Tartalékos tisztek '56-os magatartását vizsgáló jelentések a Ganzban

1957–1958 folyamán a pártvezetés tisztogató-átrendező akcióinak lezárásaként befejezték a Ganz Vagon- és Gépgyárban is a náluk foglalkoztatott hivatásos és tartalékos tisztek politikai felülvizsgálatát. A jellemzések hiteles forrásai annak, hogy milyen magatartást tekintettek politikailag megfelelőnek vagy elítélendőnek.

A hadkiegészítő parancsnokság megkeresése  

MAGYAR NÉPHADSEREG
XVIII. ker. Kieg. Pság.
Ganz Vagon és Gépgyár /Sz. ü.o./
Bp. VIII. [!]

Kérem a Vállalat /Intézmény/ Igazgatóját, hogy a csatolt „Feljegyzési lap"-on szereplő tartalékos tisztről a véleményt megadni és azt posta fordultával parancsnokságomnak visszaküldeni.

A jellemzésben térjen ki az alábbiakra:
1. az ellenforradalom alatti magatartásra,
2. a párt és a kormányhoz való viszonyára,
3. munkához való viszonyára.

N. N. alezredes [aláírás]

            kieg. pk.-h.

Tartalékos tisztnek fenntartással javasolt személy

522/4663. N. N. szül.: 1926. Budapest, a. n. N. N.

MDP-tag volt, most MSZMP-tag. A nehéz időkben rendszeresen bejárt, de erősen ingadozott és ez a magatartása befolyásolta a műhely dolgozóit is, mert mint műszaki vezető állandóan a dolgozók között volt. Rendfokozatának megtartását azzal a fenntartással javasoljuk, ha a hadseregnél megfelelően viselte magát.

                                                                                                         N. N. [aláírás] N. N. [aláírás]

 

Felülbírált jelentés

A jellemzés első változata:

N. N.

Régi ludovikás tiszt. Munkahelyén sem munkája, sem politikai magatartása ellen kifogás nem merült fel. Munkatársai elmondják, sokszor meséli /N. N./ milyen jó módban élt azelőtt, házaik, földje voltak a szüleinek /régi nagybirtokos családból származik/. Az alapszerv vezetősége, dacára hogy magatartása ellen pillanatnyilag kifogás nincs, nem javasolja tartalékos tiszti beosztásban meghagyni. Nem párttag.

Budapest, 1957. október 14.
            N. N. [aláírás]

A jellemzés módosított változata:

                                                                       1451/Szem.                             1958. június 26.

                                                                            N. N.

Kérésükre közöljük, hogy N. N. ügyében az alapszerv vezetőségével egyetértésben a következő javaslatot tesszük:

N. N. üzemünkben 9 éve dolgozik és munkája ellen az eltelt idő alatt kifogás nem merült fel. Annak dacára, hogy horthysta katonatiszt volt, politikailag nem eshet kifogás alá magatartása, mert, bár mint párton kívüli nem aktív támogatója az alapszerv politikai munkájának elfogadását, elismerését tükrözi. Az ellenforradalom alatt sem volt ellene kifogás, ellenforradalmi cselekményekben nem vett részt. Amennyiben tartalékos tiszti rang meghagyásának az nem akadálya, hogy aktív tiszt volt a múlt rendszerben, úgy az alapszerv vezetősége a tartalékos tiszti rangjának meghagyását javasolja, gyáron belüli magatartása alapján.

XVII. ker. Kieg. Parancsnokság                                                         N. N. [aláírás]
Budapest                                                                                           szem. oszt. vez.
[olvashatatlan cím]

Ezen a napon történt február 28.

1957

Az Úttörő Központ kommunista frakciójával folytatott megbeszélésen kiderült: a többség nem híve az egységes szervezetnek, félnek a KISZ-...Tovább

1994

Az ENSZ által Bosznia-Hercegovina fölött elrendelt tiltott repülési zónában a Szövetség repülői lelőnek – a tilalmat megsértő – négy harci...Tovább

1997

Budapesten kitör a „Postabank-pánik”.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – II.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg egy másik művében –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának fő témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 6. szám első írásának szerzője, Tóth Judit azt mutatja be Tótkomlós példáján keresztül, hogy miként zajlottak le a Rákosi-korszakban a mezőgazdasági versenyek, és azok milyen szerepet töltöttek be az 1950-es években. Katona Klára rendőrségi iratok segítségével illusztrálja, hogyan élte meg a parasztság a konszolidálódó Kádár-rendszerben a téeszesítés befejezését. Tóth-Bartos András a magyar kormány 1940–1944 közötti észak-erdélyi birtokpolitikáját jellemzi, kiemelve, hogy a fő cél az erdélyi magyarság gazdasági pozíciójának megerősítése volt. Az ArchívNet alapvetően 20. századi, ritkább esetben a 19. század második feléből származó forrásokat közöl, ezúttal azonban kivételt teszünk Hegedűs István 18–19. századi forrásokat feldolgozó írásával. E dokumentumközlés ugyanis rávilágít a 20. századi magyar agrárkérdés történeti előzményeire. Nem kapcsolódik a tematikához, de érdekfeszítő a szám utolsó két írása is: Cseh Valentin a csepeli kikötőkomplexum működésének első időszakát vizsgálja, míg B. Stenge Csaba a Németországot megszálló amerikai csapatok és a menekült magyar nők kapcsolatának 1945 nyarán keletkezett verses emlékét idézi fel.

Budapest, 2019. december 20.

A szerkesztők