Az Orfeo együttes

1969 őszén a Képzőművészeti Főiskolán néhány fiatal művészhallgató, tanár - többek között Malgot István szobrász,

Kiss Mihály grafikus, Németh Ilona, Lóránt Zsuzsa szobrász-tanár, Bálványos Huba grafikus-tanár - bábegyüttest alapított.

„Mi a francia 68 eszméivel szimpatizáló, alapvetően a marxizmus talaján álló, tehát baloldali csoportot alkottunk. Azt láttuk magunk körül, hogy a proletárdiktatúra nem azonos a proletárhatalommal, a párt nem azonos a munkásosztállyal. Cselekvési alternatívákat kerestünk, s korábban már a sztálinizmussal is, a maoizmussal is kacérkodtunk már."

	[X] Malgot István visszaemlékezése. Nánay István: Az Orfeo-ügy (Fodor Tamás és Malgot István visszaemlékezésével)

Többen a maoizmussal nemcsak, mint ideológiával kerültek kapcsolatba, hanem például azzal a körrel is (Pór György, Dalos György), amelyet 1968-ban maoista összeesküvés vádjával fogtak perbe. De 1969 végére 1968 (párizsi tavasz, csehszlovákiai események) meg az ezzel összekapcsolódó új baloldaliság vált számukra meghatározóvá. „S ebben az időben felmerült bennünk a kérdés: mit csináljunk? Az az ötletünk támadt, hogy bábokat készítünk, és a bábelőadásokkal talán közelebb kerülhetünk a közönségünkhöz, az emberekhez. A bábokat még csak meg tudtunk csinálni, az előadást már nem, tehát meg kellett keresnünk azokat, akik más művészi ágak képviselőjeként segítségünkre lehettek. Így kerültünk kapcsolatba zenészekkel, színészekkel, elsőként Fodor Tamással, akit már többször láttam, és szerettem mint színészt." Fodor Tamás révén más színészek is bekapcsolódtak a munkába, aztán önállósult a két csoport. A bábegyüttes mellett létrejött az Orfeo zenekar és az Orfeo Stúdió. Néhány főiskolásból pedig megalakult a képzőművész csoport. Sokan a fotóscsoportban kezdtek, s kifejezetten az alkotó munka vonzotta őket, aztán már a felvállalt ideológia kedvéért is jöttek. Meglehetősen tarka társaság gyűlt össze, de mindannyian baloldali alapállásúak voltak. A báb- és a zenei együttesek Kőbányán, az ifjúsági klubban dolgoztak, a stúdió pedig a IX. kerületi Népfront tanácstermében kapott helyet. 1972 májusában, mialatt a bábegyüttes Lengyelországban vendégszerepelt, a Kőbányán működő csoportok két tagjának szüleit behívták a Budapesti Rendőrfőkapitányság Rómer Flóris utcai vizsgálati osztályára, és közölték velük, hogy az Orfeo ellen vizsgálat folyik erkölcsi és politikai ügyben. Nem sokkal ezután következett a Hazafias Népfront kerületi elnökségének szóbeli közlése, amely arra hivatkozva nem engedélyezte az Orfeo együttes további m?ködését, hogy a Hazafias Népfrontnak nem feladata színjátszó csoport működtetése, valamint egy ilyen csoport sértheti egy lakóház nyugalmát. Eközben június 5-8-a között az Orfeo együttesek meghívott közéleti személyiségek - többek között a 25. Színház vezetői,Király István, Darvas József, Vitányi Iván, Aradi Nóra, Ancsel Éva, Sólyom Gábor (KISZ) - előtt bemutatták produkcióikat.

Június 12-én, Malgot Istvánt beidézték a Rómer Flóris utcába közirat-hamisítási bűnügyben - terheltként. (A Népművelési Intézet báboktatói működési engedélyéért folyamodó űrlapra diplomaszámot írt be, bár még előtte volt az államvizsga.) A kihallgatók kérdései az Orfeo bábegyüttes politikai nézeteire, az ott uralkodó erkölcsi életre vonatkoztak. A kihallgatást végző két rendőrtiszt ugyanis nem a BRFK állományába, hanem a politikai rendőrséghez tartozott. Ezzel egy időben a rendőrség felszólította a Képzőművészeti Főiskola vezetőségét, hogy ne engedélyezze Malgot részvételét az államvizsgán, mert ifjúság elleni bűntett gyanúja miatt vizsgálat folyik ellene. Tények gyanánt bizonyítatlan feltevéseket közöltek. Malgot végül csak több mint egy évvel később államvizsgázhatott. A következő hónapokban folyamatosan folytak a kihallgatások, a bábegyüttes minden tagját beidézték, és eljártak a fenntartó intézményeknél is.

