aláírják az első Balkán-háborút lezárandó, a Balkán-félsziget országainak politikai státusának rendezésére a Londoni egyezménytTovább
Dr. Klivényi, a népi demokrácia ellensége
„Dr. Klivényi Lajos vádlott […] együttérzését kifejezésre juttatta abban, hogy [a letartóztatott építésügyi miniszter] Mistéth Endre családja részére két alkalommal a sajátjából élelmiszereket juttatott […] és többek között közölte a népi demokráciát rágalmazó azon hírt, hogy nálunk tömeges deportálások folynak.”
Források
Klivényi Lajos kérvénye Szíjártó Lajos építésügyi miniszternek
Miniszter Elvtárs!
Alulírott 1946-1951. augusztus 12-ig teljesítettem szolgálatot az Építésügyi Minisztériumban, amikor Miniszter elvtárs által is ismert körülmények között letartóztattak, és két évi börtönbüntetésre ítéltek.
Büntetésemből 19 hónapot töltöttem ki, mert munkahelyemen - az oroszlányi szénbányában - elért 170%-os munkateljesítményem alapján negyed kedvezményben részesültem.
Ez év március 16. óta mint villanyszerelő dolgozom, átlag teljesítményem 140-150 %.
Az időközben kibocsátott amnesztia rendelet reám is vonatkozik, és másolatban csatolom (szükség esetén bemutatom) a fővárosi ügyészség 1951.ü.001253 számú határozatát, amely szerint a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól mentesülök, és büntetlen előéletűnek kell tekinteni.
Minthogy jogi képesítéssel rendelkezem, családi körülményeim, valamint egészségi állapotom miatt szeretnék újból értelmiségi beosztásban elhelyezkedni, a vállalatok azonban idegenkednek alkalmazásomtól, így a kormányprogram által kibocsátott amnesztia rendelet velem szemben lényegileg puszta formalitás marad.
Hivatkozással Miniszter elvtárs megértő igazságosságára, valamint a minisztériumban kifejtett munkásságomra, kérem Miniszter elvtársat, szíveskedjék lehetővé tenni magasabb képzettségemnek megfelelő elhelyezkedésem, és ennek megfelelően olyértelmű értesítést adni részemre, miszerint Miniszter elvtárs nem tesz észrevételt az ellen, hogy állami vállalatnál értelmiségi munkakörben helyezkedjem el.
| Tisztelettel: | [aláírás] |
Budapest, 1953. X. 16.
| (Klivényi Lajos) Bp., IX. Mester u. 33-35. sz. |
1 db melléklet.
[A lap aljára kézzel ráírva:
Min. Titk. Hol dolgozott és miért lett letartóztatva? Milyen munkaerő? A miniszter aláírása.]
Jelzet: MOL XIX-D-3-b 2. doboz 580/1953. sz. iratok. (Magyar Országos Levéltár - Építésügyi Minisztérium - visszaminősített TÜK iratok.) - Dr. Klivényi Lajos ügyében az Építésügyi Minisztérium iratanyagában található iratok.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 30.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő