Dr. Klivényi, a népi demokrácia ellensége

„Dr. Klivényi Lajos vádlott […] együttérzését kifejezésre juttatta abban, hogy [a letartóztatott építésügyi miniszter] Mistéth Endre családja részére két alkalommal a sajátjából élelmiszereket juttatott […] és többek között közölte a népi demokráciát rágalmazó azon hírt, hogy nálunk tömeges deportálások folynak.”

Az ÉM Titkárságának tájékoztatása Klivényi Lajos ügyéről Szíjártó Lajos miniszter részére

Szigorúan titkos!

Minisztériumi Titkárság
0580/M.T.
Tárgy: Klivényi Lajos kérelme.

Feljegyzés
Miniszter elvtárs részére

1./ Dr. Klivényi Lajos állam- és jogtudományi doktorátust szerzett 1935-ben. 1936-1946. októberig igazságügyi vonalon dolgozott, mint fogalmazó, titkár, később mint az Igazságügyminisztérium előadója. Berlinben a Kollégium Hungarikumban 7 és fél hónapot töltött. 1946. októberében az É.M. jogügyi osztályára helyezték, mint osztályvezetőt, majd Mistét[h] Endre letartóztatása után osztályvezető-helyettesi beosztást kapott.

2./ Dr. Klivényi Lajost 1951. augusztus 12-én letartóztatták, majd a bíróság jogerősen 2 évi börtönbüntetésre, 10 évi közügyektől való eltiltásra és vagyonelkobzásra ítélte. A börtönbüntetést kitöltötte. Az 1953. évi 11.tvr. folytán azonban a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól kegyelem folytán mentesült.

Letartóztatásának és elítélésének indoka a következő (az ítéletet szó szerint idézve):

„Dr. Klivényi Lajos vádlott [...] 1946. októberétől az Építésügyi Minisztérium jogügyi osztályán működött mint osztályvezető. E beosztásából azonban Mistét[h] Endre letartóztatásakor leváltották. Mistét[h] Endrével való együttérzését kifejezésre juttatta abban, hogy Mistét[h] családja részére két alkalommal a sajátjából élelmiszereket juttatott.

Dr. Klivényi Lajos vádlott 1946. 1947. években az amerikai követség könyvtárát látogatta, majd 1949-ben és 1950-ben az angol követségre járt rendszeresen. Az angol követségről builetinokat [!] is vitt magával lakására, amelyekből 2 példányt a házkutatás során lakásán megtaláltak. Ugyancsak megtaláltak lakásán egy Hitler képet, valamint nagyobb mennyiségű fasiszta könyvet, amelyekre a beszolgáltatási kötelezettség vonatkozott.

Dr. Klivényi Lajos vádlott az amerikai rádió híreit rendszeresen hallgatta, munkahelyén ezeket a híreket terjesztette, ezáltal a dolgozók között a népi demokrácia ellen izgatott. Így többek között közölte a népi demokráciát rágalmazó azon hírt, hogy nálunk tömeges deportálások folynak."

Fenti cselekményei alapján a bíróság izgatásban mondotta ki bűnösnek és ítélte el.

3./ A beszerzett felvilágosítások szerint dr. Klivényi Lajos jó munkaerő volt, aki hivatali munkáját jól végezte.

Budapest, 1953. november 5.

[aláírás]
Pintér László
a Minisztériumi Titkárság vezetője

[A lap aljára kézzel ráírva: Válaszoljon, hogy jelenleg nem tudunk részére jogtanácsosi helyet biztosítani. A miniszter aláírása.]

Jelzet: MOL XIX-D-3-b 2. doboz 580/1953. sz. iratok. (Magyar Országos Levéltár - Építésügyi Minisztérium - visszaminősített TÜK iratok.) - Dr. Klivényi Lajos ügyében az Építésügyi Minisztérium iratanyagában található iratok.

Ezen a napon történt augusztus 11.

1914

Franciaország hadat üzen az Osztrák–Magyar Monarchiának.Tovább

1920

A Lett Köztársaság függetlenségének elismerése.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők