Tartalékos tisztek '56-os magatartását vizsgáló jelentések a Ganzban

1957–1958 folyamán a pártvezetés tisztogató-átrendező akcióinak lezárásaként befejezték a Ganz Vagon- és Gépgyárban is a náluk foglalkoztatott hivatásos és tartalékos tisztek politikai felülvizsgálatát. A jellemzések hiteles forrásai annak, hogy milyen magatartást tekintettek politikailag megfelelőnek vagy elítélendőnek.

Tartalékos tisztnek javasolt pártonkívüliek

[1.] 527/052. N. N. szül. 1923. Rákospalota, a. n. N. N.

MDP-tag volt, most nem tagja a pártnak, a környezete miatt nem kérte az átigazolását. A párt mellett volt mindig, és a nehéz időkben is egyetértett a párt alapvető politikájával. Nagyon jó munkaerő és szorgalmas dolgozó. Rendfokozatának meghagyását javasoljuk.
                                                                                                      N. N. [aláírás] N. N. [aláírás]

[2.] N. N.

Az októberi események alatt magatartása ellen semmi kifogás nem merült fel. Voltak ugyan különböző téves nézetei, ezek azonban a nagy általánosságban elterjedt nézetektől nem voltak nagyobbak. A szovjet csapatok beavatkozását tárgyilagosan katonai szemmel nézte - és helyeselte - általában a demokratikus erők győzelmét kívánta. Nem párttag. Javasoljuk tartalékos tiszti állományban meghagyni.
Budapest, 1957. október 4.
            N. N. [aláírás]
            előadó

[3.] Vg. Termelési o. 719/4621. N. N. szül.: 1927. Köröstarcsa, a. n. N. N.

Több éve dolgozik itt, jó szorgalmas és becsületes munkaerő. Az ellenforradalom idején is becsületesen viselkedett, mint fiatal értelmiségi igen érdeklődik az új fejlődés után. Mint vezető mérnök a Vagongyártáson jó munkát végzett és most is, mint a gyáregység termelési főnöke a tőle telhető legjobb munkát végzi. Javasoljuk rendfokozatának meghagyásában.
                                                                                                         N. N. [aláírás] N. N. [aláírás]

[4.] Vg. Gépappl.
             609/4422. N. N. szül.: 1916. Budapest, a. n. N. N.

Párton kívüli, MDP-nek sem volt tagja. 1945-46 óta dolgozik a gyárban. Polgári beállítottságú ugyan, de ellenséges magatartást sohasem tapasztaltunk vele kapcsolatban. Javasoljuk rendfokozatának megtartásában.
                                                                                    N. N. [aláírás] N. N. [aláírás]

[5.] N. N.

Az ellenforradalom előtt rendszeres látogatója volt a Petőfi-körnek. Innen elég sok téves nézetet hozott magával. Közvetlenül az ellenforradalmi cselekmények alatt azonban helyt állt. Pl. a Népligetben 3 suhanctól elszedte géppisztolyukat és behozta a gyárba. Később /dec.- jan./ újból érezni lehetett rajta a Petőfi-kör romboló hatását, ez azonban később tisztázódott benne. Nem párttag. Javasoljuk tartalékos tiszti állományban megtartani.
Budapest, 1957. október 4.
            N. N.
            [aláírás]

[6.] N. N. szül.: 1932. Kispest, /N. N./

Az ellenforradalom előtt és azóta is a Hajtóműszerkesztésen dolgozik. Félénk, félszeg, lányos természetű - alkalmazkodó. Tekintettel a műszaki képzettségére, tiszti rangjának meghagyását javasoljuk.

[7.] Vg. Kocsiterv.

609/4712. N. N. szül. 1918. Budapest, a. n. N. N.
Párton kívüli, az MDP-ből 1950-51 táján zárták ki. Tudomásunk szerint volt nyugati fogságban /pockingi táborban/ is. Jó képességű, nagy tudású vezető mérnök. A fiatalok szakmai nevelésében sikereket ért el. Az ellenforradalom ideje alatt nem nyilvánított véleményt, de utána az ő csoportja kezdte el itt a rendszeres munkát. Mindig készséggel és láthatólag őszintén állt a párt rendelkezésére. Itteni munkája és magatartása alapján javasoljuk rendfokozatának megtartását.
                                                                                                         N. N. [aláírás] N. N. [aláírás]

[8.] Vg.szerk. Gépappl.

609/44120. Várkonyi Hunor szül. 1909. Sárvár, a. n. Bradl Gizella
Polgári beállítottságú, párton kívüli egyén. MDP-nek sem volt tagja. Az ellenforradalom idején nem nyilvánított véleményt, viszont szoros kapcsolatot tartott és ma is tart fenn régi Ganz-gyári párton kívüli vezetőkkel. Javasoljuk rendfokozatának megtartásában, bár bizalmát nem osztja meg velünk.
                                                                                                         N. N. [aláírás] N. N. [aláírás]

[9.]                                                                                  710./Szem.  1957. december. 17.
                                                                                       N. N.          124.

A tartalékos tisztek felülvizsgálásával kapcsolatban N. N.-ről /szül.: 1925. Miskolc, a. n. N. N./ adott véleményünk téves információn alapszik, így a valóságnak nem felel meg teljes mértékben.

A helyes vélemény a következő:
1956. IV. 9-én került vállalatunkhoz a Hídépítő Vállalat Gépjavító és Gépkölcsönző Ö. E. központi telepéről, ahol mint villanyszerelő dolgozott. Üzemünkbe, műszaki munkakörbe a Vízgépszerkesztésre került, mivel a Villamosipari Technikum III. évfolyamát akkor végezte. Munkáját szorgalmasan és lelkiismeretesen végezte és végzi jelenleg is. Az októberi ellenforradalom alatt üzemünkben semmiféle ellenforradalmi tevékenységben nem vett részt, viselkedése semlegesnek mondható. Általában az egész magatartása szolid, csendes. A villamosipari technikumot elvégezte, jelenleg, mint technikus dolgozik. Fentiek alapján tiszti rangjának meghagyását javasoljuk. Ez a vélemény a pártalapszervezet vezetőségével történt megbeszélés alapján készült el.

XI. ker. Kieg. Parancsnokság                                                                           N. N. [aláírás]
Budapest                                                                                                       szem. oszt. vez.

[10.] Balázs Béla 1905. szül.: Győrszentiván, /Bachmann Katalin/

Az ellenforradalom előtt és azóta is a hajtómű-szerkesztésen dolgozik. Munkáját kiválóan, jól végzi. Szorgalmas, lojális, az ellenforradalom alatti magatartása korrekt volt. Fentiek alapján tiszti rangjának meghagyását javasoljuk.

[11.] 527/052. N. N. szül.: 1921. Tiszaroff, a. n. N. N.

Jó munkaerő, a zavaros időkben nem hőbörgött, rendszeresen bejárt dolgozni. Nem volt párttag. Mint brigádvezetőt szeretik a munkatársai. Egy hibája van, hogy szereti az alkoholt, többször jött be illuminált állapotban. Ezért véleményünk szerint nem veszítheti el rendfokozatát, tehát javasoljuk annak meghagyását.

                                                                                                         N. N. [aláírás] N. N. [aláírás]

[12.] Vg. Kocsiterv.

609/4423. N. N. szül.: 1920. Nyáregyháza, a. n. N. N.

Munkásszármazású technikus, az MDP-ben pártbizalmi volt, az MSZMP-be nem kérte átigazolását. Csendes, szorgalmas dolgozó. Az ellenforradalom ideje alatt még csak nem is szimpatizált az ellenforradalommal. Rendfokozatának meghagyását javasoljuk.

                                                                                                         N. N. [aláírás] N. N. [aláírás]

[13.] N. N.

Nem vett részt semmiféle ellenforradalmi cselekményben. Megjegyzései, viselkedése ingadozó. Sokszor nem tudta határozottan ő maga sem, kinek adjon igazat. Ez a magatartása ma is fennáll. Munkájában igen aprólékos-siránkozó természet, ennek ellenére elvégzi feladatát. Nem párttag. Javasoljuk tartalékos tiszti beosztásban meghagyni.

            N. N. [aláírás]

                        ea.

Budapest, 1957. október 3.

[14.] 720/487. N. N. szül.: 1931. Polgárdi a. n. N. N.

A fiatal mérnökök közül környezetében a legbecsületesebben viselkedett. Az álhazafias fellángolásokat elítélte. Munkáját a sztrájk időszaka alatt is becsületesen végezte. Párttag nem volt, jelenleg sem az. Javasoljuk rendfokozatának megtartásában.

                                                                                                      N. N. [aláírás] N. N. [aláírás]

Ezen a napon történt augusztus 11.

1914

Franciaország hadat üzen az Osztrák–Magyar Monarchiának.Tovább

1920

A Lett Köztársaság függetlenségének elismerése.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők