Debrecenben megalakul az Ideiglenes Nemzeti Kormány. A miniszterelnök dálnoki Miklós Béla lesz.Tovább
Levelek a cserkészetről
avagy: intés az „udvari történetírás” ellen
„az 1922-es második dunavecsei táborban például előadtuk „Az ember tragédiája” bevezető színét. Minden különösebb előkészület nélkül, egyetlen olvasópróbával. Felejthetetlen élmény volt, amikor a tábortűztől alulról megvilágított hatalmas fák alól innen is onnan is felhangzottak a Tragédia bevezető sorai: „Dicsőség a magasban Istenünknek, Dicsérje őt a föld és a nagy ég...” és így tovább végig az egész szín szövege. Maga Karácsony is bevallotta utólag, hogy soha a Nemzeti előadásain nem érezte azt a mély áhítatot, valósággal megrázkódást, ami ekkor elfogta.”
Balogh Edgár Gergely Ferencnek
Kolozsvár, 1976. június 7.
Kedves Kartársam,
érdekes könyve az 1918-21-es baranyai kérdésről, s levele most érkezett hozzám az egyetemre, a Korunk szerkesztőségébe küldték, onnan lakásomra, hiszen én most már egyik keretbe sem tartozom, nyugdíjas lévén.
Kérdéseire szívesen felelek, már amennyiben tudok. 1.) A
nemzetközi cserkészkonferencia alkalmából a prágai és a brünni magyar főiskolás cserkészek Szent György Köre (elnevezve Prága magyar emlékéről: a Kolozsvári testvérek hradzsini Szent György - szobráról) levelet küldött Baden Powell Róbert főcserkésznek, melyben a csehszlovákiai magyar cserkészmozgalom sérelmeit tárta fel, és közvetítést kért a Csehszlovák Cserkész Szövetség s a kisebbségi cserkészet összeegyeztetésére. A levelet 1926 nyarán a Prágán átutazó Farkas Gyula dr., berlini egyetemi tanár vette át tőlünk, s juttatta el Molnár Frigyesnek, a Magyar Cserkész Szövetség egyik - külügyi kapcsolatokat ápoló - vezetőjének. A kedvező kanderstegi határozatokról, ugyanezen az úton Baden Powell személyes leveléből értesültünk. Ez a levél - barnás levélpapíron, a lord keze írásával s természetesen aláírásával - sokáig volt birtokunkban, szövege magyar fordításban megjelent A Mi Lapunk losonci diák-és cserkészújság 1926. októberi számában (az évfolyam 141. oldalán). Később, amikor a Szent György kivált a cserkészmozgalomból, s a gombaszögi táborban (1928) önálló Sarló-mozgalmat alapított, a levelet a kölcsönös tisztelet jegyében átadtuk , aki a főiskolás cserkészmozgalmat nélkülünk, társaival együtt egy ideig folytatta. Rády régen meghalt, a levél sorsát nem ismerem.Tudomásom szerint a kisebbségeknek kedvező kanderstegi határozatok kedvezően hatottak a csehszlovákiai magyar cserkészet alakulására s erről elég meggyőzően beszél éppen az említett A Mi Lapunk szerkesztője,
, mindenkor kiegyenlítést keresett köztünk „sarlósok" és a hagyományos cserkészet (s azon belül különféle irányzatok) között, s a mozgalom fejlődése a lap hasábjain nyomon követhető. 1932-ben a lap megszűnt, a helyét egyoldalúan a konzervatív komáromi Tábortűz vette át.2.) Ha kimondottan nem is bizonyítható, a csehszlovákiai magyar cserkészet nemcsak a belőle kivált Sarló és regösmozgalom irányvonalán, hanem a boy-scout keretben maradó liberális vagy konzervatív ágazatban is szembeállott a fajgyűlölő, sovén, fasiszta irányzatokkal, s haladó polgári, illetve keresztény humanizmust képviselt, s csak a bécsi diktátum s Csehszlovákia feldarabolása után került a Horthy-rendszer nacionalista kormányzati vonalára, egyre inkább kiszolgáltatva a szoldateszka tiszt-nevelő militarizmusának. (Itt jegyzem meg, hogy tudomásom szerint a magyarországi cserkészmozgalmon belül is voltak különböző áramlatok, már
főcserkész-elveit sem azonosítanám Teleki Páléval, de kevésbé ismert talán a cserkészet és a népi irányzat összefüggése, például a csehszlovákiai regösmozgalom és falulátogatása, amiről folklor-professzor Debrecenben bizonyára többet tudna mondani: s pedagógiai hatása az ifjúságra szintén egy népi-demokratikus irányt jelzett, szemben a militarista-jobboldali befolyásokkal. Minderről azonban Öntől várom, könyvétől, a bővebb megvilágítást.)3.) Arra a kérdésre, hogy miért nem tudtak demokratizálódni a cserkészmozgalmak 1945 után, nem tudok válaszolni, ha csak fel nem tételezem, hogy sokkal jobban össze voltak fűződve akár az angol „anya" mozgalommal s annak imperialista hátmögöttiségével, akár a honi elbukott rendszerekkel, semhogy folytatódhattak volna. Ami azonban a cserkészet pedagógiai újításait illeti, abból sok érték átvehető, s bizonyára sok mozzanat át is került a szocialista ifjúsági tömegmozgalmakba (próbák, honismeret, táborozás, kézügyesség).
A téma immár történeti, s örvendezek, ha akár milyen kevéssel is, előmozdíthatom tájékozódását e területen. Szívesem ismétlem ifjúkoromból a régi köszöntést: jó munkát!
Tisztelettel
Kolozsvár, 1976.június 7.
Aláírt, kézírásos levél.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 22.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő