Az Ír Köztársaság deklarálja az Brit Nemzetközösségből való kilépését.Tovább
Osztályharc – bélyegharc – diplomácia
„A Magyar Kormány megütközéssel értesült arról, hogy Görögországban az előzetes magyar diplomácia lépések ellenére, magyar bíróság által hazaárulásért elítélt és kivégzett magyar állampolgár, Nagy Imre képével ellátott bélyegsorozatot jelentettek meg. Ez arra mutat, hogy egyes görög kormánytényezők sajnálatos módon nem veszik figyelembe a két nép őszinte barátságát és a két nép között az utóbbi években fejlődésnek indult politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat. A Görög Kormány e lépése megzavarhatja az eddig jól fejlődő államközi kapcsolatainkat.”
Források
Köszönet
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG
KÜLÜGYMINISZTÉRIUMA
A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma tiszteletét fejezi ki a Görög Királyság Budapesti Követségének és az alábbiakat hozza tudomására:
Az utóbbi napokban a görög sajtóban olyan hírek láttak napvilágot, hogy
a német fasizmussal szembeni ellenállási mozgalom kiemelkedő görög egyéniségének arcképével a Szovjetunióban postai bélyeget bocsátanak ki, s a Görög Kormány a bélyegek megjelenése elleni tiltakozásul és egyben ellenintézkedésként postai bélyeget fog mejelentetni Nagy Imre az 1956. évi magyar ellenforradalom egyik volt és időközben kivégzett vezetője emlékére.A Magyar Népköztársaság athéni követe felkereste Pericles D. Skeferis urat, a Görög Királyság Külügyminisztériumának állandó államtitkárát, hogy tőle hivatalos véleményt kapjon a hír valódiságára vonatkozóan. Skeferis úr a sajtóhíreket megerősítette, s egyúttal kijelentette követünknek, hogy a bélyegek megjelentetése nem jelent a Magyar Népköztársaság ellen irányuló barátságtalan magatartást.
A Magyar Kormány- tekintettel a két ország közötti kölcsönös megbecsülésre- különös figyelemmel vizsgálta meg Skeferis úr kijelentését, s ennek alapján úgy döntött, hogy azt kizárólag a Magyar Kormány elleni barátságtalan megnyilatkozásának tekinti.
E vélemény kialakításakor a Magyar Kormány mindenekelőtt arra volt figyelemmel, hogy a Görög Kormány a nemzetközi kapcsolatok gyakorlatában teljességgel szokatlan és eléggé el nem ítélhető módon más országgal fennálló nézeteltéréseiből kifolyólag a Magyar Népköztársasággal szemben kíván szankciókkal élni, s nem tudni mi okból, olyan nézeteltérésbe vonja be a Magyar Kormányt, melyhez ezideig semmi köze nem volt. A nemzetközi kapcsolatok történetének számos tapasztalata nyilvánvalóvá teszi, hogy az egyes országok közötti vitás kérdések más országokra történő kiterjesztésének ilyen módja mérgezi a nemzetközi együttmuködés légkörét, s nem segíti elő a nemzetközi helyzet enyhülését, melynek szaporodó jeleit az egész világ békeszerető népei örömmel és megelégedéssel támogatják.
A Magyar Kormány fel kívánja hívni továbbá a Görög Kormány figyelmét, hogy az általa kinyomtatásra szánt postabélyegen szereplő Nagy Imrét törvényes magyar bíróság, törvényes bírósági eljárás lefolytatása eredményeként hatályos magyar jogszabályok alapján hazaárulásért és az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezésére és vezetése miatt ítélte halálra. Nyilvánvaló, hogy minden olyan megnyilatkozás, amely az ismert tények ellenére Nagy Imre személyét bármely formában nyilvánosan népszerusíti, sérti a Magyar Népköztársaság szuverenitását, s a magyar belügyekbe való illetéktelen beavatkozással egyenlő.
A Magyar Kormány a két ország közötti eddigi normális kapcsolatokra alapozva, valamint Skeferis úr azon kijelentéseiből kiindulva, hogy Nagy Imre arcmását ábrázoló bélyegek megjelenése nem kíván bartátságtalan lépés lenni Magyarország iránt, nem feltételezi, hogy a Görög Kormány a bélyegek kiadásával a Magyar Népköztársaságot sértő szándék vezérelte.
A Magyar Kormány erősen reméli, hogy a lépés megtételét téves vagy a helyzet nem eléggé körültekintő vizsgálatának eredményei sugallta, s elvárja, hogy a Görög Kormány jó szándéka bizonyítékaként intézkedéseket tesz a Nagy Imrét ábrázoló postai bélyegek kiadásának megakadályozása érdekében.
GÖRÖG KIRÁLYSÁG KÖVETSÉGÉNEK
Budapest
Budapest, 1969. november 18.
MOL XIX-J-1-j-Görögo.-006650/1959. (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok 006650/1959.)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 18.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő