A Magyar kir. Vas-, Acél- és Gépgyárak (MÁVAG) feldarabolása

1948-1949

Az 1948-1949 folyamán lezajlott vállalati profilírozás során a feldarabolás sorsára jutott az 1944 előtti legnagyobb állami tulajdonban lévő, széles vertikumú nehézipari nagyvállalat, a Magyar kir. Vas-, Acél- és Gépgyárak (MÁVAG) is. Az alábbi források erre a folyamatra nyújtanak betekintést, jelezve, hogy a korabeli intézkedések nem az ésszerűség kívánalmainak megfelelően születtek, hanem a kommunista hatalom a szovjet mintát vette alapul.

3.

3. A nehézipari központ javaslata a MÁVAG vállalatok új vezetőire. Jelentés a vállalatok vagyonáról

 

Szent István krt. 12.

Jogügyi                                                                                             1948. december 6.

 

Iparügyi Miniszter Urnak,

Budapest

II., Fő-u. 68.

 

Előadó: dr. Varjasi Béla

Telefon: 124-250

Mávag három nemzeti vállalattá alakítása

 

A Magyar állami vas-, acél- és gépgyárak három nemzeti vállalattá alakítására vonatkozó javaslatunkat az alábbiakban terjesztjük elő:

I.

1./ A/. alatt mellékeljük a Minisztertanácsi határozat tervezetét és kérjük, hogy azt a minisztertanács elé terjeszteni szíveskedjék.

2./ Javasoljuk, hogy a nemzeti vállalatok vezérigazgatóinak, illetőleg azok helyetteseinek kinevezése iránt a minisztertanács elé az alábbi személyeket szíveskedjék előterjeszteni:

            a/ MÁVAG Mozdony- és Gépgyár N. V.-hoz

                        vezérigazgatónak: Florek Gyulát,

                        vezérig. h.-nak: Jodál Sándort,

            b/ MÁVAG Kohászati Üzemei N. V.-hoz

                        vezérigazgatónak: Herczeg Ferencet,

                        vezérig. h.-nak: Kovács Jánost,

            c./ MÁVAG Diósgyőri Gépgyár N. V.-hoz

                        vezérigazgatónak: Pataki Lászlót,

                        vezérig. h.-nak: Kárpáti Albertet.

3. B/. alatt mellékeljük a három nemzeti vállalat alapítólevelének tervezetét és kérjük, hogy a minisztertanács határozata után azokat a 

9.§-a alapján kibocsátani szíveskedjék. Az egyes nemzeti vállalatokhoz ügyvezetőségi tagokként a nvt. 15. § /1/ bek. 1/ pontja alapján alábbi személyek kijelölését javasoljuk:

a/ MÁVAG Mozdony- és Gépgyár N. V.-hoz

Jordál Sándor, Veöres Boldizsár, Oravecz Béla, Kertész Béla, dr. Barakonyi Béla és Fáber Gusztáv

                        b/ MÁVAG Kohászati Üzemei N. V.-hoz

Kovács János, Némethy Imre, Claus Alajos, Tóth József és Bozsik Pál

                        c/ MÁVAG Diósgyőri Gépgyár N. V.-hoz

Kárpáti Albert, Szász Bertalan, Huszár Iván, Szilágyi Levente és Hámori Frigyes.

4. C/ alatt mellékeljük az illetékes cégbírósághoz intézendő miniszteri bejelentést és xxxx mellékleteinek tervezeti példányait. A vezérigazgatók és helyetteseik, valamint az ügyvezetőségi tagok cégjegyzési címpéldányaik a döntés megtörténte után pótlólag küldjük meg.

 

II.

A Mávag három nemzeti vállalattá alakulásával kapcsolatos vagyoni kérdésekre vonatkozó jelentésünket az alábbiakban tesszük meg:

5./ A Mávag által kezelt állami vagyon az 1948. július 31-i zárómérleg /D./ szerint 708 378 472,88 Ft-ot tesz ki.

Az egyes nemzeti vállalatok 1948. augusztus 1-vel felvett nyitómérlege szerint /E./ 1-3. mellékletek/ a vagyon akként oszlik meg, hogy

            a/ a MÁVAG Mozdony- és Gépgyár N. V.-ra 187 332 070,42 forint,

            b/ a MÁVAG Kohászati Üzemei N. V.-ra320 856 340,72 forint,

            c/ a MÁVAG Diósgyőri Gépgyár N. V.-ra 155 918 767,76 forint esik.

A jogutódként kijelölt MÁVAG Mozdony és Gépgyár N. V. nyitómérlegében szerepelnek azon vagyontárgyak, amelyek a Magyar Waggon- és Gépgyár bérel (Mávag győri telepe), illetőleg a Rima használ (Mávag tordaszentandrási és martonyi bányái).

Miután a Magyar Waggon és Gépgyár és a Rima külföldi részvényérdekeltségére tekintettel előreláthatólag korlátolt felelősségű nemzeti vállalattá alakul át, a 8230/1948. Korm. számú rendelet 9.§ /1/ bekezdésében foglalt rendelkezésre, valamint az alábbi szempontokra tekintettel nem tartjuk időszerűnek, hogy a szóban lévő vagyontárgyak tulajdoni átruházására tegyünk javaslatot. Ezeket a vagyontárgyakat ugyanis a nvt. 35. § /1/ bekezdésében foglalt rendelkezés alapján az említett vállalatokban lévő állami vagyon betétének növelésére kellene fordítani akként, hogy a Magyar Waggon és Rima nemzeti vállalatokká alakulása után az állam a Mávag vagyontárgyak megvételére (beruházás) szükséges összeget bocsássa az említett vállalatok rendelkezésére. Az állami vagyoni betét ily módon való növelésének a Magyar Waggonnál van jelentősége, különösen abban az esetben, ha a beruházás a 2635/1948. 

 sz, határozat ( 256. szám c.) pontjában foglalt rendelkezés alapján a forgalmi értéknek megfelelően történik.

Mindaddig, míg az említett vagyontárgyak átruházásának ügyében döntés nem történik, az eddigi szerződés, illetőleg rendelkezés hatályban tartását javasoljuk.

6./ Az F/. alatt mellékelt kimutatás tartalmazza azokat a követeléseket és tartozásokat, amelyek a Mávagból alakult egyes nemzeti vállalatok között egyedileg szétválaszthatóak nem voltak. Ezek a tételek az egyes vállalatok beruházott vagyonának és árukészletének arányában akként oszlanak meg, hogy

            a/ a MÁVAG Mozdony- és Gépgyár N. V.-ra 30%,

            b/ a MÁVAG Kohászati Üzemei N. V.-ra 54% és

            c/ a MÁVAG Diósgyőri Gépgyár N. V.-ra 16% esik.

Az említett tételek - amelyeket egyébként a jogutódként kijelölt nemzeti vállalat likvidál - a fent említett arányban kerültek az egyes nemzeti vállalatok nyitómérlegébe.

A Mávag diósgyőri gyárakban lévő vagyontárgyai közül a két diósgyőri nemzeti vállalat között egyedileg el nem különíthető, közös rendeltetésű és használatú vagyontárgyak (G melléklet) tulajdonjoga az egyedileg szétosztott vagyontárgyak arányának megfelelően került szétosztásra, mely szerint

            a/ a MÁVAG Kohászati Üzemei N. V.-ra 60%

            b/ a MÁVAG Diósgyőri Gépgyár N. V.-ra 40% esik.

A közös vagyontárgyak értéke ennek az aránynak megfelelően került a két vállalat nyitómérlegébe.

A három nemzeti vállalat között a fentiek szerint megosztani javasolt vagyontárgyak közül egyelőre a MÁVAG Mozdony és Gépgyár Nemzeti Vállalatnak jutó ingatlanok tulajdonjogának bekebelezése iránt teszünk javaslatot (H.) melléklet/, míg a másik két nemzeti vállalatnak jutó ingatlanok tulajdonjogának bekebelezése iránt a szükséges munkálatok elvégzése után teszünk javaslatot.

 

III.

7./ A J/. jelű kimutatás tünteti fel a Mávag által a Magyar Állami Szénbányák Rt.-nak 1946. október 15-én átadott bányákhoz tartozó vagyontárgyakat (beruházott vagyon), telepeként külön-külön. A beruházott vagyon értéke 1948, július 31-ével 32 519 674.84 forintot, a forgóvagyon pedig az átadás időpontjával, 1946. október 15-vel közösen felvetett leltár szerint 8 886 688,32 forintot tesz ki.

A K./ jelű kimutatás tartalmazza a Mávag-nak a kesznyétei vízerőműben lévő beruházott vagyonát, amit az idevonatkozó rendelkezés értelmében 1948. aug. 1-i hatállyal az AVIRT kötelékébe tartozó Bányavillamossági Rt-nak adunk át.

A Mávagnak a Magyar Vasötvözetgyár Rt.-ban lévő részvényérdekeltsége (3480 drb. részvény á 50.-Ft.), 174 000 forintot tesz ki.

8./ Javasoljuk, hogy a volt Mávag bányák vagyonának a MÁSZ-ból alakított illetékes nemzeti vállalatra, továbbá a kesznyétei erőműnél beruházott Mávag vagyonnak a Bányavillamossági Rt-ra átruházására a minisztertanácshoz előterjesztést tenni szíveskedjék azzal, hogy az átruházással egyidejűleg a bányákhoz fűződő mindennemű ellátás (nyugdíj, nyugbér, öregségi és baleseti járulék, kegydíj) az átvevő vállalatokat terhelje.

A Magyar Vasötvözetgyárban lévő Mávag részvényérdekeltség a cégnek nemzeti vállalattá történő átalakításával kapcsolatban állami tulajdonba kerül. Erre vonatkozóan egyébként az említett cégnek nemzeti vállalattá alakításával kapcsolatban teszünk részletes javaslatot.

 

Nehézipari Igazgatóság

 

Jelzet: MOL 1558 1911. doboz, Dr. Varjasi Béla a Mávag szétválásával kapcsolatos iratai.

Magyar Országos Levéltár M. kir. Vas- és Acélgyár, Diósgyőr Általános iratok.

 

Ezen a napon történt november 23.

1935

Megszületett Törőcsik Mari a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színésznő...Tovább

1935

Megszületik Vlagyiszlav Nyikolajevics Volkov szovjet űrhajós († 1971).Tovább

1940

Románia csatlakozik a tengelyhatalmakhoz.Tovább

1945

Első fokon halálra ítélik Imrédy Béla miniszterelnökötTovább

1956

Az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége (EPOSZ) Ideiglenes Szervező Bizottsága Felhívásban szólította fel a parasztifjúságot a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/4

 

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.

 

Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.

Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.

A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.

Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. november 22.

Miklós Dániel
főszerkesztő