Franklin D. Roosevelt amerikai elnök, Winston Churchill angol miniszterelnök és Csang Kaj-sek, kínai párt és állami vezető a Kairói...Tovább
A Kulturális Kapcsolatok Intézete
A külfölddel valo kulturális kapcsolatainak ügyével eddig több különböző és állami szerv foglalkozott az e tárgykörben felmerülő feladatokat kellő tervszerűség és egységes rendszer nélkül bonyolították le. Ennek a hiánynak a megszüntetése érdekében tartom szükségesnek a fenti rendelettel életrehívandó Szervezet megszervezését.
A Kultúrkapcsolatok Intézete megalapítása
Az alapítandó intézményről legközelebb 1949. május 2-án, a MDP KV Titkárságának ülésén esett szó. Ekkor Rajk László külügyminiszter előterjesztésében került a Titkárság elé a Népközi Kultúrkapcsolatok Intézete (NÉKI) létrehozásának
. (Lásd az 5. számú forrást!) Határoztak arról is, hogy az Intézet1949. június 1-én kezdje meg működését. A javaslat bevezetőjében az intézmény létrehozásának gyorsaságát azzal indokolták, hogy „Központi politika irányítás híján ez a munka tervszerűtlen és ellenőrizhetetlen." Ez abból fakad, hogy a kulturális külkapcsolatokat három helyen is intézik {Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) X. ügyosztálya, a Külügyminisztérium (KÜM) tájékoztatási osztályán és az MDP Kultúrpolitikai és Külügyi osztályain}, és ez sok esetben szervezetlenséghez vezet.Az új tervezet valamelyes változásokat mutat az egy évvel korábban készülőhöz képest. Az előző tervezetben szereplő három osztályhoz itt további kettő jelent meg: a Tudományos és művészeti osztály, továbbá a tájékoztatási osztály.
A Népközi Kulturális Kapcsolatok Intézete (NÉKI) felépítése a terv szerint:
- Elnök
- Elnöki Tanács
- Igazgató
- Titkárság (ügyvezető titkár, protokoll; négy fordítóval és négy titkárnővel)
- Magyar-szovjet kapcsolatok osztálya
- Egyéb országokkal tartott kapcsolatok osztálya
- Tudományos és művészeti osztály
- Tájékoztatási osztály
- Dokumentációs osztály
- Gazdasági és költségvetési osztály
A Népközi Kulturális Kapcsolatok Intézetéről szóló előterjesztéshez a tervezett személyi és dologi kiadásokról készült kimutatást is csatolták. „A költségeket csak nagyon hozzávetőlegesen tudtuk megállapítani. Valószínű, hogy egy 10 000 000 forintos keret megfelelne a követelményeknek. Ehhez hozzá kell még tenni egy kb. 100 000 $-os valutakeretet a külföldi költségek fedezésére." A tervezett költségvetési kiadásokon kívül a javaslathoz csatoltak egy listát az alkalmazni szándékozott káderekről is.
A végső döntést az intézmény megalakításáról az MDP KV Titkársága 1949. május 30-ai ülésén hozták, (Lásd a 6. számú forrást!) amikor a Titkárság elé került a Minisztertanácsi rendelet tervezete. A rendelet-tervezet szerint az intézmény neve: Kultúrkapcsolatok Intézete. Az intézmény szervezeti felépítéséről és elhelyezéséről a dokumentum nem rendelkezett. Formálisan végül a Minisztertanács fogadta el a KKI megalapítását június 3-ai ülésén. (Lásd a 7. számú forrást!)
A KKI Elnöki Tanácsával kapcsolatban azonban jelentős változások történtek az intézet gondolatának felmerülése és végleges megalapítása között eltelt időben. Az 1949. május 2-ai tervezetben még a következők
: „Az Elnöki Tanácsban helyet foglalnak úgy a tudományos és művészeti élet, mint a Külügyminisztérium, kultuszminisztérium, Tudományos Tanács, MDP kultúrpolitikai és Külügyi Osztálya, Gazdasági Főtanács, stb. küldöttei. Az Elnöki Tanács havonta egyszer ülésezik és az igazgató által felterjesztett elvi kérdésekben hoz döntést."Az Intézet megalapításáról szóló 1949. május 30-ai előterjesztés már egészen másként
: Az Elnöki Tanács véleményező és tanácsadó szerv, 5-15 kinevezett tagból áll, akiket a társadalmi egyesületek és szervezetek vezetőinek, a magyar tudomány, művészet és közélet kiemelkedő képviselői sorából a külügyminiszter nevez ki. Az Intézet elnöksége hivatalból tagja az Elnöki Tanácsnak, az Intézet elnöke egyben az Elnöki Tanács Elnöke is." Láthatóan annyi történt, hogy a két ülés között eltelt időben a különböző társadalmi szervek által delegált, tehát előzetesen nem válogatott tagok helyét kinevezett, kinevezésük előtt alaposan megvizsgált és ellenőrzött tagok léptek.Az intézmény létrehozásával Magyarország összes kulturális külkapcsolata - a legfelső szint kivételével - egyetlen intézményben összpontosult.
Az intézményt a Külügyminisztérium alá rendelték, és az 5.§ értelmében a személyi és dologi kiadások fedezetéről a külügyminiszter költségvetésében gondoskodnak.
A KKI végleges megalapításával párhuzamosan megszüntették a Külföldi Kulturális Kapcsolatok Intézetét.
Néhány hónap múlva ismét foglalkozott a Magyar Dolgozók Pártja Titkársága a Kultúrkapcsolatok
. A Kormány a kulturális kapcsolatok intézésére egy, a Külügyminisztérium alárendelt szervet állított fel. Az alapítás óta eltelt idő bebizonyította, hogy „A nemzetközi kulturális kapcsolatok helyes irányítása azonban csak - az eddigi tapasztalatok szerint - akkor valósítható meg, ha a magyar kultúrpolitikát irányító minisztérium és az említett intézet között a legszorosabb kapcsolat áll fenn." Ezért felügyeleti és költségvetési szempontból a Kultúrkapcsolatok Intézetét a Népművelési Minisztérium alá rendelték, a Külügyminisztérium az intézmény felett továbbra is társfelügyeletet gyakorolt (a kultúrattasékat továbbra is a külügyminiszter nevezte ki, a kultúregyezmények előkészítését a Népművelési Minisztérium, a Külügyminisztérium és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a KKI-val közösen készítette elő).
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 22.
1943
1954
A DISZ KV Intéző Bizottsága rendkívüli ülésen tárgyalta 15 író feljegyzését az ifjúság jövőjéről. A határozat szerint „abból részkérdések...Tovább
1956
Nagy Imre és társai – miután a tárgyaló jugoszláv külügyminiszter-helyettes biztosította őket sértetlenségükről – szovjet katonai...Tovább
1963
Merénylet John Fitzgerald Kennedy, az Egyesült Államok 35. elnöke ellen Dallasban (Texas). A hivatalos verzió szerint Lee Harvey Oswald...Tovább
1975
Elfoglalja a királyi trónt János Károly spanyol király.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő