Megkezdõdik a dualista Magyarország utolsó választása, mely a Függetlenségi Párt bukásával és a Tisza-féle Munkapárt gyõzelmével végzõdik...Tovább
Tervezet a rendőrség 1945-ös újjászervezéséhez
„A régi rendszer a rendőrséget is, meg a csendőrséget is határozottan népellenes szellemben nevelte. Föltétlen meggyőződésévé tette, mind a tiszteknek, mind a legénységnek, hogy a nép felforgató hajlamú tömeg, amelyet kíméletlenül féken kell tartani, ha meg akarjuk védeni az állami és társadalmi rendet. […] Demokratikus államban ennek gyökeresen meg kell változni. Hazafias, demokratikus nevelést kell adni a rendőrség tagjainak, és állandó felvilágosítással a demokrácia és a népérdekeinek a védelmét kell szolgálatuk alapjává tenni.”
Forrás
Tervezet az Államrendőrség ujjászervezésére
1./ A rendőrség feladata kettős. Egyfelől a demokratikus államrend védelmét és megszilárdítását kell szolgálnia, másfelől pedig a rendet és a közbiztonságot biztosítania a közönséges bűncselekményekkel szemben. Ennek a kettős feladatnak megfelelően végig az egész rendőrségi szervezeten érvényesülnie kell a kettős tagoltságnak: a politikai és bűnügyi osztályok egymás mellett való megszervezésének, kivéve a legalsó helyi szervezeteket.
Hogy ezt a kettős feladatot jól elláthassa a rendőrség, egységes szervezetű és központi vezetés alatt álló Államrendőrségnek kell lennie, azonban a demokratikus államrend védelmének a megszilárdítása megköveteli, hogy befolyást biztosítsunk az Államrendőrség szervezetébe az önkormányzatoknak is.
2./ Az egységes államrendőrség megszervezésének a kiindulása a meglévő polgárőrségek, illetve önkormányzati rendőrségek. Ezek a karhatalmi szervezetek a körülménykehez képest beváltak, fegyvertelenül, vagy részleges fölfegyverkezéssel is nagy szolgálatot tettek és mindenesetre alkalmasak arra, hogy megfelelő átszervezéssel alapjai legyenek az Államrendőrségnek. Nem lehet tehát más útja az Államrendőrség ujjászervezésének, mint az, hogy alapul vesszük a polgárőrségeket, megtisztítjuk az nem oda való elemektől, és rájuk építjük a rendőrség országos szervezetét.
3./ A rendőrség állománya. Hogy a rendőrség kielégítően elláthassa feladatát a trianoni országterületre számítva 30 000 főnyi rendőrlegénység és 3000 főnyi rendőrtiszti, illetve fogalmazói gárda szükséges. Ennek az állománynak legnagyobb része a polgárőrségekben rendelkezésre áll, kiegészítésre van azonban szükség újonnan toborzandókból és megfelelő rostálással és felülbírálással a régi rendőrség tagjaiból.
A rendőrlegénység tagjait egy évi próbaidőre lehet alkalmazni 18?35 éves, testileg alkalmas, politikailag megbízható és egy előírandó értelmiségi vizsgán megfelelt, lehetőleg 6 elemit végzett katonaviselt egyénekből. Kiképzésükről egyelőre tanfolyamok rendezésével, később állandó rendőriskola megszervezésével kell gondoskodni.
A rendőrség jelentékeny része a polgárőrségek vezetőiből kerülhet ki. Mivel azonban ezek nem rendelkeznek rendőrtiszti képesítéssel, szükséges megadni számukra azt a lehetőséget, hogy egy év múlva a Belügyminiszter által előírandó anyagból rendőrtiszti vizsgát tehessenek. Szigorú felülvizsgálással a régi rendőrtisztek megbízható elemeiből kell kiegészíteni a rendőrtiszti állományt, és ezen felül szükséges új tisztek alkalmazása is. Ezek fölvételénél egyelőre el kell tekinteni a különleges képesítéstől.
A rendőrtiszti utánpótlás biztosítására rendőrtiszti iskolát kell szervezni, biztosítani kell azonban, hogy alkalmasság esetén ebbe a rendőrlegénység megfelelő tagjai is bejuthassanak.
4./ A rendőrség demokratikus nevelése. A régi rendszer a rendőrséget is, meg a csendőrséget is határozottan népellenes szellemben nevelte. Föltétlen meggyőződésévé tette, mind a tiszteknek, mind a legénységnek, hogy a nép felforgató hajlamú tömeg, amelyet kíméletlenül féken kell tartani, ha meg akarjuk védeni az állami és társadalmi rendet. Különösen a kommunisták elleni gyűlöletre és kíméletlen föllépésre nevelte a régi rendszer a karhatalom embereit, s minden népi politikai törekvést ilyen üldözendő kommunista mozgalomnak tekintett.
Demokratikus államban ennek gyökeresen meg kell változni. Hazafias, demokratikus nevelést kell adni a rendőrség tagjainak, és állandó felvilágosítással a demokrácia és a népérdekeinek a védelmét kell szolgálatuk alapjává tenni. Ennek érdekében biztosítani kell az állandó iskoláztatást, természetesen nem egyik, vagy másik párt felfogása alapján, hanem a magyar népi demokrácia közös alapjainak megfelelően.
A rendőrség demokratikus nevelésének érdekében meg kell szüntetni az állandó laktanyai együttlakást. A rendőrség tagjainak otthonukban kell lakni és csak a kiképzés, valamint a szolgálat idejére kell laktanyába együttmennie.
5./ Az Államrendőrség szervezete. A legalsó szervezeti egység a minden nagyközségben megszervezendő rendőrbiztosság. Ennek vezetője, illetve parancsnoka a rendőrbiztos, aki altiszti állományú egyén. A legénység száma annak megfelelő, hogy mekkora a község. A rendőrbiztosság általános helyi karhatalmi egység, amely sem politikai és bűnügyi osztályra nem tagolódik, sem tisztjei, illetve fogalmazói kara nincs. Nagyobb községekben, ahol külterület van, vagy körjegyzőségeknél a kisközségekben körzeti rendőrőrs szervezendő, amelynek vezetője a rendőrkáplár, aki közvetlen alárendeltje a rendőrbiztosnak.
A járásokban járási kapitányság szervezendő, mint a községi rendőrbiztosságok közvetlen parancsnoksága és járásra kiterjedő különleges alakulatok szervezete. Vezetője, illetve parancsnoka a járási kapitány és mellette tisztek, illetve fogalmazói kar is van, és a kapitányság politikai és bűnügyi osztályra tagozódik.
A megyei városokban városi kapitányság szervezendő, amely az illető város összes rendészeti szolgálatát ellátja. Szervezetileg ugyanolyan rangú szervezet, mint a járási kapitányság, azonban belső tagozódásában eltérő. Nemcsak különleges alakulatai vannak, hanem szervezetébe tartozik a város egész őrszemélyzete is. Ezen kívül a külterületekre körzeti őrsöket alakít, ugyanúgy, mint a rendőrbiztosság. Vezetője a városi kapitány.
Egy-egy megye össze járási és városi kapitányságai a megyei főkapitányság alá tartoznak. Ugyancsak a megyei főkapitányságnak vannak az egész megye szolgálatot ellátó különleges alakulatai, mint a rendőriskola, különleges nyomozók, autós egységek stb. Főnöke a megyei főkapitány.
A
városokban városi főkapitányság szervezendő. Az ugyanolyan rangú szervezet, mint a megyei főkapitányság, azonban nemcsak magasabb parancsnokság és a különleges alakulatok szervezete, hanem ellátja az őrszolgálatot is a város területén. A külterületre körzeti őrsöket alakít, mint a megyei városok kapitánysága. Vezetője, illetve parancsnoka avárosi főkapitány.Budapesten különleges szervezetű főkapitányság szervezendő a különleges fővárosi viszonyoknak megfelelően.
Az összes megyei és városi főkapitányságok fölötti országos szervezet az Országos Főkapitányság, amely közvetlenül a Belügyminiszter alá tartozik. Vezetője a rendőrség legfőbb parancsnoka az országos főkapitány.
6./ Kinevezés, áthelyezés, fegyelmi jog. A rendőrtiszteket, valamint a rendőrbiztosságok altiszti állományú vezetőit az illető önkormányzat jelölése alapján a Belügyminiszter nevezi ki. A legénységet pedig a Belügyminiszter kiküldötteiből és az önkormányzatok képviselőiből alakított toborzó bizottságok veszik fel, s ennek alapján nevezi ki őket az országos rendőrfőkapitány.
Az országos főkapitányt a Belügyminiszter és a miniszterelnök előterjesztésére az államfői jogokat gyakorló szerv nevezi ki. Az áthelyezés joga a Belügyminisztert, illetve a rendőrség magasabb parancsnokait illeti. Főkapitányok, kapitányok és rendőrbiztosok áthelyezéséhez azonban az érdekelt önkormányzatok hozzájárulása is szükséges. Bizonyos esetekben azonban föltétlen áthelyezési jog illeti meg a Belügyminisztert, illetve a rendőrség magasabb parancsnokait.
A fegyelmi jog az országos főkapitányon keresztül a Belügyminisztert illeti. Emellett azonban az önkormányzatoknak a megfelelő rendőrszervezet tagjaira nézve fegyelmi eljárást kezdeményező joga van, s ez esetben a Belügyminiszter köteles elrendelni az eljárást. Ilyen esetekben a fegyelmi eljárás lefolytatásában az önkormányzat arányosan képviselteti magát. Az ilyen fegyelmi eljárásoknál a vizsgálat idejére az illető felfüggeszthető.
7./ Az így újjászervezett államrendőrség egységes karhatalmi szervezete lesz az országnak. Ilyen szervezet képes ellátni azokat a rendészeti feladatokat is, amelyeket a régi rendszerben a csendőrség végzett el. A csendőrséget tehát nem kell újra felállítani, annál is inkább, mert ez az intézmény, nem indokolatlanul gyűlöltté tette magát a nép szemében. Az államrendőrség körvonalazott szervezetében minden lehetősége megvan annak, hogy a községi és külterületi rendőrségi szervek hibátlanul ellássák azt a karhatalmi szolgálatot, amelyet korábban a csendőrség végzett el. Természetesen a csendőrség helyén működő rendőrszervezeteket különleges felszereléssel és kiképzéssel kell megszervezni, és e vonatkozásban föl lehet használni a csendőrség tapasztalatait.
Az aktára kézzel írták rá:
1944. évre
tiszt | legénység | |
Csendőrség: | 747 | 16 321 |
Rendőrség: | 873 | 12 684 |
345 | ||
----- | -------- | |
1965 | 29 005 |
Rendőrségnél:
Orvos: | 27 |
Számvevő: | 113 |
Kezelő: | 998 |
Detektív: | 1546 |
555 | |
-------- | |
3239 |
Jelzet: MOL XIX-L-1-a, 1. doboz, 30-I62-1945-15025 (1945. január 13.) (Magyar Országos Levéltár Pénzügyminisztérium iratai)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 01.
Véget ér a jütlandi csata (más néven skagerraki ütközet), az elsõ világháború legnagyobb tengeri csatája a dániai Jylland-félsziget...Tovább
II. világháború: Német csapatok elfoglalják Krétát.Tovább
Brit megszálló csapatok vonulnak be Bagdadba, hogy megelőzzék a nácibarát hatalomátvételt.Tovább
A Nemzetközi Gyermeknap megünneplése első alkalommal.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő