Az első világháború orosz frontján megkezdődik a limanowai csata.Tovább
Osztályharc – bélyegharc – diplomácia
„A Magyar Kormány megütközéssel értesült arról, hogy Görögországban az előzetes magyar diplomácia lépések ellenére, magyar bíróság által hazaárulásért elítélt és kivégzett magyar állampolgár, Nagy Imre képével ellátott bélyegsorozatot jelentettek meg. Ez arra mutat, hogy egyes görög kormánytényezők sajnálatos módon nem veszik figyelembe a két nép őszinte barátságát és a két nép között az utóbbi években fejlődésnek indult politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat. A Görög Kormány e lépése megzavarhatja az eddig jól fejlődő államközi kapcsolatainkat.”
Karamanos görög ideigl. ügyvivő látogatása
I. sz. Politikai Osztály
BOROS RÓBERT
mb. osztályvezető
425/Bo.-
SZIGORÚAN TITKOS
Sík E. miniszter
Puja F. miniszterhelyettes
Szucsné osztályvezetőh.
Athén
TÜK
Osztály
Feljegyzés
Tárgy: Karamanos görög ideigl. ügyvivő
látogatása
Ma délelőtt kérésemre felkeresett Karamanos görög ideigl. ügyvivő, akivel az alábbiakat közöltem:
A Magyar Kormány nagyon sajnálja, hogy Görögországban előzetes hivatalos magyar lépések ellenére kibocsátották a Nagy Imre képével ellátott bélyegeket. A Magyar Kormány e lépést, mint ismeretes, a magyar belügyekbe való beavatkozásnak, barátságtalan magyarellenes lépésnek tekinti, ezért elhatározta, hogy a maga részéről megtorló intézkedéseket fog alkalmazni. Magyar postai szervek utasítást kaptak, hogy a Nagy Imre képével ellátott leveleket és egyéb postai küldeményeket küldjék vissza a feladónak.
Karamanost az ügy láthatólag nagyon kellemetlenül érintette, feszenget a helyén, majd kijelentette, hogy végtelenül sajnálja, amiért ilyen kényes kérdésben neki a magyar kormánnyal és személyesen velem szemben kell állnia, s csak azt tudja mondani, amit annakidején Skeferi külügyminiszterhelyettes mondott athéni követünknek, nevezetesen, hogy a bélyeg kibocsátása nem a magyar kormány ellen irányul, hanem a Szovjetunió elleni megtorló lépés az ott kibocsátott Manolisz Glézosz bélyeg miatt.
Emlékeztettem Karamanost, hogy érvelésüket ismerjük, azonban mint már korábban közöltük-nem fogadhatjuk el. A bélyeg kibocsátását- mondottam- magyarellenes kampány részének kell tekintenünk, amit az is bizonyít, hogy a bélyeg kibocsátása után közvetlenül nagy mennyiségben kaptunk ilyen bélyeggel ellátott leveleket. Utaltam arra, hogy a görög delegátus az ENSZ legutóbbi ülésszakán az úgynevezett magyar kérdésben ellenünk szavazott, míg az elmúlt évben ugyanebben a kérdésben tartózkodott a szavazástól. Ez lépés visszafelé. Elmondottam továbbá, hogy a görög felelős kormányférfiak részéről olyan állítások láttak napvilágot, melyek alkalmasak a Magyarország elleni antipátia felkeltésére. Kérésére megmutattam neki a Messager d'Athenes december 8-i számát, melyben ismertetik Kanellopulos görög miniszterelnökhelyettesnek azon állítását, hogy több európai népi demokratikus országban iskolákon képzik ki az ott élő görögöket Görögország elleni új akciók érdekében, Magyarországon- mondotta Kanellopulos- 2 ilyen iskola létezik. Ilyen iskola- mondottam- Magyarországon nics.
Karamanos e tényekre azzal válaszolt, emlékeztetett az ENSZ-ben történő szavazások esetében szokásos kisebb- nagyobb politikai manőverekre, egyezkedésekre: az iskolákra vonatkozóan pedig kijelentette, hogy az utóbbi néhány évben a görög Belügyminisztérium adatai szerint Bulgáriából és Albániából mintegy ötszáz kémet és szabotőrt dobtak át hozzájuk, akiket ilyen iskolákban képeztek ki.
E kérdésekről nem kívántam vitát indítani, s ezért azzal a megjegyzéssel zártam le, hogy a tények azok tények maradnak, bárhogy is igyekszik őket interpretálni; utaltam arra a furcsa helyzetre , hogy más or4szágokkal fennálló nézeteltéréseiket kiterjesztik a magyar- görög kapcsolatokra.
Karamanos ezek után kijelentette, hogy ő kormányának csak egy tisztviselője, s most hivatalos véleményt nem tud mondani az általam kifejtettekre, mindenesetre annyit mondhat, hogy a Görög Kormány nem viseltetik ellenszenvvel a Magyar Koránnyal szemben, s amit ő tehet az csak annyi, hogy a beszélgetés tartalmáról minél hamarabb informálja a Görög Kormányt, s amint bármilyen válasz érkezik, azt azonnal közli velem.
Elvárjuk- mondottam végül-, hogy a Görög kormány legalább annyit tesz a két ország közötti kapcsolatok érdekében, mint a Magyar Kormány tett és tenni fog a jövőben. Karamanos erre kijelentette, hogy ezt ő is reméli, sőt- mondotta kijavítja magát- ebben biztos is.
A beszélgetés komoly hangnemben 30 percig tartott. Karamanos végig láthatóan kellemetlenül érezte magát, a zavarát alig tudta leplezni.
Budapest, 1959. december 15.
MOL XIX-J-1-j-Görögo.-006650/3/1959. (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok 006650/3/1959.)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 04.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő