Községi tanácsvezetők bukása az ’50-es években

4 kg zsír, 15 kg sertéshús vagy 30 kg kukorica miatt

A „gyanúsítottnak nem volt több hízott sertése, azonban volt olyan sertése, ami ha hízlalásra került volna, meghaladta volna a követelményeknek megfelelő súlyt. Azt is megállapította az őrs járőre, hogy a községi tanács is szabálytalanul járt el, mert a gyanúsított a tanács előtt bevallotta, hogy a levágásra kerülő sertés súlya 110 kg, és ennek ellenére a vágási engedélyt kiadta. A levágott sertés húsát és zsírját az őrs járőre őrizetbe nem vette, mert a gyanúsított több hízott sertéssel nem rendelkezik, és így a levágott sertés húsára és zsírjára a családjának szüksége van.”

30 kg kukorica

A 30 kg kukorica, illetve két személy érintettsége - a vb elnök és vb titkár - folytán együttesen 60 kg kukorica csak egyik kivizsgálandó pontját képezte az 1956. április 29-én csornai járás egy másik településén elrendelt fegyelmi eljárásnak. Habár a különböző nyilvántartások nem megfelelő vezetésével, szabálytalan kifizetésekkel, végeredményben hűtlen kezeléssel gyanúsított vezetők ellen, a falu egyik felének kibontakozó ellenségességét elsősorban nem az előbbiek, hanem a községi vagyonból fejenként eltulajdonított 30-30 kg kukorica okozta.

Ez bizonyos szempontból érthető, hiszen az anyagszámadás hanyag vezetése, illetve a kifizetési fegyelem megsértése kevésbé látványos momentum, és ha tetten ért is, nem igazán alkalmas arra, hogy híre hasonló gyorsasággal terjedjen egy falu közösségében, mint "az elnök és a titkár feleségestől együtt a tanácsházán kukoricát morzsoltak [...] és azt saját céljaikra fordították" kellő képszerűséggel bíró, és nem kevés pikantériát is tartalmazó bizalmas értesülése.

Az iratokban konkrét utalás nincsen, de könnyen valószínűsíthető, hogy "kukoricamorzsolásról" beszámoló és a Győr-Sopronmegyei Hírlapnak elküldött levél lehetett az, amely a járási hatóságok figyelmét e községre irányította. Viszont a korábbi szorító fegyelem lanyhulását jelzi, hogy '56 áprilisáig már többször felhívták a vb elnök és a titkár figyelmét a nyilvántartások vezetésére, de az '50-es évek elejét idéző retorziók nem történtek. A községi tanácsnál a járási tanács pénzügyi osztálya által április 19-én elvégzett dokumentációs vizsgálat által bevezetőnkben feltárt hiányosságok vezettek a fegyelmi vizsgálat április 29-én történt elrendeléséhez. A május 11-én a vb elnök és a vb titkár visszahívásával végződött fegyelmi vizsgálat határozatának indoklásában foglaltak, illetve a rendelkezésre álló vallomások fényében ebben az ügyben megalapozottabbnak tűnik az ítélet.

A fegyelmi határozatban feltárt visszásságok közül elsősorban a különböző nyilvántartások vezetése körüli hanyagság, és átláthatatlanság - melyek közül a vb elnökhelyettes vizsgálat során tett tanúvallomása szerint a tartalékterület-nyilvántartás körüli tisztázatlanságok adtak a legtöbb okot az aggodalomra, s ezt az egyik vb ülésen szóvá is tette -, és a kifizetések szabálytalansága, illetve a vb titkár részére történt 500 forint kiutalása azok, melyek az utókor ítésze szerint is kifogásolandók. Ellenben inkább a korszak végtelen centralizáltsága, és a községi tanácsok nagyfokú gazdasági önállótlansága tükröződik a vb elnöknek az iskola számára engedélyezett kerékpárvásárlás miatt történt elmarasztalásában. A pénzügyi fegyelmezetlenség abban öltöt testet, hogy az elnök hozzájárult az iskola igazgatójának azon kéréséhez, hogy az iskolai költségvetésnél tatarozásra beállított, de anyaghiány miatt megmaradt pénzből kerékpárt vehessen.

I. A Csornai Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága 1956. április 19-én fegyelmi vizsgálatot kezdeményezett a ...i vb. elnök és a vb. titkár ellen, az alábbi indoklással:

"A Járási Tanács V.B. Pénzügyi Osztálya költségvetési csoportja ...án 1956. április 19.-én dokumentációs vizsgálatot tartott, melynek során megállapította, hogy

1. a községi tanács anyagszámadást nem vezetett, illetve azt hiányosan vezette. Ugyancsak nem vezetett a vagyontárgyakról leltárt sem.

2. a teljesített kiadások megfelelően okmányolva nincsenek, vagy azok a legtöbb esetben hiányosak,

3. a községi tanács gazdálkodása során több esetben szabálytalan kifizetéseket teljesítettek,

4. az állami tartalékterületekről pontos nyilvántartás nincsen vezetve.

5. V.B. elnök elismerte, hogy a község kukoricájából kb. 60 kg kukoricát térítés nélkül titkárral együtt eltulajdonítottak, azt lakásukra szállították.

6. Beigazolást nyert a V.B. elnök vallomásából az is, hogy a község tulajdonát képező fából úgy az elnök, mint a titkár térítés nélkül fát vitt haza.

Mindezek a cselekmények kimerítik a Mt. 112. §. 3. pontjába ütköző fegyelmi vétséget és így a rendelkező rész értelmében kellett határoznom."

II. Részletek az 1956. május 4-én a községi tanács épületében felvett tanúvallomások jegyzőkönyvéből:

"Özv. M.M-né, szül. ... 46 éves, ...i születésű, ...i lakos, érdektelen, a következőket adja elő: Nincs közvetlen tapasztalatom arról, hogy az elnök és a titkár feleségestől együtt a tanácsházán kukoricát morzsoltak volna, és azt saját céljaikra fordították. Ilyen értelmű levelet azonban O.O. helyi pártvezetőségi tag kérésére írtam a Győr-Sopronmegyei Hírlap szerkesztőségének. O.O. mondta nekem, hogy R.R. és S.S. itteni lakosok maguk látták, hogy az elnök és a titkár a tanácsházán morzsolták a kukoricát, és azt maguk használták fel saját céljaikra.

Felolvasott vallomásom jól van felvéve. özv. M.M.-né"

[...]

"Özv. N.N.-né, ...., 49 éves, ...i születésű, ...i lakos, érdektelen, a következőket adja elő: Hallottam a faluban, hogy a vb. elnök tartalékföldön megtermelt kukoricát eladta, hogy kinek, nem tudom, de arra sem emlékszem, hogy nekem ezt ki mondta. Ezzel a hírrel az egész falu tele volt és ez szóbeszéd volt a faluban. A vb. elnök magatartásával kapcsolatosan csak annyi a megjegyezni valóm, hogy véleményem és állítom, hogy a falu többi szegényebb dolgozójának is az a véleménye, hogy a vb. elnök inkább a gazdagabbakat pártolja, azokkal tart baráti viszonyt, különösen a szőlőbirtokosokkal. A szőlőhegy mellett lakom és én magam is többször láttam onnan kijönni. Az elnöknek a szőlőhegyben való tartózkodása több esetben - amint láttam - hivatalos idő alatt is megtörtént. Kérdésre előadom, hogy a községi kezelésben lévő földek kukoricatermésének az eladása nemcsak 1955 évben, hanem az előző években is a község száján mozgó hír volt.

Felolvasott vallomásom jól van felvéve. özv. N.N.-né"

[...]

"P.P. 50 éves, ...i születésű és lakos, földműves, érdektelen, a hozzá intézett kérdésekre az alábbiakat adja elő: Saját magam nem győződtem meg róla, de a faluban szóbeszéd tárgya volt és ott hallottam én is, hogy a vb. elnök és titkár a tanácsház padlásán elhelyezett kukoricából morzsoltak le és azt saját céljaikra használták fel. A végrehajtó-bizottság helyettes elnöke vagyok és így tudomásom van arról, hogy a tanács az apaállatok takarmányozására községi tartalékterületeket használ. Ezeknek nagyobb része kukoricával, kisebb része pedig egyéb szemes, vagy szálastakarmánnyal volt bevetve. A községben több részről felmerült a probléma, hogy a kukoricával nincsen minden rendjén. Ezért én egyszer mint vb. tag is az egyik vb. gyűlésen erre a községben elterjedt mendemondára felkértem az elnököt, hogy ezt az ügyet tisztázni kellene, amire ő azt felelte, hogy ez az ő egyéni dolga, ezért ő felel."

III. Részlet a vb elnöknek a községi tanács vb irodahelyiségében 1956. május 7-én tett vallomásából:

"Özv. M.M.-né vallomásával kapcsolatban előadom, hogy megfelel a valóságnak, miszerint a feleségem a tanácsházán kukoricát morzsolt, de nem a hivatalos helyiségben, hanem a tanács vb. titkárának lakásán annak kukoricájából sertésetetés céljára. Azt, hogy a feleségem a tanácsnál morzsolt volna kukoricát, nem felel meg a valóságnak. Azt a kukoricát, amit a vb. titkárral ketten vittünk haza a tanács kukoricájából, azt vele együtt is morzsoltuk le.

Özv. N.N.-né vallomásával kapcsolatban előadom, hogy nem felel meg a valóságnak, hogy én a tartalékterületen termett kukoricából saját magam hasznára eladtam volna. Azt, hogy a falu szegényebb dolgozóival rossz a viszonyom, tagadom, mert egész munkámat éppen annak szenteltem, hogy kivétel nélkül minden dolgozó ügyét a legjobb tudásom szerint intézzem el. Hogy a szőlőhegybe hiv. idő alatt is többször kijártam, ez természetes, mert kötelességem volt az ellenőrzéseket ott is elvégezni. Véleményem a nevezett vallomásával kapcsolatban az, hogy rosszindulat fűtötte abban, mert mint nem teljesítőnél transzferádált hajtottam végre, mi neki nem tetszett.

P.P. helyettes vb elnök vallomásának azon részével, amelyben azt adja elő, hogy vb. ülésen felkért engem, tisztázzam a tartalékterületek termésének mennyiségét és hovafordítását, nem ismerem el. Ha ilyen kérdést bármelyik vb. tag felém feltett volna, erre egész biztosan reagáltam volna úgy, hogy beszámoltam volna a tartalékterületek terméséről és annak hovafordításáról. A gabona szabad felvásárlásával kapcsolatban az a megjegyzésem, hogy annak kivetését nem vb.-n, hanem egy szűkebb körben tárgyaltuk meg, és amikor már az újságban is megjelent az erről szóló Minisztertanácsi rendelet, szóban értesítettem a vb. tagokat, hogy a tervet hogyan készítettük el. Ezzel kapcsolatban az igaz, hogy vb. ülést nem tartottunk."

IV. A Csornai Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága 1956. május 11-én tárgyalta a vb. elnök és titkár fegyelmi ügyét, és az alábbi határozatot hozta.

"A Végrehajtóbizottság vétkesnek mondja ki X.Y. VB. elnököt és Y. Z. VB. titkárt a Mt. 112 szakaszának 3. pontjában meghatározott fegyelmi vétség elkövetésében és ezért elrendeli, hogy .... község tanácsának VB.-a ezen határozat jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül X.Y. VB. elnököt és Y.Z. VB. titkárt tisztségéből hívja vissza.

A visszahívás az azonnal elbocsájtás következményeivel jár. A visszahívást a tanács legközelebbi ülésén a VB. jelentse be."

A határozat indoklása a következőképpen hangzott:

"A pénzügyi osztály gazdasági csoportja által lefolytatott vizsgálat, valamint a fegyelmi vizsgálat adatait, nevezettek saját beismerő vallomása alapján beigazolást nyert, hogy a rendelkező részben meghatározott fegyelmi vétséget mindketten elkövették azzal, hogy a község vagyonát hűtlenül kezelték, a vagyonvédelem szempontjából nélkülözhetetlen nyilvántartásokat nem vezették és több cselekményükkel megsértették a pénzügyi fegyelmet.

Nevezettek, mint a községi tanács felelős számadói a község vagyonáról leltárt, illetve vagyonszámadást nem vezettek. Nevezettek vallomásából kitűnik, hogy ezek vezetésének szükségességégről tudtak, erre őket több ízben a megyei és a Járási tanács pénzügyi osztálya is felhívta.

[...]

Beigazolást nyert továbbá az a tény is, hogy a VB. elnöke és titkára a község kukoricájából 30-30 kg-ot morzsolt állapotban jogtalanul eltulajdonítottak.

A község tartalékterületeiről pontos kimutatás nincs, de arról sincs, amit maga a községi tanács az apaállatok részére használ.

Anyagszámadás hiányában nem lehetett megállapítani, hogy az 1955-ös esztendőben, bevallásuk szerint 29 kh. kukoricaterületen mennyi volt a termés, de azt sem, hogy ezen kívül még mennyi tartalékterületet használt a község és azon mi termett.

A fentiek kimerítik a községi vagyon hűtlen kezelésében való vétkességet, amiért egyetemlegesen úgy a VB. titkár, mint a VB. elnök felelős.

Beigazolást nyert az a tény is, hogy jogtalan kifizetéseket eszközöltek, noha tudták, hogy ezzel szabálytalanságot követtek el. A községi agronómus részére a szociális alapból 400. Ft. segélyt jutalmaztak, a VB. titkár részére pedig a tanács és a VB. számlájáról 500 Ft. segélyt adtak.

[...]

Igazolást nyert az is, hogy a VB. titkár saját töltőtollát a tanács számlájára javíttatta meg. Továbbá az is, hogy a számadások mellől több esetben hiányoznak a megfelelő okmányok. Mindezek a hibák kimerítik a pénzügyi tervfegyelem megsértését, amiért ugyancsak közösen felelősek."

SL CsJT Titk. 145-13/1956. (Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára (SL) Csornai Járási Tanács VB Titkársága 145-13/1956. számú irat)

Ezen a napon történt március 19.

1906

Adolf Eichmann náci tiszt, SS Obersturmbannführer, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezető tagja (†1962)Tovább

1910

Bartók Béla I. vonósnégyesének premierjeTovább

1944

Hajnali 4 órakor, a Margaréta-terv alapján, német csapatok lépik át Magyarország határát, ellenállás nélkül eljutnak a fővárosba,...Tovább

1944

Magyarország náci megszállásával a fő cél – az ifjúsági mozgalmak számára is – a nemzeti függetlenség visszaszerzése lett. A Diákegység...Tovább

1946

http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő