Közvélemény-kutatás vagy szociológiai kémkedés?

„Jelenleg Magyarországon több intézmény (szerv) végez különböző célú közvélemény-kutatást vagy szociológiai felmérést. Az állambiztonsági kérdésekkel összefüggő közvélemény-kutatás célját figyelembe véve, elsősorban a Magyar Rádió és Televízió (MRT) Tömegkommunikációs Kutató Központ közvélemény-kutatásai és az MTA Szociológiai Kutató Csoport által folytatott és tervezett szociológiai felmérések, illetve ezen intézményeknél meglévő lehetőségek hasznosíthatók.”

Források

Állambiztonsági kérdésekkel kapcsolatos közvélemény-kutatás megszervezése

BELÜGYMINISZTÉRIUM
III/4. Osztály
 
 Tárgy:

Állambiztonsági kérdésekkel kapcsolatos
közvélemény-kutatás megszervezése

Javaslat
Budapest, 1967. szeptember

A közvélemény valamely nagyobb közösségnek általánosan kialakult, többé-kevésbé egységes véleménye, nézete, felfogása (kérdésről, eseményről, ügyben).

A közvélemény-kutatás a lakosság, a társadalom összetételének figyelembevételével meghatározott elv szerint kiválasztott személyek csoportjának kikérdezése bizonyos közérdekű kérdésekről, előre megtervezett kérdőívek alapján; a kapott válaszok statisztikai értékelése alapján az objektivitást megközelítő következtetések vonhatók le a lakosság (egyes társadalmi rétegek, stb.) állásfoglalásáról. A közvélemény-kutatás a társadalomtudományok egyik vizsgálati módszere; tudományos értékkel bír.

A közvélemény-kutatás legáltalánosabb célja annak megállapítása, hogy különböző intézkedések milyen hatást váltottak ki; meghozandó intézkedések esetében a közvéleményt milyen irányba lehet, illetve kell befolyásolni.

A közvélemény-kutatás az élet sok területére kiterjed. Hazánkban közvélemény-kutatással több intézmény (Statisztikai Hivatal, Magyar Rádió és Televízió közvélemény-kutató Osztály, Belkereskedelmi Kutatóintézet Piackutató Osztálya), vállalat stb. különböző céllal foglalkozik.

A nyugati tapasztalatok közül figyelemre méltó, hogy közvélemény-kutatással - mint információszerzési lehetőséggel - a kapitalista hírszerző és elhárító szervek már hosszabb ideje foglalkoznak, sőt az idegen állampolgárok között végzett közvélemény-kutatás "szociológiai kémkedés" címszó alatt már a szakirodalomba is bekerült.

A közvélemény-kutatás a szocialista országok állambiztonsági szervei számára is többirányú információszerzési lehetőséget kínál. Ezt a megállapítást alátámasztja a Német Demokratikus Köztársaság Állambiztonsági Minisztériuma által a közelmúltban lefolytatott közvélemény-kutatás. Tapasztalatai és eredményei alapján további, széleskörű alkalmazását tervezik.

I.
Saját közvélemény-kutatásról

Belügyminiszter Elvtárs 020/1967. számú parancsában az állambiztonsági munka társadalmi- politikai kihatásainak vizsgálatát a BM III/4. Osztály feladatává tette. E kihatások vizsgálatának egyik fontos módszere a közvélemény-kutatás. Alkalmazhatóságát egy szűk körben már lefolytatott előzetes közvélemény-kutatásunk tapasztalatai igazolták.

Első tervezett közvélemény-kutatási akciónk célja:

  1. A társadalmi támogatás felmérése, szélesítése lehetőségeinek kutatása.
  2. Tevékenységünk tartalmára és formáira vonatkozó vélemények megismerése, javaslatok felszínre hozása.
  3. Az állambiztonsági tájékoztató és ismeretterjesztő munka hatékonyságának felmérése és újabb lehetőségek kutatása.
  4. A megkérdezettek figyelmének fokozottabb ráirányítása az állam biztonságával összefüggő kérdésekre.

Közvélemény-kutatásunk tehát az állambiztonsági szervről és munkájáról alkotott vélemény megismerésére törekszik. Anélkül, hogy a módszer túlbecsülnénk, úgy véljük, hogy a vezetés munkája során általában, - és különösen a társadalom szélesebb rétegeire kiható döntései, intézkedései meghozatala előtt, - egyre kevésbé nélkülözheti meghatározott rétegek véleményének reális ismeretét.

Közvélemény-kutatásunk bázisa:

Jelen közvélemény-kutatásunkat kísérleti jellegűnek tekintjük, ezért a megkérdezendőket (mintegy 1.000 főt) a hozzánk legközelebb álló hivatalos és társadalmi (tehát operatív) kapcsolatok közül választjuk ki, (miniszterek és helyetteseik, főosztályvezetők, önálló osztályvezetők) elhárítási szempontból I.-II. kategóriába sorolt objektumok vezetői (igazgató, elnök, stb.), a felsorolt munkaterületek pártbizottsági titkárai, stb. (A megkérdezendő hivatalos és társadalmi kapcsolatokra a BM III. Főcsoportfőnökség központi és megyei szerveitől névszerinti javaslatot kérünk.)

Módszertani kérdések:

A közvélemény-kutatást kérdőív kiküldésével kívánjuk lebonyolítani. A kérdések kidolgozásánál figyelembe vettük, hogy a megkérdezettek munkánkat csak bizonyos vonatkozásban ismerik, ezért csak olyan kérdéseket teszünk fel, amelyekre feltételezésünk szerint válaszolni tudnak.

Kérdéseink a zárt-árnyalt kérdések kategóriájába tartoznak. Egy részük ugyanakkor "teszt" jellegű, így a kapott válaszok további következtetések levonására alkalmasak. Így például megmutathatják az állambiztonsági munkával kapcsolatos ismeretszintet, az állambiztonsági munka fontosságáról és az ellenséges tevékenység veszélyességéről alkotott ítéletet, stb.

A kérdések elrendezésénél a viszonylag egyszerűbb kérdésektől haladtunk a bonyolultabb, talán "kényesebb" kérdések felé, így kívántuk elkerülni, hogy a megkérdezettet "megriasszuk". A kérdések nem követnek logikai sorrendet, vagyis az azonos témakörben mozgó kérdéseket lehetőleg nem csoportosítottuk egy helyen, így elkerüljük, hogy egy előzőleg adott válasz a következőt befolyásolja.

A kérdőív első oldalára kísértőlevelet nyomtatunk. A kísérőlevélben felkérjük a címzettet a kérdőív kitöltésére, ismertetjük közvélemény-kutatásunk célját, a kérdőív kitöltésének és visszajuttatásának módját. A kísérőlevelet - a címzettek beosztásától függően - Miniszter elvtárs, vagy Miniszterhelyettes elvtárs sk. aláírással látjuk el.

(1.sz.melléklet)

A kérdőíveket zárt, névre szóló borítékban postán küldjük meg a közvélemény-kutatásba bevont személy munkahelyére. A kérdőívhez nyomtatott és felbélyegzett válaszborítékot mellékelünk. A válaszborítékban elhelyezett kérdőíveket a címzett postán küldi vissza. (A postára feladott küldemények biztonságáról a BM III/5. Osztály gondoskodik.)

Nem közömbös számunkra, hogy a vélemény milyen területről érkezik vissza, mert - ez más adatokkal összevetve - elősegíti annak értékelését, hogy munkánk milyen területeken mennyire aktív és valóban a fő irányokra koncentrálódik-e.

A kérdőíveket ezért két szempont szerint csoportosítjuk (és ennek megfelelő jelzéssel látjuk el).

A.) Államigazgatási egységek szerint
(2. sz. melléklet.)
B.) A választ adó munkaterületének jellege szerint.
(3. sz. melléklet.)

A kapott válaszok feldolgozása gépi úton történik. A visszaérkezett anyagok kódolását, vagyis a válasz-kategóriák számozásáét a BM III/4. Osztály végzi el.

A gépkönyvelési és számítási műveleteket a kódolt kérdőívek alapján a BM III/V-4. Osztály végzi. Az azonos témakörbe tartozó kérdésekre kapott válaszokat öt közlési táblán összesíti.

1.számú táblán:
Vélemények az állambiztonsági munka színvonaláról, aktivitásáról.
(4.sz.melléklet)

2.számú táblán:
Vélemények a szakterületnek nyújtott segítségünkről.

3.számú táblán:
Vélemények az állambiztonsági szerv és a megkérdezettek közötti kapcsolatról.

4.számú táblán:
Vélemények az állambiztonsági kérdésekkel kapcsolatos tájékoztató és ismeretterjesztő munkáról.

5. számú táblán:
Szöveges válaszok és javaslatok értékelése.

A közlési táblák A.) és B.)változatban készülnek. A közlési táblákon függőleges és vízszintes osztás szerepel. A függőleges osztásban mindkét változaton a témakörhöz tartozó kérdések és a válaszkategóriák szerepelnek. a Vízszintes osztás az A.) változatban 20 államigazgatási egységet (19 megye + Budapest), a B.) változatban 20, a munkahelyek jellege alapján megkülönböztetett egységet tartalmaz.

A függőleges és vízszintes osztás metszőpontjában a válasz-kategóriák darabszám szerinti és százalékos összesítése, a függőleges osztás végén mindösszesítése szerepel.

A közvélemény-kutatás eredményét három jelentésben kívánjuk feldolgozni:

  1. Elemző- értékelő jelentés az összesített adatok és szöveges válaszok alapján Miniszter elvtárs és a III. Fcsfség vezetői részére. (Amennyiben intézkedést igénylő javaslat érkezik, arról az illetékes operatív szerv vezetőjét külön is tájékoztatni fogjuk.)
  2. A BM III. Főcsoportfőnökség 1967. évi munkájáról szóló jelentésben felhasználandó anyagok összeállítása.
  3. Tanulmány a közvélemény-kutatás módszertani tapasztalatairól és javaslat a továbbfejlesztésre.

Ezeken túlmenően az adatokat, szöveges válaszokat és javaslatokat a BM III/4. Osztály elemző- értékelő munkája során folyamatosan hasznosítani tudja.

A kérdőívek kiküldésére - terveink szerint - 1967. október végén kerül sor. Az első elemző- értékelő jelentést 1968. január 15-re készítjük el.

II.
Távlati elképzelések

A közvélemény-kutatást - a tapasztalatok összegyűjtése és értékelése után - fokozatosan több irányban szélesíthetjük.

  1. A jelenlegihez hasonló célú közvélemény-kutatás meghatározott területeken vagy bizonyos foglakozási ághoz tartozók körében. Pl. az idegenforgalom terén dolgozók között.
  2. Teljesnek tekinthető társadalmi közvélemény-kutatás lefolytatása, - az egész társadalmat reprezentáló "minta" megkérdezésével, - az állambiztonsági szervet érintő kérdésekben.
  3. Szélesebb köröket, vagy az egész társadalmat érintő állambiztonsági intézkedés megtétele után, az érintettek reagálásának megismerésére.
  4. Közvélemény-kutatás valamely intézkedés meghozatala előtt a várható hatás felmérésére.
  5. A gyakorlati operatív munkában hasznosítható, elsősorban politikai és egzisztenciális kérdésekkel kapcsolatos vélemények megismerését célzó közvélemény-kutatás, - valamely már létező, vagy e célból létrehozandó közvélemény-kutató szerv fedése alatt, - az állambiztonsági szervet érdeklő körökben (pl. volt uralkodó osztály tagjai, veszélyes elemek, stb. között). Ez a fajta közvélemény-kutatás elősegítheti a megkérdezett körök, rétegek politikai beállítottságának reálisabb értékelését, sőt megfelelően előkészített (preparált) kérdőívekkel az egyes személyek politikai állásfoglalásának, társadalmi helyzetének megismerését is.

 Hajdú Pál r. alezr.
osztályvezető

Ezen a napon történt augusztus 13.

1961

A keletnémet állampolgárok egyre fokozódó mérvű elvándorlása miatt, Berlinben az NDK hatóságai nagy létszámú csapatokkal lezárják a város...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők