Norvégia függetlenné válik Svédországtól.Tovább
A magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok felvétele a második világháború után
„Értesítem Követségi Tanácsos Urat, hogy a SZEB hozzájárul ahhoz, hogy Magyarország és Olaszország között a diplomáciai kapcsolat felvétessék.” (távirat, 1946. július 15.) – Az alábbiakban közölt levéltári források 1945 májusa és 1946 októbere között keletkeztek, és a két ország közötti kapcsolatfelvétel fontosabb állomásait mutatják be, egészen a külügyi kapcsolatok követi szintre emeléséig.
Bevezetés
1944 júniusában az angol és az amerikai csapatok megszállták az olasz fővárost. Ennek következtében a magyar kormány kérésére a római svéd követség vette át a magyarok érdekképviseletét Olaszországban, miközben a Magyarországon élő olaszok képviseletét szintén a svédek látták el. A magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok újrafelvételére irányuló törekvések 1945 decemberében az olasz fél kezdeményezésére indultak meg (Nagylaki Endre: Iratok a magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok 1945-1964 közötti történetéhez. Archivnet, 5. évf. 1. sz.). Magyarország a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) jóváhagyása után kezdte meg a kapcsolatfelvételt Olaszországgal. A külügyi feladatokat ebben az időszakban ügyvivők látták el.
Az alábbiakban közölt levéltári források 1945 májusa és 1946 októbere között keletkeztek, és a két ország közötti kapcsolatfelvétel fontosabb állomásait mutatják be, egészen a külügyi kapcsolatok követi szintre emeléséig. Valamennyi itt közölt irat a Magyar Országos Levéltár külügyminisztériumi iratanyagában található. Az első dokumentum, egy jegyzőkönyv, amely egy Magyarországon élő olasz egyetemi tanár, Rodolfo Mosca kezdeményezésére készült a hazánkban tartózkodó olasz állampolgárok érdekképviseletének ügyében. A jegyzőkönyvből kiderül, kik és miként látták el ezt a feladatot.
Rodolfo Mosca 1905. február 21-én született az olaszországi Castelboglionéban. Jogból és politikai tudományokból szerzett diplomát. 1929 és 1936 között a páviai egyetemen megbízott előadóként dolgozott, majd 1936 és 1951 között a budapesti egyetem filozófia tanszékén olasz kultúrtörténetet, 1952-től a firenzei egyetemen történelmet és politikatudományokat tanított. 1957-től a baltimore-i John Hoppkins Egyetem bolognai intézetében dolgozott. Három magyar vonatkozású tudományos mű szerzője.
A második és a harmadik dokumentum egy-egy távirat, amelyek arról tanúskodnak, hogy a SZEB hozzájárult az olasz-magyar diplomáciai kapcsolatok újrafelvételéhez. A továbbiakban egy, a magyar külügyminiszternek címzett levél olvasható, amelyben közlik, hogy a budapesti olasz misszió mikor indul Magyarországra. A misszió jelentőségét az adta, hogy később átalakult követséggé. Az utolsó forrás egy minisztériumi feljegyzés a budapesti olasz és a római magyar követség megalakulásáról, amellyel a két ország között helyreállt a teljes körű diplomáciai kapcsolat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 26.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő