Osztályharc – bélyegharc – diplomácia

„A Magyar Kormány megütközéssel értesült arról, hogy Görögországban az előzetes magyar diplomácia lépések ellenére, magyar bíróság által hazaárulásért elítélt és kivégzett magyar állampolgár, Nagy Imre képével ellátott bélyegsorozatot jelentettek meg. Ez arra mutat, hogy egyes görög kormánytényezők sajnálatos módon nem veszik figyelembe a két nép őszinte barátságát és a két nép között az utóbbi években fejlődésnek indult politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat. A Görög Kormány e lépése megzavarhatja az eddig jól fejlődő államközi kapcsolatainkat.”

Bevezetés

1946 és 1949 között polgárháború dúlt Görögországban, amelyben a jobboldali erők az angol kormány, majd később, 1947-től kezdve az Egyesült Államok támogatását élvezték. A polgárháború a jobboldali erők győzelmével és a királyság megszilárdulásával végződött. Görögországot, a polgárháborút követően, jelentős számú baloldali érzelmű állampolgár hagyta el, többségüket a szocialista országok fogadták be.

1959 őszén az athéni magyar követségről jelentés érkezett a magyar Külügyminisztérium Politikai Osztályára, mely a görög a sajtóból származó információként ismertette egy Nagy Imrét ábrázoló bélyeg kiadásának tervét.

Miután a görög antifasisztának, Manolisz Glezosznak az arcképével a Szovjetunióban postabélyeget bocsátottak ki, a görög kormány a Szovjetunió ezen akcióját a belügyeibe való beavatkozásnak tekintette, és a Magyar Népköztársaságot is érintő ellenintézkedésről döntött. A görög kormány a bélyegek megjelentetése elleni tiltakozásul és egyben ellenintézkedésként, az 1958 június 16-án kivégzett Nagy Imre arcképével postabélyegek megjelentetését vette tervbe. Az athéni magyar követ érdeklődésére a Görög Királyság Külügyminisztériumának államtitkára megerősítette a sajtóhíreket, egyben a szokásos külügyi gyakorlatnak megfelelően kifejezte, hogy a bélyegek kiadását országa nem a Magyar Népköztársaság elleni barátságtalan lépésnek szánja.

A magyar kormány érvei szerint "minden olyan megnyilatkozás, amely az ismert tények ellenére Nagy Imre személyét bármely formában nyilvánosan népszerűsíti, sérti a Magyar Népköztársaság szuverenitását és a magyar belügyekbe való beavatkozással egyenlő." Itt a Külügyminisztérium jegyzéke a magyar forradalomról és Nagy Imre szerepéről készült - a Magyar Kormány hivatalos álláspontját tükröző - Fehér Könyvre utalt.

A jegyzékben a Kormány hangot adott azon feltételezésének, hogy a görög kormányt a bélyegek kiadásával Magyar Népköztársaságot sértő szándék nem vezérelte, a lépést tévedés vagy körülmények nem körül tekintő vizsgálata sugallta, egyben kifejezi a magyar Kormány azon elvárását, hogy a görög kormány jó szándéka bizonyítékaként intézkedéseként tesz a Nagy Imrét ábrázoló bélyegek kiadásának megakadályozása érdekében.

A Magyar Külügyminisztérium, miután sikertelennek bizonyultak a megjelenés megakadályozását célzó diplomáciai manőverei, kidolgozta a Nagy Imre bélyegek görögországi megjelenését követő ellenlépéseket tiltakozásuk kinyilvánítására, amelyeken keresztül a görög kormányra igyekezett nyomást gyakorolni.

1959. december 9-én az athéni magyar követ felkereste Himariost a görög Külügyminisztérium főosztályvezetőjét és a magyar kormány nevében, szóban tiltakozott a görög kormány barátságtalan magatartása miatt. Himarios kijelentette, hogy a görög kormány azért adta ki a Nagy Imrét ábrázoló bélyeget, mert Nagyot a szovjet csapatok tartóztatták le. Az athéni követ válasza szerint a lényeg az, hogy Nagy Imre magyar állampolgár volt, ezért a görög lépés egyértelműen barátságtalan lépésnek minősül.

Magyarország athéni követének látogatását követően olyan hírek jelentek meg a görög sajtóban, hogy a görög posta nyomdahiba miatt (Nagy helyett Naghi-t írtak) visszavonja a bélyegeket a forgalomból. Ez azonban nem történt meg. A görög posta közölte, hogy a bélyegek továbbra is forgalomban maradnak, mert ha, kivonnák a forgalomból, teret nyerne a különleges és korlátozott számban forgalomban lévő bélyegek esetében ismert spekuláció, ami- szól a nyilatkozat: kárt okozna a bélyeggyűjtőknek.

Az athéni magyar követség a görög sajtónak adott sajtónyilatkozatában fejezte ki tiltakozását. A magyar kormány megütközéssel vette tudomásul, hogy az előzetes diplomáciai lépések ellenére, a Nagy Imre arcképét ábrázoló bélyegsorozat megjelent.
Kifejtette, hogy a "magyar kormány semmiféle okot nem szolgáltatott a görög kormány e barátságtalan magatarására", amely nem vette figyelembe a "két nép évszázados, őszinte barátságát". A sajtókonferencián az athéni magyar követ közölte, hogy a magyar posta minden Nagy Imre bélyeggel ellátott küldeményt visszaküld a feladónak.

A Külügyminisztérium levelezése lehetséges ellenlépésként tartalmazta még:

  • MTI közlemény kiadását a nemzetközi sajtó részére.
  • A magyar sajtóban elhelyezendő 2-3 rövid kommentár a bélyegekkel kapcsolatban, illetve bírálva a görög kül- és belpolitikát, és említve meg a görög politikai foglyok helyzetét.
  • A görög külpolitika bírálata a Magyar Rádió görög nyelvű adásaiban.
  • Kilátásba helyeztek egy gyűjtést a görög politikai foglyok részére.

A budapesti ideiglenes görög ügyvivő 1959. december 9-én látogatást tett a Külügyminisztérium Politikai Osztályának osztályvezetőjénél. A görög ügyvivő hangsúlyozta, hogy a bélyegek kibocsátása nem a magyar kormány ellen irányult, hanem a Szovjetunió elleni megtorló lépés, az ott kibocsátott Manolisz Glezosz bélyegek miatt. A magyar kormány álláspontjaként a megbeszélésen a magyar fél megfogalmazta, hogy a bélyegek kiadását egy magyarellenes kamp&a acute;ny részének tekintik, és hivatkozott arra, hogy a bélyegek kibocsátása után közvetlenül, nagy mennyiségű ilyen bélyeggel ellátott levél érkezett a Külügyminisztérium címére. Utalt arra, hogy Görögország az ENSZ legutóbbi ülésszakán a magyar kérdésben Magyarország ellen szavazott, noha az előző szavazáson a kérdésben tartózkodott a szavazástól. Szóba került Kanelopulos görög miniszterelnök azon állítása, miszerint több európai népi demokratikus országban iskolákon képzik ki az ott élő görögöket egy görögországi új akció érdekében. A görög belügyminisztérium adatai szerint Magyarországon két ilyen iskola működött, az elmondottakat a magyar fél cáfolta.

1959. decemberében, a kiadást követő héten, a Külügyminisztériumba rendelték a budapesti csehszlovák, lengyel és NDK nagykövetségek képviselőit felkérték, hogy közvetítsék kormányuk felé a magyar kérést, miszerint a Nagy Imre arcképével ellátott bélyeggel érkezett postai küldeményeket küldjék vissza a feladónak.

A külügyi ügyirat véget ér ennél a pontnál. A nemzetközi bélyeg-katalógusok közlése szerint a bélyegek forgalomból való kivonása, a bérmentesítésre való alkalmatlanná nyilvánítással 1959. december 17-i dátummal megtörtént. Szintén a katalógus-adatokból állapítható meg a bélyeg értéke alapján, hogy nem történt meg a bélyegek visszagyűjtése, hiszen a bélyegek jelenleg is viszonylag csekély: 2,5 DM értéket képviselnek. Futott levélen viszont, tehát a postai forgalomba került példányok 150 DM-et érnek. Az ilyen típusú eltérés a második világháborút követő bélyegeknél ritka, mértéke pedig ezen belül is kiugró. Így megalapozottan gondolhatjuk, hogy a kormány nyilván a diplomáciai ellenkezés hatására, érvényt is szerzett intézkedésének.

Bélyeg adatai: a görög posta 1959. december 8-án bocsátotta ki a Nagy Imrét ábrázoló két értékből álló bélyegsort. A bélyegpár két értéket tartalmaz, 4,5 drachma és 6 drachma. Színei narancsbarna, fekete-barna, illetve ibolyakék, világoskék, fekete.

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő