- és állami szervek megnyilatkozásai elé várakozással tekintettek, azt a KB ülés után is részben ellentmondásosnak tartják. A parlamentben, egyes szakszervezeti fórumokon előfordult provokatív megnyilvánulás sem kapott megfelelő választ. Az alternatív mozgalmak felesleges költségvetési tehernek, a szélsőségesek a „rendpárti" visszarendeződés bázisának tüntetik fel a testületünket. Kellő válaszok hiányában félő, hogy a társadalomban eluralkodnak az említett nézetek. Az állományunkban ez a jelenség a bizonytalanság-, elszigetelődés érzetét kelti. Társadalmi megbecsülés helyett lassan már provokációknak is alanyaivá válunk. Többeknél ezért a társadalmi passzivitás jelei mutatkoznak. Leszerelési kezdeményezések kerülnek előtérbe (III., V., VII., VIII., IX., X., XIII., XV., XVI., XVII., XVIII., XX., Vegyvédelmi).

[...]

Jelzet: MOL M-KS 295. f. 1. cs. 381. d. 13. ő. e. 1989. június 30.

12.

MUNKÁSőRSÉG BUDAPESTI PARANCSNOKSÁGA
BUDAPEST

I N F O R M Á C I Ó
az 1989. június 21-től terjedő időszakban a budapesti egységeknél történt főbb eseményekről

A kiképzések befejezését követően az alegységgyűlések megtartására került sor. Az egységek egy része engedéllyel nem tartott-, vagy nem szakasz, hanem század kötelékű gyűlést tartott. Az alegységgyűléseken a megjelenési arány alacsony, 40-60%-os, vagy ettől is mérsékeltebb volt. Néhány alegységgyűlés különböző technikai és személyi okok miatt elmaradt (pl. VI., ker. 3/1., VII. ker. 1/3.).

[...]

Az MSZMP Elnöksége és a Minisztertanács által, Kádár János elvtárs temetésére létrehozott bizottság felkérésére a Munkásőrség Budapesti Parancsnoksága és egységei a KB székházában felállított ravatalánál 1989. VII. 13-án és 14-én; a Mező Imre úti temetőben, 14-én délután kegyeleti díszsorfal szolgálatot láttak el.

A szolgálat szervezésében és végrehajtásában résztvevő munkásőrök száma:

Megnevezés	13-án	14-én (két helyszínen)	Összesen Fő
Díszsorfal Törzs és közvetlen	556 103	1161 155	1717 258
Összesen:	659	1316	1975

A kerületi egységek az 1700 fő előirányzatnak megfelelően teljes mértékben biztosították a létszámot.

A munkásőrök a kegyeleti szolgálatot nagy odaadással vállalták, fegyelmezetten teljesítették. Különösen nagy terhelést jelentett a 13-án délutáni szolgálat, amely 13.00 órától 20.00 óráig (7 óra) lett megtervezve. A vártnál jóval nagyobb számú részvétlátogatásra tekintettel, az igényeknek megfelelően éjjel 1 óráig meghosszabbították. A szolgálatot ekkor ellátók, annak befejezése után, maguk is tisztelegve elvonultak a ravatal előtt (otthonukba éjjel 2-3 órára térhettek meg).

A temetésen résztvevő munkásőrök és a részvétlátogatók egymásban jó benyomást keltettek. A kölcsönös figyelem és tisztelet volt a jellemző. Ez elmondható a díszelgő szolgálatban együttműködő honvédség parancsnoki és beosztotti állományáról is.

A temetéssel, a részvétlátogatással függ össze a következő, nagyszámú munkásőr által megfogalmazott két észrevétel. Az egyik: alábecsülték az állampolgárok, a párttagok Kádár elvtárs iránti tiszteletét, pozitív viszonyulását. A „vártnál" nagyobb létszámban rótták le az emberek kegyeletüket. Valójában úgy vélik, hogy az időt szűkre szabták, a lehetőséget teljesen nem tárták fel nyilvánosan ahhoz, hogy szándéka szerint, akik akartak, vagyis a ténylegesnél jóval nagyobb létszámban tiszteleghessenek. A másik a telekommunikáció szerepe, amely bár ezúttal visszafogottabb volt (a mostan szokásosnál) „igyekezett" a tisztelgők létszámát alábecsülni, az érzelmi megnyilvánulásokat kisebbíteni. Eléggé egyöntetű az a vélemény, hogy az Acél Endre által, a HÉT-ben közölt 60 ezernél, kb. 20-30 ezer fővel nagyobb létszámban tisztelegtek a KB székházában.

A munkásőrök szolgálati tevékenységével kapcsolatos az az információ, hogy szívesen és az igényeltnél nagyobb számban is jelentkeztek szolgálattételre. A munkahelyeken általában nem támasztottak kifogást a munkaidőben történő szolgálattal szemben. Ezzel ellenkező jelzés csak elvétve érkezett. Pl. a IV. kerületben a Tímáripari Szövetkezet és a Tungsram Vácuumtechnikai Gépgyára munkahelyi vezetői voltak azok, akik nem járultak hozzá a munkásőri kegyeleti szolgálattételhez.

A munkásőrök szolgálaton kívül is nagy számban személyesen, családostul, csoportosan vagy munkahelyi kollektívában rótták le tiszteletüket a ravatalnál vagy a temetésen. Pl. az V. kerületiek: a Kossuth Nyomda, az Országos Szakipari Vállalat és több főhatóság kisebb kollektívája tagjaként. A XIV. kerületi egység szolgálaton kívüli kollektívája, családtagjaikkal, kb. 100 fő, koszorúval adta meg a végtisztességet. A III. kerületi Baráti Kör pedig részvéttáviratot is küldött.

A munkásőrökben igen jó benyomást keltett, hogy a társadalom minden rétegéből nagy és őszinte részvét nyilvánult meg. Különösen a fiatalok viszonylag nagy száma elgondolkoztató (a VIII. ker. parancsnokhelyettes felfigyelt a fiatalok egy igen divatosan öltözött, 10-15 főből álló, virággal tisztelgő (húsz év körüli) csoportjára. A IV., a XIV. kerületi parancsnok tájékoztatása szerint a munkásőröknek az a véleménye, hogy az MSZMP vezetése részben ezért hátrál, mert túlbecsüli (a telekommunikáció jelentős része által felnagyított) ellenzéki áramlat befolyását a tömegekben, illetve alábecsüli, és nem támaszkodik eléggé a megújulást és demokráciát akaró szocialista reformerőkre.

A temetés alkalmával több egység munkásőrei véleményt cseréltek az elmúlt időszak fejleményeiről. Az elhangzott véleményekből:

• Pártvezetéssel szemben folytatódó elégedetlenség és értetlenség nyilvánult meg: „a pártelnökség megalakításáról nem kérdezték meg a tagságot" (IV. kerület).
• A pártvezetés egy részének egyes állásfoglalásaival és főleg a tömegkommunikációt gátlástalan antikommunista propaganda felhasználók véleményével nem értenek egyet (XIV.).
• A Bush látogatás nem más volt, mint egy neokollomalista [!] jellegű propagandafogás. Gazdasági mézesmadzagot húztak el az orrunk előtt. A gazdasági destabilizáláshoz járultak eddig is hozzá. Ki hiszi el. hogy most a szocialista piacgazdaság híveivé váltak (VI.). Ugyanakkor a gazdasági realitásokat elismerve az igazságos világgazdasági rend- és fejlett technika megszerzését szükségesnek tartják.
• A munkásőrök tűrőképessége véges. Egyre növekszik a testület elleni propaganda hadjárat, a közvélemény ellenük hangolása. Ezzel szemben nincs vagy nem megfelelő a fellépés. A munkásőrök - megbecsülés helyett - így egyre inkább negatív hangulatnak, megkülönböztetésnek, lassan már provokációnak vannak kitéve (IV., VI., XIV.).
• Pl. a Jászai Mari téri tiszteletadást követő időben, a 2-es villamos első járatán, két 20 év körüli fiatalember a munkásőrséget gyalázó (piszkok, szemetek, a szolgálatért havi 8-10 ezer Ft-os leszakítók) kirohanását egy idősebb, civilben lévő munkásőr határozott fellépése leállította. Az egyik fiatal elismerte, hogy BKV gárdista volt, az apja repülős honvédtiszt, csak felületes ismerete van a munkásőrségről, az általa elmondottakat hallomásra alapozta és elnézést kért (Bp-i törzs).
• A munkásőrök - így több egységparancsnok - , ha a helyzet nem változik, ha az ellenük irányuló propaganda hadjárattal szemben nem lépnek fel, ha nem demonstrálhatjuk valóságos (haladó néphez és nemzethez való) elkötelezettségünket, akkor néhány hónap alatt az állomány nagy része lemorzsolódik. [...]

Jelzet: MOL M-KS 295. f. 1. cs. 381. d. 13. ő. e. 1989. július 25.

13.

Munkásőrség Veszprém megyei Parancsnoksága
VESZPRÉM

[...]
Megyénkben az elmúlt három hét során mindenütt lezajlottak a pártértekezletek. Valamennyi pártértekezleten szóba került, általában heves vita tárgya volt a Munkásőrség jövője. A városi pártértekezletek többségén még sikerült a testület megszüntetését szorgalmazó állásfoglalások elfogadását elkerülni, sőt a legelsőnek megtartott pápai pártértekezleten még a Munkásőrség melletti, a testület feloszlatását ellenző állásfoglalás született. Később viszont a Munkásőrséggel szembeni ellenzi hangulatkeltés és a felső vezetés testület melletti egyértelmű kiállásának hiánya, továbbá a jövőre vonatkozó határozott elképzelés, koncepció kidolgozása körül tapasztalható késlekedés és zavarodottság miatti bizonytalanság fokozódása következtében a küldöttek többsége a Munkásőrség ellen fordult, s két hete már az is eredménynek számított, ha a pártértekezlet mellőzte az érdemi állásfoglalást.

Legutóbb pedig, e hét végén a megyei pártértekezlet 67,5%-os szavazati arányban elutasította a Munkásőrség további fenntartásának szükségességét.

Az alábbiakban közlöm a pápai, a várpalotai és a megyei pártértekezleten elfogadott állásfoglalás testületet érintő részeit. A többi pártértekezlet állásfoglalásában nem tért ki a Munkásőrség kérdésére.

Pápa
Jogos elvárásként merült fel a Munkásőrség kérdésében való állásfoglalás kialakítása. A Munkásőrség helyzetét jogilag egyértelművé kell tenni, ezt a kormányzatnak rendezni kell. A szervezet feloszlatásával nem értettek egyet a résztvevők. Biztosítani kell az ott dolgozóknak azt a lehetőséget, hogy konkrét, más funkcióban szolgálhassák a társadalmat. Egyértelművé kell tenni, hogy - a mi ismereteink szerint - tevékenységükhöz semmiféle törvénytelenség nem kapcsolódik, fennállása óta a társadalom hasznát szolgálta. A közbiztonság, a polgári védelem, katasztrófa elhárítás területén továbbra is fontos kormányzati feladatot láthatnak el, szigorúan a jogállamiság keretei között.

Várpalota
A Munkásőrség betöltötte történelmi küldetését, a párt mondjon köszönetet a munkásőröknek eddigi áldozatos tevékenységükért.

Megyei Pártértekezlet
A Munkásőrség eddigi áldozatos munkáját elismerve, javasoljuk annak jogutód nélküli megszüntetését. Egyben kezdeményezzük, hogy más politikai erők se hozzanak létre fegyveres szervezetet.

Fentiek mellett tájékoztatásul közlöm, hogy megyénkben 09. 29-én a testület ellen semmiféle megnyilvánulás nem volt tapasztalható. Munkásőreink viszont nagyon várják, hogy a

kapcsolatban mielőbb határozott állásfoglalás szülessen.

Jelzet: MOL M-KS 295. f. 1. cs. 381. d. 13. ő. e. 1989. október 3.

14.

MUNKÁSőRSÉG BUDAPESTI PARANCSNOKSÁGA
BUDAPEST

[...]

2.) A belpolitikai helyzet alakulását a fővárosi munkásőrök az egységparancsnoki információs jelentésekben a következők szerint értékelik.

A korábbi évtizedek folyamatainak valóságos és részben látszólagos fejlődése, az időszakos konszenzusok egy oldalról, valamint más oldalról a lappangva létező stagnálás és ellenzékiség erősödése közötti ellentmondások feloldására az MSZMP már korábban nyitást kezdeményezett. A lassú és folyamatos külföldi nyitást követően került sor a belföldi ellenzék felé történő nyitásra, tárgyalásokra. A kétirányú nyitás kölcsönösen felerősítette egymást. A Nyugat által is támogatott ellenzék az alkalommal igen virulensen élt. Mind szélesebb frontokon lényeges és tárgyilagos kritikája mentén megjelentek a mind indulatosabb és parttalan túlzó, irreális és eltorzított követelések is. A folyamatot nagymértékben tette lehetővé az MSZMP-n belüli egység hiánya, a párt- és az állami vezetés politikájának, intézkedéseinek sorozatos következetlenségei, szükségszerű vagy elvtelen engedményei. Az ellentmondásos folyamat átmenetileg tárgyalásba, részleges megegyezésbe torkollott. A folyamat jelentős részét sikerült nemzeti megegyezés, a feloldás irányába terelni. Az így előkészített békés átmenet tervével szemben nyílt és lappangó bizalmatlanság, részben kölcsönös -, de főleg egyoldalú további vádaskodások és - félelmek mutatkoznak (I., II., IV., XI., Bp-i törzs).

A munkásőrök úgy vélekednek, hogy a hatalmi viszonyok a társadalomban nem áttekinthetőek. „A hatalom", amely „nem legitim", tárgyal és megegyezik egy általa így elismert, de még annyira sem legitim E[llenzéki]K[erekasztal]lal, egy maroknyi, főleg értelmiségi személyi csoportosulás képviselőivel. Az „önemésztő", az egymás elleni belső vitát és „beismerést" folytató MSZMP vezetés: a párttagságot zavarodottá, bénulttá teszi, az ellenzékieket fölényes helyzetbe hozta. Ezáltal az ellenzék a köztudatban jelentős térnyerésre tett szert. Ma már a „hagyományos, nemzeti, demokratikus, európaiságunkhoz (?) való visszatérésről" visszhangoznak a különböző telekommunikációs médiákon eluralkodó csoportok. A munkában elfoglalt, a gondoktól fásult dolgozók, alkotók értetlenül szemlélik ezt a végbemenő „demokratizálódó" folyamatot. Felteszik a kérdést, amit tapasztalnak, az vajon: a hibák kijavítása? a reform? A modell vagy rendszerváltás? Netán a visszarendeződés? Átmenet a „nem szocializmusból" jelző nélküli demokráciába? Ezeket és még sok hasonló kérdést fogalmaznak meg az emberek, a dolgozók sűrűjében élő munkásőrök (I., II., III., V., VI., VII., X., XI., XVIII., XIX., XX.)

Közelebbről a következőkben az egyedi vélemények közül idézünk:

• a teljesítmények, a gazdaságosság javítása, a gazdasági szerkezet korszerűsítése helyett most, válogatás nélkül mindennek, ami volt, a tagadása van napirenden. A gazdaság negatív tendenciáinak feltárásairól, megváltoztatásának szükségességéről, a figyelmet felháborító gazdasági botrányok tálalásával (rendőrségi, bírósági ügyek) terelik el. A vállalkozásban való érdekeltség kibontakoztatása, az esélyegyenlőség és a szektorsemlegesség ürügyén már: az állami javak ellenőrizhetetlen kiosztása; a vállalkozások egyenlő teherviselésének a megkérdőjelezése (minden „korlát" lebontásának követelése) van soron; a gazdaság romlása kárvallottjainak csak a szociális védőhálóról való ígéret (I., II., VII., VIII., XIX., XX. Volán).

A társadalom-, a gazdaság válsága tükröződik az MSZMP válságában. A múlt tanulságai és a jövő számára meghatározható program tárgyában - lényegében az MSZMP kongresszusi dokumentumaiban szereplő és a háromoldalú tárgyalásokon nyitva maradt kérdések körül - ütköznek a vélemények.

• A munkásőrök szerint a munkahelyi pártszervezés és a munkásőrség jogutód nélküli megszüntetése stb. követelések, illetve engedmény-szándékok között egyes MSZMP vezetők és az Egység Okmány aláírását megtagadó szélsőséges ellenzéki szervezetek véleményében összecsengés fedezhető fel. A munkásőrök szerint az MSZMP vezetése elvi, gyakorlati kérdések és a személyi pozíciók elosztása vonatkozásában megosztott. A reformerséget „kisajátítók", vélt vagy valóságos pozíciójukból kiindulva reformellenességgel, illetve konzervativizmussal gyanúsítják a más platformhoz tartozókat (II., III., V., VIII.).
• A vezetés megosztottsága, a „reformdiktatúra" térhódítása miatt a párt ereje szétforgácsolódik. A szélsőségesektől elhatárolódó pártegységgel, amely koalícióra jutna - a saját kemény szárnyától ugyancsak elhatárolódó - konstruktív ellenzékkel, véli a többség elérni a békés átmenetet, a demokratikus szocialista (polgári humanista értékeket is magáénak tekintő) társadalomba.
• Helytelenítik, hogy a „reformszárny" 10 munkásőrt is „felhasznált egységbontásra". Milyen demokratizmust képviselhetnek azok, akik az ott és akkor jelenlévő többi munkásőr véleményét meghallgatni nem kívánták, akik a magukétól eltérő véleményeket elhallgattatják?

[...]

3.) A munkásőrség helyzetét, jelenét és jövőjét az állomány borúlátóan ítéli meg. A politikai erőviszonyok szerintük, az MSZMP jelenlegi vezetésén belül olyan irányba tolódtak, hogy ebben a kérdésben is tovább hátrál a párt, sőt ballasztnak tekinti a testületet. A Kormány, a

 interjú által tett ugyan egy gesztust, de kérdéses, hogy ez nem késett-e már el. A munkásőri vezetés, a MOP (egyes vezetői) megnyilatkozásait, legalábbis a TV-ben gyengének, mentegetődzőnek tartják. A munkásőrség szakmai tevékenységét, aktivitását úgy ítélik meg, mint ami elmarad a még ma is meglévő lehetőségeinktől. Úgy vélik, hogy az alulról jövő kezdeményezést is fékezi a szolgálati rend, a „fegyelem". A központi gazdasági vállalkozásokról csak az azokat vitató (elmarasztaló) sajtóközleményekből értesültek, amit nehezményeznek. A jelenlegi nehéz helyzet ellentmondásainak feloldására, a kedélyek megnyugtatására kisebb-nagyobb jelentőségű javaslatok is megfogalmazódtak. Úgy vélik, hogy még mindig nem visszafordíthatatlan folyamatról van szó. A régi, a rossz, a hibás intézményrendszer átalakítására, váltására van lehetőség. Ehhez ma még megvannak az erőtartalékok. Ha ezeket nem használják ki, úgy egy ellenkező előjelű hibás intézményrendszer jön létre. Az ország, a dolgozó nép helyzete, kilátásai, jövője tehát még megmenthető. Ha a lehetőséget elmulasztják, úgy valóban csak vegetálás, káosz következhet. Erőszakos megoldást kizártnak tartanak (az összes egységek).

Részletezve a bevezetőben említetteket:

• Az önkéntes, önzetlen társadalmi munka megbecsülése helyett teret adnak a lejáratásunknak. A Kádár temetés spontán demonstrációja megmutatta, hogy a tömegekben (a „megdolgozás" ellenére) még ma is erősek az érzelmi szálak a szocializmus iránt. Ma egyfelől a szélsőségesek folytatnak kampányt ellenünk, másfelől pedig csak egy kormány „gesztus" volt, amely felemás érzelmeket keltett csupán. Az MSZMP reformokat kisajátítani akaró vezető szárnya az ellenzék platformjára állt. A reform centrum elszigetelődéstől tartva nem foglalkozik velünk. Mindez elbizonytalanítja a munkásőröket. Az állomány tagjai követelik, hogy mielőbb pozitív döntés szülessen a jövőjét illetően. Nagy vonalakban a Kárpáti beszédben megfogalmazott kibontakozással a többség azonosulni tud (I., II., VI., VIII., X., XI., XIII., XIV., XVI., XIX., XX., XXI., Vegyvéd.).
• A Munkásőrség politikáját, szervezeti helyzetét és szakmai tevékenységét a következők szerint értékelik. A parancsnokok nem tudnak válaszolni a munkásőrök kérdéseire. A kapcsolat lazul mind az állománnyal, mind pedig a külső szervezetekkel (MSZMP, MHSZ, iskolák, stb.). A bázisvállalatoknál az anyagi-műszaki feltételek (öltözők, tantermek biztosítása) romlanak. A társadalmi lehetőségeink még most is megvolnának, de azokat nem használjuk ki. Pl.: I. kerület egyik általános iskolájában mind az úttörőavatáson, mint pedig a Honvédelmi Napon jó érzéssel és -benyomással teljesítettek egyenruhában a munkásőrök szolgálatot. A XVII. kerületben pedig iskolai zászlóadományozásban, -avatáson vettek részt (IV., XII., XIII., XVIII., Volán).
• A foglalkoztatás hiánya a feleslegesség érzését kelti. A munkásőrök körében növekszik a becsapottság, a keserűség érzése. Az SZDSZ és a FIDESZ megújuló támadására nincs megfelelő válasz. Ahol mégis valami szervezéssel próbálkoznak, ott van siker, mérséklődik a levertség érzése. A szolidaritás az állományon belül még mindig erősen él. Pl.: a XIX: kerületben a FEN ünnepség (családtagok részvételével) jól sikerült. Ezekkel a lehetőségekkel sem élünk. Ezzel is összefügg, hogy növekszik az évközi leszerelők száma. Év végére „egyes becslések szerint" 30-50%-os leszerelés várható. A megmaradó állomány képzettségi, szakmai színvonala, a kiképzések, a foglalkozások elmaradása miatt csökken. A kis létszámban jelentkező új munkásőrök részben visszalépnek. Aki maradna azok kiképzése sem megoldott (II., III., V., IX., X., XVII., XIX., XXII., Vegyivéd.).
• A MOP, a magasabb parancsnokságok vezetőivel és a testület propaganda munkájával elégedetlenek a munkásőrök. Véleményük az, hogy a külső támadásokkal szemben csak ügyetlen védekezésre szorítkozunk. Hiányolják azt, hogy a vezetők, magasabb parancsnokok nem járnak az egységekhez, nem szólnak a munkásőr kollektívákhoz. Úgy vélik, hogy ez által, a viszonylagos tétlenséggel a parancsnokság asszisztál a felbomlási folyamathoz (II., VI., X., XIII., XVI., XIX.).

Összefoglalás helyett csak annyit, hogy az állomány véleménye szerint nagy méltatlanság történik ma egy olyan szervezet tagjaival szemben, amelyik a tiszta hitén kívül, önzetlen munkáját, szabad idejét áldozta fel eddig a társadalom érdekében. Ha a feladatunkat már betöltöttük és nincs igény önzetlen szolgálatunkra, úgy azt várják, hogy ebben a kérdésben egyezzenek meg és köszönjék meg az eddigi szolgálatot. Ez volna kulturált, európai, egyáltalán emberi eljárás. Akik azonban ellenünk - különböző spekulatív feltételezés alapján - csak acsarkodnak, azoknak adják meg a megfelelő választ. A munkásőrök a nemzet, a haza érdekében, a társadalom felemelkedéséért kívántak szolgálni. Ezért csupán szolgálatuk tiszteletét várják (valamennyi egység). [...]

Jelzet: MOL M-KS 295. f. 1. cs. 381. d. 13. ő. e. 1989. október 5.