1972. július 25-i keltezéssel az Orfeo-tagok levelet intéztek Kádár Jánoshoz és Aczél Györgyhöz, amelyben részletesen beszámoltak az Orfeo megalakulásáról, célkitűzéseiről és az ellenük folyó rendőrségi vizsgálat körülményeiről, a vádak hamisságáról. Ebben többek között ezt írják: „A kihallgatáson Wágner György elképesztően cinikus légkört teremtett. Nyomdafestéket nem tűrő nyelvezetet használt, és fenyegette a kihallgatott tanúkat. Amikor az egyik tanú szót emelt a bánásmód ellen, azt válaszolta, hogy itt csak neki hisznek. Benkő Éva, a Kőbányai Ifjúsági Klub vezetője (párttag) is szót emelt a durva bánásmód ellen, neki Wágner azt válaszolta, hogy ilyenek a rendőrségi módszerek. A kihallgatási módszer az egyik tanú teljes idegi kimerültségét eredményezte, de miután ez a tanú panaszt emelt a Belügyminisztérium párttikáránál, a hangnem valamelyest javult, nem függetlenül attól, hogy a nyomozásba bekapcsolódott Orgovány Sándor rendőr hadnagy, akinek viselkedése a tanúk egybehangzó állítása szerint tárgyilagos és emberséges. Wágner György az emberek meggyalázásának elképesztő módjait választotta. Például az egyik tanúnak leírhatatlan módon mesélte el, miként vette el Malgot István annak a lánynak a szüzességét, akivel pillanatnyilag a tanú él. A kihallgatott fiatalokat megpróbálta Malgot ellen hangolni, s ha ez nem sikerült, közölte velük: Malgot mellett fognak ülni a vádlottak padján. A szülőket és gyerekeiket egymás ellen hangolták, hamis információkat mondtak a tanúknak (például az egyikkel el akarták hitetni, hogy annak a lánynak szülei, akivel szerelmi viszonya van, feljelentették őt betörésért, amiből egy szó sem volt igaz. Egy másik szülőt arra akartak rávenni, hogy követelje Malgot István eltávolíttatását munkahelyéről. Malgot 'okirat hamisítására' úgy akart bizonyítékot szerezni, hogy a kőbányai tanács egyik dolgozóját hamis adatközlésre szólította fel, amit azonban ő megtagadott. A kihallgatott fiataloknak minden jegyzőkönyvbe felvett szó igazáért meg kellett küzdeniük, ugyanis a kihallgatók nem a tanúk szavait, ha nem a maguk értelmezését diktálták jegyzőkönyvbe. Ezen az sem változtat, hogy az utóbbi napokban már magnófelvétel is készült a kihallgatásokon. Fenti állításainkat bármikor igazolni tudjuk. Ezek a tények megdöbbentették és elkeserítették az orfeósokat. Mi, akik emberi bánásmódhoz, őszinte, nyílt vitákhoz voltunk szokva, védtelenül állunk egy olyan eljárás előtt, amely véleményünk szerint nem bűncselekmény felderítésére, hanem valamiféle bűncselekmény konstruálására irányul."

A rendőrségi ügy végül lezárult, amit ha másból nem, a 

mindenki megtudhatott... Az ügyészség nem emelt vádat, de az ügynek súlyos következményei voltak: az együtteseket az ország valamennyi művelődési házából kitiltották. Az csak a Duna Cipőgyár művelődési háza igazgatója merészségének köszönhető, hogy mégis befogadta őket. Hat személy - köztük Fodor Tamás és Malgot István - rendőrhatósági figyelmeztetést kapott csoportos összejöveteleken hangoztatott társadalomellenes nézeteik miatt; megakadályozták, hogy Malgot István időben megszerezze diplomáját, és a Képzőművészeti Alapba, valamint a Fiatalok Stúdiójába felvételt nyerjen. Az együttes képzőműészeti jellegű munkáiban közreműködő Bálványos Hubát főiskolai tanári állásából átszervezés címen elbocsátották, az Orfeo tagjaira a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyettese nem hivatalos szilenciumot rendelt el; a sajtóban nem jelenhetett meg kritika vagy beszámoló az Orfeoról, vagy ha mégis megjelent, írójukat szankcionálták; több középiskolában eltiltották a gyerekeket az Orfeo előadások látogatásától.

1972. szeptemberében a Nők Lapjában még pozitív riport jelent meg az Orfeo együttesekről, de október 13-án a Magyar Ifjúság cikke előhozta a korábbi vádakat, mindenekelőtt Malgot Istvánt kiáltva ki főbűnösnek, aki az együttesben uralkodó erkölcsi fertő legfőbb okozója. Szóba kerül a kommuna-vád is, mint az egyik legmegbotránkoztatóbb eltévelyedés. Az együttes több tagja ugyanis rövidebb-hosszabb időre kiköltözött egy szentendrei házba, majd nyáron Pilisborosjenőn elkezdték annak az ikerháznak az építését, amely a bábosok, ill. a stúdiósok otthona lett. Ez az Európában és Amerikában már létező együttélési forma akkor valóban szokatlan volt Magyarországon, de ez a tény is - mint annyi más - csak ürügy volt arra, hogy folytassák azt, amit a rendőrségi nyomozószakaszban nem sikerült elérni: lejáratni, lehetetlenné tenni, végső soron felszámolni az olyan önállóan gondolkodó és cselekedni akaró társaságokat, amilyen az

A cikkíró több orfeóst és szülőt is megszólaltatott, de a kérdései minduntalan az együttesen belüli züllött életmódra vonatkoztak. Számos információnál csúsztatott, a rendőrségi vizsgálat több adatát önkényesen interpretálva felhasználta, Malgot Istvánt úgy kezelte, mintha büntetett előélet? lenne, holott minden régebbi és újabb vád alól felmentették. Malgot helyesbítést kérő levelét viszont nem közölték.

