A magyar kórház helyzete 1954-ben

a)  

Csuka Zsigmond ideiglenes ügyvivő 1954. február 10-i jelentése a kórház hangulatáról

„[...] A kórház hangulata: A csoport tagjai a bizonytalan váltás miatt idegesek. Az bántja őket, hogy velük konkrétan nem közlik, hogy mikor lesz a váltás. (Január vége, február eleje, a megadott időpontnál két héttel később stb.) Igen érzékenyek arra, hogy jelentéseikre az Egészségügyi Minisztérium egyáltalában nem ad. Javaslatuk az, hogy az Egészségügyi Minisztériumban a kórház ügyeivel foglalkozó előadó a közeljövőben kijönne Koreába és meglátná az itteni viszonyokat, jobban tudna foglalkozni a csoport munkájával. (Ez az én véleményem is.) A kérdésekre való nem reagálás azt eredményezi, hogy a feketepiacról kell gyógyszert vásárolni, hogy a késés miatt valamilyen formában biztosítani tudjuk a kórház munkáját."

MOL XIX-J-14-a-8/Szig.Titk.-1954. 5. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Phenjani követség TÜK iratok) Eredeti, gépelt tisztázat.

b)  

Simon Lajos egészségügyi miniszter-helyettes javaslatai a koreai magyar kórház jövőjéről  

183/Kor/86.                                                                           SZIGORÚAN TITKOS!

Feljegyzés

a koreai Rákosi Mátyás Kórház ügyében

A koreai Rákosi Mátyás Kórház feladata megváltozott, amióta hadikórház jellegű tevékenységre nincs szükség.

A kórházat áthelyezték. Egyelőre provizórikus jelleggel Szongnim gyárvárosban működik, ahol egy 75-80 ágyas kórházban és járóbeteg-rendelőben dolgoznak az V. magyar csoport tagjai.

A VI. magyar csoport 20 tagja indulásra készen áll és előreláthatólag (ez a vízumtól függ) e hó 20-25. között útra kel. Indulása elsősorban azért sürgős, mert az V. csoport tagjai már nyolc hónapja vannak Koreában, és az új feladatok ellátására a csoport szakmai összetétele miatt nem alkalmasak (főleg sebészek, most pedig belgyógyászra, tüdőgyógyászra, szülészre, gyermekgyógyászra stb.) van elsősorban szükség.

Az új csoport néhány hónapig még a mostani provizórikus helyen fog dolgozni. Az új kórház Szorivon tartományi központban épül, értesülésünk szerint áprilisban kezdheti meg működését 120 ággyal.

Az új kórház egy megyei (tartományi) kórház és szakrendelő feladatát fogja ellátni. Az új csoport munkája a kórházi és járóbeteg-rendelői közvetlen gyógyító ellátáson kívül a megye (tartomány) egészségügyi ellátásának megszervezése és a koreai egészségügyi dolgozók oktatása, képzése lesz.

A tartomány kb. 1 és 1/2 millió lakosának rendelkezésére álló egészségügyi apparátus 40, ún. járási kórházból áll. Ezek a kórházak a mi kórházainkkal nem összehasonlítható felcserállomások inkább.

A szorivoni 200 ágyas kórháznak és napi kb. 500 forgalmat ellátó rendelőjének építése most van folyamatban.

A építést a koreaiak végzik. Mi bizonyos anyagok beszerzésénél adtunk némi segítséget.

A kórház felszerelését mi biztosítjuk. A felszerelés, berendezés, műszer, gyógyszerek összeállítása most történik. A kórház fenntartására a költségeket (400 ágyas kórháznak megfelelően) költségvetésben biztosítottuk.

A 200 ágyas kórház működésének és irányító, oktató feladata ellátásának biztosítása érdekében a napokban induló húsz tagú csoporton kívül, még kb. 25 dolgozó kiküldésére van szükség (orvos-középkáder-szakmunkás). A koreai elvtársak azt is kérik, hogy Szongnimban, a mostani provizórikus helyen, a magyar csoport Szorivonba átköltözése után is maradjon 5-6 magyar elvtárs, hogy a gyorsan fejlődő (ma 5000 lakosú, később 25 000-re fejlődő) város megfelelő orvosi ellátását biztosítsák.

Javaslat

1. Javasolom, hogy a magyar állam Szorivonban egy 200 ágyas megyei kórház és kb. napi 500-as forgalmat ellátó rendelőintézet felszerelését, berendezését, fenntartását, működését a maga erejéből biztosítsa.

(Ennek előfeltétele korábbi határozat alapján és költségvetésileg is biztosított.)

2. A kórház irányítása az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alatt működő magyar kórházigazgató feladata legyen.

A kórház gazdasági ügyeit magyar gondnok intézze. A kórház magyar dolgozóinak ellátását a magyar kormány fedezze. A szükséges élelmicikkek beszerzéseihez biztosítson minden segítséget a koreai kormány.

A kórház gyógyító tevékenységének anyagi alapjait a magyar kormány biztosítsa.

A kórház betegeinek élelmezése, koreai személyzetének ellátása, fizetése, élelmezése a koreai kormány feladata.

A koreai lakosság betegellátásának biztosítása koreai egészségügyi dolgozók segítségével történik. A gyógyszerellátás a szorivoni kórház és rendelő keretén túlmenő mértékben a koreai kormány feladata. A magyar egészségügyi dolgozók feladata egy 200 ágyas központi mintakórház és 500-as forgalmú rendelőintézet irányítása, a meghatározott tartomány egészségügyi szervezetének kiépítésénél és működtetésénél a tanácsadás és a koreai egészségügyi dolgozók továbbképzésének esetleg alapképzésének biztosítása.

3. A kórház működésének biztosítása érdekében a magyar kormány 45-50 tagú magyar csoport kiküldését engedélyezi. A magyar csoport tagjainak koreai tartózkodási ideje egy év. A kinttartózkodás ideje alatt a csoport tagjai részére továbbra is folyósítani kell kiutazás előtti fizetésüket. (A fizetés folyósítása az Egészségügyi Minisztériumban történik.) A dolgozók távolléte alatt ideiglenesen megürülő állások ideiglenesen, helyettessel betölthetők.

A csoport tagjainak felszerelése, útiköltsége, az utazás ideje alatt napidíjuk biztosítása a magyar kormány feladata.

A koreai tartózkodás ideje alatt a magyar csoport tagjai napidíjban részesülnek, amelyből a kórházi ellátás költségeit le kell vonni. Ez a napidíj egyelőre, amíg a Koreába küldendő műszaki szakemberek napidíját egyöntetűen megállapítják, kb. havi 1000 forint devizában, amely a kórház fenntartási költségeire szükséges pénzösszeggel együtt három havonként előre utalandó át a pekingi követség címére továbbítás végett. Az említett összegből az ellátási költség levonandó.

4. A koreai elvtársak kérése alapján javasolom, hogy a szorivoni kórház felépítése után Szongnimban egy járóbeteg-rendelő működését és egy legfeljebb húsz ágyas fektető működését a magyar csoport patronálás formájában, vagy szükség esetén aktívabb támogatással is segítse elő.

Budapest, 1954. február 13-án.                                          

                                                                                                                      (Simon Lajos)
                                                                                                                                 s.k.
                                                                                                          a miniszter első helyettese

MOL XIX-J-1-j-Korea-009/11-13/g-1954. 9. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium TÜK iratok Korea.) Eredeti, géppel írt tisztázat.

c)

Az ötödik orvos-csoport vezetőjének jelentése a kórház helyzetéről

20/Ell.o./1954.

183/Kor / 285/1954.

