Puszi” Kádár Jánosnak

Látogatás a Budapesti Harisnyagyárban

„az ’56-os események után az első május elsejei kivonuláson én is részt vettem. Kádár elvtárs, […] ott maradt a dolgozók körében, akik közül igen sokan igyekeztek Kádár elvtárs közelébe férkőzni. Közöttük voltam én is. Egy kézfogás erejéig szerettem volna üdvözölni Kádár elvtársat, tehát a tömegbe furakodtam, és elhatároztam, hogy ha közelébe tudok jutni, akkor nemcsak kézfogással üdvözlöm majd, hanem adok neki egy puszit is. (Derültség.) […] Igaz, 13 évvel idősebb vagyok, őszebb lett a hajam is, mégis úgy érzem, most beválthatom magamnak tett ígéretemet.”

Bevezetés 

Kádár János 1968. október 24-én látogatott el a Budapesti Harisnyagyárba (Népszabadság, 1968. október 25. 1-4. o.), ahol nagy ünnepséget rendeztek a tiszteletére. A pártfőtitkár látogatására nem véletlenül szemelték ki éppen a Harisnyagyárat; hiszen az egyik harisnyagyári brigád tagjai - ahogy az a mellékelt szövegrészletben is olvasható - leveleztek Kádár Jánossal.

A gyár hétköznapjai amúgy nem sokban különböztek más gyárakétól. A helyi pártszervezetek jegyzőkönyveibe belepillantva, kiviláglik, hogy a pártrendezvények itt is a gyári mindennapok természetes, megszokott részeivé váltak. Az 1960-as évek folyamán a Budapesti Harisnyagyár központi gyáregységében 5-6 pártalapszervezet működött. Jegyzőkönyveik egy részének központi magvát a rutinszerű párttagfelvételi eljárások leírásai alkotják. A jegyzőkönyv-vezetők gyakran ismétlődő formulákat használtak, ezt az egyhangúságot csak ritkán töri meg egy-egy tagfelvételi kérelem elutasítása. Az elutasítás okát viszont alig-alig jelölték meg. Az ajánlók is hasonló beszédfordulatokkal egyengetik a tagjelöltek útját, legalábbis a jegyzőkönyvek szerint. Visszatérő formula a "rendes, becsületes, jó dolgozó", a "régóta ismerem". Azok az ülések, amelyeken nem a tagfelvételi eljárások kerültek napirendre, gyakran foglalkoztak szervezési kérdésekkel, a "pártépítés" további feladataival. Ezek a jegyzőkönyvek is alkalmazkodtak a pártzsargon beszédmódjához, hiszen készítőik tudatában voltak annak, hogy a gyári szintű felsőbb pártvezetés számára írják beszámolóikat. Ennek megfelelően a normális működés képét akarták közvetíteni. A jegyzőkönyvekben szerepelnek a gyári hétköznapok problémái is, elsősorban ellátási és szociális kérdések: az áremelkedés, a büfé ellátottsága, az orvosi rendelés, a nyugdíjasok kórházi kezelése, a lakásproblémák.

Ez utóbbi különösen fontos kérdés volt a gyár dolgozói számára, hiszen a régi óbudai házak lebontása után sokuknak kellett kiköltözni lakásából és döntenie a két lehetőség között, hogy lakótelepre költözik vagy házépítésbe fog. A termelési kérdésekről is szó esett az üléseken: a gyár az 1960-as évek végén kezdett vidéki telepek létesítésébe Nagybátonyban, Dobozon. Ezeket egészítették ki az 1970-es évek közepétől a tsz melléküzemágként létrehozott további telepek pl. Szeghalom és Cigánd. A pártvezetőségi ülés jegyzőkönyvében gyári szintű problémák kerültek terítékre. A kiválasztott ülésen a "szocialista tulajdon védelme" napirendként szerepelt a gyári lopások kérdése. A gyári jegyzőkönyvek erősen átpolitizált beszédmódjuk, ismétlődő fordulataik miatt azonban csak korlátozottan nyújtanak betekintést a gyári mindennapok világába.

Az a nap viszont, amikor a gyár reflektorfénybe, neve pedig az újságok címlapjára került, mindenkinek az emlékezetében nyomot hagyott. Kádár János látogatásának alkalmával a munkásnők beszámoltak szocialista brigádjaik tevékenységéről. A felszólalások beszédmódja idomul az ünnepinek tartott alkalomhoz. Míg a párt-alapszervezeti jegyzőkönyvek hozzászólói néha szabadon csaponganak a tévéreklámoktól a külpolitikai helyzetig, itt már-már monoton sorrendben követik egymást a hozzászólások. Tartalmukban a propagandajelszónak megfelelően a beszédek a termelésről, tanulásról, patronálásokról számolnak be. A jegyzőkönyv megörökítette azt is, hogy milyen erős paternalizmus jellemezte a párt első emberéhez való viszonyt: a gyári szakszervezeti titkár régi vágya teljesült akkor, amikor "puszit adott" Kádár Jánosnak. Kádár János beszéde vissza-visszautal a munkásnők felszólalásaira. A kiválasztott forrásrészlet megismertet ennek retorikai eszközeivel is. "Az ország vezetőjének látogatása", mint a hétköznapitól elkülönülő "különleges nap" antropológiai elemzéséhez ez az írásos forrás adalékul szolgálhat, az egykori újságcikkek, fényképfelvételek és a mai visszaemlékezések mellett. Érdekes olvasmány lehet mindazok számára, akiket a gyárak második világháború utáni mindennapjai, a gyári munkások hétköznapjai érdekelnek.

Ezen a napon történt augusztus 11.

1914

Franciaország hadat üzen az Osztrák–Magyar Monarchiának.Tovább

1920

A Lett Köztársaság függetlenségének elismerése.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő