A KISZ vezetői az MSZMP IKB titkársági ülésén a KISZ első kongresszusának összehívására tettek javaslatot. A Titkárság nem tartotta „...Tovább
Mezőgazdasági gépgyárból orosz tankjavító üzem
„már január első napjai óta az oroszok lefoglalták gyárunkat, azt kizárólag tankjavításra rendezték be, emiatt azután faipari gépektől kezdve minden olyan termelési eszközt, gépet, amely a mezőgazdasági gépgyártás céljait szolgálta, leszereltek, és a pincébe dobtak úgy, hogy üzemünk eredeti rendeltetése: a mezőgazdasági gép- és alkatrészgyártás ezen idő óta szünetel."
Erdős Jenő levele az Iparügyi Miniszterhez
1945. május 26.
Budapest, 1945. május 26.
Miniszter Úr!
Személyesen két ízben, a minisztérium illetékes osztályaiban számtalanszor jelentettük mindazokat az eseményeket, amelyek a felszabadítás óta kispesti üzemünkben történtek.
Röviden: már január első napjai óta az oroszok lefoglalták gyárunkat, azt kizárólag tankjavításra rendezték be, emiatt azután faipari gépektől kezdve minden olyan termelési eszközt, gépet, amely a mezőgazdasági gépgyártás céljait szolgálta, leszereltek, és a pincébe dobtak úgy, hogy üzemünk eredeti rendeltetése: a mezőgazdasági gép- és alkatrészgyártás ezen idő óta szünetel.
Ennek az egészen különleges igénybevételnek a keretében természetesen felhasználják felbecsülhetetlen értékű anyagainkat, és nincs kitől igényelnünk annak megtérítését, miután az oroszok saját regieben dolgozván, minden folyó kiadást átvállalnak, de a felhasznált saját javaink számlázására még csak nem is gondolhatunk, - nem is szólva arról, hogy társulati-, forgalmi-, kereseti-, jövedelem- stb. adók lerovása, leltározás, mérlegkészítés stb. stb. vállalati kötelezettségek is teljesíthetetlenek.
Minderről a Földművelésügyi Miniszter Urat és minisztériumát, éppen így az Újjáépítési Miniszter Urat, hasonlóképpen a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot is, állandóan tájékoztatjuk.
Utolsó beadványunk éppen f. hó 15-én kelt, amelyet a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz juttattunk el s ezt a Miniszter Úr is melegen ajánlással záradékolta. Azt kértük, hogy
1.) kispesti üzemünk a legsürgősebben adassék vissza eredeti rendeltetésének
2.) amennyiben ez a kérelem, dacára, hogy a háborúnak már vége, egyelőre mégsem volna teljesíthető, úgy legalább irányításunk mellett - akár elkülönítetten és talán szerényebb keretek között - a pótalkatrészek gyártása engedélyeztessék, hogy a gazdaságokban megmaradt és még üzemképes gépek munkáját fenntarthassuk, továbbá, hogy az alkatrészek exportjával az újjáépítéshez annyira szükséges alapanyagokat, mint ércek, koksz, golyóscsapágyak, fémek, vas stb. megszerezhessük.
-: -
Kispesti üzemünkben f. é. január 20-án megjelent ERDŐS JENŐ vezérigazgató PONOMARJOV B/4-53757 számú alezredes, orosz katonai parancsoknál, aki kijelentette, hogy a gyár tulajdonosa egyelőre a Vörös Hadsereg, és ha majd a Hadsereg elvonul, és a műszaki rész is továbbmegy, úgy visszakapjuk ismét gyárunkat. Addig azonban - mondotta - kizárólag ők rendelkeznek a gyárral és saját programmjukat valósítják meg.
Hirdetmények útján, ígérve remek fizetést, élelmezést, közlekedést stb. stb. sikerült is több mint 3000 munkást verbuválni, akik az oroszok által előírt munkaprogram szerint csak tankjavítást végeznek.
F. é. március 3-án újból megjelent a vezérigazgatónk a gyárban, mikoris KOLOMJEC őrnagy úr, a gyár ezidőszerinti katonai parancsnoka már azt közölte, hogy a gyár véglegesen az orosz kormányé és sem a részvényeseknek, sem az igazgatóságnak a gyárhoz semmi köze nincsen, amely kijelentés megtételére - mondotta - közvetlenül Moszkvából van felhatalmazása. Ezt a tényt egyébként Miniszter Úrnak azonnal írásban jelentettük is.
Az oroszok az általuk foglalkoztatott alkalmazottakat egyideig rendesen élelmezték és fizették, később azonban az élelmezés ellanyhult, a bérek kifizetése pedig egyre vontatottabban történik. Információink szerint 3-4 heti a bérhátralék, amelyre csak jelentéktelen á conto fizetések történtek, nem is szólva arról, hogy a f. é. április 20-án lekötött kollektív szerződésnek az a rendelkezése, hogy a felemelt bérek visszamenőleg f. é. február 1-ig fizetendők, sem teljesítettek meg.
E helyzetben kispesti gyárunk Üzemi Bizottsága Miniszter Úrhoz fordult 6 millió pengő hitel folyósítása céljából,
Amely összeg azonban, az előadottakból kivehetőleg nem az indulás, nem a termelés, hanem egyedül és kizárólag csak az ezidő szerinti orosz munkaadók hátralékos bértartozásának kiegyenlítését szolgálná.
Sajnos a minisztérium nem kérdezett meg bennünket, a tulajdonost és az igazgatóságot, s csak f. hó 18-án, a Magyar Nemzeti Bank útján folyósított első 3 millió pengős rész felvétele után szereztünk tudomást minderről. Feltűnő volt természetesen, hogy terhünkre, nélkülünk miként volt folyósítható, illetve a kifizetés teljesíthető és csak akkor tudtuk meg, hogy
Az üzem által adott nyugtát baloldalt az Üzemi Bizottság, jobboldalt pedig, a "cégszerű aláírás" helyén a cégbélyegzőnk alányomásával, két oly üzemi tisztviselő írta alá, akiknek azonban ilyen cégszerű aláírásra sem joguk, sem általunk adott felhatalmazásuk nem volt.
Ezt a tényt az indítási osztályon HEGEDŰS tanácsos úrnak jelentettük, aki meglepetéssel hallgatta a közölteket és ígérte, hogy vizsgálatot indít.
F. hó 24-én igazgatóságunk előtt jelentkeztek az Üzemi Bizottság képviselői, és arra kértek bennünket, hogy az Iparügyi Minisztérium kívánságára utólagosan írjuk alá az itt említett és már kifizetett 3 millió pengő összegű nyugtát, s éppen így írjuk alá a további 3 millió pengőről szóló kifizetést is, mert a munkásságnak pénzre van szüksége, miután az oroszok még mindig nem fizették ki a bérhátralékot. Közölték azonban, hogy ha az oroszok a bérhátralékot kiegyenlítik, úgy ezt a kölcsönösszeget azonnal visszafizetik.
Hangsúlyozzuk, miszerint kispesti üzemünk dolgozóit most már 5 hónapja az oroszok foglalkoztatják saját regieben, a bérfizetés, úgy mint eddig is, az ő kötelezettségük, és miután mi még az anyagainkat sem számlázhatjuk, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a nem bennünket terhelő béreket kifizessük, illetve e célra hitelt vegyünk igénybe.
Társaságunk alaptőkéje 3 900 000 P
Mérlegszerű tartalékjaink kb. 2 500 000 "
Úgy, hogy egyedül ez a 6 millió pengő hitel összes saját tőkénket felemésztené, amivel szemben azonban még az 1943. november 30-ai állag szerint is,
az angol bankoknál 79 189 £ - val
az amerikai bankoknál 224 038 $ - val
tartozunk, nem is szólva olyan egyéb kötelezettségekről, amelyek már önmagukban is, minden újabb hitel nélkül, súlyosan veszélyeztetik társaságunk anyagi helyzetét, illetve további fennállásának lehetőségét.
A tényállásnak ezen okmányszerű előtárása alapján arra kérjük a Miniszter Urat, hogy az ügybeni állásfoglalásunkat jóváhagyólag tudomásul venni méltóztassék.
Ezért előre is köszönetünket kifejezve, vagyunk,
Kiváló tisztelettel:
HOFHERR-SCHRANTZ-CLAYTON-SHUTTLEWORTH
magyar gépgyári művek r.t.
A Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth magyar gépgyári művek rt. igazgatóságának fentiekben előadott állásfoglalásával, annak minden vonatkozásában egyetértünk. Miután azonban ez a fontos kérdés máris több tagvállalatunkat érinti, és a közeljövőben még szélesebb körben merül fel, ajánljuk, méltóztassék:
a PÉNZINTÉZETI KÖZPONT és a SZAKSZERVEZETI TANÁCS bevonásával sürgős értekezletet összehívni, hogy ez az elvi jelentőségű téma megtárgyaltassék, esetleg közös határozattal az ORSZÁGOS GAZDASÁGI TANÁCS-hoz felterjesztessék.
Budapest, 1945. május 26-án
MAGYAR GYÁRIPAROSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE
Fenyő s. k. dr. Koffler s. k.
Titkár ügyvezető igazgató
Jelzet: MNL OL Z 450 494. tétel (82. d.) - Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Titkársági iratai
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 19.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő