Román csapatok átkelnek a Tiszán, és megindulnak Budapest felé. Két nap múlva elbukik a Magyar Tanácsköztársaság.Tovább
A Magyar Nagydíj korai évei: átláthatatlanság és központi ellenőrzés
„Az elmúlt hétvégén a Hungaroringen harmadízben rendeztük meg a Forma-1 Magyar Nagydíj világbajnoki futamát. A Magyar Nagydíj az eddigi megszokott rendben – a külföldiek szerint is kiváló szervezésben – zajlott le. Semmiféle zökkenő, programcsúszás nem fordult elő. A versenyt a három nap alatt mintegy 200 ezer néző tekintette meg, a vasárnapi nézőszám mintegy 140 ezer főre tehető.”
Bevezetés
1986-ban rendezték az első Formula 1-es futamot a magyar Hungaroringen, ami a brazil Nelson Piquet győzelmével végződött. Az esemény sok szempontból fontos volt az országnak, és annak ellenére, hogy még évekig voltak nehézségek a szervezést illetően, jól debütáltunk. Bizonyítja ezt az is, hogy idén, azaz 2007-ben immár a 22. Magyar Nagydíjnak adott otthont a mogyoródi pálya.
Utólag tekintve elmondható, hogy az 1986. év kronológiailag már közel volt a rendszerváltáshoz, amihez a „maga módján" talán a Hungaroring megnyitása is hozzájárult, az azonban bizonyos, hogy a változások egyik jeleként értékelhetjük a Formula 1 magyarországi térnyerését. Az esemény nemcsak a hazai autósport fellendülését vonta maga után, de ezzel a világra is ablakot nyitott az ország, hiszen aligha kell hangoztatni, hogy az autósportok eme „királykategóriája" mennyire népszerű szerte a világon.
Az alábbi dokumentumokat olvasva láthatjuk, hogy bár a futam sikernek bizonyult, egyáltalán nem volt problémamentes egy ilyen sorozat elindítása - sem hazánkban, sem külföldön. Az egypárti állam fennállása idején gyakorlatilag mindent központosítottak, így ennek megfelelően a Hungaroring és a vele kapcsolatos valamennyi tennivaló legfelső szinten a Közlekedési Minisztérium kezelésébe tartozott.
Ez már eleve nézeteltérésekre adott okot, hiszen az autós szakma nehezen emésztette meg, hogy ily módon olyan emberek kezébe kerültek a lényegi döntések (de legalábbis komoly befolyásuk volt azokra), akik nem feltétlenül álltak közel az autósporthoz, ám pozíciójuk okán részt vettek az irányításban. Azt sem szabad elfelednünk, hogy a szóban forgó személyek és érdekkörök elsődleges szempontja gazdasági volt, és üzleti titokként kellett kezelni az évről évre megrendezésre kerülő verseny pénzügyi hátterét, ergo a „szakma" a rendezvény ezen oldalával sem volt tisztában.
Ezen túl a Forma-1-et irányító nemzetközi szervezetekkel sem volt teljesen zökkenőmentes a viszony, hiszen a nagy határon túli érdeklődés okán valahogyan prezentálni kellett a magyarországi helyzetet. Az adott viszonyok között azonban korántsem volt mindegy, hogy ez milyen keretek között lehetséges. Az természetesen sehol nem volt cél, hogy a Magyar Nagydíj már kevéssel a születése után kudarcot valljon. Ekkoriban azonban már „új szelek fújtak", a változást, az erőteljes nyitást a nyugati világ felé mindjobban lehetett érzékelni, és ez az autósportot is érintette. Talán ennek is köszönhető, hogy a Magyar Nagydíj ma már kihagyhatatlan futama a Forma-1-es világbajnokságnak.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 30.
1919
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő