Budapesten megalakult az Országos Katholikus Diákszövetség Köz-ponti BizottságaTovább
A Nagykátai járás 1950-ben egy bíró szemével
Az alábbi, 1950-ben keletkezett bírósági dokumentum nem pusztán tartalma miatt izgalmas, hanem annak is bizonyítéka, hogy a jogszolgáltatás megismerésén túl más kutatási ágak értékes adalékául is szolgálhat.
Forrás
1950. október 30.
Szigorúan bizalmas!
A nagykátai járásbíróság elnöke
Tárgy: Az ítélkezés érdemleges felügyeletének hatékonyabb gyakorlása.
1950.El.III.G.28/5. szám.
A fenti tárgyban f. évi szeptember hó 16. napján Törvényszéki Elnök Úrnál a járásbíróságok vezetői részére tartott megbeszélésre, valamint ezt követőleg az 1950.Biz.65/2. számú utasításra hivatkozással jelentésemet az alábbiakban terjesztem elő:
A megbeszélt irányadó szervekkel a járási székhelyen, valamint — egyéb ügyekben történt néhány kiküldetés alkalmával — több községben megbeszélést tartottam, s eljárásom eredményéről, illetve a szerzett tapasztalatokról az alábbiakban számolok be:
A járás lakossága általában kis- és középparasztokból, ipari munkásokból s nagygazdákból áll. A lakosság jelentős százaléka Budapestre jár gyárakba dolgozni, de igen sok az ugyancsak túlnyomó részben naponta Budapestre utazó egyéb közületi alkalmazott (MÁV,
és fővárosi köztisztasági alkalmazott).Ami a lakosság politikai beállítottságát, hangulatát, a népi demokráciához, illetve a szocializmushoz való viszonyát illeti, ebből a szempontból a járásba tartozó 17 községet hozzávetőlegesen 3 csoportba sorolhatjuk. Az első csoportba sorozom azokat a községeket, melyeknek a lakossága mind politikai beállítottság, mind ugyanebből a szempontból számításba vehető fejlődésképesség szempontjából jónak tekinthető s érzékük a szocialista társadalmi együttéléshez meglehetősen fejlett. Ezek:
1.) Szentlőrinckáta. Politikai szempontból a járás legjobb községe. Viszonya a népi demokráciához jó, a közösséget leginkább sértő beszolgáltatási és ezzel kapcsolatos bűnügyek nincsenek, a község típus bűncselekménye az engedély nélküli vágás és szállítás.
2.) Pánd. Politikailag igen jól áll, különösen iskolapolitikája jó, ebben a vonatkozásban a járásban első helyen áll. Innen fut be a legkevesebb bűnügy, ami van, rendszerint azt sem helybeliek, hanem idegenek követik el.
3.) Tápiószecső. A lakosság legnagyobb százaléka innen jár Budapestre gyárakba dolgozni és egyéb közületi vállalatokhoz. Ez a réteg a leginkább öntudatos része a politikailag egyébként is jól álló és fejlődésképes községnek, itt is az engedély nélküli vágás és szállítás a típuscselekmények.
4.) Szentmártonkáta. A felsorolt szempontokban Tápiószecsővel azonosan bírálható el, lakosságának összetétele azonos, legfeljebb annyiban van kissé elmaradva az elobbi községtől, hogy Nagykátához közeli fekvése s gazdalakosságának Nagykátára gravitálása következtében érződik rajta Nagykáta rossz hatása.
5.) Kóka. Politikailag fejlődoképes község, a közösségi szellem hiányára leginkább utaló beszolgáltatással kapcsolatos bűncselekmények nincsenek. Igaz, hogy a jövedéki kihágások (engedély nélküli dohányvágás és pálinkafozés) a valóságban a társadalmi tulajdon elleni súlyos cselekmények, azonban közismert, hogy a parasztság inkább virtust lát az ily cselekményekben, s ezért nevelésre szorul a község lakossága, különösen ebben a vonatkozásban. A járásban közismert, hogy a kókai szűzdohány és a kókai kisüsti pálinka a legjobb. Bár a jövedéki kihágások nem tartoznak a járásbíróság hatáskörébe, azonban éppen ezekkel a dolgokkal kapcsolatban ebben a községben követik el a legtöbb hatósági közeg elleni erőszakot (pénzügyőrök ellen), s így ezekben a bűnügyekben módja van a bíróságnak nevelő ítéletet hozni.
6.) Tápióbicske. A község lakosságának pártállása a járásban az átlagosnál jobb, s így ebbő a szempontból fejlődőképesnek tekinthető. A község lakossága által elkövetett bűncselekmények közt a földmíves szövetkezet sérelmére elkövetett sikkasztások dominálnak.
Mind a 6 felsorolt községben 1-1
muködik, a lehetőséghez képest eléggé alacsony taglétszámmal.A második csoportba sorozhatók azok a községek, melyekben a lakosság politikai fejlettsége általában kezdetleges fokon áll, vannak fogalmaik a népi demokrácia, s illetve a szociálizmus [!] célkitűzéseiről, azonban mindezekkel szemben általában közömböseknek tekinthetők. Jó népnevelő munka hasznos lenne. Ezek:
7.) Süly-Sáp (Az egyesítés elott Tápiósüly és Tápiósáp, két község volt.) A második csoportról fent általánosságban elmondottak illenek rá, ebben a csoportban azonban ez a község volna a leginkább fejlődőképes, mert a lakosság igen nagy százaléka jár Budapestre munkába. Ennek a községnek, valamint
8.) Farmos községnek fejlődőképességére az ad biztatást, hogy a közösség elleni bűncselekmények általában nem fordulnak elő, típuscselekménynek a különféle testi sértések tekinthetők. Farmosról kevesen járnak Budapestre, így ebben a községben különösen hasznos lehetne a falujárók és a népnevelők helyes munkája.
9.) Tóalmás. Ennek a községnek hátránya, hogy a forgalomtól meglehetősen kiesik, ennek ellenére politikailag közepesen áll, de kellő felvilágosító munka és népnevelés hiányában nem eléggé érett népi demokrácia és a szocializmus célkitűzéseinek felfogására. Általában nem bűnöző község.
10.) Tápióság. Politikai szempontból ebben a községben volna a legtöbb lehetőség, mert kulákjai nincsenek s a lakosság összetétele kis- és középparaszt, valamint gyári munkás, utóbbiak mind Budapestre járnak, s a község lakosságának tekintélyes százalékát teszik ki. Ez sem bűnöző község, s így itt sem jut sok szerep a bíróság nevelő munkájának. Helyes népnevelő munkára volna szükség.
Süly-Sápon 2, Tóalmáson 1 T.SZ.CS. működik, Farmoson és Tápióságon T.SZ.CS. nincs, s ez is a lakosság politikai éretlenségére mutat.
A harmadik csoportba sorozom azokat a községeket, melyekben a népi demokrácia szellemében megkívánt fejlődés nem kielégítő, ahol a föld jelentős része kulák kézben van, s melyekben leginkább érvényesül a reakció és a kulákság káros befolyása, itt van a legtöbb közösség elleni bűncselekmény, s ezért a bíróság is ezeknek a községeknek bűnözőivel szemben hozza a legtöbb és leginkább súlyos ítéleteket. Ezek:
11.) Nagykáta. Sok a kulák, sok a beszolgáltatással és begyűjtéssel kapcsolatos cselekmény. Magának a Pártnak az összetétele sem éppen kielégítő, sok benne a kispolgári elem (kiskereskedő, kisiparos), bár itt is volna lehetőség a fejlődésre, mert igen sok gyári munkás lakik itt, ezek Budapestre járnak s ott szerzett világnézeti tudásukat megfelelő népnevelő munkával továbbadhatnák.
12.) Tápiógyörgye. A járás leggazdagabb községe, ennek hatására a járás legértékesebb termőföldje. A lakosság nagy része kulák s a föld igen nagy része kulák kézben van. Egyebekben ugyanaz, mint Nagykáta, itt azonban személyes tapasztalatom szerint javulás várható, mert a helyi
és a község vezetősége jól ismerik a népi demokrácia célkitűzéseit s azokat az eszközöket, melyek a fejlődés sikerét biztosítják.13.) Újszilvás. Tápiógyörgye községből vált ki, erre is ugyanazok állanak, mint Tápiógyörgyére, bár itt a kulákok befolyása enyhébb, mert jobbára szegényparasztok települése, akik politikailag inkább éretlenek, s így jó népnevelő munkával kivonhatók a kulákbefolyás alól.
14.) Tápiószele. Nagykáta után a járás legnépesebb községe, azonban Tápiógyörgyénél szegényebb, bár itt is sok a kulák s ezeknek a befolyása erősebb, mint a felvilágosító munka. Innen került ki eddig a legtöbb beszolgáltatási bűnügy, de itt tapasztalható néha a baloldali elhajlás is. Itt van szükség leginkább a bíróság nevelő munkájára.
15.) Tápiószőlős. Tápiószele külső települése, nemrég alakult önálló községgé. Nagyjából ugyanaz a helyzet, mint Tápiószelén, azonban éppúgy, mint Újszilvásnál, itt is több a fejlődési lehetőség, mert nagyobb részben szegényparasztok településéből áll. A forgalomból kieső volta inkább az oka elmaradottságának s a kulák befolyásnak, mely egyébként csökkenőben van.
16.) Tápiószentmárton. Igen nagy határú község, a föld jelentős része kulák kézben van, s ezek befolyása ugyancsak erősebb, mint a felvilágosító munka. Itt is a beszolgáltatási bűnügyek dominálnak.
A harmadik csoportba tartozó községek közül Nagykátán mindössze 1 T.SZ.CS., Tápiógyörgyén és Újszilváson egy sem, Tápiószelén 1. T.SZ.CS. és 1 állami gazdaság, Tápiószőlősön 1. T.SZ.CS. és 1 állami gazdaság, Tápiószentmártonban 2 T.SZ.CS. és 1 állami gazdaság működik.
Jelentem tovább, hogy a vezetésemre bízott bíróság bírói kara a járás községeinek az irányadó szempontok szerinti általános helyzetét ismeri. A járási tanács, valamint a járási pártbizottság részéről minden esetben megkapjuk a szükséges tájékoztatást abban a vonatkozásban, hogy mik azok a szempontok, melyek a konkrét üggyel kapcsolatban helyi szempontból jelentősek, s ennek az együttműködésnek eredményeként a bíróság minden esetben már az ügy tárgyalása előtt tisztában van azokkal a körülményekkel, melyek a jelentősebb ügyekben akár általános helyi vagy politikai, akár valamely speciális szempontból lényegesek az ügy elbírálásánál s az alkalmazandó büntetésnél.
Ugyancsak megfelelően tájékozódik a helyi, illetve járási pártbizottság és a járási tanács az ügyek elintézésről, eddig ugyanis minden oly esetben, amikor az ügy jelentős volta miatt a bíróság tőlük felvilágosítást kért vagy ilyent tőlük már az ügy ideérkeztekor kapott, a Párt és Tanács részéről is volt jelen a tárgyaláson minden esetben előzetes értesítés folytán megfigyelő.
Ez az együttműködés továbbra is biztosítva van.
Kelt Nagykátán, 1950. évi október hó 30. napján.
Dr. O. Károly
a járásbíróság elnöke.
Jelzet: PML XXV. 1-a-2. 1. doboz 1950/65/6-5.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 24.
Megszületett Lőrincze Lajos magyar nyelvész, 1952-ben Kodály Zoltán biztatására a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című nyelvművelő...Tovább
Szerémség a Szerb Királyság része lesz.Tovább
Kun Béla vezetésével megalakul a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP).Tovább
A Huszár Károly kormány megalakulása.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő