Osztályharc – bélyegharc – diplomácia

„A Magyar Kormány megütközéssel értesült arról, hogy Görögországban az előzetes magyar diplomácia lépések ellenére, magyar bíróság által hazaárulásért elítélt és kivégzett magyar állampolgár, Nagy Imre képével ellátott bélyegsorozatot jelentettek meg. Ez arra mutat, hogy egyes görög kormánytényezők sajnálatos módon nem veszik figyelembe a két nép őszinte barátságát és a két nép között az utóbbi években fejlődésnek indult politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat. A Görög Kormány e lépése megzavarhatja az eddig jól fejlődő államközi kapcsolatainkat.”

Források

Köszönet

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG
KÜLÜGYMINISZTÉRIUMA

A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma tiszteletét fejezi ki a Görög Királyság Budapesti Követségének és az alábbiakat hozza tudomására:

Az utóbbi napokban a görög sajtóban olyan hírek láttak napvilágot, hogy

a német fasizmussal szembeni ellenállási mozgalom kiemelkedő görög egyéniségének arcképével a Szovjetunióban postai bélyeget bocsátanak ki, s a Görög Kormány a bélyegek megjelenése elleni tiltakozásul és egyben ellenintézkedésként postai bélyeget fog mejelentetni Nagy Imre az 1956. évi magyar ellenforradalom egyik volt és időközben kivégzett vezetője emlékére.

A Magyar Népköztársaság athéni követe felkereste Pericles D. Skeferis urat, a Görög Királyság Külügyminisztériumának állandó államtitkárát, hogy tőle hivatalos véleményt kapjon a hír valódiságára vonatkozóan. Skeferis úr a sajtóhíreket megerősítette, s egyúttal kijelentette követünknek, hogy a bélyegek megjelentetése nem jelent a Magyar Népköztársaság ellen irányuló barátságtalan magatartást.

A Magyar Kormány- tekintettel a két ország közötti kölcsönös megbecsülésre- különös figyelemmel vizsgálta meg Skeferis úr kijelentését, s ennek alapján úgy döntött, hogy azt kizárólag a Magyar Kormány elleni barátságtalan megnyilatkozásának tekinti.

E vélemény kialakításakor a Magyar Kormány mindenekelőtt arra volt figyelemmel, hogy a Görög Kormány a nemzetközi kapcsolatok gyakorlatában teljességgel szokatlan és eléggé el nem ítélhető módon más országgal fennálló nézeteltéréseiből kifolyólag a Magyar Népköztársasággal szemben kíván szankciókkal élni, s nem tudni mi okból, olyan nézeteltérésbe vonja be a Magyar Kormányt, melyhez ezideig semmi köze nem volt. A nemzetközi kapcsolatok történetének számos tapasztalata nyilvánvalóvá teszi, hogy az egyes országok közötti vitás kérdések más országokra történő kiterjesztésének ilyen módja mérgezi a nemzetközi együttmuködés légkörét, s nem segíti elő a nemzetközi helyzet enyhülését, melynek szaporodó jeleit az egész világ békeszerető népei örömmel és megelégedéssel támogatják.

A Magyar Kormány fel kívánja hívni továbbá a Görög Kormány figyelmét, hogy az általa kinyomtatásra szánt postabélyegen szereplő Nagy Imrét törvényes magyar bíróság, törvényes bírósági eljárás lefolytatása eredményeként hatályos magyar jogszabályok alapján hazaárulásért és az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezésére és vezetése miatt ítélte halálra. Nyilvánvaló, hogy minden olyan megnyilatkozás, amely az ismert tények ellenére Nagy Imre személyét bármely formában nyilvánosan népszerusíti, sérti a Magyar Népköztársaság szuverenitását, s a magyar belügyekbe való illetéktelen beavatkozással egyenlő.

A Magyar Kormány a két ország közötti eddigi normális kapcsolatokra alapozva, valamint Skeferis úr azon kijelentéseiből kiindulva, hogy Nagy Imre arcmását ábrázoló bélyegek megjelenése nem kíván bartátságtalan lépés lenni Magyarország iránt, nem feltételezi, hogy a Görög Kormány a bélyegek kiadásával a Magyar Népköztársaságot sértő szándék vezérelte.

A Magyar Kormány erősen reméli, hogy a lépés megtételét téves vagy a helyzet nem eléggé körültekintő vizsgálatának eredményei sugallta, s elvárja, hogy a Görög Kormány jó szándéka bizonyítékaként intézkedéseket tesz a Nagy Imrét ábrázoló postai bélyegek kiadásának megakadályozása érdekében.

GÖRÖG KIRÁLYSÁG KÖVETSÉGÉNEK

Budapest

Budapest, 1969. november 18.

MOL XIX-J-1-j-Görögo.-006650/1959. (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok 006650/1959.)

Ezen a napon történt május 25.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Nemzetközi kapcsolatok a 20. század második felében

Sokan és joggal vélik úgy, hogy a 20. századi magyar politikai gondolkodás egyik fő jellemzője a kellő nemzetközi kitekintés, a külpolitikai horizont hiánya volt. Ez nagyrészt abból adódott, hogy Magyarország évszázadokon át nem volt független állam, így önálló külpolitikával sem rendelkezett. Függetlenségét ténylegesen 1918 végén, az Osztrák‒Magyar Monarchia szétesésének pillanataiban nyerte el, jogilag pedig paradox módon az ország területét megcsonkító trianoni békeszerződés állította vissza. A két világháború közötti időszakban nem csak a politika iránt érdeklő „átlagemberek”, de nemegyszer maguk a döntéshozók sem látták át teljes egészében a nemzetközi összefüggéseket, vagy pedig ideológiai megfontolásokból figyelmen kívül hagyták azokat. Ez gyakran hibás, átgondolatlan és káros döntéseket eredményezett, ‒ elég, ha csak a Szovjetunió elleni elhamarkodott hadba lépésre gondolunk. A második világháborút követően Magyarország ismét elvesztette függetlenségét, és közel 45 évig az ún. keleti blokk többi országával együtt a Szovjetunió csatlósa volt. Önálló külpolitikáról vagy külpolitikai gondolkodásról ‒ főleg az 1950-es években ‒ nem, vagy csak alig lehetett szó.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája: „Nemzetközi kapcsolatok a 20. század második felében”. Elsődleges célunk az, hogy a magunk szerény eszközeivel hozzájáruljunk a nemzetközi kapcsolatok 20. századi történetének jobb megismeréséhez, ezzel is segítve olvasóink jobb eligazodását a mai kusza külpolitikai viszonyok között. Kiss András az amerikai–iráni kapcsolatokat helyezi történelmi távlatba, Wencz Balázs Kádár János és a keletnémet kommunista vezér, Erich Honecker 1977. márciusi tárgyalásait ismerteti, míg Garadnai Zoltán azt mutatja be, miként látták Magyarországot az 1980-as évek elején francia szemmel. Seres Attila két fiatal magyarországi görög emigráns 1956-os kalandos sorsát eleveníti fel, Kántás Balázs pedig az 1920-as évek elejére kalauzol vissza bennünket, és egy „magyar sörpuccs” tervének történetéről ír.

Budapest, 2020. április 17.

A szerkesztők