Azok, akik a cserkészetet a keresztény-nemzeti gondolat szolgálatába akarták állítani, a mielőbbi összefogás érdekében konferenciát hívtak...Tovább
Egy hétvégi affér a Dunakanyarban
„1974. május 05-én 23.30-kor a MOP főügyeletes útján Faludi Ervin, Bp. II. […] sz. alatti lakos bejelentést tett dr. Á. F. ellen. A bejelentő állítása szerint D-ben lévő telkén dr. Á. F. „lezsidózta”, majd tettlegesen bántalmazta, leütötte, minek következtében eszméletét vesztette. A mentők részesí-tették elsősegélyben.”
Dr. Á. F. igazoló jelentése Faludi Ervin feljelentéséről
Igazoló jelentés
Budaházi Gusztáv osztályvezető elvtárs részére
A 4680. sz. főügyeleti jelentésben rögzített bejelentéssel kapcsolatban a hivatkozott „eset"-et az alábbiakban jelentem:
Feleségemmel 1974. V. 4-én (szombaton) reggel mentünk ki D-be, az ott lévő hétvégi házunkba. Szombaton reggel már tapasztaltam, hogy a már pénteki napon kiment Faludi Ervin erősen ittas állapotban van. (Ugyanis a telke majdnem szemben van velünk.)
Szombaton feleségem több alkalommal felment hozzá megnézni, hogy nincs-e esetleg rosszul, nem szükséges-e segítség. (Nevezett az egyik látogatás alkalmával petróleummal locsolta a faház oldalát, és gyufával meg akarta gyújtani, majd betegséget, rosszullétet mutatva, ampullában lévő gyógyszert kőhöz ütve nyitott fel és fogyasztotta el.)
Az említettek következtében nyugtalanok voltunk és ezért volt az, hogy még én is felmentem egy alkalommal szombaton meglátogatni.
Nevezett feleségem főnöke, 1953 novembere óta ismerjük, rendszerint mi visszük ki, vasárnap pedig hozzuk is haza a személygépkocsival.
A szomszédunkban van Gy. D. (Budapest, XIII. [...]) hétvégi háza. Gy. D-né és édesanyja szintén kint tartózkodtak, és megegyeztünk abban, hogy vasárnap 17.00 órakor indulunk Budapestre, és velünk jönnek.
Vasárnap a déli órákban Faludi Ervin lent volt a telkünkön egy pár percre, majd felment a saját telkére. Ekkor látszott rajta, hogy erősen ittas, szinte „bamba"-részeg állapotban van.
A személygépkocsi az országúton volt a kisoroszi HÉV-átkelőnél, mivel az eső miatt a felső út járhatatlan volt. A személygépkocsi a háztól gyalogmenettel mintegy 10-15 perc alatt érhető el.
Feleségem - az indulás előtt - felment Faludihoz, hogy milyen állapotban van, ha elkészült, esetleg őt is bevisszük Budapestre. Én közben elvégeztem a ház bezárását. Gy. elvtársnőék a kapunál vártak engem, majd együtt mentünk a kb. 50 méterre lévő Faludi-telekig. Ott megálltunk, hogy megvárjuk a feleségemet és Faludit, hátha segíteni kell.
Sokat kellett várni - csomagokkal a kézben - és láttam, hogy teljesen felöltözött állapotban többször kijött a szobából és bement a WC-be. Ekkor mondtam Gy. elvtársnőéknek, hogy „nézzék, mászkál mint zsidóban a fájdalom!" (Ezt a szólást én a szülőfalumban hallottam, és így maradt meg bennem.)
Feltehető, hogy ezt a kifejezésemet értette félre.
Feleségem lejött, és azt mondta, hogy menjünk, majd jön az Ervin is. Mi négyen elindultunk.
A személygépkocsihoz érve, a csomagokat betettem a csomagtartóba, és nemsokára megérkezett Faludi Ervin is. Jött felém, én azt gondoltam, hogy a hátizsákját be akarja tenni a csomagtartóba, ezért nyitva hagytam és feléje fordulva vártam, hogy odaérjen.
Mikor kb. 1-1,5 lépésre volt tőlem, botját felemelte és fém részével (fogantyújával) felém súlytott[!]. A jó reflexemnek köszönhetem, hogy a jobb kezemmel időben el tudtam az ütést hárítani. Ezután Faludi átszaladt a túloldalon lévő MÁVAUT megállóba, majd rögtön visszajött a kocsihoz, és kb. az alábbiakat mondta Gy. elvtársnőnek.
„A férje politikai állásfoglalására tekintettel ne szálljanak be ebbe a gépkocsiba, mert ez egy fasiszta, engem lezsidózott, jöjjenek velem a busszal."
Gy-né elvtársnő közölte Faludival, hogy menjen szépen el innen, ők velünk jönnek.
Ezután a feleségem beindította - melegedni - a személygépkocsit és kinyitotta az összes ajtót, azaz a rögzítő gombokat felhúzta. Faludi ekkor a kocsi elejénél volt. Amikor meglátta, hogy az ajtók rögzítése megszűnt, fürgén beült a vezető melletti ülésre, hátizsákjával együtt.
Feleségem kérte, hogy szálljon ki, most már nem visszük el azok után, ahogy bottal rám támadt, azon kívül valótlant állít (azaz, hogy lezsidózta). Ennek ellenére nem szállt ki a kocsiból.
Egy ideig vártam, azután odamentem és kértem, hogy a kocsiból szálljon ki. Ellenállt, ezért ki akartam húzni. Balkézzel megfogta a kormánykereket, és így nem tudtam a kocsiból kihúzni. Ekkor adtam neki két pofont, átmentem a baloldalra, és leállítottam a motort.
A feleségem közel 20 percig kérlelte, hogy menjen ki a kocsiból, mire szót fogadott.
Közben Gy-né elvtársnőékkel én a kocsi végén beszélgettem. A beszélgetés közben Gy-né elvtársnő megjegyezte, hogy készüljön fel arra a jelenetre, hogy ha ki is száll, utána el fogja magát vetni, betegséget, rosszullétet fog színlelni, hogy gondozzuk. Be is következett, mert amikor a kocsiból kiszállt, azonnal elvetette magát. Teátrikusan [!] fetrengett, illetve feküdt a földön.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 28.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő
