A KISZ vezetői az MSZMP IKB titkársági ülésén a KISZ első kongresszusának összehívására tettek javaslatot. A Titkárság nem tartotta „...Tovább
Levél Rákosi Mátyásnak
„Jelen levelemben előadottak alapján arra kérem, utasítsa a kaposvári helyi hatóságokat, hogy saját, háromszobás családi házamat nekem újból adják vissza teljes egészében, éspedig: egy szobát részemre és feleségem részére, lakószobának, egyet írói dolgozószobának és egyet pedig leányom és vőm részére lakószobának. Szilárdan hiszek és bízok Miniszterelnök helyettes Úr igazságosságában és méltányosságában és levelemben előadottak alapján kérem ezen szerény kérelem teljesítését.”
Forrás
Geiszler (Gáthy) István
KAPOSVÁR
Dimitrov u. 25.
RÁKOSI MÁTYÁS Miniszterelnök helyettes úrnak,
Budapest
Miniszterelnök helyettes Úr!
Az alábbiakban előadandó kérelmemmel kapcsolatban, mellékelten megküldöm: „A MUNKA TÁRSADALMA" CÍM?, Gáthy István írói nevemen 1931. év június havában megjelent könyvem egy példányát. A könyvet az 1918. és 1928. évek között írtam. - A mű tárgya: egy elképzelt, a szocializmus igazságain felépült gazdasági, társadalmi és politikai rendszer részletes felvázolása, a távoli jövőbe vetített formában. Szociálpolitikai fantáziának neveztem el annak idején a könyvet, az azóta bekövetkezett események azonban arra mutatnak, hogy az én 25-30 évvel ezelőtt[i] elképzeléseim, a társadalmi átalakulás előre való megsejtése voltak. A könyv megjelenése után, annak tartalma miatt, évekig tartó politikai és társadalmi üldözést kellett elszenvednem és csak nehezen lehetett megakadályozni azt, hogy művem miatt bűnvádi eljárást indítsanak ellenem. 1944. év október második felében azonban, az akkori uralom könyvem miatt internáltatott. Könyvemről szóló néhány hírlapi - és folyóirat kritika másolatát mellékelten megküldöm, annak dokumentálására, hogy az akkor uralkodott rendszer mennyire radikálisnak, baloldalinak és számukra veszélyesnek találta könyvem tartalmát.
Egyik barátom, aki a harmincas években hosszabb időt töltött a Szovjetunióban, arról értesített, hogy „A munka társadalma" című könyvem több példánya Moszkvába is kikerült, és az akkor ott élt vezető magyarországi emigránsok annak tartalmát nagy érdeklődéssel tanulmányozták. Könyvem elméleti elgondolásainak egy része kétségtelenül sok rokon vonást mutat az azóta bekövetkezett társadalmi és gazdasági átalakulás jellegzetességeivel.„A munka társadalma" tehát vitathatatlanul szocialista könyv, ennek tekintették azt, megjelenése után a magyarországi munkásosztály akkori vezetői is, köztük elsősorban Mónus Illés, aki művem alapján barátságával tisztelt meg, és akivel több ízbe folytattam eszmecserét, a szocializmus elméleti és gyakorlati problémáiról.
A népi demokrácia mostani, vidéki intéző közegeinek legtöbbje azonban - részben fiatal koruk, részben írói álnevem miatt - engem, mint szocialista írót nem ismernek, és így nem tudnak arról, hogy könyvem húsz évvel ezelőtt, megjelenésekor, milyen nagy hatást váltott ki a munkásságban és a magyarországi munkásosztály akkori vezetőinek körében. Főleg ezen körülménynek kell tulajdonítanom azt a sajnálatos eseményt, ami az elmúlt hét folyamán velem és családommal történt, éspedig azt, hogy saját, háromszobás kis családi házamban lévő kétszobás lakásomat, melynek egyik szobájában én lakom a feleségemmel, a másikban leányom lakik a férjével és unokánkkal, a városi lakáshivatal szóbeli utasítására, ki kellett ürítenem.
Midőn ezen igazságtalan és indokolatlan intézkedés ellen, a városi tanács fiatal elnökénél kértem védelmet, hivatkozva szocialista írói múltamra és érdemeimre: nevezett érveimet meg sem hallotta és kérelmemet a legridegebb formában elutasította. Valószínűnek tartom, hogy valamelyik személyes ellenségem intrikája van az ügy mögött. Mégis, ezen velem történt igazságtalanság ellenére és ennek megtörténte után, jelenlegi anyagi erőmet messze meghaladó mértékben jegyeztem a második béke-kölcsönből éspedig: Háromezer forintot, éppen kétszeresét tavalyi kölcsönjegyzésemnek, hogy ezzel is hozzájáruljak a szocializmus építéséhez. Pedig az elmúlt év óta, vagyoni és jövedelmi viszonyaim nagyon megromlottak.
Az a hitem és meggyőződésem, hogy a magyarországi népi demokrácia vezetőinek intencióival nem egyezhetik az, hogy tisztességben megöregedett szocialista írókat a tájékozatlan vidéki hatóságok otthonuktól megfosszanak, mert ha valaki, úgy egy olyan író tarthat joggal számot kivételes elbánásra, aki már húsz évvel ezelőtt, az akkori uralkodó politikai irányzattal szembehelyezkedve, ki mert állani a szocializmus és a demokrácia igazságai mellett. Már pedig az én: „A munka társadalma" című könyvem egy ilyen bátor kiállás volt.
Ha a Miniszterelnök-helyettes Úr betekint „A munka társadalma" című könyvem III-iktól X-ik fejezeteibe, vagy valamelyik közegével elolvastatja ezen fejezeteket, úgy a fentiek igazolásra fognak találni.
Jelen levelemben előadottak alapján arra kérem, utasítsa a kaposvári helyi hatóságokat, hogy saját, háromszobás családi házamat nekem újból adják vissza teljes egészében, éspedig: egy szobát részemre és feleségem részére, lakószobának, egyet írói dolgozószobának és egyet pedig leányom és vőm részére lakószobának. Szilárdan hiszek és bízok Miniszterelnök helyettes Úr igazságosságában és méltányosságában és levelemben előadottak alapján kérem ezen szerény kérelem teljesítését.
Kaposvár, 1951. október 11-ikén.
| Szocialista üdvözlettel: Geiszler István s. k. |
Ajánlott!
Mellékelve:
1 drb. Könyv,
1 személyazonossági bizonyítvány.
3 drb. Hírlapkritika-másolat.
Jelzet: Somogy Megyei Levéltár XIV. 64. Geiszler (Gáthy) István iratai. 1. doboz.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 19.
1957
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő