Osztályharc – bélyegharc – diplomácia

„A Magyar Kormány megütközéssel értesült arról, hogy Görögországban az előzetes magyar diplomácia lépések ellenére, magyar bíróság által hazaárulásért elítélt és kivégzett magyar állampolgár, Nagy Imre képével ellátott bélyegsorozatot jelentettek meg. Ez arra mutat, hogy egyes görög kormánytényezők sajnálatos módon nem veszik figyelembe a két nép őszinte barátságát és a két nép között az utóbbi években fejlődésnek indult politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat. A Görög Kormány e lépése megzavarhatja az eddig jól fejlődő államközi kapcsolatainkat.”

Nagy Imrét ábrázoló bélyeg forgalomba hozatala

Magyar Népköztársaság Követsége

212/1959. szig. titk.
készült 3 pld.-ban
2 pld. Központnak
1 pld. Köv. archiv

SZIGORÚAN TITKOS!
Athén, 1959. december 17.

Tárgy: Nagy Imrét ábrázoló bélyeg forgalomba hozatala
Mell.: 2 bélyeg
Előadó: Gárdos L.

A görög posta december 8-án kibocsátotta a Nagy Imrét ábrázoló 2 értékből álló bélyegsort /mellékelten felterjeszettem/.

December 9-én másutas rendelet alapján felkeresetem Himariost a görög Külügyminisztérium főosztályvezetőjét és a magyar kormány nevében tiltakoztam a görög kormány barátságtalan magatartása miatt. Himarios a már előzőleg ismert görög állásponthoz hasonlóan azt igyekezett bizonygatni, hogy ez az akció nem ellenünk irányul, ők velünk továbbra is kívánják a kapcsolatok fejlesztését és ezt a bélyeget a Szovjetunióban kiadott Glezosz bélyeg retorziójaként adták ki. Válaszomban kihangsúlyoztam, hogy ez az érvelésük abszolút logikátlan és elfogadhatatlan, Nagy Imre magyar állampolgár volt, akit a magyar bíróság a magyar nép ellen elkövetett buneiért ítélt el, ezért egy őt ábrázoló bélyegsor kiadása mindenképpen barátságtalan lépés Magyarországgal szemben. Himarios ezután kijelentette, hogy ők azért adtak ki Nagy Imrét ábrázoló bélyeget, mert Nagyot a szovjet csapatok tartóztatták le. Azt válaszoltam, hogy összekeveri a dolgokat, mert ez a kérdés nem tartozik a tárgyhoz. a magyarországi ellenforradalomról és Nagy Imre szerepéről a magyar kormány Fehér Könyvet adott ki, amelyet annakidején részükre is megküldtünk. Ebből világos tájékoztatást nyerhetnek ebben a kérdésben is. Leszögeztem, hogy a szovjet csapatok a törvénye magyar kormány kérésére segítettek a magyar népnek az ellenforradalom leverésében. Ez Magyarország belügye. Különben is a lényeg az, hogy ők egy magyar állampolgárt ábrázoló bélyeget adtak ki, amely lépést egyértelmuen irányunkban tanúsított barátságtalan magatartásnak tekintjük.

Ezt követően Himarios kénytelen volt visszakozni és kijelentette, reméli a bélyegek nem sokáig maradnak forgalomban és ez az ügy nem fog rontani a kapcsolatainkon. Erre megjegyeztem, - és ezzel a látogatás be is fejeződött- hogy talán azt gondolja, hogy ez elősegíti kapcsolataink továbbfejlesztését, amire ő a beszélgetés során célzott/ azaz, hogy a maguk részéről továbbra is kívánják a kapcsolatok fejlesztését/.

Látogatásomat követő másnap olyan hírek jelentek meg a sajtóban, hogy a görög posta nyomdahiba miatt / Nagy helyett Naghi-t írtak/ visszavonja a forgalomból a bélygeket. Ez azonban nem történt meg. A posta közölte, hogy a bélyegek továbbra is forgalomban maradnak, mert ha kivonnák a forgalomból, teret nyerne a spekuláció és ezzel kárt okoznának a bélyeggyujtőknek. Természetesen ez a magyarázat kissé sántít, az igazi ok feltehetően az, hogy mindenképpen forgalomba akarják tartani egy bizonyos ideig a bélyeget, azzal sem törődve, hogy hibásan nyomták.

Ráth Károly
követ

MOL XIX-J-1-j-Görögo.-006650/6/1959. (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok 006650/6/1959.)

Ezen a napon történt május 25.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Nemzetközi kapcsolatok a 20. század második felében

Sokan és joggal vélik úgy, hogy a 20. századi magyar politikai gondolkodás egyik fő jellemzője a kellő nemzetközi kitekintés, a külpolitikai horizont hiánya volt. Ez nagyrészt abból adódott, hogy Magyarország évszázadokon át nem volt független állam, így önálló külpolitikával sem rendelkezett. Függetlenségét ténylegesen 1918 végén, az Osztrák‒Magyar Monarchia szétesésének pillanataiban nyerte el, jogilag pedig paradox módon az ország területét megcsonkító trianoni békeszerződés állította vissza. A két világháború közötti időszakban nem csak a politika iránt érdeklő „átlagemberek”, de nemegyszer maguk a döntéshozók sem látták át teljes egészében a nemzetközi összefüggéseket, vagy pedig ideológiai megfontolásokból figyelmen kívül hagyták azokat. Ez gyakran hibás, átgondolatlan és káros döntéseket eredményezett, ‒ elég, ha csak a Szovjetunió elleni elhamarkodott hadba lépésre gondolunk. A második világháborút követően Magyarország ismét elvesztette függetlenségét, és közel 45 évig az ún. keleti blokk többi országával együtt a Szovjetunió csatlósa volt. Önálló külpolitikáról vagy külpolitikai gondolkodásról ‒ főleg az 1950-es években ‒ nem, vagy csak alig lehetett szó.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája: „Nemzetközi kapcsolatok a 20. század második felében”. Elsődleges célunk az, hogy a magunk szerény eszközeivel hozzájáruljunk a nemzetközi kapcsolatok 20. századi történetének jobb megismeréséhez, ezzel is segítve olvasóink jobb eligazodását a mai kusza külpolitikai viszonyok között. Kiss András az amerikai–iráni kapcsolatokat helyezi történelmi távlatba, Wencz Balázs Kádár János és a keletnémet kommunista vezér, Erich Honecker 1977. márciusi tárgyalásait ismerteti, míg Garadnai Zoltán azt mutatja be, miként látták Magyarországot az 1980-as évek elején francia szemmel. Seres Attila két fiatal magyarországi görög emigráns 1956-os kalandos sorsát eleveníti fel, Kántás Balázs pedig az 1920-as évek elejére kalauzol vissza bennünket, és egy „magyar sörpuccs” tervének történetéről ír.

Budapest, 2020. április 17.

A szerkesztők