A Nagykátai járás 1950-ben egy bíró szemével

Az alábbi, 1950-ben keletkezett bírósági dokumentum nem pusztán tartalma miatt izgalmas, hanem annak is bizonyítéka, hogy a jogszolgáltatás megismerésén túl más kutatási ágak értékes adalékául is szolgálhat.

Forrás

 

 

  

 

 

A Nagykátai Járásbíróság Elnökének jelentése a nagykátai járás helyzetéről
1950. október 30.

Szigorúan bizalmas!

A nagykátai járásbíróság elnöke

Tárgy: Az ítélkezés érdemleges felügyeletének hatékonyabb gyakorlása.

1950.El.III.G.28/5. szám.

A fenti tárgyban f. évi szeptember hó 16. napján Törvényszéki Elnök Úrnál a járásbíróságok vezetői részére tartott megbeszélésre, valamint ezt követőleg az 1950.Biz.65/2. számú utasításra hivatkozással jelentésemet az alábbiakban terjesztem elő:

A megbeszélt irányadó szervekkel a járási székhelyen, valamint — egyéb ügyekben történt néhány kiküldetés alkalmával — több községben megbeszélést tartottam, s eljárásom eredményéről, illetve a szerzett tapasztalatokról az alábbiakban számolok be:

A járás lakossága általában kis- és középparasztokból, ipari munkásokból s nagygazdákból áll. A lakosság jelentős százaléka Budapestre jár gyárakba dolgozni, de igen sok az ugyancsak túlnyomó részben naponta Budapestre utazó egyéb közületi alkalmazott (MÁV,

és fővárosi köztisztasági alkalmazott).

Ami a lakosság politikai beállítottságát, hangulatát, a népi demokráciához, illetve a szocializmushoz való viszonyát illeti, ebből a szempontból a járásba tartozó 17 községet hozzávetőlegesen 3 csoportba sorolhatjuk. Az első csoportba sorozom azokat a községeket, melyeknek a lakossága mind politikai beállítottság, mind ugyanebből a szempontból számításba vehető fejlődésképesség szempontjából jónak tekinthető s érzékük a szocialista társadalmi együttéléshez meglehetősen fejlett. Ezek:

1.) Szentlőrinckáta. Politikai szempontból a járás legjobb községe. Viszonya a népi demokráciához jó, a közösséget leginkább sértő beszolgáltatási és ezzel kapcsolatos bűnügyek nincsenek, a község típus bűncselekménye az engedély nélküli vágás és szállítás.

2.) Pánd. Politikailag igen jól áll, különösen iskolapolitikája jó, ebben a vonatkozásban a járásban első helyen áll. Innen fut be a legkevesebb bűnügy, ami van, rendszerint azt sem helybeliek, hanem idegenek követik el.

3.) Tápiószecső. A lakosság legnagyobb százaléka innen jár Budapestre gyárakba dolgozni és egyéb közületi vállalatokhoz. Ez a réteg a leginkább öntudatos része a politikailag egyébként is jól álló és fejlődésképes községnek, itt is az engedély nélküli vágás és szállítás a típuscselekmények.

4.) Szentmártonkáta. A felsorolt szempontokban Tápiószecsővel azonosan bírálható el, lakosságának összetétele azonos, legfeljebb annyiban van kissé elmaradva az elobbi községtől, hogy Nagykátához közeli fekvése s gazdalakosságának Nagykátára gravitálása következtében érződik rajta Nagykáta rossz hatása.

5.) Kóka. Politikailag fejlődoképes község, a közösségi szellem hiányára leginkább utaló beszolgáltatással kapcsolatos bűncselekmények nincsenek. Igaz, hogy a jövedéki kihágások (engedély nélküli dohányvágás és pálinkafozés) a valóságban a társadalmi tulajdon elleni súlyos cselekmények, azonban közismert, hogy a parasztság inkább virtust lát az ily cselekményekben, s ezért nevelésre szorul a község lakossága, különösen ebben a vonatkozásban. A járásban közismert, hogy a kókai szűzdohány és a kókai kisüsti pálinka a legjobb. Bár a jövedéki kihágások nem tartoznak a járásbíróság hatáskörébe, azonban éppen ezekkel a dolgokkal kapcsolatban ebben a községben követik el a legtöbb hatósági közeg elleni erőszakot (pénzügyőrök ellen), s így ezekben a bűnügyekben módja van a bíróságnak nevelő ítéletet hozni.

6.) Tápióbicske. A község lakosságának pártállása a járásban az átlagosnál jobb, s így ebbő a szempontból fejlődőképesnek tekinthető. A község lakossága által elkövetett bűncselekmények közt a földmíves szövetkezet sérelmére elkövetett sikkasztások dominálnak.

Mind a 6 felsorolt községben 1-1

muködik, a lehetőséghez képest eléggé alacsony taglétszámmal.

A második csoportba sorozhatók azok a községek, melyekben a lakosság politikai fejlettsége általában kezdetleges fokon áll, vannak fogalmaik a népi demokrácia, s illetve a szociálizmus [!] célkitűzéseiről, azonban mindezekkel szemben általában közömböseknek tekinthetők. Jó népnevelő munka hasznos lenne. Ezek:

7.) Süly-Sáp (Az egyesítés elott Tápiósüly és Tápiósáp, két község volt.) A második csoportról fent általánosságban elmondottak illenek rá, ebben a csoportban azonban ez a község volna a leginkább fejlődőképes, mert a lakosság igen nagy százaléka jár Budapestre munkába. Ennek a községnek, valamint

8.) Farmos községnek fejlődőképességére az ad biztatást, hogy a közösség elleni bűncselekmények általában nem fordulnak elő, típuscselekménynek a különféle testi sértések tekinthetők. Farmosról kevesen járnak Budapestre, így ebben a községben különösen hasznos lehetne a falujárók és a népnevelők helyes munkája.

9.) Tóalmás. Ennek a községnek hátránya, hogy a forgalomtól meglehetősen kiesik, ennek ellenére politikailag közepesen áll, de kellő felvilágosító munka és népnevelés hiányában nem eléggé érett népi demokrácia és a szocializmus célkitűzéseinek felfogására. Általában nem bűnöző község.

10.) Tápióság. Politikai szempontból ebben a községben volna a legtöbb lehetőség, mert kulákjai nincsenek s a lakosság összetétele kis- és középparaszt, valamint gyári munkás, utóbbiak mind Budapestre járnak, s a község lakosságának tekintélyes százalékát teszik ki. Ez sem bűnöző község, s így itt sem jut sok szerep a bíróság nevelő munkájának. Helyes népnevelő munkára volna szükség.

Süly-Sápon 2, Tóalmáson 1 T.SZ.CS. működik, Farmoson és Tápióságon T.SZ.CS. nincs, s ez is a lakosság politikai éretlenségére mutat.

A harmadik csoportba sorozom azokat a községeket, melyekben a népi demokrácia szellemében megkívánt fejlődés nem kielégítő, ahol a föld jelentős része kulák kézben van, s melyekben leginkább érvényesül a reakció és a kulákság káros befolyása, itt van a legtöbb közösség elleni bűncselekmény, s ezért a bíróság is ezeknek a községeknek bűnözőivel szemben hozza a legtöbb és leginkább súlyos ítéleteket. Ezek:

11.) Nagykáta. Sok a kulák, sok a beszolgáltatással és begyűjtéssel kapcsolatos cselekmény. Magának a Pártnak az összetétele sem éppen kielégítő, sok benne a kispolgári elem (kiskereskedő, kisiparos), bár itt is volna lehetőség a fejlődésre, mert igen sok gyári munkás lakik itt, ezek Budapestre járnak s ott szerzett világnézeti tudásukat megfelelő népnevelő munkával továbbadhatnák.

12.) Tápiógyörgye. A járás leggazdagabb községe, ennek hatására a járás legértékesebb termőföldje. A lakosság nagy része kulák s a föld igen nagy része kulák kézben van. Egyebekben ugyanaz, mint Nagykáta, itt azonban személyes tapasztalatom szerint javulás várható, mert a helyi

és a község vezetősége jól ismerik a népi demokrácia célkitűzéseit s azokat az eszközöket, melyek a fejlődés sikerét biztosítják.

13.) Újszilvás. Tápiógyörgye községből vált ki, erre is ugyanazok állanak, mint Tápiógyörgyére, bár itt a kulákok befolyása enyhébb, mert jobbára szegényparasztok települése, akik politikailag inkább éretlenek, s így jó népnevelő munkával kivonhatók a kulákbefolyás alól.

14.) Tápiószele. Nagykáta után a járás legnépesebb községe, azonban Tápiógyörgyénél szegényebb, bár itt is sok a kulák s ezeknek a befolyása erősebb, mint a felvilágosító munka. Innen került ki eddig a legtöbb beszolgáltatási bűnügy, de itt tapasztalható néha a baloldali elhajlás is. Itt van szükség leginkább a bíróság nevelő munkájára.

15.) Tápiószőlős. Tápiószele külső települése, nemrég alakult önálló községgé. Nagyjából ugyanaz a helyzet, mint Tápiószelén, azonban éppúgy, mint Újszilvásnál, itt is több a fejlődési lehetőség, mert nagyobb részben szegényparasztok településéből áll. A forgalomból kieső volta inkább az oka elmaradottságának s a kulák befolyásnak, mely egyébként csökkenőben van.

16.) Tápiószentmárton. Igen nagy határú község, a föld jelentős része kulák kézben van, s ezek befolyása ugyancsak erősebb, mint a felvilágosító munka. Itt is a beszolgáltatási bűnügyek dominálnak.

A harmadik csoportba tartozó községek közül Nagykátán mindössze 1 T.SZ.CS., Tápiógyörgyén és Újszilváson egy sem, Tápiószelén 1. T.SZ.CS. és 1 állami gazdaság, Tápiószőlősön 1. T.SZ.CS. és 1 állami gazdaság, Tápiószentmártonban 2 T.SZ.CS. és 1 állami gazdaság működik.

Jelentem tovább, hogy a vezetésemre bízott bíróság bírói kara a járás községeinek az irányadó szempontok szerinti általános helyzetét ismeri. A járási tanács, valamint a járási pártbizottság részéről minden esetben megkapjuk a szükséges tájékoztatást abban a vonatkozásban, hogy mik azok a szempontok, melyek a konkrét üggyel kapcsolatban helyi szempontból jelentősek, s ennek az együttműködésnek eredményeként a bíróság minden esetben már az ügy tárgyalása előtt tisztában van azokkal a körülményekkel, melyek a jelentősebb ügyekben akár általános helyi vagy politikai, akár valamely speciális szempontból lényegesek az ügy elbírálásánál s az alkalmazandó büntetésnél.

Ugyancsak megfelelően tájékozódik a helyi, illetve járási pártbizottság és a járási tanács az ügyek elintézésről, eddig ugyanis minden oly esetben, amikor az ügy jelentős volta miatt a bíróság tőlük felvilágosítást kért vagy ilyent tőlük már az ügy ideérkeztekor kapott, a Párt és Tanács részéről is volt jelen a tárgyaláson minden esetben előzetes értesítés folytán megfigyelő.

Ez az együttműködés továbbra is biztosítva van.

Kelt Nagykátán, 1950. évi október hó 30. napján.

         Dr. O. Károly
         a járásbíróság elnöke.

Jelzet: PML XXV. 1-a-2. 1. doboz 1950/65/6-5.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt augusztus 04.

1914

I. világháború: A német haderő lerohanja Belgiumot, hogy megindíthassa támadását Franciaország ellen. Válaszul Nagy-Britannia hadat üzen...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők