Alternatív művészeti mozgalmak az 1970-es években: az Orfeo-ügy

„Azt láttuk magunk körül, hogy a proletárdiktatúra nem azonos a proletárhatalommal, a párt nem azonos a munkásosztállyal. Cselekvési alternatívákat kerestünk, s korábban már a sztálinizmussal is, a maoizmussal is kacérkodtunk már. […] S ebben az időben felmerült bennünk a kérdés: mit csináljunk? Az az ötletünk támadt, hogy bábokat készítünk, és a bábelőadásokkal talán közelebb kerülhetünk a közönségünkhöz, az emberekhez. A bábokat még csak meg tudtunk csinálni, az előadást már nem, tehát meg kellett keresnünk azokat, akik más művészi ágak képviselőjeként segítségünkre lehettek.”

Besúgói jelentések az Orfeo előadásairól

BELÜGYMINISZTÉRIUM
III/III-4-b alosztály

SZIGORÚAN TITKOS!
2.sz-pld.

Adta: „Kárpáti E." fn. tmb.
Vette: Ágoston T. r. fhdgy.
1973. okt. 23.

Tárgy: „Közösség" fn. ügyben

JELENTÉS
Budapest, 1973. november 12.

1973. október 14-én a Főv. Művelődési Házban, a nemzetközi Amatőr Színjátszó Fesztiválon a nyitó esten találkoztam Fodor Tamással, akivel beszélgettünk, és elmondta, hogy az Orfeo Irodalmi Színpad nem vesz részt ezen a Nemzetközi Fesztiválon. Szerinte azért nem hívták meg őket, mert az egy évvel ezelőtti Orfeo-téma még mindig érzékenyen érinti a rendező szerveket, és ezért nem találják kívánatosnak szereplésüket. Sértődöttsége alapján az volt az érzésem, hogy a nyitó estre nem a résztvevők és események iránti érdeklődése vezette, hanem alapvetően az a cél, hogy megmutathassa magát és ezzel tudatosítsa létezésüket.

Látható örömmel fogadta javaslatomat, hogy a lengyel csoporttal, amelynek vezetője voltam, egyik este meglátogatnánk őket és mind a két együttes - tehát a báb- és irodalmi színpad - egy-egy előadást tartana részükre. Csütörtökben állapodtunk meg, de ezt attól is függővé tettük, hogy a lengyel csoport részére még milyen programokat szerveznek a meghívó szervek. Csütörtökön délután azonban a 

 fogadták a lengyeleket, és ezért nem jött létre ez a találkozó.

Csütörtök este pedig a záró bál volt a fesztiválon. Ekkor találkoztam Malgot Istvánnal, Gál Évával, Fábry Péterrel. Nagy örömmel fogadtak, érdeklődtek, hogy miért nem mentem el eddig is hozzájuk. Mondtam, hogy miután eddig még nem hívtak én nem akartam váratlanul megérkezni. Ekkor meghívást kaptam a következő hét szerdára, a rendszeres előadásaikra, melyen az Irodalmi Színpad és a Bábegyüttes is előadást tart. Sajnálták, hogy nem tudtak a lengyelekkel találkozni. Felvetették azt is, hogy nagyon szívesen kijönnének Kőbányára egy előadást tartani, és nagyon örülnének, ha ezt sikerülne elintézni. Azzal tisztáan vannak, hogy ez nem megy egyszerűen, de szívesen várnak rá, hogy ez sikerüljön.

1973. október 23-án, délután Juhász Éva telefonált a klubba, ilyesmit rendszeresen szokott csinálni, amióta kitiltották onnan. Megkérdeztem tőle - miután tudom, hogy volt már Malgotéknál a Duna Cipőgyár Kultúrházában, hogyan kell oda kimenni. Elmeséltem neki, hogy meghívtak az előadásra, és ezért szeretném másnap, szerdán este, megnézni őket. Juhász Éva nagyon meglepődött, hogy én el merem mondani az Eszter előtt is, hogy megyek ki, az előadásukat megnézni. Másnap, 24-én visszahívott azért, hogy elmondja: beszélt Malgotékkal, akik azt üzenték, hogy két héten keresztül elmaradnak az előadások, különböző okok miatt és csak november 7-én lépnek fel ismét a Duna Cipőgyár Kultúrházában. Miután Juhász Éva november 7-én, a névadó ünnepségünkön szerepel, tudta, hogy ekkor én nem tudok elmenni, legfeljebb csak a következő szerdán.

Megjegyzés: A jelentést Sony típusú magnetofonról másolta Nákic Gyuláné I.o.sti.

Értékelés:
A tmb. közeledését Malgot István és társai jól fogadták, sikerült kihasználnia azt a bizonytalanságukat, melyet az utóbbi időben tapasztalható belső ellentmondásaik és művészi sikertelenségeik váltottak ki. Bátortalan felvetésük, hogy szeretnének Kőbányán is fellépni felhasználható jelenlegi visszaszorított, ellenséges tevékenységtől tartózkodó helyzetük fenntartására. Feladat:
Tegyen eleget Malgot István és társai meghívásának. Próbáljon információkat szerezni további elképzeléseikről, terveikről, a pilisborosjenői építkezés helyzetéről.

[sk. aláírás]
Ágoston Tibor r. fhdgy

Nytsz: 468600/73.

K4 pl
1 pl „Közösség"
1 pl „M" do.
1 pl. táj. ti.
1 pl táj. alo.

Jelzet: ÁBTL 3.1.2 M-38310. 98-99. (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára - Központi operatív nyilvántartást végző szervezeti egységek által kezelt dossziék - Munka dossziék - Kárpáti Emese fedőnevű titkos megbízott dossziéja)

* * *

BELÜGYMINISZTÉRIUM
III/III-4-b alosztály
SZIGORÚAN TITKOS!

Adta: „Luzsnyánszki" 

Vette: Csiha Lászó r. fhdgy.
1975. május 15.
Tárgy: Malgot István és együttese.

JELENTÉS
Budapest, 1975. május 23.

Az Orfeo együttes bábcsoportját láttam az újpesti Duna Művelődési Házban, amit nemsokára lebontanak és akkor, a tervek szerint, átköltözködnek a régi újpesti Munkásotthonba. Műsoruk - egy régebbi, már több helyen sikerrel eljátszott bábdarabjukkal: Cippola [!] úr bábszínháza - egy estén igen jó benyomást keltett művészi kivitelével, a bábok magas színvonalú képzőművészeti megoldásaival, anyagszerűségével, expresszivitásával, a bábmozgatás eleganciájával és plaszticitásával.
Az új műsor Juhász Ferenc A tékozló ország című elbeszélő költeményéből készült. De annak nem annyira verbális anyagát használja fel, mint a vers belső dinamikáját és dallamát.

Az együttes jelenlegi állapotát tekintve határozottan úgy hat, mint békés, művészetkedvelő művészgyerekek csoportja. Nem azt akarom azzal mondani, hogy kiveszett volna belőlük a társadalmi érdeklődés, vagy hogy munkájuk merőben artisztikus formákat öltött volna: nem, most is határozott politikai érdeklődés, helyzetelemző készség mutatkozik bábdarabjaikban, de mintha mentesült volna korábbi radikális, ultraradikális eltökéltségüktől.
Juhász költeményéből készült munkájukat még egyszer meg kell - az alaposabb megértés végett - néznem, hogy bonyolult belső szövedékeit átfoghassam.

A Cipolla úr bábszínházában a Thomas Manni értelemben vett „cipollizmus" nem egyetlen mozgató-erőre korlátozódik, hanem több, egymással egyenrangú Cipolla út testesíti meg a különféle társadalmi agressziókat.

„Luzsnyánszki"

Megjegyzés: Hálózatunk folyamatos feladatát teljesítette azzal, hogy megtekintette a próbájukat. Azt az alkalmat, amikor a kommunájukban keresi fel őket, koordinálva a III/III-4-b alosztállyal bomlasztásra kívánjuk felhasználni.

Értékelés: A jelentés operatív értékű, a bemutatott darabon keresztül értékeli hálózatunk az orfeósok politikai töltését, valamint ismereteket ad az új darabjukról.

Intézkedés: A jelentés 1 példányát megküldeni a III/III-4-b alosztálynak.

Feladat: Vegyen részt az orfeósok új darabjának bemutatóján, itt mérje fel, a közönség hogyan fogadja újabb kísérletüket. Ezt az alkalmat ragadja meg, hogy a kommunában meglátogatja őket, és ott mondja el kritikáját. Az eddigi tapasztalatai szerint befolyásolni tudja őket, sokat adnak véleményére.

Legközelebbi találkozó: 1975. május 27-én nyilvános helyen lesz.

[sk aláírás]
Csiha László r. fhdgy

Nytsz: 468600/73.

K4 pld-ban
1 pld III/III-4-a. alo.
1. pld „M" do
1 pld III/III-B
1 pld Táj. ti.

G: Kné

Jelzet: ÁBTL 3.1.2 M-37960. 241-242 (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára - Központi operatív nyilvántartást végző szervezeti egységek által kezelt dossziék - Munka dossziék - Luzsnyánszki Róbert fedőnevű titkos megbízott dossziéja)

Ezen a napon történt április 24.

1959

A KISZ KB megvitatta a „legégetőbb kérdésnek” minősített eszmei-politikai nevelés kérdését, ill. annak „Irányelveit”. Az 56 oldalas...Tovább

1970

Kőszegen megtartották az Ifjúsági Filmek Országos Seregszemléjét. Bemutatták az első filmeseknek, a Balázs Béla Stúdió alkotóinak és a...Tovább

1973

Az ifjúság nemzetközi szolidaritási napja alkalmából ifjúsági gyűlést rendeztek a szegedi József Attila Tudományegyetemen.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő