Iratok a magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok 1945-1964 közötti történetéhez

„Az elmúlt év őszén került sor hazánk és a Szentszék között okmány aláírására, amely a többi között szabályozza a magyar katolikus püspökök kinevezésének rendjét. Ezzel kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, hogy a realitások felismerése a Vatikán részéről tette elsősorban lehetővé a létrejött megállapodást. Olyan megállapodásról van szó, amely a magyar nép állam szuverenitásának teljes tiszteletben tartásán alapul.”

A magyar-olasz kapcsolatok kronológiája

 

V. Területi Osztály                                                                            Szigorúan titkos!
Olasz referatura                                                                                  Készült: 5 példányban
Réti György s. attaché

Magyar-olasz eseménynapló 1945-65.

1944-46.
Magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele:

Miután az angol-amerikai csapatok 1944 júniusában megszállták Rómát, a magyar kormány kérésére a római svéd követség vette át a magyarok érdekvédelmét Olaszországban. Ugyanakkor a római követség volt katonai attaséja Szabó tábornok, Mussolini személyes jó barátja az olasz diktátor által kikiáltott németbarát Saloi Köztársaság magyar követe lett, Bellago székhellyel. Egész Olaszország felszabadulása után a bellagoi fasiszta követség tagjait internálták és a svédek egész Olaszország területén átvették a magyar érdekképviseletet. /L. a trieszti konzul 1945. augusztus 23-án kelt helyzetjelentését. 65/abc./
Magyarországon az olasz érdekképviseletet ugyancsak a svédek látták el. /L. a svéd követ levelét a magyar KÜM-höz, 65/a-30208/45./

1945. december 26-án moszkvai nagykövetségünk az alábbi táviratot küldte a KÜM-nek: „A moszkvai olasz nagykövet közölte velem, hogy Olaszország hajlandó felvenni a diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal. Kérdés, kell-e fordulni a szovjet kormányhoz, illetve a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz engedélyért, vagy jelenteni. Kinek kell kérni Magyarországnak vagy Olaszországnak, vagy mindkét országnak. Választ kérek." [...]
A KÜM válasza: „Közölje a moszkvai olasz nagykövettel, hogy Olaszország a magyarországi SZEB-hez intézendő jegyzékben fejezze ki szándékát a diplomáciai kapcsolat felvételére vonatkozóan."

1946.

Január 17. Moszkvai nagykövetségünk nyílt távirata: „Az olaszok érdeklődnek az olasz-magyar diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele iránt. Mi az eredmény az ügyben, amit közölhetek velük?"[...]
A KÜM válasza: „A SZEB-től misszió küldésére engedélyt kérünk, kérjen az olasz kormány is."
Január 22. A magyar KÜM orosz nyelvű szóbeli jegyzékben kéri a SZEB-et, hogy a hivatalos magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok felvételéig engedélyezze állandó jellegű hivatalos missziók cseréjét Olaszországgal a kölcsönös érdekvédelem ellátása érdekében.

Március 29. Coppiani követségi tanácsos, a bécsi olasz gazdasági bizottság vezetője közli, hogy az olasz kormány eljárt a négy nagyhatalomnál a Magyarországgal való diplomáciai kapcsolatok érdekében.

Június 17. Szviridov altábornagy, a SZEB elnökhelyettese memorandumban közli Nagy Ferenc miniszterelnökkel, hogy a SZEB hozzájárul ahhoz, hogy Magyarország diplomáciai kapcsolatot létesítsen Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával és az emigráns spanyol kormánnyal. [...]

Július 2. Papp Álmos miniszteri titkár bemutatja megbízólevelét az olasz KÜM-ben. [...]

Szeptember 22. Zoppi követ az olasz KÜM politikai osztályvezetője magához kérette dr. Papp Álmos követségi titkárt, és közölte, hogy olasz részről örömmel üdvözölték a diplomáciai kapcsolatok teljes felvételét. [...]

Október 6. Dr. Papp Álmos ügyvivő bemutatkozó látogatást tett De Gasperi olasz miniszterelnöknél. [...]

November 9. Rónai Sándor külkereskedelmi és szövetkezetügyi miniszter Rómában aláírja a magyar-olasz kereskedelmi és fizetési szerződést. [...]

December 11. A Felsőmagyarországi Nemzeti Felszabadítási Bizottság milánói magyar csoportja dr. Papp Álmos követségi titkárhoz a római követség ideiglenes ügyvivőjéhez intézett emlékiratában javasolja, hogy a milánói magyar konzulátust úgy szervezzék újjá, hogy a milánói demokratikus magyarok is részt vehessenek annak munkájában.

1947.
A teljes mértékű diplomáciai kapcsolatok felújításának éve.
Január 1. A Szabad Népben cikk jelenik meg arról, hogy a római magyar követség tele van fasisztákkal.

Február 27. A budapesti olasz követség ideiglenes ügyvivője szóbeli jegyzékben juttatja el a KÜM-höz az olasz kormány nyilatkozatát az olasz békeszerződés aláírásával kapcsolatban. [...]

Április 21. Kertész István háború utáni első olasz követünk átadja megbízólevelét De Nicola ideiglenes köztársasági elnöknek, április 22-én az olasz rádióban nyilatkozik a magyar-olasz kapcsolatokról. [...]

Április 30-május. Károlyi Mihály volt magyar köztársasági elnök az IPU konferenciáról hazatérőben látogatást tett több vezető olasz államférfinál:
- április 30-án U. Ferracininál az Alkotmányozó Nemzetgyűlés kommunista elnökénél,
- május 2-án Enrico De Nicola ideiglenes köztársasági elnöknél és De Gasperi miniszterelnöknél. [...]

Július 31. Magyar-olasz kulturális vegyes bizottság ülése. Az 1935. évi magyar-olasz kulturális egyezmény felújítása. /Szabad Nép, augusztus 1./

Október 13. Velics László követ átadja megbízólevelét De Nicola ideiglenes köztársasági elnöknek. [...]

A hidegháború évei (1948-1953)
1948.
November: Magyar-olasz árucsere forgalmi tárgyalások Rómában. [...]
November 10. A magyar KÜM szóbeli jegyzékben tiltakozik Sforza olasz külügyminiszternek a békeszerződést megszegő magyar újrafegyverkezésről az olasz parlamentben tett kijelentései miatt. [...]

1949.
Február 9. Scelba belügyminiszter a Mindszenty-perrel kapcsolatban ellenséges kijelentést tesz Magyarországgal szemben az olasz parlamentben. Az olasz baloldali képviselők hevesen tiltakoznak. [...]
Február 11. Kb. 150 főnyi csoport tüntetése a római magyar követség előtt Mindszenty elítélése miatt. [...
Március 20. Az olasz KÜM szóbeli jegyzékben közölte, hogy a milánói magyar konzuli kirendeltség működését a háború után csak ideiglenesen engedélyezték, és április 1-től azt bezártnak tekintik. Válaszul római követségünk március 29-i jegyzékében közölte, hogy tudomásul veszi az ideiglenes jelleggel működő milánói kirendeltség bezárását, de ugyanakkor meg kívánja nyitni ismét a milánói magyar főkonzulátust. Az olasz KÜM csak többszöri sürgetés után 1949. június 20-i szóbeli jegyzékében válaszol utalva a Magyarországon élt olasz fasiszták kiutasítására közölte, hogy: „A magyarországi olasz kolónia nagymértékű megfogyatkozásával megszűnnek az indokok a budapesti olasz konzulátus megnyitásának, és ezzel a milánói magyar konzulátusnak a kölcsönösség alapján történő megnyitásának is, legalábbis addig, amíg az olasz állampolgárok érdekeit károsan érintő jelenlegi állapotok fennmaradnak Magyarországon."
Római követségünk 1949. július 16-án a főkonzulátus engedélyezésének megtagadása miatt erélyes hangú jegyzékben tiltakozott, melyre választ nem kapott. [...]
Május 27. Tolnai Gábor új magyar követ átadja megbízólevelét Einaudi köztársasági elnöknek. [...]
Június 28-29. A jobboldali olasz sajtó vezető helyen közölte, hogy Puskin távozó szovjet nagykövet rálőtt Révai József magyar miniszterre. A baloldali lapok a következő napon megcáfolták a hírt. [...]
Október 12. A KÜM elutasítja az olasz követség szóbeli jegyzék az olasz állampolgároknak nyilvánított személyek javainak kisajátításával kapcsolatban. [...]
Október 24. A KÜM elutasítja az olasz követség szóbeli jegyzékét a magyar hatóságok nem kielégítő magatartásáról, a Szovjetuniónak átadandó magyarországi olasz javak megállapításával kapcsolatban. [...]
November 12. Az olasz Belügyminisztérium utasítására bezárják a római és velencei IBUSZ-kirendeltségeket. November 18-án szóbeli jegyzékben tiltakozunk. [...]

1950.
Március 28. Magyar-olasz vámjegyzőkönyv aláírása Budapesten. (Szabad Nép, március 29.)
Május 11. Távozó követünk, Tolnai Gábor búcsúlátogatást tesz az olasz Külügyminisztériumban Brusanca államtitkárnál. [...]
Szeptember: A milánói OMBT [Olasz-Magyar Baráti Társaság] megalakulása. [...]
Október 18. A KÜM szóbeli jegyzékben utasítja el az olasz követségnek az olasz javak államosítása alól való mentesítésére irányuló kérelmét. [...]
Kálló Iván új magyar követ megérkezése Rómába.

1951.
Június 20. A budapesti olasz követség szóbeli jegyzékben kéri Jászai Magda nevű alkalmazottja Budapestről való kitelepítésének eltörlését. [...]
Július 9. Az olasz Belügyminisztérium körlevélben közli, hogy az új útleveleket nem terjesztik ki a szocialista országokra. [...]
Szeptember 14. Az olasz KÜM szóbeli jegyzékben közli, hogy viszonzásként mozgáskorlátozást vezet be a római magyar követség alkalmazottai részére. [...]
Szeptember: Az olasz Szocialista Párt két vezetője, Pietro Nenni (jelenlegi miniszterelnök-helyettes) és Corona képviselő (jelenlegi turisztikai miniszter) Magyarországon üdült. [...]

1952.
Április: Diplomáciai kapcsolatot létesítünk a San Marinoi Köztársasággal. [...]

1953.
Május 6. Az olaszországi választásokkal kapcsolatban „A vasfüggönyön túl" címmel a szocialista országokat, köztük hazánkat rágalmazó kiállítás nyílik Rómában.
A magyar-olasz kapcsolatok fokozatos javulása (1954-1956. október)

1954.
Január 6. Budapesten aláírják az 1954-ről szóló magyar-olasz árucsere forgalmi megállapodást. (Szabad Nép, január 7.)
Július 19. Giardini olasz követ Piccioni olasz külügyminiszter megbízásából együttérzését fejezte ki a Magyarországot ért nagy árvízkárokkal." [...]

MOL XIX-J-1-k/1964. 4/aa. 6. d. (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium iratai -Adminisztrációs iratok - 4/aa tétel - 6. doboz)

Ezen a napon történt november 21.

1957

Megjelent a kormány 1087/1957. (XI. 21.) számú határozata a Magyar Közlönyben az ifjúság körében végzendő munkáról: Eszerint a „A Kormány...Tovább

1964

Budapesten felavatják az új Erzsébet hidat (tervezője: Sávoly Pál).Tovább

1995

Daytonban megegyezés születik a délszláv háborús felek között a béke feltételeiben, ezek után Bosznia-Hercegovina egységes állam marad, de...Tovább

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő