Megbukik Winston Churchill brit miniszterelnökTovább
A Kulturális Kapcsolatok Intézete
A külfölddel valo kulturális kapcsolatainak ügyével eddig több különböző és állami szerv foglalkozott az e tárgykörben felmerülő feladatokat kellő tervszerűség és egységes rendszer nélkül bonyolították le. Ennek a hiánynak a megszüntetése érdekében tartom szükségesnek a fenti rendelettel életrehívandó Szervezet megszervezését.
A Magyar Dolgozók Pártjának központosító törekvései a külföldi kulturális kapcsolatok építése terén
A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Külügyi Bizottsága a párt hatalomra jutását követően röviddel
a „külfölddel való kulturális kapcsolatok központosításának" kérdését. (Lásd a 3. számú forrást!) „Egy intézményt kell létesíteni a Külügyminisztérium felügyelete alatt." Ez a mondat kulcsfontosságú annak számára, aki meg kívánja érteni, hogy1948-ban miért találták hirtelen annyira fontosnak a külkapcsolatok állami felügyelet alá vonását, állami szervezését, irányítását és ellenőrzését.A VOKSZ elnevezésű szervezetet 1925-ben hozták létre a Szovjetunióban, a külfölddel való tudományos és kulturális kapcsolatok kialakításának és fejlesztésének a szervezet alapszabályában megfogalmazott céljával. A mögöttes cél nyilvánvalóan mindennemű kulturális és tudományos kapcsolat központi állami ellenőrzési lehetőségének megteremtése volt.
A Magyar Dolgozók Pártja Szovjetunióból 1945-ben Magyarországra érkezett vezetői követni kívánták a „bevált" szovjet módszert, és a már sok éve működő példának megfelelően egy intézményben összpontosítani a kulturális külkapcsolatokat. Már az említett, 1948. augusztusi külügyi bizottsági határozatban leszögezték, hogy addig is, amíg az új intézmény terve meg nem valósul, „minden meghívás és kiküldés csak a Külügyminisztériumon keresztül történhetik, a fontosabbak a Minisztertanács beleegyezésével." Már ebben az augusztusi iratban szerepel, hogy a „KKH-t utasítani kell, hogy ki- és beutazási kérdésekben ne intézkedjék a Külügyi Osztály nélkül." Itt fordul elő először az is, hogy „
elvtársnő felhívja a tömegszervezetekben dolgozó felelős elvtársakat, hogy minden tervbe vett utazást és meghívást kötelesek először a Párt Külügyi Osztályának jelenteni."A Magyar Dolgozók Pártja Külügyi Bizottsága 1948. szeptember 30-ai ülésén az Alexits Györgyből, Antal Helénből és Komját Irénből álló bizottság terjesztette elő a
„a külfölddel való kulturális kapcsolatok összpontosítására"Ugyanez a javaslat került aztán 1948. november 11-én az MDP Politikai Bizottsága
. (Lásd a 4. számú forrást!) Ebben a tervezetben az intézmény általános feladatait így foglalják össze: „kiküszöböli a kulturális kapcsolatokban eddig uralkodó anarchiát, és biztosítja azok ellenőrzését." Az intézmény létrehozásának pénzügyi fedezetét az ezzel egyidejűleg megszűnő két minisztériumi osztályra (a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium X. főosztálya és a Külügyminisztérium Kulturális osztálya) eddig fordított költségvetési összegek biztosítják.Az előterjesztés a következőképpen vázolja a Külföldi Kulturális Kapcsolatok Intézete tervezett felépítését:
- az intézmény elnöke egy „reprezentatív személyiség" (az iraton zárójelben: Lukács György)
- az elnököt munkájában az Elnöki Tanács támogatja, amelybe „a tudományos intézmények, a VKM, a KÜM, a Művészeti Tanács, a Gazdasági Főtanács, az Újságíró Szövetség, az MDP Értelmiségi Osztálya, a Magyar-Szovjet Társaság és a művész társadalom képviselői." delegálnak tagokat; „az Elnöki Tanács kezdeményező és tanácsadó szerv."
- az Igazgató az Intézet operatív vezetője, „aki az NDP Külügyi Bizottságának tagja kell, hogy legyen"
- az intézményben titkárság, gazdasági és pénzügyi osztály, valamint könyvtár és szerkesztőség működik
- a KKI-nak három osztálya van:
· kulturális kapcsolatok a Szovjetunióval
· kulturális kapcsolatok a népi demokráciákkal
· kulturális kapcsolatok egyéb országokkal
A három osztály mindegyike foglalkozik saját területének tudományos és oktatási, művészeti és irodalmi ügyeivel, valamint propaganda-munkával, továbbá az osztályok feladata a népközi társaságok (magyar-román, magyar-bolgár) munkájának koordinálása is.
Ez volt tehát a terv - amely ezután több mint fél évet feküdt valakinek az íróasztalán. Ennek okát nyilván abban kell keresnünk, hogy az MDP ebben az időszakban, amikor az államigazgatás és az államélet minden szintjén átvette a hatalmat, ennek megfelelően saját, megbízható embereire cserélte le a vezetőket a legmagasabbtól a legalacsonyabb szintekig, a KKI nem állt
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 26.
Elindul az Apollo–15 holdexpedíció.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő