A Luna–1 az első ember alkotta tárgy, amely elhagyja a Föld gravitációs mezejét és eléri a HoldatTovább
Községi tanácsvezetők bukása az ’50-es években
A „gyanúsítottnak nem volt több hízott sertése, azonban volt olyan sertése, ami ha hízlalásra került volna, meghaladta volna a követelményeknek megfelelő súlyt. Azt is megállapította az őrs járőre, hogy a községi tanács is szabálytalanul járt el, mert a gyanúsított a tanács előtt bevallotta, hogy a levágásra kerülő sertés súlya 110 kg, és ennek ellenére a vágási engedélyt kiadta. A levágott sertés húsát és zsírját az őrs járőre őrizetbe nem vette, mert a gyanúsított több hízott sertéssel nem rendelkezik, és így a levágott sertés húsára és zsírjára a családjának szüksége van.”
Források
15 kg sertéshús
Az itt szerepelő ügyek közül a legkorábbi, 1951-52. évi datálású, így iratain keresztül az 50-es évek legsötétebb időszaka érhető tetten. Erre önmagában már az is bizonyíték, hogy az igazán jelentéktelen ügy a legdestruktívabb évek viszonyainak köszönhetően - ne felejtsük, ez a beszolgáltatás legkíméletlenebb időszaka - köszönhetően "értékelődött" fel annyira, hogy a fegyelmi eljárás, a rendőrségi, járásbírósági vizsgálatnak csak mellékszála legyen. A másik kettő ügytől még abban is különbözik, hogy ebben a tanács részéről nem vezető érintett.
A rendőrségi iratokban "közellátás érdekeit veszélyeztető bűntett"-ként minősített ügy 1951. november 28-án, a X. Y.-nál tett "helyszíni ellenőrzés"-sel illetve "nyomozás"-sal vette kezdetét. Célja pedig az volt, hogy fény derüljön a "népi demokratikus berendezkedés ellen elkövetett szörnyű bűntettre", miszerint igaz-e, hogy X. Y. gazda sertésvágási engedély birtokában levágott disznója nem érte el a rendeletben előírt 125 kilogrammot. Mivel a hatósági tanú véleménye szerint a levágott állat 110 kg-nál több még fénykorában sem lehetett, X. Y. pillanatok alatt minősült át gyanúsítottá. Kellő kívülállósággal végtelenül abszurd, de igaz, hogy egy sertés korabeli súlyproblémái komolyabb - ráadásul büntetőjogi eljárásbeli - következményekkel jártak, mint manapság egy világhíres manöken vagy egy dúsgazdag ökölvívó ugyanilyen jellegű problémái.
Az ügy a rendőrőrs november 29-ei jelentésével a csornai járási rendőrkapitányságra, majd december 8-án a csornai járásbíróságra, mint vádhatósághoz került. De az elkészült környezettanulmányokat, az iratok közt található boríték tanúbizonysága alapján, feltételezhetően az Államvédelmi Hatóságnak is megküldték. Az alább - X. Y. gazda mellet és Y. Z. közellátási nyilvántartóról - közölt környezettanulmányok betekintést engednek, hogy egy rendőrségi rutinvizsgálat keretében milyen vonatkozásokban próbálták feltérképezni a gyanú alá került személyek körülményeit, személyiségének főbb vonásait. Az őrsparancsnok aláírásával szignózott környezettanulmányokban ténymegállapítások sorjáznak, amelyek következtetésének mélységére talán az X. Y.-ra tett "...politikai beállítottsága jobboldali, ami megállapítható abból is, hogy az őrs járőrének nyíltan azt mondta, hogy ezt hozta a demokrácia, hogy nem lehet levágni olyan sertést, amilyent ő akar." állítás a legszemléletesebb.
Az iratok tanúsága szerint, X. Y. azon védekezése alapján, hogy ő a községi tanács illetékesének tájékoztatása után vágta le a 110 kg-os sertést, december folyamán került a figyelem a község közellátási nyilvántartójára, ki ellen "hivatali visszaélés" gyanúja miatt indítottak nyomozást. Végül is X. Y. gazda ellen "közellátás érdekét veszélyeztető bűntett" miatt indított nyomozást a járásbíróság 1952. május 14-i határozata szüntette meg, azzal a meghagyással, hogy az iratokat X. Y. fegyelmi ügyének elbírálása végett a járási tanács vb elnökének áteszi. Azonban az ügy a járási tanácson további intézkedést nem igényelt, mert Y. Z. munkaviszonya addigra, vélhetően ennek az ügynek következményeként már március 31-én megszűnt.
Befejezésül még feltétlenül szólnom kell az egyedi rendőrök méltányos eljárásáról, kik figyelembe véve, hogy a levágott sertés húsára és zsírjára a X. Y. családjának szüksége volt, ellentétben például a Tanú c. film jelenetével, nem foglalták le azt.
I. Az egyedi rendőrőrs járőrének 1951. november 29-én kelt jelentése a csornai rendőr-főkapitányságnak:
"Eljárás alapja:
Az őrs járőre 1951. november 28-án ... községben teljesített szolgálata alkalmával ellenőrzést tartott annak megállapítására, hogy azok a sertések amikről a vágató gazda vágási engedélyt kért, meghaladják-e a rendeletbe előírt 125 kg súlyt. Az őrs járőre megállapította, hogy X. Y. ... Petőfi utca ... szám alatti lakos azon sertése, amire vágási engedélyt kért, nem haladja meg a rendeletbe előírt súlymennyiséget. Az őrs járőre a nyomozást levezette, melynek során a következőket állapította meg.
Tanúk és szakértők:
M:M 1882. évi október hó 15-én ...en szül. nős, községi tanács hivatalsegédje , apja ..., anyja ..., ... Dózsa György utca ... szám alatti lakos, mint hatósági tanú a helyszínen megjelent és a levágott sertés húsából és zsírjából megállapította, hogy a levágott sertés nem volt több 110 kg-nál. Mást előadni nem tud.
Gyanúsított:
X. Y. 1902. február 1-én ...en szül. nős, földműves, apja: ..., anyja: ..., vagyona 2 1/2 kat. hold saját és 3 hold bérelt föld, 1 tehén, 1 db borjú, gazdasági felszerelés, 1 ház, katona volt, ír, olvas, bemondása szerint bűntetve nem volt, ... Petőfi utca ... szám alatti lakos, kikérdezése során előadta, hogy 1 db hízott sertést 1951. november hó 28-án vágta le. A sertésről vágási engedélyt kért a helybeli tanácstól és a tanács ki is adta a vágási engedélyt. Ő megmondotta a tanácsnál, hogy a levágásra kerülő sertés 110 kg. Előadta nevezett, hogy tudomása volt arról. hogy 125 kg-on aluli sertést levágni nem szabad, azonban ő kénytelen volt levágni, mert kevés takarmánya van a sertések etetésére. Mást előadni nem kíván.
A gyanúsított védekezésének lenyomozása:
Az őrs járőre a nyomozás során megállapította, hogy a gyanúsított levágott 1 drb. sertést, ami 110 kg volt, tehát nem ütötte fel a 80740/1951. XI. I. Belk. M. számú rendeletbe meghatározott 125 kg súlyt. Az őrs járőre a tanú és a gyanúsított egyöntetű meghallgatásával is tisztázta azt a tényt, hogy a levágott sertés nem volt meg a rendeletbe előírt súlyú.
Megjegyzés:
Az őrs járőre a nyomozás során megállapította, hogy a gyanúsítottnak nem volt több hízott sertése, azonban volt olyan sertése, ami ha hízlalásra került volna, meghaladta volna a követelményeknek megfelelő súlyt. Azt is megállapította az őrs járőre, hogy a községi tanács is szabálytalanul járt el, mert a gyanúsított a tanács előtt bevallotta, hogy a levágásra kerülő sertés súlya 110 kg és ennek ellenére a vágási engedélyt kiadta. A levágott sertés húsát és zsírját az őrs járőre őrizetbe nem vette, mert a gyanúsított több hízott sertéssel nem rendelkezik és így a levágott sertés húsára és zsírjára a családjának szüksége van. A gyanúsított azon cselekményével, hogy sertését a fennálló 80 740/1951, XI. I. Belk. M. rendeletbe előírtak ellenére súlyhiánnyal vágta le, megsértette a rendeletet."
II. Az egyedi rendőrőrs őrsparancsnoka által X. Y-ról készített 1951. november 29-én készített környezettanulmánya:
"Egyed, 1951 évi november hó 29-én.
Jelentem, hogy az őrs járőre a gyanúsítottról a környezettanulmányozást lefolytattam és a következőket állapítottam meg.
X. Y. aki született 1902. évi február hó 1-én ...en, nős, foglalkozása földmíves, apja: ..., anyja: ..., katona volt, ír, olvas, bemondása szerint bűntetve nem volt, ...Petőfi utca ... sz. alatti lakos.
Nevezett vagyona 2 1/2 kth. föld mely saját, ezen mennyiségű birtok már megvolt neki a felszabadulás előtt is. Felszabadulás után 3 kth. bérlet földet vett fel. Így nevezett ezen a vagyonon dolgozik illetve gazdálkodik.
Családjához viszonya megfelelő, családjáról a legmesszebbmenőkig gondoskodik. Szomszédjaival jó viszonyban van, segíti őket mindenféle bajukban. Munkáját rendesen végzi, szociális származása középparaszt, politikai beállítottsága jobboldali, ami megállapítható abból is, hogy az őrs járőrének nyíltan azt mondta, hogy ezt hozta a demokrácia, hogy nem lehet levágni olyan sertést, amilyent ő akar. Társadalmi megmozdulásokban részt nem vesz. A szocialista társadalmi rendre vonatkozólag nyíltan megjegyzéseket nem, ellenben feltehető, hogy az ő baráti köreiben tesz. Rendszeresen érintkezik a községben lakó kulákokkal és az osztályidegenekkel. Rossz szokása az, hogy hirtelen természetű, szeret vitatkozni. Felszabadulás előtt és utána sem részesült semmilyen jutalomban, sem kitüntetésben. Gyanúsított politikai beállítottsága a múltban is jobboldali volt, ami megállapítható abból is, hogy nevezett a felszabadulás előtt mindig kulákok talpát nyalta. Felszabadulás előtt pártnak tagja nem volt, felszabadulás után a nemzeti parasztpártnak volt tagja, míg a párt megvolt.
Fasiszta egyesületnek nem volt tagja és jelenleg is párton kívüli.
Internálva vagy rendőri felügyelet alatt nem állott és jelenleg sem áll. Munkahelyén jó véleményt alkotnak a gyanúsítottról.
Gyanúsítottról egyebet megállapítani nem tudtam."
III. Y. Z.-nek a csornai járási rendőrkapitányság által 1952. január 17-én felvett kihallgatási jegyzőkönyvéből:
"Előadom, hogy nevezett X. Y. ...i lakos november 27-én bejött a Tanácsházára és sertésvágási engedélyt kért. Én megkérdeztem, hogy hány kilós a sertés, mert az akkor érvényben lévő rendelet szerint 110 kg súlyon aluli sertést nem lehetett levágni. Az illető azt mondta, hogy 110 kg-os. Én a sertésvágási engedélyre ceruzára ráírtam. A rendelet, hogy csak 125 kg-os sertés lehet levágni, csak ezen idő után jött, amit a községben mindjárt ki is doboltattunk. Megjegyzésnek kívánom azt, hogy ha rendelet időben kijött volna hozzánk a vágási engedélyt 125 kg-on aluli sertésre sem adtam volna ki. Mást előadni nem kívánok."
IV. Egyedi rendőrőrs őrsparancsnokának és egy rendőrőrmesterének Y. Z.-vel kapcsolatos, 1952. január 30-án keltezett környezettanulmánya:
"Y. Z. 1925. évi május hó 14-én ... községben született. Apja: ..., anyja:... Hajadon, ... községi tanács közellátás-nyilvántartója. ... Dózsa György utca ... h. szám alatti lakos. Iskolai végzettsége: 4 középiskola, amit Csornán végzett el. Földmíves leánya, vagyona: 4 kat. hold, havi fizetése 480 Forint, pártnak nem tagja, egyesületnek nem tagja. Gyűlésekre ritkán jár, pártrendezvényekre nem szokott eljárni. Megmozdulásokon részt nem vesz. A munkához való viszonya nem kielégítő, ez abban nyilvánul meg, hogy a tanácsnál dolgozik, és a tanácstól több alakalommal eltávozott engedély nélkül egész napokig. Barátai nincsenek, elzárkózott életet él. Erkölcsi magaviselete megfelelőnek mondható. A község lakossága a magaviseletével nincsen megelégedve, mert nem barátságos magatartást tanúsít a lakossággal szemben.
Szülei pártnak vagy egyesületnek a múltban nem volt tagja, és jelenleg sem. Nevezett bemondása szerint büntetve nem volt, rendőri felügyelet alatt, vagy internálva nem volt. Külföldön nem volt. Külföldön rokonai nincsenek és így levelezést nem folytat. A lakosság csak részben kedveli, mivel magaviselete arra mutat, hogy nem barátságos. Káros szenvedélyei nincsenek. A mai rendszerrel szemben nyílt kijelentést, hogy ez ideig tett volna, nem volt észlelhető."
V. A csornai járásbíróság 1952. évi május 14-én kelt határozata:
"A közellátás érdekét veszélyeztető büntette miatt X. Y. ellen folyamatba tett nyomozást a Bp. 133. §-ának a, pontja alapján megszüntetem. Egyúttal a Y. Z. terheltre vonatkozó fegyelmi vétség elbírálása végett az iratokat a Bp. 88. §. alapján a csornai járási tanács Elnökéhez átteszem.
Megokolás:
Hivatalból azért indult nyomozás X. Y. ...i lakos 5 holdas kisparaszt ellen, mert 1951. évi november hó utolsó napjaiban egy 110 kg-os sertésre kért és kapott vágási engedélyt, s az engedély alapján a sertést le is vágta.
A nyomozás során kihallgatott Y. Z. előadta, hogy X. Y. bejelentette neki a vágási engedély igénylése alkalmával, hogy a sertése 110 súlyú, annak ellenére kiadta a vágási engedélyt, mivel az igénylés időpontjában nem tudta, miszerint csak 125 kg-nál nehezebb sertésre lehet vágási engedélyt kiadni.
Nem róható fel X. Y terheltnek az, hogy a tények való feltárása mellett vágási engedélyt kapott és erre sertést le is vágta, mert az engedély kézhezvételével a Btk. 14. §-ában meghatározott tévedésben volt a vágás jogtalan és törvénysértő voltára vonatkozóan.
Y. Z. súlyos hivatali mulasztást követett el, amikor a már közel 1 esztendő óta hatályban lévő rendelet figyelmen kívül hagyásával olyan sertésre állított ki vágási engedélyt amelyre ilyet kiállítani nem volt szabad.
államügyész"
SL CsJT Titk. 145-30/1952. (Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára (SL) Csornai Járási Tanács VB Titkársága 145-30/1952. számú irat)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt január 04.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/5-6.
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet idén utoljára jelentkezik friss lapszámmal. Az idei utolsó, összevont lapszámunkban megjelent forrásismertetések országunk határain belülre és kívülre kalauzolják az olvasókat. A publikációk foglalkoznak az első világháború után évekig rendezetlenül maradt magyar-osztrák határkérdés utóéletével, a második világháború alatt Magyarország határaitól távol zajlott Don-kanyarbeli harcokkal, a Budapesten, azonban hivatalosan az Egyesült Államok területén tartózkodó Mindszenty József menedékével, valamint a kárpátaljai magyarság identitásának kérdésével.
Az idei harmadik számunkban jelent meg Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára) forrásismertetése, amelyben a szerző a nyugat-magyarországi kérdés rendezésének az utóéletéről mutatott be egy dokumentumot. Az ismertetés időközben kétrészesre bővült: mostani számunkban egy újabb irat kerül bemutatásra, amely a magyar felkelők okozta károk megtérítésének az ügyéhez szolgáltat további információkat.
Egy másik ismertetés folytatása is friss számunkban kapott helyet. Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) Tuba László hadnagy harctéri naplóját adja közre. A második rész a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a Don menti tevékenységét mutatja be 1942. június 28-tól szeptember 12-ig. Az eddig publikálatlan napló a zászlóalj történetének egyedülálló forrása, mivel mindezidáig kevés korabeli kútfő volt ismert a csáktornyai egység doni működésére vonatkozóan.
Mindszenty József bíboros menedékének ügyét Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy sajátos szempontból világítja meg. A szerző az Associated Press korabeli tudósítója, Anthony Pearce cikkei, megnyilvánulásai – illetve a magyar állambiztonságnak adott jelentések – alapján elemzi, hogy az újságíró milyen módon kezelte, adott hírt a budapesti amerikai követségen tartózkodó Mindszenty helyzetéről.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) egy, a kárpátaljai magyarságra vonatkozó sajátos elképzelést, valamint annak utóéletét mutatja be. Balla László az 1970-es évek közepén publikált cikksorozatában fejtette ki álláspontját a „szovjet magyarok” fogalmáról, a „szovjet magyarság” mibenlétéről. Balla elgondolása nem okozott osztatlan sikert, és mint a bemutatott külügyi dokumentumok is bizonyítják: a magyar-szovjet viszonyra is kihatással volt.
Az idei utolsó számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kézirataikat. Köszönjük továbbá a 2024. évben, a korábbi számainkba ismertetéseket küldő szerzőinknek is a bizalmát, amiért megtisztelték szerkesztőségünket írásaikkal. A jövőbe tekintve: az ArchívNet 2025-ben is várja a forrásismertetéseket a 20. század gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténetére vonatkozóan.
Budapest, 2024. december 18.
Miklós Dániel
főszerkesztő