Alternatív művészeti mozgalmak az 1970-es években: az Orfeo-ügy

„Azt láttuk magunk körül, hogy a proletárdiktatúra nem azonos a proletárhatalommal, a párt nem azonos a munkásosztállyal. Cselekvési alternatívákat kerestünk, s korábban már a sztálinizmussal is, a maoizmussal is kacérkodtunk már. […] S ebben az időben felmerült bennünk a kérdés: mit csináljunk? Az az ötletünk támadt, hogy bábokat készítünk, és a bábelőadásokkal talán közelebb kerülhetünk a közönségünkhöz, az emberekhez. A bábokat még csak meg tudtunk csinálni, az előadást már nem, tehát meg kellett keresnünk azokat, akik más művészi ágak képviselőjeként segítségünkre lehettek.”

Malgot István beadványa Magyar Újságírók Országos Szövetségéhez a Magyar Ifjúságban megjelent cikk ferdítései miatt

Magyar Újságírók Országos Szövetsége

Budapest VI.
Népköztársaság útja 101.

Alulírott 

Budapest I. Attila út 35. sz. alatti lakos kérem a MUOSZ Etikai Bizottságát, hogy vizsgálja ki, mennyiben sérti meg az újságírói etikát a Magyar Ifjúság című hetilap 1972. október 12-i VI. évf. 41. számának ötödik oldalán kezdődő, hetedik oldalán végződő Orfeo az álvilágban címmel megjelent cikke, melyet Szántó Gábor írt.
Meggyőződésem szerint a cikk olyan tényanyagot tár a közvélemény elé, melynek nagyrészéről bizonyítható, hogy nem felel meg a valóságnak. Vitatható módszerei segítségével személyemet és az Orfeo együttest erkölcsileg, művészetileg és politikailag hazug megvilágításba helyezi. Meggyőződésem, hogy a cikk a közvélemény manipulálása révén gyűlöletet szít személyem és az Orfeo művészegyüttes iránt, s különösen sérti a cikkben szereplő kiskorúak érdekeit, akiknek közeli fényképét is közli. A következő lapokon indokaimat részletesen kifejtem.
Mellékelve 1 pld. az idézett cikkből.

Budapest, 1972. október 20.

Tisztelettel:
/Malgot István/
Budapest, I. Attila út 35. V. 5.

Eljárás indítását kérem a személyemre vonatkozó azon megállapítások miatt, amelyek vagy nem felelnek meg a valóságnak, vagy pedig nyilvánosságra hozataluk törvényellenes. A cikkben Szántó Gábor személyemet erkölcsileg züllött, politikai bűnözőnek igyekszik beállítani.

  1. Disszidálási kísérlettel vádol anélkül, hogy erről elmondaná az igazságot. Húsz éves koromban forradalmi romantikától vezettetve Kubába akartam távozni. Kísérletem következmények nélkül maradt, mert a XIII. kerületi Ügyészség bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást.
  2. Államellenes összeesküvésben való részvételemről beszél. Ez törvényellenes, miután az  (amely egyébként baloldali jellegű volt) rám kiszabott büntetés felfüggesztésének próbaideje lejárt, s nekem ügyészi végzésem van arról, hogy büntetlen előéletű vagyok. Szántó Gábor ezzel a törvénytelen lépésével érhetetlen erkölcsi és társadalmi hátrányt okozott számomra s mindazok számára, akikkel egy művészcsoportban dolgoztam.
  3. Szántó Gábor állítása szerint az Iparművészeti Főiskoláról részben tanulmányi problémák miatt zártak ki. Ez hazugság.
  4. Szántó Gábor azt állítja, hogy távoznom kellett a Képzőművészeti Főiskoláról is. Fogalmazása azt sugallja, hogy sehol sem voltam képes a követelményeknek eleget téve helyem megállni. Az igazság az, hogy a Képzőművészeti Főiskolán tanulmányaimat befejezve abszolutóriumot szereztem, és mint arról hivatalosan értesítettek, 1973-ban államvizsgázni fogok.
  5. A cikkíró két házasságom felbomlásáról beszél anélkül, hogy erre az érintett személyek közül bárki is felhatalmazta volna. Magánéletem olyan vonatkozásait tárja fel, amely semmiféle közérdeket nem érint. Ezzel megsérti alapvető emberi jogaimat.
  6. A cikk tendenciózus beállítása azt sugallja, hogy szerelmi kapcsolatom volt kiskorú Orfeósokkal, holott ez nem igaz.
  7. Erkölcsileg igyekszik lejáratni, amikor kijelenti, hogy nyilvánosan nem vállalom az együttes vezetőjének pozícióját, mert akkor a felelősséget is vállalnom kellene. A valóság az, hogy soha nem voltam az Orfeo vezetője, csupán a bábcsoport rendezője. Ezideig az Orfeo együttest semmilyen szerv nem vonta felelősségre munkájáért; a cikk megjelenése után az együttes vizsgálatot kért maga ellen, ugyanezt tettem én is, feltehetően nem azért, mert nem akarok felelősséget vállalni munkámért.
  8. A cikkben a tőlem idézett mondatok a leírtaknak megfelelően soha nem hangzottak el a valóságban.

Miután a cikk személyemet oly módon kapcsolja össze az Orfeo művészegyüttessel, hogy egyenesen személyileg tesz felelőssé mindazokért, amiket az együttesről elmond, eljárás indítását kérem Szántó Gábor cikkének az Orfeo együttes munkájára vonatkozó megállapításai miatt. Szántó Gábor a valósággal jut konfliktusba erkölcsi, politikai és művészeti vonatkozásban.

Erkölcsileg azért, mert azt állítja:

  1. hogy az orfeósok valamiféle „Orfeo-ideológia" hatása alatt általában szembefordulnak családjukkal.
  2. nagycsaládot kívántak létrehozni
  3. ennek érdekében többen illegálisan huzamosabb ideig Szentendrén, két orfeós család tulajdonát képező házban laktak.

Az orfeósok nagyrésze bizonyíthatóan normális családi kapcsolatok között él, s az Orfeo együttes soha nem lépett fel a család és a házasság intézménye ellen. A családdal a cikk szerint is csak a többszörösen elvált szülők gyermekeinek volt konfliktusa. Szántó Gábor viszont ezért az Orfeót és személyemet vádolja, s ezeket a konkrét eseteket az Orfeo együttes és személyem erkölcsi lejáratására használja fel.
Politikai tekintetben ellenzékiséggel vádolja az Orfeósokat, s bizonyíték nélkül kijelenti, hogy társadalompolitikai elképzeléseik anarchista jellegűek.
Művészi tekintetben azt állítja, hogy az Orfeo művészegyüttes produkciói csupán arra szolgálnak, hogy az orfeósok zavaros eszméiket terjesszék általuk, s zavartalanul szédítsék egymást és közönségüket. A cikk ezen állítása nemcsak az együttes tagjait igyekszik lejáratni, hanem mindazokat, akik az együttes munkáját és produkcióit elismerték. Társadalmi, politikai és művelődési szervek, intézmények, nemzetközi zsűrik ítéletét támadja a cikk. Szántó Gábor ily módon támadja kultúrpolitikánkat, melynek irányításával évekig dolgoztunk.

Eljárás indítását kérem Szántó Gábor cikkének az újságírói etikát sértő módszere ellen.

  1. Cikket látszólag riport formában írta, s úgy állította össze, mintha a cikkben idézett személyekkel való közvetlen beszélgetés útján jutott volna felhasznált idézeteihez. Valójában azonban az ifjúság elleni bűntett gyanúja miatt ellenem folytatott rendőrségi vizsgálat jegyzőkönyveiből származik a cikk tizenegy idézett bekezdése, összesen több mint száz sor. A forrást Szántó Gábor nem nevezi meg. Eljárását törvénytelennek és az újságírói etikát sértőnek tartom, hiszen ügyészi határozat szüntette meg az ellenem folytatott rendőrségi vizsgálatot, leszögezve, hogy a vizsgálat nem igazolta az ifjúság elleni bűntett gyanúját. Semmiféle bíróság nem ellenőrizte a rendőrségi vallomások igazságtartalmát, amik egyébként is nem egy riport közvetlen őszinteségét, hanem a rendőrségi eljárás feszült légkörét tükrözik. Az idézetek nem a nyilvánosság számára készültek, milyen jogon, milyen felhatalmazás alapján teregetheti ki azokat Szántó Gábor, ráadásul bizonyítékok gyanánt.
  2. Szántó Gábor azáltal, hogy a cikkben két kiskorú lány közeli portréját közli mindenki számára felismerhető fényképfelvételen, nemcsak az újságírói etikát, hanem a kiskorúkat védő törvényeket is átlépi. A két közelről felvett arckép és a cikk összefüggései a kiskorúak érdekeit súlyosan sértik, környezetükben és iskolájukban máris elviselhetetlen körülményeket idéztek elő számukra.

Eljárás indítását kérem Szántó Gábor cikke ellen, mert a cikk félreérthetetlenül, manipulációk segítségével a közvélemény gyűlöletét igyekszik felkorbácsolni személyem és az Orfeo együttes ellen. Hamis állítások segítségével

  1. politikai és erkölcsi bűnözőnek állít be,
  2. az együttesről olyan képet ad, mintha a művészi tevékenység leple alatt káros és anarchista társadalompolitikai tevékenységet folytatna,
  3. tudva, hogy alkotmány védi a család és a házasság intézményét, s tudva azt, hogy a közvélemény éppen azért mert mindenkit elevenen érintő problémákról van szó, érzékenyen reagál a családdal kapcsolatos kérdésekre, az Orfeo együttest úgy állítja be, mintha a család intézményének felbomlasztásán munkálkodna,
  4. fenti módszerekkel, de a cikkben közvetlen utalással is az együttesről és személyemről is olyan képet igyekszik kialakítani, ami fedi a közvélemény tudatában a Manson-féle gyilkos és bűnöző bandáról és annak vezéréről alkotott képet.

A cikk végkicsengése az, hogy miután az illetékes szervek tehetetlenek, felkorbácsolt érzelmű közvélemények kell kikényszerítenie társadalomellenesnek beállított személyem és az Orfeo együttes félreállítását.
Eljárás indítását kérem, mert Szántó Gábor cikke ellentétben áll Alkotmányunk szellemével, mely egyaránt védi a művészi alkotómunka szabadságát és biztosítja az alapvető emberi jogokat, valamint azt is, hogy hazánkban szocialista meggyőződése miatt senkit sem üldözhetnek. (Úgy gondolom újságcikkben sem.) Márpedig az Orfeo együttesnek és nekem is több éves munkánkkal bizonyítható szocialista meggyőződésünk.

Budapest, 1972. október 20.

/Malgot István/
Budapest, I. Attila út 35. V. 5.

Jelzet: MOL M-KS 288. f. 36. cs. /1972/ 2. ő. e. 4-8. (Magyar Országos Levéltár - MSZMP Központi Szervei - Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály - 1972.)

Ezen a napon történt július 27.

1901

A közsegélyre szoruló hét éven felüli gyermekek gondozásáról szóló 1901:XXI. törvénycikket az uralkodó szentesítette, majd augusztus 10-én...Tovább

1944

A brit és amerikai légierő pusztító bombatámadása a csepeli Weiss Manfréd Művek ellen.Tovább

1944

A zugligeti Szép Ilona villamos kocsiszín melletti a Nagy Béla-féle cukrászdában a detektívekkel folytatott tűzpárbajban életét vesztette...Tovább

1949

Az első sikeres szovjet kísérleti atomrobbantás.Tovább

1955

A szovjet csapatok kivonulnak Ausztriából.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.

 

Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.

 

Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.

 

Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.

 

Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.

 

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. július 23.

Miklós Dániel

főszerkesztő