A Magyar Nagydíj korai évei: átláthatatlanság és központi ellenőrzés

„Az elmúlt hétvégén a Hungaroringen harmadízben rendeztük meg a Forma-1 Magyar Nagydíj világbajnoki futamát. A Magyar Nagydíj az eddigi megszokott rendben – a külföldiek szerint is kiváló szervezésben – zajlott le. Semmiféle zökkenő, programcsúszás nem fordult elő. A versenyt a három nap alatt mintegy 200 ezer néző tekintette meg, a vasárnapi nézőszám mintegy 140 ezer főre tehető.”

Bevezetés 

1986-ban rendezték az első Formula 1-es futamot a magyar Hungaroringen, ami a brazil Nelson Piquet győzelmével végződött. Az esemény sok szempontból fontos volt az országnak, és annak ellenére, hogy még évekig voltak nehézségek a szervezést illetően, jól debütáltunk. Bizonyítja ezt az is, hogy idén, azaz 2007-ben immár a 22. Magyar Nagydíjnak adott otthont a mogyoródi pálya.

Utólag tekintve elmondható, hogy az 1986. év kronológiailag már közel volt a rendszerváltáshoz, amihez a „maga módján" talán a Hungaroring megnyitása is hozzájárult, az azonban bizonyos, hogy a változások egyik jeleként értékelhetjük a Formula 1 magyarországi térnyerését. Az esemény nemcsak a hazai autósport fellendülését vonta maga után, de ezzel a világra is ablakot nyitott az ország, hiszen aligha kell hangoztatni, hogy az autósportok eme „királykategóriája" mennyire népszerű szerte a világon.

Az alábbi dokumentumokat olvasva láthatjuk, hogy bár a futam sikernek bizonyult, egyáltalán nem volt problémamentes egy ilyen sorozat elindítása - sem hazánkban, sem külföldön. Az egypárti állam fennállása idején gyakorlatilag mindent központosítottak, így ennek megfelelően a Hungaroring és a vele kapcsolatos valamennyi tennivaló legfelső szinten a Közlekedési Minisztérium kezelésébe tartozott.
Ez már eleve nézeteltérésekre adott okot, hiszen az autós szakma nehezen emésztette meg, hogy ily módon olyan emberek kezébe kerültek a lényegi döntések (de legalábbis komoly befolyásuk volt azokra), akik nem feltétlenül álltak közel az autósporthoz, ám pozíciójuk okán részt vettek az irányításban. Azt sem szabad elfelednünk, hogy a szóban forgó személyek és érdekkörök elsődleges szempontja gazdasági volt, és üzleti titokként kellett kezelni az évről évre megrendezésre kerülő verseny pénzügyi hátterét, ergo a „szakma" a rendezvény ezen oldalával sem volt tisztában.

Ezen túl a Forma-1-et irányító nemzetközi szervezetekkel sem volt teljesen zökkenőmentes a viszony, hiszen a nagy határon túli érdeklődés okán valahogyan prezentálni kellett a magyarországi helyzetet. Az adott viszonyok között azonban korántsem volt mindegy, hogy ez milyen keretek között lehetséges. Az természetesen sehol nem volt cél, hogy a Magyar Nagydíj már kevéssel a születése után kudarcot valljon. Ekkoriban azonban már „új szelek fújtak", a változást, az erőteljes nyitást a nyugati világ felé mindjobban lehetett érzékelni, és ez az autósportot is érintette. Talán ennek is köszönhető, hogy a Magyar Nagydíj ma már kihagyhatatlan futama a Forma-1-es világbajnokságnak.

Kulcsszavak

Ezen a napon történt október 23.

1956

A Szabad Nép Új tavaszi seregszemle című vezércikke október 23-án szintén a felszabadult aktivitást erősítette az ifjúságban, bár egyúttal...Tovább

1956

A Szabad Nép Új tavaszi seregszemle című vezércikke október 23-án szintén a felszabadult aktivitást erősítette az ifjúságban, bár egyúttal...Tovább

1957

A belügyi szervek szerint Szegeden a „legerősebb és legsokrétűbb” az ellenséges elemek tevékenysége.Tovább

1958

Az [emigráns] magyar diákok III. világkongresszusa a Vatikán dísztermében emlékezett meg a forradalomról.Tovább

1989

Az Országgyűlés ünnepi ülését követően az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjaira emlékezve koszorúzási ünnepséget tartottak a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

 

Diaszpórák, személyes sorsok

 

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma – a leszármazottakkal együtt – körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt évtizedben a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A program eredményeként az elmúlt hat év során mintegy négyezer doboznyi iratanyag és tárgy érkezett haza a világ minden részéből.

A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből ízelítőül már az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont száma is közölt két írást.

Idei 4. számunk – „Diaszpórák, személyes sorsok” – fő témája szintén a diaszpóra-lét. Schmidt Anikó Hoffmann Ferenc református lelkésznek az 1920-as, 1930-as években keletkezett, a nyugat-kanadai magyarok életét dokumentáló páratlanul gazdag fényképalbumát mutatja be. Seres Attila varsói levéltári kutatásai alapján ismerteti az erdélyi lengyel diaszpóra életét az 1930-as évek végén, mindemellett közread egy eddig ismeretlen Márton Áron-levelet és egy fényképet, amelyen a püspök is szerepel. Miklós Dániel az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodó Eckhardt Tibor 1943-ban kelt levélrészletét közli. Ebben a kisgazdapárti politikus az amerikai politikai helyzetről tájékoztatja magyarországi ismerőseit, egyúttal saját sorsáról is beszámol. Főcze János Paál Árpád nekrológját publikálja, – az erdélyi magyar politikus és publicista ezt Ovtavian Goga román költő, Ady Endre egykori barátja 1938 májusában bekövetkezett halála alkalmából írta. Összeállításunkat Závoczki Adrienn írásával zárjuk, aki levéltári iratok alapján a két világháború között Magyarországon élt olasz állampolgárok sorsába nyújt betekintést

 

Budapest, 2020. szeptember 14.

 

A szerkesztők