Levél Rákosi Mátyásnak

„Jelen levelemben előadottak alapján arra kérem, utasítsa a kaposvári helyi hatóságokat, hogy saját, háromszobás családi házamat nekem újból adják vissza teljes egészében, éspedig: egy szobát részemre és feleségem részére, lakószobának, egyet írói dolgozószobának és egyet pedig leányom és vőm részére lakószobának. Szilárdan hiszek és bízok Miniszterelnök helyettes Úr igazságosságában és méltányosságában és levelemben előadottak alapján kérem ezen szerény kérelem teljesítését.”

Forrás

Geiszler (Gáthy) István
KAPOSVÁR
Dimitrov u. 25.

RÁKOSI MÁTYÁS Miniszterelnök helyettes úrnak,

Budapest

Miniszterelnök helyettes Úr!

Az alábbiakban előadandó kérelmemmel kapcsolatban, mellékelten megküldöm: „A MUNKA TÁRSADALMA" CÍM?, Gáthy István írói nevemen 1931. év június havában megjelent könyvem egy példányát. A könyvet az 1918. és 1928. évek között írtam. - A mű tárgya: egy elképzelt, a szocializmus igazságain felépült gazdasági, társadalmi és politikai rendszer részletes felvázolása, a távoli jövőbe vetített formában. Szociálpolitikai fantáziának neveztem el annak idején a könyvet, az azóta bekövetkezett események azonban arra mutatnak, hogy az én 25-30 évvel ezelőtt[i] elképzeléseim, a társadalmi átalakulás előre való megsejtése voltak. A könyv megjelenése után, annak tartalma miatt, évekig tartó politikai és társadalmi üldözést kellett elszenvednem és csak nehezen lehetett megakadályozni azt, hogy művem miatt bűnvádi eljárást indítsanak ellenem. 1944. év október második felében azonban, az akkori uralom könyvem miatt internáltatott. Könyvemről szóló néhány hírlapi - és folyóirat kritika másolatát mellékelten megküldöm, annak dokumentálására, hogy az akkor uralkodott rendszer mennyire radikálisnak, baloldalinak és számukra veszélyesnek találta könyvem tartalmát.

Egyik barátom, aki a harmincas években hosszabb időt töltött a Szovjetunióban, arról értesített, hogy „A munka társadalma" című könyvem több példánya Moszkvába is kikerült, és az akkor ott élt vezető magyarországi emigránsok annak tartalmát nagy érdeklődéssel tanulmányozták. Könyvem elméleti elgondolásainak egy része kétségtelenül sok rokon vonást mutat az azóta bekövetkezett társadalmi és gazdasági átalakulás jellegzetességeivel.„A munka társadalma" tehát vitathatatlanul szocialista könyv, ennek tekintették azt, megjelenése után a magyarországi munkásosztály akkori vezetői is, köztük elsősorban Mónus Illés, aki művem alapján barátságával tisztelt meg, és akivel több ízbe folytattam eszmecserét, a szocializmus elméleti és gyakorlati problémáiról.

A népi demokrácia mostani, vidéki intéző közegeinek legtöbbje azonban - részben fiatal koruk, részben írói álnevem miatt - engem, mint szocialista írót nem ismernek, és így nem tudnak arról, hogy könyvem húsz évvel ezelőtt, megjelenésekor, milyen nagy hatást váltott ki a munkásságban és a magyarországi munkásosztály akkori vezetőinek körében. Főleg ezen körülménynek kell tulajdonítanom azt a sajnálatos eseményt, ami az elmúlt hét folyamán velem és családommal történt, éspedig azt, hogy saját, háromszobás kis családi házamban lévő kétszobás lakásomat, melynek egyik szobájában én lakom a feleségemmel, a másikban leányom lakik a férjével és unokánkkal, a városi lakáshivatal szóbeli utasítására, ki kellett ürítenem.

Midőn ezen igazságtalan és indokolatlan intézkedés ellen, a városi tanács fiatal elnökénél kértem védelmet, hivatkozva szocialista írói múltamra és érdemeimre: nevezett érveimet meg sem hallotta és kérelmemet a legridegebb formában elutasította. Valószínűnek tartom, hogy valamelyik személyes ellenségem intrikája van az ügy mögött. Mégis, ezen velem történt igazságtalanság ellenére és ennek megtörténte után, jelenlegi anyagi erőmet messze meghaladó mértékben jegyeztem a második béke-kölcsönből éspedig: Háromezer forintot, éppen kétszeresét tavalyi kölcsönjegyzésemnek, hogy ezzel is hozzájáruljak a szocializmus építéséhez. Pedig az elmúlt év óta, vagyoni és jövedelmi viszonyaim nagyon megromlottak.

Az a hitem és meggyőződésem, hogy a magyarországi népi demokrácia vezetőinek intencióival nem egyezhetik az, hogy tisztességben megöregedett szocialista írókat a tájékozatlan vidéki hatóságok otthonuktól megfosszanak, mert ha valaki, úgy egy olyan író tarthat joggal számot kivételes elbánásra, aki már húsz évvel ezelőtt, az akkori uralkodó politikai irányzattal szembehelyezkedve, ki mert állani a szocializmus és a demokrácia igazságai mellett. Már pedig az én: „A munka társadalma" című könyvem egy ilyen bátor kiállás volt.

Ha a Miniszterelnök-helyettes Úr betekint „A munka társadalma" című könyvem III-iktól X-ik fejezeteibe, vagy valamelyik közegével elolvastatja ezen fejezeteket, úgy a fentiek igazolásra fognak találni.

Jelen levelemben előadottak alapján arra kérem, utasítsa a kaposvári helyi hatóságokat, hogy saját, háromszobás családi házamat nekem újból adják vissza teljes egészében, éspedig: egy szobát részemre és feleségem részére, lakószobának, egyet írói dolgozószobának és egyet pedig leányom és vőm részére lakószobának. Szilárdan hiszek és bízok Miniszterelnök helyettes Úr igazságosságában és méltányosságában és levelemben előadottak alapján kérem ezen szerény kérelem teljesítését.

Kaposvár, 1951. október 11-ikén.

Szocialista üdvözlettel:
Geiszler István s. k.

Ajánlott!
Mellékelve:

1 drb. Könyv,
1 személyazonossági bizonyítvány.
3 drb. Hírlapkritika-másolat.

Jelzet: Somogy Megyei Levéltár XIV. 64. Geiszler (Gáthy) István iratai. 1. doboz.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt november 23.

1935

Megszületett Törőcsik Mari a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színésznő...Tovább

1935

Megszületik Vlagyiszlav Nyikolajevics Volkov szovjet űrhajós († 1971).Tovább

1940

Románia csatlakozik a tengelyhatalmakhoz.Tovább

1945

Első fokon halálra ítélik Imrédy Béla miniszterelnökötTovább

1956

Az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége (EPOSZ) Ideiglenes Szervező Bizottsága Felhívásban szólította fel a parasztifjúságot a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/4

 

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.

 

Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.

Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.

A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.

Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. november 22.

Miklós Dániel
főszerkesztő