Feljegyzés: a koreai kórház helyzetéről és jövő feladatairól

Az Egészségügyi Miniszter Elvtársnak az 1954. május hó 31-én megtartott értekezletén kiadott utasítására a koreai Rákosi Mátyás Kórház szervezési kérdéseit és feladatait illetőleg az alábbiakat jelentem:

A kórház Magyarországról való megfelelő irányítása és támogatása csak oly módon lehetséges, hogy az Egészségügyi Minisztériumon belül ezzel egy külön szerv foglalkozzék. E szerv állandó tagjai egy vezető orvos és egy adminisztrátor, akiket konkrét feladatok megoldására - mint pl. szállítmányok összeállítása és útba indítása, vagy a váltó csoportok elindítása - a minisztérium személyzetéből megfelelően ki kellene egészíteni. A vezető orvosnak megfelelő hatáskörrel és anyagi alappal kell rendelkeznie, hogy feladatának eleget tehessen. Állandóan szoros kontaktusban kell lennie a koreai kórházzal, jól kell ismernie annak valamennyi szervezési, személyi és anyagi problémáját. Ennek érdekében elengedhetetlenül szükséges, hogy a kórház havi jelentései haladéktalanul eljussanak a vezető orvoshoz. Az eddigi gyakorlat, a jelentéseknek a diplomáciai futárral való elküldése nem vált be, mert ez nem egyszer három hónapos késéshez is vezetett úgy, hogy mire a jelentés az érdekeltek kezébe került, teljesen elvesztette az aktualitását. Ugyancsak helytelen volt az eddigi gyakorlatban az is, hogy a kórház jelentése időnként valamelyik külügyi szerv által készített kivonat formájában került a minisztériumhoz, és abból esetleg éppen az egészségügyi szempontból legfontosabb részek maradtak ki.

A rendszeresen érkező havi jelentések azonban nem elegendőek ahhoz, hogy a vezető orvos kellőképpen tájékoztatva legyen. Ezen felül szükséges, hogy négy havonként a helyszínen nézze meg és ellenőrizze a kórház működését. Csakis így érhető el, hogy intézkedései ne légüres térben mozogjanak, hanem a mindenkori helyzethez legjobban alkalmazkodjanak.

A vezető orvos munkájához elengedhetetlenül szükséges sürgősen tisztázni annak a segítségnek a mérvét, amivel a magyar egészségügyi kormányzat a koreai népet segíteni tudja. Az a megállapítás tudniillik, hogy a magyar kormány egy 200 ágyas kórház és napi 500-as forgalmú rendelőintézet felszerelését és fenntartását vállalja, nem elég konkrét, mert koreai viszonyok között ennek egész más kell legyen az anyagi alapja, mint egy hasonló magyarországi intézményé. A kórház egyéb feladatai (oktatás, járványvédelem, többi eü. intézmények ellenőrzése stb.), amire egyébként még kitérek, külön anyagi alapot és apparátust igényelnek, amiben a segítség mérvét szintén pontosan le kell szögezni. Ezek alapján véget kell vetni a tisztán igényléseken alapuló anyagi ellátásnak, amely háborús körülmények között szükségszerű volt, most azonban már helytelen, és helyébe a tervszerű gazdálkodásnak és kórházfejlesztésnek kell lépnie. A részletes tervek kidolgozása a helyzetnek a helyszínen való tanulmányozása után a vezető orvos feladata.

A kórház feladatait és perspektíváit csak nagyvonalakban szögezhetem le, mert Koreában a fegyverszünet megkötése óta a helyzet éppen a Szovjetunió, Kína és a népi demokráciák segítsége révén hétről hétre változik, és az előnyös változások főleg azokban a hónapokban várhatók, amelyek a téli hideg és nyári monszun esőzések közötti időszakra esnek. Eljövetelünk óta pedig már két hónap telt el. Egy adott időszak feladatait csak az Egészségügyi Minisztérium megbízottja és a mindenkori kórházigazgató együttesen dönthetik el.

Kórházunk Huang He tartomány központi kórháza. Székhelye: Szarivon. Huang He tartomány Észak-Korea legnagyobb, 1 ½ milliós lélekszámú tartománya, amely már csak fekvésénél fogva is legtöbbet szenvedett a háború folyamán. Egészségügyi helyzete a háborús pusztításoktól eltekintve is rendkívül súlyos, mert a lakosságnak csaknem 100 %-a szenved maláriában és bélférgességben. A legpusztítóbb népbetegség azonban a tbc, amelynek elterjedtsége természetesen a higiénés viszonyok leromlásával (bunkerlakások, hiányos élelmezés, izolálás hiánya stb.) függ össze. Ezenkívül ebben a tartományban vannak a tüdő distoma betegség endémiás gócai is, ami a koreai egészségügy egyik legnagyobb problémája. A szélsőséges időjárás (nappali felmelegedés és éjszakai lehűlés közötti nagy hőmérséklet- ingadozások) és a rossz lakásviszonyok a lakosság túlnyomó többségénél valamilyen légzőszervi betegségek, legalább is krónikus bronchitist hoznak létre.

A kórházat koreai részről az Egészségügyi Minisztérium a tartomány egészségügyi osztályán átirányítja. Ez az irányítás azonban csak papíron van meg és formális, pusztán egyes rendeletek ismertetésére szorítkozik, annál is inkább, mert a tartomány egészségügyi osztályának vezetője nem is szakember, mint „levelező hallgató" végezte el az orvosi egyetemet. Tehát a gyakorlatban a feladat éppen fordított. A magyar kórház feladata, hogy e tartomány egészségügyi osztályát megtanítsa az eü. szervezésre.

A tartományban állítólag 40 kórház működik. Ezt természetesen úgy kell értelmezni, hogy egyes helyeken valamennyire helyreállított romépületekben, másutt még bunkerekben, ismét másutt kis falusi házakban betegek feküsznek, ahol a legjobb esetben egy tapasztalt magyar ápolónőnél gyengébben képzett orvos, de gyakrabban még ennél is képzetlenebb felcser látja el a gyógyító munkát. Ezeknek az eü. intézményeknek a felszerelése is teljesen elégtelen, a tüdőkórházban pl. látogatásunk alkalmával február hóban sem röntgen, sem mikroszkóp nem volt. A többi kórház, amit láttunk, szintén nem áll jobban.

Sem az egészségügyi osztálytól, sem az Egészségügyi Minisztériumtól nem tudtunk pontos felvilágosítást kapni a kórházak számáról, elhelyezéséről, az ágylétszámról stb. A nehéz közlekedési viszonyok és a hírközlés lassúsága miatt ez a koreai elvtársak számára igen nehéz feladat. Éppen ezért a magyar kórházra vár a tartomány eü. felderítése is, ami az eü. szervezés elindításának előfeltétele. A monszun beálltáig, majd a monszun esőzések után a legkedvezőbb őszi időjárást kell a felderítés céljaira felhasználni. Közlekedési eszközként minden bizonnyal jól felhasználható a kiküldött mentőkocsi. Az eü. felderítés elvégzése után javaslatot kell tenni a tartomány eü. osztályának és az Eü. Minisztériumnak a rendelkezésre álló káderek elosztására, és azok szisztematikus tervszerű kiképzésére.

Az oktatás a magyar kórház egyik legfontosabb feladata. Ennek azonban több előfeltétele van:

1.) Jól működő poliklinikai egységgel kell rendelkeznünk, ahol a betegek kivizsgálása és gyógyítása az oktatásnak megfelelő klinikai nívón történik. A kórház magyar személyi állománya és a hazulról küldött felszerelése ehhez minden lehetőséget megad. Az akadályt pusztán a megfelelő épületek hiánya képezi. Éppen ezért legsürgősebb feladatunk, hogy a koreai elvtársaknak maximális anyagi és technikai, szakmai segítséget nyújtsunk a kórházépületek mielőbbi befejezéséhez, és azok elkerítéséhez. A magyar elvtársak nyilvánvalóan nem mélyedhetnek el kellőképpen a szakmai munkában, ha - amint az az V. eü. csoport idején Szongnimban történt - pl. azzal az állandóan visszatérő problémával kell foglalkozniuk, hogy miként akadályozzák meg azt, hogy a kórház várótermeit ne használják fel átmeneti szállásnak, vagy hogyan gátolják meg a látogatók és kíváncsiskodók beözönlését a kórházba, amely nincs bekerítve, és így nem is zárható le. Ezek olyan problémák, amilyenekkel a hadikórházban nem találkoztunk, mert a néphadsereg figyelme és rendfenntartó közegei a munkarendet teljes mértékben biztosítani tudták. Polgári vonalon a tanács vagy a rendőrség részéről nem tudtunk kellő támogatást kapni.

2.) A koreai eü. kormányzatnak biztosítania kell a kiképzésre berendelt orvosok, felcserek, gyógyszerészek, ápolószemélyzet elhelyezését és ellátását a kiképzés időszaka alatt. Gondoskodnia kell arról, hogy a kiképzésre berendeltek valóban vegyenek is részt a kiképzéseken. Az V. eü. csoport kinttartózkodása idején ez a feltétel sem volt még biztosítható.

A gyógyító és oktató munkán kívül a magyar kórház feladata, hogy a tartományban működő valamennyi eü. intézmény munkáját segítse és ellenőrizze. Tehát, rendszeresen, előre meghatározott terv szerint meg kell látogatnia ezeket az intézményeket.

A magyar kórház feladata a tartomány járványvédelmi munkájának irányítása is, a tartomány eü. osztályán keresztül, mert a koreai elvtársak ebben nem rendelkeznek kellő jártassággal.

Mint a fentiekből látható, a koreai magyar kórház feladatai meglehetősen sokrétűek. A kiszállások csaknem állandóan távol tartanak a kórháztól néhány elvtársat. Éppen ezért, amint a lakásviszonyok ezt lehetővé teszik, el kell érnünk a kórház teljes személyi feltöltöttségét, ami megítélésem szerint 45-50 fő kell legyen. Természetesen erre vonatkozólag a jelenleg kintdolgozó csoport már pontosabb adatokat tud adni.

A kórház egyik legnagyobb problémája a kórház felé áramló óriási betegtömegek átszűrése, hogy csak a magasabb szaktudást igénylő beteganyag kerüljön a kórházba. Ez voltaképpen a koreai elvtársak feladata volna. A szongnimi orvosok és felcserek képzettsége azonban ehhez nem volt megfelelő. Úgy láttuk, hogy a szorivoni orvosok és felcserek valamivel jobban képzettek, úgy, hogy elképzelhető, hogy ott ezt a munkát rájuk lehet bízni. Erre vonatkozólag a jelenleg kint dolgozó csoport tud biztos választ adni. Amennyiben ezt a munkát a koreai elvtársak Szorivonban sem tudnák ellátni, akkor esetleg sor kerülhet egy-két körzeti orvosi munkában jártas magyar orvos kiküldésére, akiknek feladata a beteganyag leszűrése volna.

A mi kórházunkban dolgozó koreai elvtársak munkateljesítménye lényegesen nagyobb, mint a koreai kórházakban dolgozó eü. dolgozóké. Ez a fokozott teljesítmény fizetésükben nem jut kifejezésre. A koreai kormány nem tud számukra sem magasabb díjazást biztosítani. Különösképpen kirívó a nagy ellentét a magyar kollektíva ellátottsága és a velük együttműködő koreai elvtársaké között. Mi ezen improvizált eszközökkel, ajándékokkal, meghívásokkal stb. próbáltunk enyhíteni. Feltétlenül szükségesnek vélem azonban ennek szervezett formában való rendezését. A leghelyesebb megoldás állandó fizetéspótlás volna a mi részünkről. Ha azonban anyagi akadályai volnának, úgy legalább is a legjobban dolgozók rendszeres jutalmazását javasolom, valamint azt, hogy a Magyarországra jövő ösztöndíjasokat elsősorban a kórház legkiválóbb dolgozóiból válogassák ki.

Budapest, 1954. június 4-én.

                                                                                  (dr. Berényi Béla)
                                                                       az V. eü. csoport szakmai vezetője

MOL XIX-C-2-m-183/Kor/285/-1954. 3. doboz. (Magyar Országos Levéltár Egészségügyi Minisztérium Zsoldos Sándor miniszter iratai.) Eredeti, géppel írt tisztázat.

d)  

Szarvas Pál nagykövet 1954. július 2-ai jelentésének részlete a kórház építkezéséről  

„[...] A mi kórházunk elhelyezése és higiéniai feltételei a népi, a többi népi demokratikus kórházakhoz viszonyítva a legmostohábbnak mondható. A többi kórház csak kis részen sérült épületekben lettek elhelyezve. Ezenkívül nagyobb összegeket fordítottak épületeik rendbe hozására. Június 28-án a lengyel nagykövetségen Csuka és Papp elvtársaknak az egyik lengyel orvos elmondotta, hogy kórházuk épületeinek rendbe hozására és kijavítására egy milliárd juant és 5-6 millió vont kaptak.

Kórházunk a minta kórház szerepét a közeljövőben nem fogja tudni betölteni a kórházi feltételek hiánya miatt, függetlenül attól, hogy mi olyan műtéteket is végzünk, amelyekre a többi kórház nem képes. A kórházunk építésével kapcsolatban nehezen érthető az, hogy a most kiérkezett szakemberek kiutazása miért késett ilyen sokáig. A több havi halasztgatásoknak az lett az eredménye, hogy a koreai elvtársak olyan épületeket építettek és építenek, amelyek nem felelnek meg rendeltetésüknek. Ma már szakembereink az építkezéseket irányítani vagy annak megtervezésébe beleszólni nehez[en] tudnak. [...]

A kórház dolgozói jogos panaszokkal illetik az Egészségügyi Minisztérium azon szerveit, akik a kórház ügyével foglalkoznak. Ezen panaszok egy része megítélésem szerint olyanok, amelyek megoldása csak egy kis figyelmet és lelkiismeretséget igényelnek.

1.) Kértek már több ízben ágytálakat és egyéb higiéniai felszereléseket (nem nagy dolgok ezek), nem kapták ezeket meg, és ennek következtében a kórházban jelenleg a gyerekek elemi szükségleteiket konzerves dobozokban végzik el (szégyenteljes megoldás).

2.) Az orvosságok kérdésében tájékozatlanság van és uralkodik. A fő probléma az izonicit kérdése, van vagy nincs, ha van, akkor miért nem küldik idejében azt a mennyiséget, amennyit kérnek, ha nincs, miért nem írják meg világosan, hogy nem tudnak küldeni, és ne számítsanak rá. Ebben a kérdésben megítélésem szerint nincs helye a hallgatásnak, csak a világos és őszinte szónak van helye.

3.) A feleségek kérdésénél ne csináljanak e kérdésben felesleges problémát, vagy engedik őket vagy nem. Mondják meg világosan, és ne bolondítsák az asszonyokat, mert ezek tovább bolondítják és zavarják leveleikkel az orvosok munkáját. Ezek azután mindenféle vad meséket költenek leveleikben.

Megítélésem szerint, akiknek megígérték, hogy kiengedik a feleségüket, engedjék ki, mert az újonnan jöttek is jelentős részben magukkal hozták feleségüket. Megítélésem szerint az otthon lévő és halogatott feleségek nem rosszabbak a kijöttektől. Egyébként külön felhívom az elvtársak figyelmét, hogy zárják le az olyan feleségek kiküldését, akik nem egészségügyi dolgozók, és odahaza nagyságos asszonyok voltak. Ezekre itt Koreában semmi szükség nincs. Az ilyen további kéréseket kategorikusan utasítsák el.

4.) Az új csoport kérdése: nem a legjobb benyomást keltette, az első impresszió alapján elég sok polgári elem van közöttük. Ezek azután, az amúgy is nehéz körülmények [miatt], sok olyan problémát vetett[ek] fel, amelynek megoldása itt nehézségekbe ütközik. Itt utalnom kell az asszonyokra, amit már fentebb megjegyeztem. Megítélésem szerint átnevelésre és polgári tulajdonság ellen való küzdelemre Korea nem a legalkalmasabb terület, pillanatnyilag ezt az elvtársak végezzék el otthon. Nagyobb körültekintést igényelt volna a kiküldendő személyek kiválasztása.

5.) Pénzügyi kérdések: a takarékosság kérdése feltétlen helyes, ezen kívül meg kell jegyeznem, hogy igaz az, hogy a kórház felépítése a koreai kormány feladata, nekem is az a véleményem, hogy ennek így kell lennie, de sajnos az itteni nehézségek rendkívül megnehezíti[k], hogy ez a kórház felépüljön, kizárólag a koreai elvtársak erőfeszítéséből. Megítélésem szerint ehhez nekünk segíteni kell, bármilyen nehezünkre is esik. Annak dacára, hogy már hoztunk 200 millió yuant és 200 millió von anyagi áldozatot, mégis ki kell jelentenem, hogy a Rákosi Mátyás kórház felépítési munkálatainak meggyorsításához még egy bizonyos anyagi áldozatról kell említést tenni. Megítélésem szerint 8-10 millió vonra lenne szükség. Kénytelen vagyok ezt a kérdést politikai szempontból nézni. A kórház jelenlegi állapota és építkezésének üteme, valamint annak formája nem teszik ezt a kórházat minta kórházzá, sem a koreaiak előtt, sem pedig a baráti országok kórházai előtt sem. Ezért tartom politikai szempontból indokoltnak, hogy erőltessék meg magukat a fenti összeg erejéig.

6.) A vezetés kérdése: megítélésem szerint megfelelő, bár kisebb hibák vannak a vezetés módszerét illetően. Megítélésem szerint hiba, hogy nincs megfelelően alkalmazva a kollektív vezetés elve. Erre megítélésem szerint a kórház vezetésében, a szakmai tapasztalatok összehangolása szempontjából, rendkívül nagy jelentőség van. Mint hibát megemlítettem azt, hogy az Egészségügyi Minisztérium felé a jelentések nem mindig elég határozottak, és nem elég harcosak a jogos kívánságok teljesítését illetően. A csoportot az jellemzi megítélésem szerint, hogy akar és tud dolgozni, szakmai összetételét illetően, a szakképzettséget véve szempontul általában jónak mondható. Ismereteim szerint az újonnan megérkezett feleségektől eltekintve, valamint egy súlyos fegyelmi ügyet leszámítva (G[...]) tényleges problémák nem voltak. [...]

Néha érezhető, hogy a párt és a szakmai vezetés között vannak súrlódások. Ezeket egyelőre én nem tartom sem súlyosnak, sem túl komolynak. Én minden esetre felhívtam a szakmai és a párt- vezetők figyelmét. A vezetés tekintélye általában megvan, de ezt megítélésem szerint helyes erősíteni. [...]

7.) A kórház önállóságának kérdése: a mi részünkről megvan az elhatározott szándék, hogy biztosítsuk az önállóságát. Nem egészen így van ez a kórházi elvtársak részéről. Szeretnek kis dolgokkal a nagykövetséghez fordulni és igénybe venni segítségét a koreai szervek felé. A jelentős kérdésnél az a véleményem, hogy kell segítenünk, de transzformátor, építőanyag, edények, élelmiszer és egyéb helyi beszerzések kérdését a nagykövetség nem tudja vállalni, és helyes, ha ezt az elvtársak saját erejükből oldják meg. Kicsit az elvtársak, szerintem, feleslegesen igénylik a nagykövetség vezetőjét és beosztottjainak állandó jellegű látogatását a kórházba. Ugyanezt teszik ők is a nagykövetséggel szemben, szerintem túlzottan. Rendkívül gyakran látogatják meg a nagykövetségünket. Én szükségét látom, hogy ezt bizonyos mértékben csökkentsük. Ez is az önállóságnak a javát szolgálja. [...]"

MOL XIX-J-14-a-46/3-1954. 5. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Phenjani követség TÜK iratok.) Eredeti, gépelt tisztázat.