A Kulturális Kapcsolatok Intézete

A külfölddel valo kulturális kapcsolatainak ügyével eddig több különböző és állami szerv foglalkozott az e tárgykörben felmerülő feladatokat kellő tervszerűség és egységes rendszer nélkül bonyolították le. Ennek a hiánynak a megszüntetése érdekében tartom szükségesnek a fenti rendelettel életrehívandó Szervezet megszervezését.

Az intézmény tevékenysége a Kádár-korban

Amint az intézmény neve is mutatja, a KKI-ban összpontosult a külfölddel fenntartott mindennemű kulturális kapcsolat szervezése. A Művelődési Minisztérium nemzetközi referaturája csak a szocialista országokkal tartott fenn bizonyos kapcsolatokat, a világ összes többi „külföldi" országával a KKI feladata volt a kulturális kapcsolatok építése és ápolása.

Az 1960-as években az intézmény széleskörű kulturális és tudományos kapcsolatok szervezésébe fogott szerte a világon. Az említetteknek megfelelően a KKI szervezte a (nem kormány-szintű) tudományos, kulturális, oktatási, művészeti, stb. delegációk külföldi útjait.

Az 1945 előtt kiépült magyar kulturális intézeti hálózat fennmaradt ugyan a második világháborút követően is, de az intézetek feladat- és hatóköre megváltozott az ötvenes években és a Kádár-korszakban. A kulturális intézetek rendszeres és bőséges jelentéseket küldtek a Kulturális Kapcsolatok Intézetének tevékenységükről, ami egyúttal azt is jelzi, hogy a kulturális információ- és hírszerzés az intézmény kiemelt feladata volt.

Az intézmény szervezte a magyar tudósok, kutatók utazásait a nemzetközi szervezetek rendezvényeire, konferenciákra, magyar kutatók részvételét közös európai, ENSZ-, UNESCO-projektekben. Emellett koordinálta a magyar tudóscsoportok részvételét nemzetközi természettudományos projektekben, más világszervezetek által szervezett, több éven át húzódó nemzetközi kutatásokban.

Magyarország évről-évre megkötött együttműködési munkatervek alapján folytatott közös kutatásokat, és alakított ki együttműködést szocialista és nyugati országokkal. Ennek megfelelően a KKI fontos feladata volt a két- és többoldalú tudományos együttműködési munkatervekkel kapcsolatos tárgyalások szervezésében és lefolytatásában való részvétel, a munkatervek kidolgozása, a szerződések megkötésének elősegítése, a szerződéskötés után pedig a munka koordinálása. A hatvanas évektől megélénkülő kulturális, tudományos kapcsolatok a KKI szervezetén keresztül folytak, amely e feladatkör révén kordában tudta tartani a rendszer politikájától elkanyarodókat.

Mint említettük, a KKI - jellegéből adódóan - hírszerzési feladatokat is ellátott. A közös projektekben részt vevő magyar tudósok nemcsak a KKI-nak írtak jelentéseket, magyar részről a tudósok kiküldése az ipari kémkedés eszköze is volt. Persze, az európai és amerikai szervezetek által felajánlott ösztöndíjak (IREX) ezzel párhuzamosan a Magyarországon folyó kutatások, stratégiai iparágak, stb. feltérképezését is szolgálták. A fejlődő országokba erőművek, stratégiai ipari létesítmények építésére, fejlesztésére kiküldött magyar szakemberek tevékenysége nem utolsó sorban a szovjet befolyási övezet erősítésének kiváló eszköze is volt. A KKI ilyen jellegű tevékenységéből eredő, a levéltári anyagában őrzött dokumentumok természetesen nem engednek betekintést a titkosszolgálati működésbe, a további kereséshez azonban támpontokat kaphatunk.


Ezen a napon történt július 27.

1901

A közsegélyre szoruló hét éven felüli gyermekek gondozásáról szóló 1901:XXI. törvénycikket az uralkodó szentesítette, majd augusztus 10-én...Tovább

1944

A brit és amerikai légierő pusztító bombatámadása a csepeli Weiss Manfréd Művek ellen.Tovább

1944

A zugligeti Szép Ilona villamos kocsiszín melletti a Nagy Béla-féle cukrászdában a detektívekkel folytatott tűzpárbajban életét vesztette...Tovább

1949

Az első sikeres szovjet kísérleti atomrobbantás.Tovább

1955

A szovjet csapatok kivonulnak Ausztriából.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.

 

Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.

 

Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.

 

Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.

 

Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.

 

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. július 23.

Miklós Dániel

főszerkesztő