Magyar Ifjúságban az „Orfeo az álvilágban" címmel megjelent cikk nyomán a sajtóban komoly

 Néhány nappal később az Élet és Irodalom hasábjain Varjas Endre éles hangú kritikát fogalmazott meg a Magyar Ifjúság újságírójával és cikkének megállapításaival szemben. Egyoldalúsággal vádolta a szerzőt, aki az Orfeo néven működő amatőr bábegyüttes, irodalmi színpad és zenekar tagjai közül csak a bábosokkal folytatott beszélgetésiből idézett részleteket, és ezzel nagyvonalúan elintézettnek vélte mindhárom csoport bemutatását. Az Élet és Irodalomban megjelent írás - jogos - kritikaként fogalmazta meg, hogy Szántó Gábor egyáltalán nem foglalkozott a csoportok művészeti, ideológiai, politikai tevékenységével, ehelyett az együttes tagjainak szerelmi és családi életét taglalta. Varjas Endre nem kevesebbel vádolta Szántó Gábor, mint hogy állításai összeférhetetlenek a sajtóetikával és a szocialista művelődéspolitika 

A sajtóháború két cikkel ért véget: az Élet és Irodalomban Tóth Pál Péter, a KISZ KB kulturális osztályának vezetője reagált, majd november 17-én Szántó Gábor újabb dörgedelmes cikkben vonta meg a vita mérlegét, és reflektált az egyes véleményekre. Tételesen felsorolta az együttes ideológiai szemfényvesztéseinek részleteit, társadalmi károsságuk bizonyítékait. Malgot változatlanul a legfőbb bűnbak maradt. Szántó Tóth Pál Pétert is kioktatta, hogy felelős vezetőként megnyilatkozása nem tekinthető magánvéleménynek, mint ahogy azt az osztályvezető állította, érzékeltetve a fenntartók felelősségét. A cikk végén Szántó felvetette a politikai felelősség kérdését mindazoknál, akik valamilyen módon kapcsolatba kerültek az együttessel. Majd az illetékesek figyelmébe ajánlotta: nem magán ügy, hogy mire használják a művelődési házakat, ifjúsági klubokat, az építőtáborok, az ifjúsági találkozók színpadjait.

1972 novemberében a Népművelési Intézet élén álló Vitányi Iván terjedelmes feljegyzést készített Aczél György részére az ifjúsági amatőr művészeti

 Ez a Népművelési Intézet által Aczél György számára készített feljegyzés is felelőtlennek minősítette, ahogy a Magyar Ifjúság az Orfeo ügyhöz hozzányúlt. Sőt nem kevesebbet állított, hogy a cikk nyomán egy viszonylag kis jelentőségű problémából országos ügy jött létre, ráadásul úgy, hogy szükségtelenül a szexuális kérdést állította előtérbe. A Vitányi Iván által készített anyag tipikus politizáló együttesként jellemezte az Orfeót, melynek tagjai [popup title="„társadalmi problémák iránt érdeklődnek, a szocializmus kérdéseiről vitatkoznak és olvasnak, egy közéleti magatartást akarnak a színpadról elterjeszteni, közösséget akarnak teremteni. [...] Művészi munkájuk jó, [...] azok közé tartoznak, akikkel 'lehet beszélni', akik igénylik is ezt a beszélgetést, s akikkel beszélni kell, de nem a Magyar Ifjúság modorában."" format="Default click" activate="click" close text="Vitányi Iván: Az Orfeo-ügy kapcsán az ifjúsági és amatőr m?vészeti mozgalom vitás jelenségeiről. (Feljegyzés Aczél György részére) 1972. november 2. MOL M–KS 288. f. 36. cs./1972/2. ő. e. 16."]

Az Orfeo-ügy a „sajtóháborúval" látszólag véget ért, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fellelhető források alapján azonban tudjuk, hogy az Orfeo együttes tagjai - a bábcsoport, az irodalmi színpad és a később Vízöntő Együttes néven önállósuló zenekar - továbbra is az állambiztonság kitüntetett szerepét élvezték, melynek célja a csoport bomlasztása, működésének ellehetetlenítése volt. 1974-ben Fodor Tamás vezetésével Stúdió K néven az Orfeo-együttes irodalmi színpada is önállósult.