Mezőgazdasági gépgyárból orosz tankjavító üzem

(1945. január-szeptember)

„már január első napjai óta az oroszok lefoglalták gyárunkat, azt kizárólag tankjavításra rendezték be, emiatt azután faipari gépektől kezdve minden olyan termelési eszközt, gépet, amely a mezőgazdasági gépgyártás céljait szolgálta, leszereltek, és a pincébe dobtak úgy, hogy üzemünk eredeti rendeltetése: a mezőgazdasági gép- és alkatrészgyártás ezen idő óta szünetel."

Források

            

                       

                                                     

                                                              

1.

  

Erdős Jenő vezérigazgató feljegyzése az üzemben tett látogatásról

1945. január 23.

 

FELJEGYZÉS

 

A f. hó 20-22-én kispesti üzemünkben tett látogatásomról

 

Folyó hó 20-án (szombaton) éppen akkor érkeztem üzemünkbe, amikor a már megalakult műszaki bizottság éppen megkezdte ülését. A bizottság 9 tagból áll, a munkásság részéről SCHWARCZBÜCHLER a főember. A tisztviselői karból pedig 3 személy van delegálva éspedig: BEREDI, BÉLER és GRÁZL KÁROLY. Az érdemi megbeszélések során Schwarczbüchler előadta, hogy a gyár orosz katonai parancsnoka Ponomarjov alezredes, akivel a bizottság részéről az összekötő tiszt szerepét Beredi látja el, főleg azért is, mert utóbbi a gyárban lakik, és így az érintkezés technikai része biztosítva van. A bizottság azért alakult meg - folytatta - mert az orosz katonai parancsnokság ilyennek felállítását kívánta és éppen őt bízta meg a bizottság személyeinek összeállításával.

Előadtam, hogy nemcsak mint vezérigazgató, hanem mint a nagy-részvényes, illetve tulajdonos Magyar Általános Hitelbank képviseletében is jelentem meg, és semmi kifogásunk a bizottság felállítása, illetve működése ellen, minthogy azonban erre vonatkozólag törvényes intézkedésről még nem tudunk, mindaddig, amíg ilyen irányban valamilyen intézkedés jön, próbáljuk meg az együttműködést. Lehet - mondtam - hogy egy bizonyos idő múlva rájövünk arra, hogy talán így nem tudunk egymással dolgozni a vállalat érdekében, ez esetben azután vagy [!] én jelentem majd ki, hogy a bizottsággal pedig tovább dolgozni nem óhajtok. Schwarczbüchler is és a munkásság jelen volt képviselői is helyeslőleg vették tudomásul ezt a kölcsönös kijelentésünket, és abban maradtunk, hogy a bizottság még maga között tárgyal, a vállalat vezetőségével való együttműködés tekintetében.

Beredi, Béler és Grázl látható meglepetést és tartózkodást tanúsítottak ezen megbeszélések során, melyek inkább csak a munkássággal, illetve Schwarczbüchlerrel folytak. Beredi állandóan azt igyekezett kihangsúlyozni, hogy milyen "szerencse" hogy kéznél volt, mert sikerült ezáltal a társaság javait "megmenteni". Nem óhajtottam ennek részletezésébe bocsátkozni, ami Beredit láthatólag ingerelte is.

A továbbiak során a megbeszélést lezártuk azzal, hogy másnap, 21-én vasárnap délelőtt összejövünk, hogy a további sürgős érdemleges kérdésekről tárgyaljunk.

 

- : -

 

Vasárnap, azaz f. hó 21-én meg is kezdődött a megbeszélés, amelyről azonban hol Beredi, hol Grázl, hol mindketten hiányoztak, el-, eltünedeztek azzal, hogy a kapitány hívatja őket. Bennünket azonban ez nem zavart, és megbeszéléseinket folytattuk, amelyek eredményeképpen Schwarczbüchler közölte, hogy a gyár munkássága kész a vállalat tulajdonosával, illetve annak képviselőjével és egyben vezérigazgatójával a továbbiakban is a legmesszebbmenően együttműködni, és ezt be is jelentik a katonai parancsnokságnak, Ennek időpontját a következő napra, január 22-ére, hétfőre halasztottunk, miután megtudtuk, hogy az alezredes a Beredi-féle lakásban bekvártélyozott tábornokkal együtt Budapesten vannak.

 

-:-

 

Elmenőben értesültem, hogy 2 órakor a tábornok és az alezredes visszaérkeznek, amely időpontra bemondattam magam náluk. Meg is jelentem az uraknál a Beredi-féle lakásban, ahol jelen volt egy vezérezredes, egy tábornok, az alezredes, mint a gyár katonai parancsnoka, egy kapitány, további Beredi, Béler és Grázl. A vezérezredesnek mutatkoztam be elsősorban, aki már informálva volt, hogy hol töltöttem az elmúlt 10 hónapot. Szívesen fogadott, mindkét kezét a vállamra tette és a hajamat vizsgálta, hogy mennyit őszültem az elmúlt idő alatt. Végül kijelentette, hogy:

„Erdős - direktor"

„Beredi - direktor"

„Grázl - főmérnök"

Mint mondja, hogy Erdős is, Beredi is igazgatók lesznek, míg Grázl a főmérnök. Tovább ezután erről a témáról nem beszéltünk, mert bőséges étel és ital állt előttünk, csak a tábornok jelentette ki, hogy a továbbiakat majd beszéljük át az alezredessel, mint a gyár katonai parancsnokával. Miután láttam, hogy érdemleges további tárgyalás nem lehetséges, ½ óra múlva búcsúszó nélkül - angolosan - távoztam.

Ez alkalommal egy érdekes jelenséget tapasztaltam, nevezetesen megkértem Beredit, hogy dr. Benczik és részemre, nemkülönben dr. Waltersdorfer részére, aki a kispesti üzemben óhajtott jelentkezni, egy-egy igazolványt állítsanak ki, és a katonai parancsnoksággal írassák alá. Beredi fel is hozatott egy nagycsomó igazolványt, közöttünk az utóbb említett három igazolványt is, de láttam, hogy ezeket külön adja az alezredes kezébe, és valamit sugdos a fülébe. Ebből rögtön gondolhattam, amint később be is igazolódott, hogy nem kapjuk meg az igazolványokat.

 

-:-

 

Másnap, január 22-én megjelentem ismét a gyárban és ép[pen] az üzemi bizottsággal discuráltunk, amikor jelentették, hogy az alezredes vár. Erre bementünk hozzá, mégpedig Beredi, Grázl, Schwarczbüchler, magam és Lichosit művezető, mint tolmács. A rövid ideig tartó megbeszélést az alezredes azzal kezdte, hogy a gyár a vörös hadseregé, és így tulajdonosi minőséget nem hajlandó elismerni, de kész nekem a gyárban beosztást adni. Előadta még, hogy a vörös hadsereg nemsokára úgy is előre megy, amikor ők is mennek, amely után ismét átvehetem a gyárat, és tehetünk a gyárral, amit akarunk. A jelenvoltak előtt Lichosit tolmács útján azt válaszoltam, hogy ilyen előfeltételekkel inkább megvárom, míg előre mennek, és a gyárat visszakapjuk, bár érdekelne, hogy milyen beosztásra gondolt az alezredes. Erre azt válaszolta, hogy azt csak 2-3 nap múlva tudná megmondani. Ezután az alezredes szobáját elhagytuk, visszamentünk az üzemi bizottság helyiségébe, ahol az urakat ismételten kértem, hogy mindent kövessenek el a vállalat vagyona megmentésére, és ha majd ismét felvesszük a munkát, illetve átvesszük a gyár vezetését, vizsgálat tárgyává is fogjuk tenni, hogy ennek érdekében ki milyen magatartást tanúsított.

 

Budapest, 1945. január 23.

 

Erdős s. k.

 

Jelzet: MNL OL Z 450 494. tétel (82. d.) - Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Titkársági iratai

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt november 21.

1957

Megjelent a kormány 1087/1957. (XI. 21.) számú határozata a Magyar Közlönyben az ifjúság körében végzendő munkáról: Eszerint a „A Kormány...Tovább

1964

Budapesten felavatják az új Erzsébet hidat (tervezője: Sávoly Pál).Tovább

1995

Daytonban megegyezés születik a délszláv háborús felek között a béke feltételeiben, ezek után Bosznia-Hercegovina egységes állam marad, de...Tovább

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő