A Lengyel Rádió az 1956-os magyar forradalomról

A szerző Lengyel Rádió és Televízió Archívumában nemrégiben bukkant rá az 1956-os magyar forradalommal kapcsolatos korabeli lengyel rádióműsorokra. A felvételek közül tizenkettőt őriztek meg, a többi a meglehetősen átgondolatlan, „lendületből” végrehajtott selejtezések áldozatává vált. A megmaradt anyagok között riportok, beszámolók, tudósítások és kommentárok egyaránt megtalálhatók, s ezek átfogó „hangos” képet adnak a a lengyel nemzet szolidaritásáról, a magyarok iránti rokonszenvéről, segítségnyújtásáról a budapesti harcok eseményeiről, pusztításairól az 1956-os forradalom idején.

Az országból és a világból (Z kraju i ze świata), magazinműsor
1956. december 10.

Bemondó: Kedves hallgatóink, most Anna Retmaniak „Lengyel segítség Magyarországnak" című riportsorozatának ötödik része következik.

Retmaniak: Létezik Magyarországon egy mágikus erejű szó - „lengyel-Polak" -, amely hallatán az ajtók többsége kinyílt előttünk Budapesten.

Éppen ennek a varázsszónak köszönhetően lehetőségünk adódott meglátogatni néhány budapesti kórházat, megtekinteni az összes kórtermet és elbeszélgetni a sebesültekkel.

A kórházak különösen érdekeltek engem, hiszen főleg ide küldtük segélyszállítmányainkat, amelyek elsőként érkeztek külföldről Magyarországra. Nem voltam olyan kórházban, ahol ne mutatták volna: - ez lengyel penicillin, ez lengyel vér, ez lengyel plazma, mindez tőletek. Az volt az érzésem, büszkék arra, hogy éppen mi, lengyelek adtuk nekik ezt az első, olyannyira szükséges segítséget.

Hallgassák meg, mit mond Balázs doktor, a Vas utcai kórház orvosa: „A következőket mondhatom magának a forradalomnak a kitöréséről, illetve az események kezdetéről. Október 23-án reggel még semmit sem tudtam a forradalom kitöréséről. Azon a napon reggel súlyos műtétet hajtottam végre. Késő este kollégám lakásából - ahol éppen voltam - felhívtam a kórházat, hogy érdeklődjem a megműtött beteg állapotáról. Akkor közölte velem a nővér, hogy kitört a forradalom. Arra kért, azonnal menjek be, mert a kórházban a sebesültek tömege fekszik. Kedd estétől már a teljes orvosi és ápolónői személyzet dolgozott, és csütörtök délután fél háromig egyfolytában műtöttük a sebesülteket. Szeretném kiemelni Budapest lakosainak hősiességét, akik nem törődvén a veszéllyel, eljöttek a kórházba, gyógyszereket hoztak, és vért adtak. Aztán érkezett a segítség önöktől."

Minden orvos csodálattal beszél a lengyel pilótákról. Elmondták, nem akarták elhinni, hogy bárki is vállalkozott ilyen körülmények között a repülésre. Kivilágítatlan repülőtereken, földi irányítás nélkül le- és felszállni - ez valóban hősiesség. Azt mondták: - Köszönjétek meg nekik a mi nevünkben...

Ellátogattam a Gellért-hegy alatt húsz méter mélységben található földalatti kórházba, ahol dr. Máthé András vezetett körbe. Máthé doktor nyakában kis láncon egy lövedék lóg. - „Ez az első lövedék, amelyet kórházunkban egy sebesültből operáltam ki - mondja. Egyébként azt a sérültet szintén az önök segítségével mentettük meg. Volt olyan időszak, amikor a mi vérünk kevésnek bizonyult. Menjünk, nézze meg ezt a beteget személyesen is!"

Cziráki István üdvözlésképpen felemelkedik egy kissé ágyából. Nemsokára elhagyhatja a kórházat, és megláthatja újszülött kislányát, akit még nem is ismer.

- „Nagyon örülök - mondta -, hogy a Lengyel Rádión keresztül üdvözölhetem feleségemet és újszülött kislányomat. Azt üzenem nekik, hogy vigyázzanak magukra és egymásra. A lengyel nemzetnek pedig azt kívánom, hogy ne véres úton, mint mi, hanem békés úton haladjon a boldog jövő felé. Niech żyje Polska!"

Köszönetnyilvánítást, jókívánságokat rengeteget tudnék átadni, nagyon-nagyon sokat, mindenki, akivel beszélgettem, arra kért, mondjam el otthon, hogyan éreznek a magyarok a lengyelek iránt...

Az egyik kórteremben találkoztam egy hatéves fiúcskával, az egyik ápolónő gyermekével, akit a mama nem tudott hol és kire hagyni. A lakásukat szétlőtték, így a fiúcska ott sétálgat a kórházban, és igyekszik anyukájának segíteni.

Amikor meglátta a mikrofont a kezemben, mindenáron szólni akart néhány szót. - „Üdvözlöm az összes lengyel úttörőt, magamnak pedig azt kívánom, hogy legyen béke nálunk" - mondta.

Úgy gondolom, hogy ennek a hatéves gyermeknek a szavai az egész magyar nemzet legforróbb vágyát fejezték ki.

A magyarok békét akarnak...

APRT, PNA, 354/3.

Kulcsszavak

Ezen a napon történt november 22.

1906

Az SOS-t hivatalos nemzetközi segélykérő jelzéssé nyilvánítja a Nemzetközi Rádió-távírási Konvenció (International Radio Telegraphic...Tovább

1934

A Népszövetségben Belgrád megvádolja Magyarországot az I. Sándor elleni királygyilkosságban való részvétellel.Tovább

1941

Megalakult a Cserkész Országos Nagytanács, amelyben a jobbratolódás ellenzőinek néhány képviselője is szerepet kapott.Tovább

1942

Sztálingrádnál a szovjet túlerő bekeríti a 6. német hadsereget.Tovább

1943

Libanon függetlenné válik Franciaországtól.Tovább

  •  
  • 1 / 3
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő