Első világháború: Német csapatok elfoglalják Antwerpent.Tovább
A Deutsch család hatvani kastélyának sorsa a világháború után
„A kiküldetési rendeletre dr. Cser János min. tanácsos vezetésével eljáró bizottságban a hatvani Deutsch-kastélyt megvizsgáltam abból a szempontból, hogy hadirokkant otthon részére alkalmas-e. Hatvan 17 000 lakosú megyei város, Budapesttől autóval 1 óra alatt érhető el. Jelenleg 6 vonatpár közlekedik Budapest és Hatvan között. Több szempontból kívánatos, hogy a hadirokkantotthonok vidéken, kisebb városokban, Budapestet jól megközelíthető helyen helyeztessenek el, ezért Hatvan megyei város különösen alkalmas arra, hogy ott hadirokkantotthon létesüljön.”
Bevezetés
1945. március 15-én jelent meg az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz juttatásáról. A földművelésügyi miniszternek a végrehajtással kapcsolatos későbbi rendeletei részletesen meghatározták - többek között - a "megváltott" ingatlanok telekkönyvezésének módját (5.600/1945. FM r. 62-67. §), a házhelyek és a közérdekű telkek juttatását (2.400/1945. FM r.) Ez utóbbi rendelet 12. §-a következőket mondta ki: "Az elkobzás vagy megváltás alá kerülő lakóházat, kertet, ill. parkot a földművelésügyi miniszter kijelölheti valamely országos érdekű szociális, művészi, tudományos vagy irodalmi célra". A jogszabály a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, továbbá a Népjóléti Minisztérium hatáskörébe utalta a kastélyok többségét, de különböző társadalmi szerveknek is juttatott.
Így került pl. a tatai Esterházy-kastély a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz, az Országos Sporthivatal olimpiai edzőtábora céljára. A kastély egyik részében a Nemzeti Színház rendezhette szabadtéri előadásait. A fóti Károlyi-kastélyt a Pestvármegyei Evangélikus Egyházmegye általa fenntartott beteg gyermekek otthona részére utalták ki. A Hatvany-Deutsch család hatvani kastélya a Népjóléti Minisztériumhoz került kórház céljára.
A család vagyonát Deutsch Ignác (1803-1873) terménykereskedés alapozta meg. Két fia, József (1824-1903) és Bernát (1826-1893) tovább folytatták munkáját; számos hazai iparvállalat létesítésében vettek részt. A kereskedelem és ipar terén szerzett érdemeik elismeréseként 1879-ben - hatvani előnévvel - magyar nemességet kaptak. Bernát 1880-ban az Osztrák-Magyar Bank budapesti főintézetének igazgatósági tagja lett.
József fia, Sándor (1852-1913) és Bernát fia, József (1858-1913) közreműködése mellett a Deutsch Ignác és Fia cég, amely 1880-ig főleg terménykereskedéssel és kiterjedt birtokaival foglalkozott, elsőrangú kereskedelmi cég lett. Az ő közreműködésükkel létesültek a nagysurányi, hatvani és garamvölgyi cukorgyárak, a losonci és hatvani gőzmalmok, a temesvári serfőző gyártelep. Sándor pénzügyi téren is elismert szakemberré vált, tagja volt a kereskedelmi és iparkamarának, továbbá igazgatósági tagja a pesti hazai takarékpénztárnak.
Sándor és József (valamint József két testvére) 1897-ben engedélyt kapott a Hatvany-Deutsch kettős családi név viselésére, majd 1908-ban elnyerték a bárói rangot is. Utódaik közül Károly, Ferenc és Lajos (1880-1961) 1917-ben a Deutsch név elhagyásával nevüket Hatvanyra változtatták. Sándor és József tagja lett a főrendi háznak is.
A "cukorkirály"-nak is nevezett br. Hatvany család ma is egyike az ország legnagyobb zsidó családjainak - állapította meg joggal Kempelen Béla, A magyar zsidó családokcímen írt, 1937-ben megjelent könyvében.
Az 1930-as évek végén, a '40-es évek elején már számos részvénytársaság tartozott a több ágra szakadt kiterjedt család érdekeltségébe. A Deutsch Ignác és Fia cég hozta létre a Hatvani Növénynemesítű, a Hatvani Cukorgyár Részvénytársaságot, és egyik alapítója volt az Alföldi Cukorgyár Részvénytársaságnak. Az 1930-as évek végén, az 1940-es évek elején mindhárom részvénytársaság igazgatótanácsának tagjai között megtalálhatjuk br. Hatvany Endrét, Bernát egyik unokáját és dr. Hirsch Albertet, József egyik unokájának a férjét.
A család - a gyárak létesítése mellett - földjeit is gyarapította, a 20. század elején már több min 8000 holdnyi földbirtok volt a tulajdonukban. A hatvani cukorgyárnak 2343 hold saját birtoka volt, báró Hatvany Ferencnek és testvérének, Irénnek (dr. Hirsch Albertné) 2278. A család másik ágához tartozó Józsefnek és Sándornak mintegy 3800 holdja volt.
Az utódok közül már nem mindenki kapcsolódott az üzleti élethez. Br. Hatvany Lili, Bernát egyik unokája írónő volt, József egyik unokája, br. Hatvany Lajos pedig író, irodalomtörténész, Ady és Petőfi egyik életrajzírója.
Hatvany Lajos regénytrilógiájában - Zsiga a családban, Zsiga az életben, Zsigmond a kastélyban - egy zsidó család több nemzedékének történetén keresztül szemléletesen mutatja be a "honi ipar megteremtőinek" vagyonosodását, társadalmi felemelkedését. Hőse, Bondy Zsigmond családja százéves történetének elbeszélése során megismerhetjük Simont, aki a 19. század elején először pénzkölcsönzéssel foglalkozott, majd gyapjú-, gabona- és pénzüzletet teremtett. Fia Hermann, a kereskedés kiszélesítése mellett már földbirtokokat vásárolt. A harmadik generációt képviselő Bondy Zsigmond, "aki annyi évtizeden át parancsolt az ország gabonájának és lisztjének", "a Terményhitelbank leghatalmasabb igazgatója", majd házasság révén övé lett a kastély is. Ha a regénybeli Bondy Zsigmond 1945-ben élt volna, - a fent idézett jogszabály értelmében - kastélya államosítását ő sem kerülhette volna el.
A Népjóléti Minisztérium anyagában lévő, 1946-1948 között keletkezett iratok alapján következtethetünk a kastély és a park hajdani szépségére, majd a háborús pusztításokra, megismerhetjük az újjáépítés nehézségeit, és a kastély jövőjével kapcsolatos minisztériumi elképzeléseket. (Az egyes szövegrészek - fölösleges iktatószámok, iktatószámok - elhagyását [...]-jel jelöltük.)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 09.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő