Első világháború: Német csapatok elfoglalják Antwerpent.Tovább
A Magyar Nagydíj korai évei: átláthatatlanság és központi ellenőrzés
„Az elmúlt hétvégén a Hungaroringen harmadízben rendeztük meg a Forma-1 Magyar Nagydíj világbajnoki futamát. A Magyar Nagydíj az eddigi megszokott rendben – a külföldiek szerint is kiváló szervezésben – zajlott le. Semmiféle zökkenő, programcsúszás nem fordult elő. A versenyt a három nap alatt mintegy 200 ezer néző tekintette meg, a vasárnapi nézőszám mintegy 140 ezer főre tehető.”
Források
A Magyar Autóklub főtitkárának a levele a Hungaroring átépítése körüli problémákról
Magyar Autó- és Motorsport Szövetség
Közlekedési Minisztérium
Horváth Árpád Budapest, 1988. január 19.
Osztályvezető e[lv]t[árs] 1-0046/1988
Budapest Ü[gy]i[ntéző]: Szamos
Dob u. 75-81.
Kedves Horváth Elvtárs!
1988. január 15-én a Közlekedési Minisztériumban folytatott tárgyalás során kézhez kaptam a Budapesti Közúti Igazgatóság vezetője által, a Hungaroring átépítésével kapcsolatban írt levelének másolatát.
Tekintettel arra, hogy
foglaltak nem csak műszaki- és anyagi problémákra, hanem a MAMSZ tevékenységének bírálatára is kiterjednek, feltétlenül szükségesnek látom - az Ön kérésén túl is -, hogy véleményemet az alábbiakban kifejtsem.Elöljáróban néhány, a nemzetközi szövetséggel, a nemzetközi versenypályákkal, illetve a nemzeti szövetségekkel kapcsolatos alapkérdést kell tisztázni.
•1. „Az FIA (Federation Internationale de l'Automobile) az egyetlen nemzetközi szervezet, amely jogosult autósport irányítására a világon. Az FIA közgyűlése ezeket a jogokat a Nemzetközi Sportbizottságra (FISA - Federation Internationale du Sport Automobile) ruházza át teljes anyagi és adminisztratív autonómiával." (Idézet az FIA alapszabály 4. cikkelyéből.)
•2. „A Nemzeti képviseletre a FISA közgyűlésén jóváhagyott nemzeti szervezet (ASN) jogosult. (Idézet az FIA alapszabály 5. cikkelyéből.)
•3. Magyarországot az 1986. évi FISA közgyűlés döntése óta a Magyar Autó- és Motorsport Szövetség (MAMSZ) képviseli a FISA-ban.
•4. A nemzetközi versenypályák előírásait a FISA jogosult meghatározni (a már idézett 4. cikkely alapján). Ugyanúgy, mit a „Nemzetközi Autóversenypálya" titulust, amelyet a FISA pályahomologizációval dokumentál.
Nemzetközi autóversenyeket - amelyek a FISA felé bejelentésre kötelezettek - csak a FISA által homologizált versenypályán lehet szervezni.
(A FISA Nemzetközi Sportszabályzat előírásai.)
A fenteket azért kívántam megjegyezni, mivel Szántó elvtársnak ezekről nyilvánvalóan nem volt tudomása, amikor levelében kifogásolta a MAMSZ-nak a FISA-val történt tárgyalásait.
Tájékoztatom Horváth elvtársat, hogy a MAMSZ-nak a FISA és az ÁISH érvényes szabályai szerint ugyan joga van a nemzetközi szövetséggel tárgyalni, de a kérdéses levélben érintett témában ezt nem tette. A Hungaroring átépítésével kapcsolatban a FISA a MAMSZ-ot mint illetékes nemzeti szervezetet a határozatáról és kívánságáról csupán értesítette. Azt, hogy a MAMSZ helyesen, és nem a levélben vélelmezett módon járt el, bizonyítja, hogy a mai napig a FISA értesítésére választ még nem küldött. Mivel a MAMSZ-nak e kérdéskörben döntési jogai, és szükséges anyagi eszközei nincsenek, 1987. november 19-én kelt levelében a Budapest Közúti Igazgatóságot, valamint más érintett feleket is - köztük a Közlekedési Minisztériumot is - tájékoztatta a FISA pályaépítési igényeiről.
Téves a levélnek az a megállapítása, hogy a MAMSZ a FISA átépítési kívánságait a „Közlekedési Minisztérium útján kívánja biztosítani", hiszen az eddig semmilyen fórumon és semmilyen dokumentumban így nem szerepelt.
Azt is rögzíteni szükséges, hogy a pályatervek elkészítését [nem] a MAMSZ se[!] rendelte meg a tervezőnél, még csak félhivatalos formában sem. Az ily módon „ismeretlen" megrendelésre elkészült pályaterveket ugyan a tervező a MAMSZ részére - sportszakmai vélemény és jóváhagyás céljából - bemutatta 1987. november 5-én. A tervező tette ezt azért, mert tudomása volt arról, hogy a Hungaroring versenypálya [a] FISA pályalicencében egyértelműen rögzítve van, hogy a versenypályán a nemzeti ASN (MAMSZ) jóváhagyása nélkül semmiféle módosítást végezni nem szabad. Egyébként ezúton ragadom meg az alkalmat, hogy tájékoztassam, a Hungaroring FISA pálya homologizációja 1988. december 31-én lejár, így azt a következő évben meg kell újítani.
Egyébként a MAMSZ és a tervező között történt egyeztetésről készült jegyzőkönyvben - melyből a MAMSZ a KM-nek is küldött korábbi levelével másolatot - látható, hogy nem a tervező, hanem a MAMSZ tartja az átépítést balesetveszélyesnek, ami csak egy vélemény, mivel a végső megítélés és döntés a FISA joga.
Cáfolni vagyok kénytelen Szántó elvtárs azon, a levélben szereplő tényközlését is, miszerint a MAMSZ a tervezőtől kapott terveket kiküldte volna Párizsba a FISA-nak, ugyanis ez nem történt meg.
Végezetül szeretném megemlíteni azt, hogy a MAMSZ a Hungaroring versenypályával kapcsolatban sohase kerülte ki a pálya kezelőjét - a Budapesti Közúti Igazgatóságot -, csupán a FISA és a saját sportszakmai véleményét ismertette vele. A pálya kezelője az eddigi véleményeket, észrevételeket, nyilvánvalóan a pálya nemzetközi hasznosíthatósága érdekében, tapasztalataink szerint megfogadta. Amennyiben azonban szakmai megítélése illetve anyagi lehetőségei megváltoztak, és a továbbiakban nem kívánja a FISA illetve a MAMSZ véleményét érvényesíteni, a MAMSZ azt természetesen tudomásul veszi, de ugyanakkor kénytelen minden felelősséget elhárítani magáról a jövőben, ami a Hungaroring-gel kapcsolatos esetleges FISA retorziókból adódhat.
Tekintettel arra, hogy Szántó elvtárs levelének másolata több intézmény illetve személy részére került megküldésre, kérem Horváth elvtárs hozzájárulását, hogy jelen levelemet ugyanezekre a helyekre másolatban megküldhessem, mivel az utóbbi időben a MAMSZ tevékenységének megítélése több, nem megalapozott vélemény kapcsán helytelenül alakult.
Üdvözlettel:
Nádasdi János
főtitkár
Jelzet: XIX-H-1-pp-15, KPM, Központilag iktatott iratok, 860. doboz
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 09.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő