aláírják az első Balkán-háborút lezárandó, a Balkán-félsziget országainak politikai státusának rendezésére a Londoni egyezménytTovább
Magyar orvosok Koreában (1950-1957)
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a Rákosi Mátyásról elnevezett hadikórházban nyolc magyar orvos-csoport váltotta egymást a koreai háború éveiben és az újjáépítés időszakában. Az itt közölt dokumentumok bemutatják a magyar–koreai diplomáciai kapcsolatok keretében a Rákosi Mátyás Hadikórház, majd polgári kórház sorsát, az ottani egészségügyi és háborús körülményeket, miközben bepillantást engednek a kórház belső, magánéleti botrányoktól sem mentes életébe.
Jelentésrészletek a magyar orvos-csoport helyzetéről (1952)
Rózsa Irén, a Külügyminisztérium Politikai Főosztálya helyettes vezetőjének levele a koreai magyar követ számára (részlet)
1952. szeptember 17.
„ [...] A jelentés alaposan tájékoztatott bennünket mind a csoport szakmai munkájáról, mind pedig a múlt hónapban megtartott orvos-konferenciáról. Helyes volt, hogy Követ Elvtárs rámutatott egy némely helytelen megnyilvánulásra, mint pl. a bombázásokra való ideges reagálás néhány elvtárs részéről. Az ilyen kétségbeesést terjesztő hangulatkeltéseket mi is igen károsnak tartjuk. Helyes volna, ha Követ Elvtárs, amikor ilyen jelenségekről beszámol, név szerint is megjelölné a pánikba esőket, és részletesebben megírná, milyen módon vette fel a kollektíva a harcot az ilyen jelenségek kiküszöbölésére. [...]
Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Követ Elvtárs mostani jelentése is igazolja a múlt postában tett azon észrevételünk helyességét, melyet azzal kapcsolatban írtunk, hogy a követség csak akkor tájékoztatott bennünket a konferenciáról, amikor az már gyakorlatilag elő volt készítve, s mikor már a koreai elvtársakkal az időpontban is megállapodtak. A követség abban az időben nem tájékoztatott bennünket a készülő országos konferenciáról sem, amely ténynek a Rákosi kórház konferenciájának elbírálásában is fontos jelentősége lett volna. Amennyiben előre tudtunk volna ezen eseményekről, megadhattuk volna a követségnek azokat a szempontokat, melyek segítségével el lehetett volna kerülni a különböző sajnálatos jelenségeket, mint pl. a konferencia kezdetbeni rideg fogadtatása a cseh, román és bolgár orvos-csoportok részéről. [...]
Itt jegyezzük meg, hogy a konferencia lefolyásáról késve érkezett, szűkszavú értesítést kaptunk, s előbb tudtuk meg, hogy a konferenciát sikeresen megtartották az orvosok nyílt távirataiból, mint Követ Elvtárs más úton küldött közléséből. Meg szeretnénk itt ismételni, nem helyes, hogy a követség olyan táviratokat továbbít az orvosok részéről, melyekben bizalmas jellegű hírek vannak. Helyes lenne, ha Követ Elvtárs felhívná orvosaink figyelmét, hogy ilyen kérdésekről postán küldött leveleikben se írjanak. [...]"
MOL XIX-J-14-a-001493/Szig. Biz.-1952. I. 14. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Phenjani követség TÜK iratok.) Eredeti, géppel írt tisztázat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 30.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő