Megjelenik az "Annalen der Physik"-ben Albert Einstein negyedik dolgozata „Függ-e a test tehetetlensége az energiájától?” címmel, és benne...Tovább
Magyar orvosok Koreában (1950-1957)
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a Rákosi Mátyásról elnevezett hadikórházban nyolc magyar orvos-csoport váltotta egymást a koreai háború éveiben és az újjáépítés időszakában. Az itt közölt dokumentumok bemutatják a magyar–koreai diplomáciai kapcsolatok keretében a Rákosi Mátyás Hadikórház, majd polgári kórház sorsát, az ottani egészségügyi és háborús körülményeket, miközben bepillantást engednek a kórház belső, magánéleti botrányoktól sem mentes életébe.
Jelentés egy kitüntetési ünnepségről Koreában
Bizalmas! Korea, 1952. október 14.
334/biz/52. Tárgy: 3. orvoscsoport kitüntetése
Melléklet: 1
Előadó: Turai J.-né
1952. szeptember 28-án este a Rákosi Mátyás Hadikórházban ünnepség keretén belül a koreai kormány kiküldöttje átnyújtotta a kormány által adományozott magas kitüntetéseket. Tizenketten az Állami Zászlórend II., öten a III. fokozatot kapták meg.
Az ünnepségen megjelent:
Ri Pjong Nam egészségügyi miniszter
Hong Ki Csu népi tanács elnöke
Kang Rjang Uk népi tanács titkára
Hang Pjong Ok altábornagy a hadtáp f[ő]cs[oport] f[őnökség] főnöke
Ri Tong Ha vezérőrnagy egészségügyi főcsoportfőnökség alelnöke
Ri Han Csu Phenjan népi tanács alelnöke
Nikolaj Olanovics Malov szovjet tanácsadó
Li Don Gin külügyminiszter helyettes
Ku Tyek Szu Külügyminisztérium európai osztályának vezetője
Ri Kan Kuk volt kórházigazgató
Kim Ir Szon elvtárs nagynénikéje [Kim Ir Szenről van szó], számos színész, korpuszok koreai vezetői, nővérek, katonák. Az ünnepségen már a negyedik orvos kollektíva is részt vett. Követségünkről Kövér elvtárs kivételével mindenki ott volt.
Az ünnepségen több beszéd hangzott el úgy koreai, mint magyar részről. A beszédek kifejezték orvoscsoportunk munkájának eredményeit, a nehéz elválást a csoporttól, a magyar és koreai nép örök barátságát. A legkiemelkedőbb beszéd Ri Kan Kuk elvtársé volt, amit már sajtótáviratban szó szerint leközöltem.
A kitüntetéseket Kang Rjang Uk népi tanács titkára osztotta ki, majd a kitüntetettek mellére koreai elvtársak kitűzték azokat. A kórházban dolgozó koreai katonalányok hatalmas virágcsokrokkal köszöntötték fel úgy a régi, mint az új orvos kollektívát.
A beszédek elhangzása és a kitüntetések átnyújtása után a harmadik orvoscsoport vezetősége ajándékokat nyújtott át koreai munkatársainknak, majd a koreai elvtársak a harmadik orvoscsoportot egy nagy selyemzászlóval ajándékozta meg.
Az ünnepség két és fél órán át tartott, majd utána büfé volt, ahol több pohárköszöntő hangzott el úgy koreai, mint magyar részről. Utána tánc volt. A hangulat igen lelkes volt, együtt örült az új csoport a régivel, de mégis nehéz volt a búcsúzás. Koreai elvtársak sírtak, nehéz volt elválniuk azoktól, akik nyolc hónapon keresztül együtt voltak velük bánatban, örömben.
Az ünnepség jól meg volt szervezve, amit a kórház egyik nagytermében tartottak meg. A terem igen ízlésesen, lehet mondani, hogy gyönyörűen fel volt díszítve. Vezető elvtársak képein kívül a népi demokráciák vezetőinek képei, zászlói szintén ki voltak téve. Az elnökség asztalát virágok borították.
Az általam elmondott beszédszöveg mellékelve.
/Pásztor Károly/
rk. követ
Magyar Külügyminisztérium.
Budapest
Kedves Elvtársak!
Kedves koreai barátaink!
A Rákosi elvtársról elnevezett hadikórházunk III. egészségügyi csoport dolgozói több mint nyolc hónapos, lelkes és szorgalmas munka után befejezte feladatát, befejezte koreai küldetését, amellyel Pártunk és a dolgozó magyar nép megbízta, hogy szorgalmas munkájával és ereje, valamint tudása minden latba vetésével sikeresen segítse elő a hős koreai nép harcát, a fronton megsebesült Néphadsereg katonái és tisztjei gyógyítása terén.
Egész koreai tartózkodásunk idején becsületes helytállással, egészségügyi és szervezési munkájukkal igyekeztek a lehető legtöbbet nyújtani, legjobban segíteni, hogy minél több egészséges katonát adjanak vissza ismét a frontnak a haza megvédésére. Ezzel az önzetlen és fáradtságot nem ismerő munkájukkal még jobban hozzájárultak a népeink között fennálló elszakíthatatlan barátság megerősítéséhez és elmélyítéséhez.
Sikeres munkájukat elősegítette ez a tudat és erős meggyőződés, mert tudták azt, hogy nincs dicsőbb és szebb feladat ma, mint harci munkájukkal közvetlenül segíteni azt a népet, aki rengeteg áldozat és megpróbáltatás közepette élvonalban, fegyverrel a kézben, hősiesen küzd a közös ellenség, az amerikai imperialisták és csatlósaik ellen. Engedjék meg elvtársak, hogy ezért az áldozatkész és sikeres munkájukért, amellyel a Pártunk és a magyar nép megbízatását becsülettel teljesítették, hogy a kollektíva minden egyes tagjának a legmelegebb köszönetemet fejezzem ki.
Ugyancsak őszinte köszönetet mondok az összes koreai vezető elvtársaknak, akik megadtak minden lehetőséget és támogatást, valamint a kórház összes beosztottjainak, akik közvetlenül együtt dolgoztak velünk és segítették egészségügyi csoportunk munkáját. Ennek a szoros együttműködésnek és jó baráti viszonynak köszönhető eredményes munkájuk.
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság magas állami kitüntetése, amelyet jó munkájuk elismeréséül kaptak, lelkesítse az elvtársakat további jó munkára, hogy minél nagyobb szolgálatot tegyenek a Szovjetunió vezette hatalmas, demokratikus béketábor ügyének: a Békének.
Ebből az alkalomból üdvözöljük az új egészségügyi csoportunkat, akik friss erővel és újabb lendülettel viszik majd tovább azt a dicsőséges munkát, amellyel Rákosi elvtárs megbízott bennünket, hogy minél jobban hozzájáruljunk és mentől előbb elősegítsük a koreai nép végső győzelmét az ellenség felett. Kívánok az elvtársak további munkájához is sok sikert.
Éljen a koreai és a magyar nép örök barátsága!
Éljen a hős koreai nép és vezére Kim Il Szon elvtárs!
Éljen a magyar nép szeretett vezére Rákosi elvtárs!
Éljen a nagy szovjet nép és az egész haladó emberiség bölcs vezére, a nagy Sztálin!
MOL XIX-J-14-a-334/Biz.-1952. 14. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Phenjani követség TÜK iratok.) Eredeti, géppel írt másolat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 21.
1905
1910
Megzületik Both Béla magyar rendező, színművész (Bacsó Péter "A tanú" című filmjében Bástya elvtárs alakítója) († 2002).Tovább
1916
I. Ferenc József, az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója, osztrák császár, magyar és cseh király halála után IV. Károly lesz az utolsó...Tovább
1956
Romániába, Snagovba viszik Nagy Imrét és társait.Tovább
1956
A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megakadályozza az Országos Munkástanács megalakulását.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő