Gróf Apponyi Franciska és a fóti jótékonysági intézmények
„a háborúval járó nehézségeken igyekeztem én a magam kis körében Tanácsadó Irodámmal segíteni és talán nem minden siker nélkül, hisz közel voltam a fótiakhoz és mindegyikük számára nyitva volt az ajtóm." - írja naplójában gróf Károlyi Lászlóné született gróf Apponyi Franciska, aki 1914 őszén megalakította a „Fóth községi segítő és népjóléti bizottságot" és a fóti Tanácsadó Irodát, majd a háború után férjével telepet hozott létre hadirokkantak és hadiözvegyek részére. A grófnő az állami gondoskodást megelőzve karolta fel a rászorultakat, s adott mintát szociális intézmények szervezésére.
A segítő és népjóléti bizottságot Apponyi Franciska a falu intelligenciájából szervezte 1914-ben, s ez a bizottság felügyelte a csecsemőotthont, a szegények segélyezését és támogatását, a népkonyhát, sőt kezdetben a hadisegély-véleményezést is, amire később külön bizottságot alakítottak. A grófnő példás tevékenységet fejtett ki az anya- és csecsemővédelem terén. A hatvan férőhelyes csecsemőotthont a templom melletti apácazárda udvara és az iskola fogadta be. Tavasztól őszig, hajnali négy órától este tíz óráig fogadta be a munkába menő anyák gyermekeit, akiket az otthonban megfürödettek, tiszta ruhát kaptak, és bőséges táplálékban részesültek. Szakképzett ápolónők foglalkoztak velük. Hat hónaptól hároméves korig vették fel a gyerekeket, az ellátásért kinek-kinek a tehetsége szerint kellett fizetnie naponta 20-34 fillért, miközben csak az étkeztetésük fejenként napi 74 fillérbe került. A szegény terhes nők ingyenes orvosi kezelésben részesültek, az uradalmi orvos látta el őket. Az újszülöttek gondozásához beszereztek egy garnitúra csecsemő-kelengyét és egyéb szükséges eszközöket. Két községi bábát alkalmaztak, akik vándorkosarakkal jártak a szülő és gyermekágyas anyákhoz, ellátva őket és csecsemőjüket tiszta, higiénikus kelengyével és holmival.
A szegénygondozás érdekében Apponyi Franciska megszervezte a családlátogatók intézményét. (9. kép) 17 kerületre osztva a községet, 17 családlátogató hölgy hetente látogatott meg tíz-tíz szegény családot, feljegyzést készítettek, s gyűlésen számoltak be
. Franciska két leánya, Fruzsina és Klára is részt vett ebben a munkában. A rászorultság alapján javasoltak természetbeni segélyt, a mindennapi megélhetéshez élelmiszert (tejet, burgonyát, lisztet, stb.), tüzelőanyagot. (Lásd a 7. sz. forrást!) A grófnő és férje a hatalmas fóti parkból közel 11 ezer négyszögöl területet adott ki 76 földnélküli hadbavonult feleségének feles művelésbe. (Lásd a 8. forrást!) A vetőmagot is a grófnő adta. A krumplitermés felét a népkonyha számára kellett beszolgáltatniuk, ahol napi 100 adag ingyen ételt osztottak szét a szegényeknek, a többi termés és a vetemény a megmunkálóé . |
9. kép Családlátogatók gyűlése |
 |
7. sz. forrás Grafikon a szegények és betegek részére kiosztott természetbeni javakról |
 |
8. sz. forrás: Földnélküliek Földje 1915 és 1919 nyarán |
A Tanácsadó Iroda adminisztrálta az összes fóti népjóléti intézmény tevékenységét, kimutatást készített a bevonult katonák és a hadifoglyok hollétéről és ügyeiről, vezette csecsemőotthon törzskönyvét, az orvosi naplót, a szegények élelmezését és segélyezését, a jogi és egyéb tanácsadást. Kartoték-rendszert vezettek, törzslapot állítottak ki mindenkinek, aki az Irodával kapcsolatba került. Üzleti pontossággal adminisztráltak mindent, amint azt a 23-féle könyvvezetés
.Szterényi József államtitkár (1918-tól kereskedelmi miniszter) így értékelte Apponyi Franciska tevékenységét a fóti intézményekről megjelent ismertetésében: „ez tényleg alkalmas követendő példának. Úgynevezett iskolapéldája a teljesen átgondolt, okos koncepciónak és példás végrehajtásnak. Amilyen ebben a teljességében megvalósítva kevés lesz más téren is az országban. Amilyent minden községben kellene megcsinálni. Akkor megszűnnék sok elégületlenség, erkölcsi tőkéjében és számban szaporodnék a falu népe, a jótékonyság pedig szervezve
."Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 20.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő