Osztályharc – bélyegharc – diplomácia

„A Magyar Kormány megütközéssel értesült arról, hogy Görögországban az előzetes magyar diplomácia lépések ellenére, magyar bíróság által hazaárulásért elítélt és kivégzett magyar állampolgár, Nagy Imre képével ellátott bélyegsorozatot jelentettek meg. Ez arra mutat, hogy egyes görög kormánytényezők sajnálatos módon nem veszik figyelembe a két nép őszinte barátságát és a két nép között az utóbbi években fejlődésnek indult politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat. A Görög Kormány e lépése megzavarhatja az eddig jól fejlődő államközi kapcsolatainkat.”

Karamanos görög ideigl. ügyvivő látogatása

I. sz. Politikai Osztály
BOROS RÓBERT
mb. osztályvezető

425/Bo.-

SZIGORÚAN TITKOS
Sík E. miniszter
Puja F. miniszterhelyettes
Szucsné osztályvezetőh.
Athén
TÜK
Osztály

Feljegyzés

Tárgy: Karamanos görög ideigl. ügyvivő
látogatása

Ma délelőtt kérésemre felkeresett Karamanos görög ideigl. ügyvivő, akivel az alábbiakat közöltem:

A Magyar Kormány nagyon sajnálja, hogy Görögországban előzetes hivatalos magyar lépések ellenére kibocsátották a Nagy Imre képével ellátott bélyegeket. A Magyar Kormány e lépést, mint ismeretes, a magyar belügyekbe való beavatkozásnak, barátságtalan magyarellenes lépésnek tekinti, ezért elhatározta, hogy a maga részéről megtorló intézkedéseket fog alkalmazni. Magyar postai szervek utasítást kaptak, hogy a Nagy Imre képével ellátott leveleket és egyéb postai küldeményeket küldjék vissza a feladónak.

Karamanost az ügy láthatólag nagyon kellemetlenül érintette, feszenget a helyén, majd kijelentette, hogy végtelenül sajnálja, amiért ilyen kényes kérdésben neki a magyar kormánnyal és személyesen velem szemben kell állnia, s csak azt tudja mondani, amit annakidején Skeferi külügyminiszterhelyettes mondott athéni követünknek, nevezetesen, hogy a bélyeg kibocsátása nem a magyar kormány ellen irányul, hanem a Szovjetunió elleni megtorló lépés az ott kibocsátott Manolisz Glézosz bélyeg miatt.

Emlékeztettem Karamanost, hogy érvelésüket ismerjük, azonban mint már korábban közöltük-nem fogadhatjuk el. A bélyeg kibocsátását- mondottam- magyarellenes kampány részének kell tekintenünk, amit az is bizonyít, hogy a bélyeg kibocsátása után közvetlenül nagy mennyiségben kaptunk ilyen bélyeggel ellátott leveleket. Utaltam arra, hogy a görög delegátus az ENSZ legutóbbi ülésszakán az úgynevezett magyar kérdésben ellenünk szavazott, míg az elmúlt évben ugyanebben a kérdésben tartózkodott a szavazástól. Ez lépés visszafelé. Elmondottam továbbá, hogy a görög felelős kormányférfiak részéről olyan állítások láttak napvilágot, melyek alkalmasak a Magyarország elleni antipátia felkeltésére. Kérésére megmutattam neki a Messager d'Athenes december 8-i számát, melyben ismertetik Kanellopulos görög miniszterelnökhelyettesnek azon állítását, hogy több európai népi demokratikus országban iskolákon képzik ki az ott élő görögöket Görögország elleni új akciók érdekében, Magyarországon- mondotta Kanellopulos- 2 ilyen iskola létezik. Ilyen iskola- mondottam- Magyarországon nics.

Karamanos e tényekre azzal válaszolt, emlékeztetett az ENSZ-ben történő szavazások esetében szokásos kisebb- nagyobb politikai manőverekre, egyezkedésekre: az iskolákra vonatkozóan pedig kijelentette, hogy az utóbbi néhány évben a görög Belügyminisztérium adatai szerint Bulgáriából és Albániából mintegy ötszáz kémet és szabotőrt dobtak át hozzájuk, akiket ilyen iskolákban képeztek ki.

E kérdésekről nem kívántam vitát indítani, s ezért azzal a megjegyzéssel zártam le, hogy a tények azok tények maradnak, bárhogy is igyekszik őket interpretálni; utaltam arra a furcsa helyzetre , hogy más or4szágokkal fennálló nézeteltéréseiket kiterjesztik a magyar- görög kapcsolatokra.

Karamanos ezek után kijelentette, hogy ő kormányának csak egy tisztviselője, s most hivatalos véleményt nem tud mondani az általam kifejtettekre, mindenesetre annyit mondhat, hogy a Görög Kormány nem viseltetik ellenszenvvel a Magyar Koránnyal szemben, s amit ő tehet az csak annyi, hogy a beszélgetés tartalmáról minél hamarabb informálja a Görög Kormányt, s amint bármilyen válasz érkezik, azt azonnal közli velem.

Elvárjuk- mondottam végül-, hogy a Görög kormány legalább annyit tesz a két ország közötti kapcsolatok érdekében, mint a Magyar Kormány tett és tenni fog a jövőben. Karamanos erre kijelentette, hogy ezt ő is reméli, sőt- mondotta kijavítja magát- ebben biztos is.

A beszélgetés komoly hangnemben 30 percig tartott. Karamanos végig láthatóan kellemetlenül érezte magát, a zavarát alig tudta leplezni.

Budapest, 1959. december 15.

MOL XIX-J-1-j-Görögo.-006650/3/1959. (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok 006650/3/1959.)

Ezen a napon történt július 13.

1982

Irán támadást indít Irak ellen és ezzel megfordítja az Irak–iráni háború menetét.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők